Lakner Zoltán Lakner Zoltán: Kétéves a Jelen

Lakner Zoltán: Kétéves a Jelen

Fotó: Bazánth Ivola

Nemrégiben egy kedves ismerősünk az igazán eufemisztikus pechszéria kifejezéssel jellemezte a Jelen megalakulásának és eddigi fennállásának kerettörténetét adó eseménysorozatot. Sztorink tele van „akkor még jó ötletnek tűnt” típusú mozzanatokkal, hiszen 2019 őszén, amikor először hárman, majd egy tucatnyian először kezdtünk el beszélgetni az új újságról, úgy tűnt, friss levegő áramolhat a közéletbe, nyílhat valamivel több mozgástér a szabad médiának, növekedhet az igény a szabad szóra, amely kicsivel könnyebben utat találhat a közönséghez, és így a relatíve zavartalan önfenntartás lehetőségéhez is.

Ehhez képest jöttek a Covid-hullámok, nyomukban a gazdasági és megélhetési krízis, aztán meg a háború és az április 3-i választás, miközben a hétköznapok válsága nem múlt el, csak átalakult. Nem akarom ragozni, a lényeg az, hogy minden sokkal nehezebben megy, mint vártuk,

pedig bizisten nem virágesőben zajló zenés-táncos sétahajózásra készültünk.

Ma már az is kérdés sokak számára körülöttünk, van-e egyáltalán értelmes cél, amiért küzdeni érdemes az érett NER körülményei közepette. Éppen azokat nyomasztják ilyen gondolatok, akikhez mi szólni szeretnénk, a kérdezésre, akár önmegkérdőjelezésre is hajlandó embereket, akik ezen belül mindenféle rendűek-rangúak, végzettségűek, életkorúak, lakóhelyűek. Elvégre mindig is az volt az ambíciónk, hogy közös gondolkodásra hívjunk, ne a magától értetődő választ ismételgessük, csak mert azt szoktuk meg, hanem mást, másképp, mástól kérdezve jussunk, ha nem is megoldásra, de izgalmas, megvilágító erejű következtetésekre.

Akárhogyan is, bennünk nem csillapodott a kíváncsiság, a megértés szándéka azzal kapcsolatban, hogy mi történik velünk, hogyan kerültünk ide, és mit kellene, lehetne másként tenni annak érdekében, hogy az indulásnál kinyilvánított értékeink, viszonyítási pontjaink, a demokrácia, a társadalmi igazságosság, az emberi jogok és a szabad média a mainál sokkal inkább érvényre juthassanak. Programot adni, zászlót bontani aligha egy közéleti lap feladata, de a diagnózis és az analízis elvégzéséhez komolyan hozzájárulhatunk. Nem ígérhetjük, hogy ezzel minden esetben jókedvre hangoljuk azokat az olvasóinkat, akik ma nagyjából-egészében a (köz)élet értelmét keresik, de e feladat elvégzése nélkül sosem fogjuk kitalálni, merre induljunk.

A megértésen túl pedig még egy fontos dolgot tehetünk: legyünk egyszerűen önmagunk. Tegyük és mondjuk azt, amit gondolunk, mert más úgysem fogja tenni és mondani helyettünk. A Jelen ilyen marad, ilyen lesz. Nincs egyedül, aki velünk tart.

 

Lakner Zoltán / főszerkesztő

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.