Hajlik-e az iráni rendszer vagy törik?
Olvasási idő kb. 6 perc
Az Iránban szeptember óta tartó tüntetések nyomán az ország főügyésze, Mohammad Jafar Montazeri bejelentette, hogy megszüntetik az úgynevezett erkölcsi rendőrséget, s elkezdik tanulmányozni a nők nyilvános kendő- és ruhaviselési szabályait tartalmazó törvényt. Most még nehéz megítélni, hogy tényleges, komoly engedményről van-e szó. Az biztos, hogy a lázongások egyelőre nem enyhülnek, s a rezsim egyre szélesebb skálán keresi a normalizálás eszközeit.
Szeptember 16-án halt meg egy teheráni kórházban Mahsa Amini. A 22 éves kurd lány a szüleivel látogatott az iráni fővárosba, az utcán sétáltak, amikor az „útmutató járőrök” (Gasht-e Ershad) nem megfelelő öltözéke miatt őrizetbe vették. A kihallgatása során történt valami, egyesek szerint megverték, a hatóság szerint szívrohamot kapott, mindenesetre kómába esett, s a kórházban meghalt. Halálának oka egy később kiszivárgott orvosi jelentés szerint egyébként agyvérzés volt. Szülei elmondása szerint teljesen a törvény szerint volt öltözve, kendőt viselt, s bő ruhát.
Néhány órával Amini halála után a kórház előtt egyre nagyobb tömeg gyűlt össze, majd országszerte tüntetések kezdődtek. A kendőviselés ma már szinte hagyományosan az egyik központi témája az időről időre fellobbanó lázongásoknak. 2009-ben hatalmas tüntetések voltak ebben a tárgyban, majd 2017-ben és 2019-ben is. A kendőviselés egyrészt kulcseleme az iráni ultrakonzervatív körök politikájának, másrészt alkalmas mind példastatuálásra, mind felháborodást kiváltó túlzott hatósági fellépésre. A politikai szférában állandó viták tárgya, s a rendszer stabilitásának egyfajta lakmuszpapírja.
A most megszüntetett vagy megszüntetni szándékozott erkölcsi rendőrséget 2005-ben hozta létre a rosszemlékű Mahmud Ahmadinezsád elnök. Zöld csíkkal ellátott fehér mikrobuszokkal járták a közterületeket, s ha valaki nem felelt meg kényes igényeiknek, azt elvitték a Vozara nevezetű hírhedt őrizetes központba. Aki járt Iránban, az pontosan tudja, hogy a kendőt, a hidzsábot is lehet ezerféleképpen hordani, hasonlóan a bő felsőruházathoz. Persze, vannak területek, ahol mindenki hibátlanul elfedi magát, a nagyobb városokban, Észak-Teheránban azonban nagy a változatosság attól függően, mennyi látszik az arcból, a homlokból, a hajból, nem is beszélve a cipőkről, s az általuk meghatározott járásról. Viszonylag rendszeres esemény a nagyvárosokban, hogy járőrök fellépése köré gyorsan rengeteg ember gyűlik, s nagyon sok múlik azon, ki a határozottabb vagy ki ijed meg jobban.
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!
A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét
Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.
Elolvasom
Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra
Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.
Elolvasom
Egy választás anatómiája
Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.
Elolvasom