Tóth Ákos A Fidesz a legutolsó szavazatért is lehajol

Róna Dániel: Van esélye az ellenzéknek

A kormánypártok, már a járvány miatt kizsarolt rendkívüli felhatalmazás birtokában egy novemberi kedd este 23.59 perckor benyújtották a választási törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, amely indokolása szerint a kamupártok megszűrésére irányulna, de sokkal inkább az ellenzék helyzetének nehezítését célozza, még ha jó okkal feltételezhető is, hogy nem feltétlenül egy lépcsőben. Ennek részleteiről beszélgettünk Róna Dániel politológus-közgazdásszal, a 21 Kutatóközpont igazgatójával, aki úgy véli: törvénymódosítás ide vagy oda, az ellenzéknek van esélye a győzelemre.

A törvényjavaslat a pártlistaállítás feltételeként az eddigi 27-ről nyolcvanöt százalékkal, ötvenre emeli az egyéni jelöltek minimális számát. Ezzel kapcsolatban lényegében kialakult az a konszenzus, hogy a módosítás célja az ellenzék közös listába terelése, ugyanakkor azt is feltételezhető, hogy ennek lesz még folytatása, és a közös listaállítást is megnehezítik vagy megkeserítik majd egy újabb módosítással.

Ezt magam is így gondolom. Mindenekelőtt, ez a törvényjavaslat nem akadály a kamupártok számára. Ha valóban az lett volna a cél, ahogy ezt hirdetik, akkor ezt már legkésőbb 2013-ban megtehették volna, amikor a Political Capital és a Transparency International fontos ajánlásokat tett az áldatlan helyzet rendezésére, például a pártoknak járó kampánytámogatás kincstári kártyára utalására és szigorú elszámolás alá helyezésére, ahogy azt az egyéni jelöltek esetében meg is tették. De ezeket nem vezették be, vagyis nem alkalmaznak olyan eszközt, amellyel ténylegesen meg lehetne nehezíteni a kamupártok szereplését. A cél nyilvánvalóan az, hogy az ellenzéknek ártsanak.

De valóban ártanak?

Önmagában ez a javaslat talán nem árt olyan sokat, és sajnos eleve már ebből a tényből is következtetni lehet arra, hogy lesz még folytatása. Erre alkalmat nyújt, hogy a Pest megyei választókerületeket mindenképp át kell rajzolni, mert az agglomerációs népesség gyarapodása meghaladta azt a százalékot, amelyet a törvény a határvonal-módosítás feltételeként szab. Vagyis lesz apropó újabb módosításra. Tény ugyanakkor, hogy e mostanival matematikailag ellehetetlenítették, hogy az ellenzék három listán induljon. Az viszont elméletileg nem kizárt, hogy két listát állítsanak, de ennek sok kockázata van, úgyhogy számomra az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy az egyetlen lista felé akarják tolni az ellenzéket, majd utóbb, ha létrejött a közös lista, ahonnan már nincs visszaút, megnehezítik majd azt az opciót is.

De van olyan magyarázat, amely szerint anyagilag valamelyest még ösztönözték is, hogy az ellenzék mozduljon el a két lista felé.

Igen, ebben van igazság, de ez nagyon csekély lenne ahhoz képest, amekkora hátrányokat szerintem a két lista okozna. Ebben az esetben például fölmerülne az a probléma, hogy a jelöltállítások száma nem tükrözheti a valós erőviszonyokat, hiszen az egyik listának minimum ötven jelöltet kell kiállítania a lehetséges 106-ból, vagyis az erősebb támogatottságú lista sem tudna 56-nál többel indulni. Erre megoldást jelenthet ugyan a többes jelöltállítás egyes választókerületekben, de azért ez sem tekinthető ideális megoldásnak. Én nem csak emiatt, de eleve nagyon kedvezőtlennek gondolom a kétlistás forgatókönyvet, szerintem a közös lista és a három lista is sokkal megfelelőbb megoldás lenne ennél. Az utóbbi például úgy nézhetett volna ki, hogy van egy DK-, egy Momentum és egy Jobbik vezette lista. Ennek az lett volna az értelme, hogy e három párt három különböző világ az ellenzéken belül és a többi ezekhez csatlakozhatott volna. A két listánál az a baj, hogy olyanokat kell összezsúfolni, akiket sok minden választ el egymástól.

Ahogy a közös lista esetén is.

Igen, ez igaz, csak sokkal könnyebb megindokolni. A választók számára tiszta helyzetet teremt, ha az ellenzék deklarálja, hogy rendben, nem értünk egyet számos kérdésben, de a választási törvény egész egyszerűen rákényszerít minket erre a lépésre. A két listánál annak elmagyarázása is gondot jelentene, hogy igen, én nem értek egyet vele, de egy kicsit talán mégis jobban egyetértek, mint egy harmadik párttal, ezért ő velem egy listán lesz, a harmadik meg nem, miközben egyébként a miniszterelnök-jelölt is valószínűleg közös lesz és kormányozni is együtt fogunk. Ez így nehezen lenne kezelhető és érthető.

Két lista esetén, 3-3 pártot föltételezve, a listánkénti 15 százalékos küszöb is gondot jelenthet.

Igen, de ez attól is függ, hogy hány jelöltállító szervezet van. A Gémesi György-féle Új kezdet nevű szervezet a 2018-as választáson jelölteket tett az LMP listájára, de nem lett önálló jelöltállító szervezet épp azért, hogy ne emelkedjen 10 százalékosra a bejutási küszöb. Az most is elképzelhető lett volna, hogy például LMP-s politikusok úgy kerülnek föl az egyik vagy másik listára, hogy nem számítanak jelöltállító szervezetnek.

Két lista esetén az is gondot okozhatna, hogy a valamelyikhez kötődő kormányfőjelölt személye azt a listát nagyon fölhúzná a másikkal szemben.

Igen. Ezt úgy lehetne ellensúlyozni, hogy a jelölt nem szerepel a listákon. De, tételezzük föl, hiába nincs, mondjuk, Dobrev Klára egyik listán sem, bizonyosan jelentősen erősítené a DK támogatottságát. Ez a megfontolás is a két lista ellen szól.

De közös lista esetén mi a helyzet az úgynevezett Gyurcsány-kóddal? Sokak szerint az ő személye sokakat eltaszít.

Ez létező probléma, de azt azért érdemes volna mérlegelni, hogy Gyurcsány Ferenc mindenképp része az összefogásnak, akárhány lista is van, hiszen az ellenzék eldöntötte, hogy minden választókerületben egyetlen jelöltet állít. Tehát, ha külön listán indul is az ellenzék, akkor is el lehet mondani, hogy valaki Gyurcsány jelöltje javára lép vissza. És aztán, ha győznek, együtt fognak kormányozni, mert a DK nélkül nincs kormánytöbbség. Az ellenzék illúzióba ringatja magát, ha azt gondolja, hogy Gyurcsány Ferenctől meg tud szabadulni, bármilyen fölállásról legyen is szó. És hát azon a bizonyos közös listán nem feltétlenül csak az ő neve jelenhet problémát, a Fidesz alighanem másokról is elő fog venni terhelő információkat.

Azért sem dimenzionálnám túl a kérdést, mert a politika iránt kevésbé érdeklődő választók sokkal inkább az élethelyzetükkel valóban összefüggő, elsősorban gazdasági megfontolások alapján döntenek. Én a Gyurcsány-problémánál nagyobb gondnak látom, hogy ha külön listák vannak, akkor az ellenzéknek, ha tetszik, ha nem, egymás ellen is kell kampányolnia, s azt az amúgy is kevés pénzüket részben erre költik majd, ahelyett, hogy a bizonytalanok megnyerésére fordítanák. Ez a mozzanat elég kedvező lenne a Fidesznek. A kampány menedzselése és dinamikája szempontjából bizonyosan a közös lista az optimálisabb megoldás, de nem vitatom, hogy nem kampánytechnikai, hanem politikai identitásbeli kérdésről van ez esetben szó, úgyhogy nem lehet tervezőasztalon jó előre kiszámítani mindent.

A hódmezővásárhelyi időközi vereség után, a 2018-as választást megelőzően, Orbán Viktor az egy-egy versengő jelölt víziójával lényegében leárazta a centrális erőteret. Most mégis, mintha abba az irányba tolná az ellenzéket, hogy ez az erőtér végképp hamvába hulljon.

Indulhat persze két listán az ellenzék, de ez már akkor is kétpólusú pártrendszer marad, hiszen a jelöltállítást koordinálják és valószínűleg közös lesz a miniszterelnök-jelölt is. De újra hangsúlyozom: semmi nincs lejátszva, meglepődnék, ha ezzel befejeződne a választási rendszer és a környezetének módosítása.

És mit eszelhet ki a Fidesz a közös listás egybeterelés után, ami marketingszempontból nem annyira rossz az ellenzéknek, hiszen érthetővé teheti a választási törvény kényszerítő erejét.

Távol álljon tőlem, hogy ötleteket adjak a Fidesznek.

Azért a Fideszt ismerve meglepődnék, ha nem lenne már kész forgatókönyvük.

Már eddig is fenyegetett a veszély, hogy hoznak például egy olyan szabályozást, hogy a közös listát állító szervezetek nem alapíthatnak önálló frakciókat az Országgyűlésben. Bizonyosan nehezebb szívvel száll be mindenki a közös listába úgy, hogy a frakciólétben is osztozniuk kell. És persze el lehet a közös listát financiálisan is lehetetleníteni. Sok mindent meg lehet még csinálni.

Arra azért felhívom a figyelmet, hogy az ellenzéki pártokat inkább egybegyúrja, ha azt érzik, hogy a Fidesz játékszereivé váltak. Ha azt látják, hogy olyan ellenfél ellen sakkoznak, aki játék közben, egyoldalúan módosítja a szabályokat, akkor az nem egymásnak ugrasztja őket, épp ellenkezőleg.

És a szavazóikat is?

Ugyanígy. Az ellenzéki szavazók egyre kevésbé finnyásak, és még inkább egybeforrasztják őket az olyan történetek, amelyek arról szólnak, hogy a járvány csúcspontja felé közeledve, egy éjjel, 23.59 perckor törvényt módosít a kétharmados többség.

Az kiderült legutóbb Borsodban, hogy a baloldal hajlandó átszavazni a kétes egzisztenciájú, vállalhatatlan jelöltre, de igaz-e ez fordítva is?

Alapvetően igen, a győri és a mohácsi időközi választás is ezt támasztja alá, ahogy a 2019-es önkormányzati választáson elért DK-s, MSZP-s, Momentumos, Párbeszédes sikerek, miként az ellenzék támogatását élvezőké is. Mohácson nem csak a jobbikosokat, hanem új szavazói rétegeket is be tudott csatornázni a baloldali jelölt. Egyébként már a 2018-as választáson is hajlandó volt taktikai okokból a baloldalra szavazni a Jobbikos választók egy jelentős része, holott az még egy nagyon más, az együttműködéstől elzárkózó Jobbik volt, mint e mostani, felére-harmadára zsugorodott párt.

Tehát a nagy, közös ellenségkép fölülír minden ellentétet?

A szavazók szintjén nagyjából ez a helyzet. A Závecz Research-nek van olyan kutatása, amely szerint, ha közös listával indul az ellenzék, akkor úgy félmillió szavazóval többet tud megszólítani, mint több listával.

Erről több kutatás is készült.

Igen, de kétséges hatékonyságú, ha megkérdezzük, hogy ki mit szeretne, közös vagy külön listát, mert az átlagszavazó nem érti a választási rendszert. Ha viszont fiktív választási szituáció elé állítjuk őket – és én csak a Závecz Reserch-től láttam ilyen nyilvános mérést –, akkor pontosabb képet kapunk. A közös lista félmilliós többlete elsősorban a bizonytalanokból, illetve a kispárti szavazókból jött össze. A Fidesz működése az ellenzéki szavazókat egyre inkább abba az irányba tolja, hogy tegyék félre a különbségeiket.

A Fidesz mindent mér, tehát bizonyosan tisztában van ezekkel a folyamatokkal. Van-e határidő arra, hogy meddig módosíthatják a választási törvényt úgy, hogy ne ütközzenek saját jogszabályaikba?

Kétharmaddal olyan alkotmánymódosítást is megléphetnének akár, hogy ne négy-, hanem negyvenévente legyen választás. A választási törvényt ugyan elvileg már csak idén módosíthatják, de például a frakcióalakítást szabályozó házszabályt még az utolsó pillanatban is.

De lehetséges-e olyan, az utolsó utáni pillanatban hozott módosítás, amely eleve értelmetlenné teszi, hogy az ellenzék elinduljon a választáson?

Ezt nehéz előre megmondani, lehet úgy módosítani a törvényt, hogy az ellenzék számára ne legyen más út. De ez sem annyira egyszerű, hiszen a pálya már eleve 99 ok miatt a Fidesz irányába lejt, s az ellenzék eddig komolyan nem mérlegelte a bojkott lehetőségét. Tehát a századik oknak ehhez már nagyon erősnek kellene lennie. Arról nem is beszélve, hogy minden nehézség ellenére, az ellenzéknek reális esélye van a győzelemre.

Ahhoz a Fideszénél három százalékponttal jobb eredményt kell elérnie.

De ez nem olyan lehetetlen, s nem is áll annyira távol a jelenlegi preferenciáktól. A Fidesz nagyon komoly nehézségek elé néz a járvány miatt, s nehéz ebből az egészségügyi-gazdasági válságból úgy kikerülnie, hogy a szavazótábora ne sérüljön. Ráadásul az idő is ellene dolgozik, mert a fiatalok körében egyre kevésbé népszerű, csökken azoknak az aránya, akik megyei napilapot olvasnak, miközben az internetről tájékozódóké növekszik, úgyhogy egyáltalán nem lefutott ez a meccs még annak ellenére sem, hogy a Fidesz minden létező trükköt bevet majd.

Mit tehet az ellenzék?

Azt, amit a borsodi kampány során a Jobbik vezetésével csináltak: mindenhová szavazatszámlálót kell küldeni, és nem csak a választások előtt két héttel kell jelen lenni egy-egy választókerületben. Ha az ellenzék lejárja azokat a kulcskörzeteket, ahol lehet esélye, ha elmegy azokra a településekre, ahol időtlen idők óta nem fordult meg olyan politikus, aki nem tartozik a kormánypártokhoz, lehet esélye.

Ha már trükkök: a törvénymódosítás lehetővé teszi például, hogy le lehessen fotózni a szavazatokat.

Ennek jelentőségét sem becsülném túl. Eddig is így ment sok esetben, sőt láncszavazás is volt. Ezek az ügyeskedések ellentétesek a demokrácia szellemiségével, de a hatásuk mérsékelt. A csalás elkövetésére kényszerített állampolgárok meg úgysem ismerik a szabályozást. Ha az ellenzéknek sikerül a valós indulatokat becsatornáznia, akkor verhető a Fidesz.

Vannak, akik szerint a módosítás azzal, hogy a Kétfarkú Kutyapártot legalább ötven helyen kényszeríti jelöltállításra, az ellenzéki szavazók ledarálását szolgálja.

A Kétfarkú Kutyapárt kis párt, kicsiny szavazói tömeggel, amelynek egy része ráadásul soha nem szavazna az ellenzékre. De a szimpatizánsaik megtehetik, hogy megosztják a voksaikat, s listán a pártjukra, míg egyéniben a közös jelöltre szavaznak. A Kutyapárt, ha együtt akar működni, megteheti, hogy csak olyan helyeken indít jelöltet, ahol bizonyosan nyer vagy veszít az ellenzék, és akkor legfeljebb csak a győztes-kompenzációt rontja egy kicsit az eredményük, de a kiemelten fontos, úgynevezett billegő körzeteket nem bukná el miattuk az ellenzék.

Összefoglalva: van egy törvénymódosítás, amely nem feltétlenül árt az ellenzéknek, és ön arra számít, hogy lesz egy újabb, amely nehezíti majd a helyzetét. Ugyanakkor úgy véli, hogy ettől még nem valószínű a választás bojkottja, sőt az ellenzéknek még esélye is van.

Így van.

Akkor mivégre ez az egész törvénymódosítás?

A Fidesz próbálja maximalizálni az esélyeit és ennek érdekében minden követ megmozgat. Arról van szó, hogy már nagyon nagy a veszíteni valójuk, ezért minden egyes szavazatért lehajolnak. A mellékhatások sem riasztják el őket: a kamupártoknak kedvező szabályozás megteremtésével, sőt, időnként a kamupártok hallgatólagos-tudatos segítésével csak nagyon kevés vokstól fosztják meg az ellenzéket, cserébe viszont aláássák a választás tekintélyét és a demokráciába vetett bizalmat.

Névjegy

Róna Dániel
politológus-közgazdász

  • 1984-ben született
  • 2008-ban végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen
  • 2014-ben doktorált
  • 2018-ban Fulbright-ösztöndíjjal Berkeleyben kutatott
  • 2020-tól a 21 Kutatóközpont igazgatója
  • korábban többek között Karácsony Gergelynek dolgozott, jelenleg a Momentum munkáját segíti

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.