Lakner Zoltán: Kétéves a Jelen

Lakner Zoltán | 2022.05.26. 09:02

Olvasási idő kb. 3 perc

Nemrégiben egy kedves ismerősünk az igazán eufemisztikus pechszéria kifejezéssel jellemezte a Jelen megalakulásának és eddigi fennállásának kerettörténetét adó eseménysorozatot. Sztorink tele van „akkor még jó ötletnek tűnt” típusú mozzanatokkal, hiszen 2019 őszén, amikor először hárman, majd egy tucatnyian először kezdtünk el beszélgetni az új újságról, úgy tűnt, friss levegő áramolhat a közéletbe, nyílhat valamivel több mozgástér a szabad médiának, növekedhet az igény a szabad szóra, amely kicsivel könnyebben utat találhat a közönséghez, és így a relatíve zavartalan önfenntartás lehetőségéhez is.

Ehhez képest jöttek a Covid-hullámok, nyomukban a gazdasági és megélhetési krízis, aztán meg a háború és az április 3-i választás, miközben a hétköznapok válsága nem múlt el, csak átalakult. Nem akarom ragozni, a lényeg az, hogy minden sokkal nehezebben megy, mint vártuk,

pedig bizisten nem virágesőben zajló zenés-táncos sétahajózásra készültünk.

Ma már az is kérdés sokak számára körülöttünk, van-e egyáltalán értelmes cél, amiért küzdeni érdemes az érett NER körülményei közepette. Éppen azokat nyomasztják ilyen gondolatok, akikhez mi szólni szeretnénk, a kérdezésre, akár önmegkérdőjelezésre is hajlandó embereket, akik ezen belül mindenféle rendűek-rangúak, végzettségűek, életkorúak, lakóhelyűek. Elvégre mindig is az volt az ambíciónk, hogy közös gondolkodásra hívjunk, ne a magától értetődő választ ismételgessük, csak mert azt szoktuk meg, hanem mást, másképp, mástól kérdezve jussunk, ha nem is megoldásra, de izgalmas, megvilágító erejű következtetésekre.

Akárhogyan is, bennünk nem csillapodott a kíváncsiság, a megértés szándéka azzal kapcsolatban, hogy mi történik velünk, hogyan kerültünk ide, és mit kellene, lehetne másként tenni annak érdekében, hogy az indulásnál kinyilvánított értékeink, viszonyítási pontjaink, a demokrácia, a társadalmi igazságosság, az emberi jogok és a szabad média a mainál sokkal inkább érvényre juthassanak. Programot adni, zászlót bontani aligha egy közéleti lap feladata, de a diagnózis és az analízis elvégzéséhez komolyan hozzájárulhatunk. Nem ígérhetjük, hogy ezzel minden esetben jókedvre hangoljuk azokat az olvasóinkat, akik ma nagyjából-egészében a (köz)élet értelmét keresik, de e feladat elvégzése nélkül sosem fogjuk kitalálni, merre induljunk.

A megértésen túl pedig még egy fontos dolgot tehetünk: legyünk egyszerűen önmagunk. Tegyük és mondjuk azt, amit gondolunk, mert más úgysem fogja tenni és mondani helyettünk. A Jelen ilyen marad, ilyen lesz. Nincs egyedül, aki velünk tart.

 

Lakner Zoltán / főszerkesztő

Még több olvasnivaló a témában.

Bodnár: Már az is segítene a forinton, ha Nagy Márton csendben maradna

Lakner Zoltán

Ismét átlendültünk a 400 forintos euró világába, pedig év elejére már stabilizálódni látszott az árfolyam. Az amerikai bankcsődök azonban kedvezőtlenül hatnak az olyan kockázatosnak ítélt devizákra, amilyen a forint, állítja Bodnár Zoltán, volt jegybankalelnök, a DK árnyékkormányának tagja, aki azt is hozzáteszi, hogy az infláció nagyon lassú fékeződésére ható tényezőket semlegesítheti a márciusi árfolyamromlás. A rizikó enyhítéséért sokat tehetne a kormány azzal, ha nem vívna nyilvános harcot a Nemzeti Bankkal, és ha sikerülne végre teljesíteni az uniós pénzek lehívásának feltételeit.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Mogyoró Kornél: Tizenöt centivel közelebb Istenhez

Trencsényi Zoltán

Mogyoró Kornél vállalja, hogy ő igazi zenei kaméleon. Elsősorban a jazz és a világzene az, ami érdekli, de szívesen játszik kortárszenét, popot, rockot, crossovert, játszott már technopartin és színházban, gyerekzenekarban is. Azt mondja, a zene lényege nem a stílus, nem a hangok mennyisége, hanem az, hogy az előadó fel tudja-e emelni magát és a nézőket úgy, hogy tizenöt centivel közelebb kerüljenek Istenhez.

Elolvasom

Az egyetemek sorsára jutnak a gimnáziumok?

Tóth Ákos

A magyarországi gimnáziumok fele már egyházi fenntartással működik. Friss hír, hogy az Óbudai Egyetem átvenné a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnáziumot. A tendencia egyértelmű: 13 év alatt a magyar kormány az állami oktatási intézmények jelentős részétől megszabadult.

Elolvasom
Keresés