A demokratikus ellenzék és a meghosszabbított kamaszkor

Kormos Lili – Lakner Zoltán | 2021.10.26. 07:06

Olvasási idő kb. 19 perc

Ugyanabban a lakásban beszélgetünk, ahol az 1980-as években is élt, találkozott a barátaival, és ahol lehallgatták önöket?

Amikor 1997-ben a Történeti Hivataltól megkaptam a rám vonatkozó anyagokat, volt köztük két olyan beszélgetés, amelyeknek a részleteit pontosan fel tudtam idézni, tehát nyilvánvalóan lehallgattak. Ezek ebben a szobában történtek. A Beszélő szerkesztőségi üléseit egy kicsit beljebb tartottuk, az egykori fogorvosi rendelő előszobájában.

Ki volt fogorvos?

Anyám rendelt itt 1967-ig; akkor kivándorolt Németországba, a rendelőjét kiadta két másik fogorvosnak. Egy évtizeddel később, amikor már három gyerekünk volt, a fogorvosok által fizetett bérleti díj fontos része volt a megélhetésünknek.

Hogyan történt vajon a felszerelés? Kivárták, hogy üres legyen a lakás?

Persze. Bár nem lehetett könnyű dolguk, hiszen tekintettel a három gyerekre, ritkán volt üres a lakás.

Mikor értesült arról, hogy már nem hallgatják le?

Amikor megalakult az új parlament, tagja lettem a Nemzetbiztonsági Bizottságnak. Az Antall-kormány megalakulása után bizottsági meghallgatásra érkezett a korábbi III/III-as főosztály vezetője, Nagy Lajos, akkor már a Nemzetbiztonsági Igazgatóság vezetőjeként. Addigra sok ismerősömnél, Kis Jánosnál, Konrád Györgynél, Haraszti Miklósnál leszerelték a lehallgató-eszközöket, de úgy tudtam, nálam még nem. Rákérdeztem, amire azt felelte, „a képviselő úrnál már korábban operatív úton leszereltük az eszközöket”.

Volt más ilyen utólagos találkozása is?

Az SZDSZ Mérleg utcai központjának kapujában megszólított egy férfi, „Szervusz, Ferikém, de rég nem láttalak”. Velem előfordul, hogy valakinek nem ugrik be a neve, nem ismerem meg, ilyenkor beszélgetek egy darabig abban a reményben, hogy majd rájövök, ki az. De ez az ember rettentően bensőségesen érdeklődött a család meg a gyerekek hogyléte iránt. Gondoltam, ha ilyen jóban vagyunk, mégiscsak kéne tudnom, ki ez. Rákérdeztem, azt felelte, te nem ismersz engem, de én nagyon jól ismerlek téged. – Követő voltál? – kérdeztem. Mire ő, szinte büszkén: – Olyasféle. Én voltam a főnökük. Megkérdeztem a nevét, erre a fejét rázta: – Azt még most se mondom meg. Megkérdeztem, járt-e lakásomban is. – Előfordult néhányszor – felelte elégedetten. Később megkeresett egy olyan volt III/III-as is, aki 1988. június 16-án kihallgatott, de nem jegyeztem meg a kinézetét, ő meg csodálkozott, hogy nem emlékszem rá. Azt akarta, intézzem el, hogy vegyék vissza a szolgálathoz. Nemet mondtam.

Miért 1980-1981-re érett meg a helyzet arra, hogy egy ellenzéki folyóirat megjelentetését elhatározzák?

Szerepe volt ebben a lengyel helyzetnek, akkoriban a Szolidaritást az állampárt kénytelen volt tárgyalópartnerként elfogadni, ami ösztönzőleg hatott ránk. Ezen kívül voltak korábbi akciók, az 1977-es és 1979-es aláírásgyűjtések a csehszlovákiai Charta 77 aláíróinak letartóztatása, elítélése ellen: ezek formálták politikai mozgalommá a demokratikus ellenzéket, amely a korábbi évek során értelmiségi szubkultúra volt. Így is neveztük már akkor magunkat, azt hiszem Haraszti Miklós találta ki a kifejezést. A folyóirat elindítására Kis János el volt szánva, de nem ő kezdte el a szervezést, hanem Szilágyi Sándor, aki a Hétfői szabadegyetemnek is az egyik kezdeményezője volt. Kenedi János lakásán került sor a megbeszélésre, hogy legyen-e szamizdat folyóirat. Már hogy legyen-e technikai eszközzel, stencil géppel sokszorosított folyóirat, mert írógéppel sokszorosított folyóirat már volt több is. De írógéppel, másolópapírral legfeljebb nyolcvan-száz példányt lehetett előállítani, stencilgéppel pedig akár több ezret is. Csakhogy stencilgépet a szocialista országokban nem lehetett boltban vásárolni, a vállalati gépeket is szigorúan őrizték. A beszélgetés során nyilvánvaló volt, hogy kilátásban van egy gép behozatala külföldről, különben nem lett volna értelme a beszélgetésnek, de ezt, nagyon helyesen, senki nem hozta szóba. Ehelyett tartalmi kérdésekről beszéltünk. Kenedi elhamarkodottnak látta egy ellenzéki folyóirat kiadását, az volt az ellenérve, hogy nincsenek kellő ismereteink a társadalomról, s előbb Jászi Oszkár módjára a Társadalomtudományi Társaságot kellene megalapítani, majd néhány évvel később jöhet a folyóirat, azaz a XX. század létrehozása. Konrád György ötlete meg az volt, hogy hangkazettákat terjesszünk. Én azt mondtam, hogy amolyan Pesti Műsort kellene csinálni, amelyben közöljük az ellenzéki eseményeket. Nem egyeztek tehát a vélemények, Krassó György később kifogásolta is, hogy nem igazán demokratikusan jártunk el, mert a többség akarata ellenére a lapalapítás mégis megvalósult. Amire én azt mondtam, ez nem hivatalos, döntésre jogosult értekezlet volt, vélemények hangzottak el. Keneditől elmenőben Petri György azt mondta, ezt meg kell csinálni. Nagy Bálint is egyetértett vele. És akkor Szilágyi Saci végigjárta azokat, akik a megbeszélésen a folyóirat mellett voltak. Habozás nélkül igent mondtam neki.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés