Alföldi Róbert: A hazaszeretetem elvehetetlen

Nem akarja benyújtani a számlát

Szentgyörgyi Rita | 2022.02.26. 08:34

Címkék:

színház

Olvasási idő kb. 14 perc

Öltönyös Isten, sima képű diktátor, kirúgott híradósból lett modernkori próféta: néhány villanás Alföldi Róbert meglepő, gazdag színpadi átváltozásaiból. Az Átriumban az első közös munka, egy vad, nyers, tabudöngető kortárs kabaré, a Mefisztó után Trianon mai hatásait idézik meg Urbán András rendezővel, szabadkai és itteni színészekkel. Alföldi Róberttel a demokrácia tanulhatóságáról, az identitás elvehetetlenségéről, a nagyobb cél érdekében a személyes szempontokon való felülemelkedésről beszélgettünk.

Akció

A nemzeti keresztény oldal kisajátította magának Trianont, mint a magyarság legnagyobb traumáját a Mohácsi vész óta. A határon túli magyarokat szavazóbázisnak tekintik a hazai politikusok, a kormányoldal a voksturizmust és a halottakat is felhasználja, hogy szavazatokat nyerjen. Az élet tálcán kínálja a témát a készülő előadáshoz…

Mindenféle vetületével foglalkozunk Trianonnak, leginkább azzal, vajon hogyan lehetne megbékélni vele és elrendezni a sérelmeket. Egyáltalán nem biztos, hogy bármelyik oldalnak igaza van, és jogosan kér bármit számon a másik oldalon. Amúgy pont ilyen és hasonló mondatok hangzanak el egymás között a próbákon. Mondtam is valamelyik nap a rendezőnek, hogy az elmúlt pár hét asztali beszélgetéseiből csináljunk egy másfél órás összeállítást és azt tegyük a színpadra. Nem szokás manapság Magyarországon ez a felszabadító, teljesen nyílt kommunikáció, ezzel a témával kapcsolatban meg különösen nem.

Hogyan látod az identitáshoz, a nemzeti identitáshoz való viszonyulást ebben a nagyon is képlékeny indentitású korban?

Nekem nincs problémám az identitásommal. Valahogy azt kellene ­elérni, hogy senkinek ne legyen problémája az identitásával, mindenki vállalhassa azt és éljen vele boldogan. Ne lázadás vagy tett legyen valami ellenében, hanem mindenki azt az identitást válassza, amit fontosnak tart, amibe belefér a kereszténység, a zsidóság, a romaság, a liberális nyitottság, a magyar hagyományok tisztelete. A tőlem különböző kultúrák vagy vallások ismerete, szeretete. Minden összetevője ugyanolyan értékű. Azért nehéz megtalálni manapság, azért küzdünk az identitásunkkal, mert van egy táblázat, amely megszabja, mi a helyes, mi a helytelen, sőt tiltott, nem normális. Az identitás szerintem ugyanolyan belső ügy, mint a szerelem, a hit, a hazaszeretet. A hazaszeretet sem arról szól, hogy részegen üvöltök és sokkal különbnek tartom magam másoknál. Az az én legbenső origóm. Elvehetetlen.

Jól bevált hatalmi módszer, hogy a másik személyiségét, integritását az identitásán keresztül próbálják ellehetetleníteni. És ehhez még olyan törvényeket is tudnak kreálni, mint amilyen a melegellenes pedofiltörvény.

Az elmúlt években minden fel lett használva a jelenlegi hatalom szolgálatában. Kipécéznek egy „másodrendű” embercsoportot, amelyet lehet utálni. A magyar társadalom lényegét tekintve nagyon magára lett hagyva az elmúlt évtizedekben, nagyon frusztrált, a frusztrált embereknek pedig kell valami, amitől különbnek érezhetik magukat bárkinél. És a hatalom ezzel manipulál. Bizonyos időszakonként kijelöli a társadalom egy-egy csoportját, amelyikhez képest különbnek érezheted magad. Fideszesként különb vagyok a nem fideszeseknél, heteroként a melegeknél, gazdagként a szegényeknél, magyarként a magyar romáknál. Én nem másokhoz hasonlítva szoktam meghatározni magam. Sokkal inkább egyéninek, különösnek tartom magam, mint hogy valakihez képest legyek valamilyen.

Némi túlzással élve, az Átrium „Alföldi Róbert magánszínháza”, a repertoár 99 százaléka a rendezéseidre és a színészetedre épül. Kevesen mondhatják el magukról, hogy teltházas sikerszériákkal töltenek meg egy színházat.

Ennek azért praktikus okai is vannak. A Kultúrbrigádos fiúk fiatalemberek voltak, amikor tíz éve elindultak az Átriummal. Elkezdtünk együtt dolgozni, ezek a munkák sikeresek lettek. Ha nem lenne az Átrium meg néhány hely a városban, mint a Rózsavölgyi Szalon, a Radnóti, a Centrál, a Zikkurat, akkor nemigen lett volna nekem tér Budapesten. Budapesten kívül pedig még kevésbé, hiszen, ha nincs Budaörs vagy Szeged, akkor nem dolgoznék vidéken. Nagyon leszűkült, minimalizálódott azoknak a helyeknek a száma, ahol megjelenhetek, dolgozhatok. Ennek egyik oka a színházak politikai besorolása, de nem akarom politikai üldözöttnek beállítani magam. Oka persze az is, hogy van, ahol nem gondolják jónak vagy érdekesnek, ahogyan dolgozom.

Rendezőként már az olvasópróbára kész vízióval érkezel, meghatározott nyomvonalon vezeted a színészeket. Ezzel szemben Urbán Andrásnál a színészek egymás közötti interakcióiból, improvizációiból születik egy előadás, szövegkönyv nélkül zajlanak a próbák.

Ha van két olyan színházi alkotó, aki a színházcsinálás minden egyes szegletéről annyira távoli dolgot gondol, mint amilyen messze esik Makó Jeruzsálemtől, akkor azok mi vagyunk. De művészi identitásban mindketten rendben vagyunk magunkkal. A Mefisztó alatt elképesztő munkaszerelem alakult ki köztünk. Nem az a lényeg, hogy ugyanolyan legyél, mint a másik, hanem hogy tiszteled őt annyira, hogy megadd neki a találkozás lehetőségét. Urbán máshonnan fogalmaz, mint én. Nem érdekli a magyar színház titokzatossága, többrétűsége.

A Mefisztó az eddigieknél bátrabb, merészebb, szemérmetlenebb színészi eszköztárat igényelt?

Olyasmit hoz ki belőlem, amivel magamat is meg tudom lepni. Ezek érzéki ügyek. Amikor kialakul egy nagyon erős bizalom, sokkal messzebb jutsz a saját lehetőségeiden belül is, mint előtte. Ezért fontosak azok a találkozások, amelyek kilökik az embert az addigi milyenségéből. A Mefisztóban másmilyen eszközöket használok, kevésbé vagyok faragott, sokkal faragatlanabbul játszom, mint szoktam.

Színészként a másodvirágzásodat éled, havi 25-30 estét játszol. A társadalom, a demokrácia torzulásaival egyenes arányban nőtt a színészi közölnivalód?

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Fizess elő a Jelen online cikkeire,
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában

Kormos Lili

Hiába trükközik a KSH, az emberek 100 százalékos inflációt érzékelnek

Csak a kenyér több, mint 60 százalékkal drágult

Szabó Brigitta

Láng Zsuzsa

Cser-Palkovics András: Kulcskérdés, hogy megjöjjenek az EU-s pénzek

Energiacsúcs összehívását és a fűtési szezon végéig ársapka bevezetését kérik a kormánytól az önkormányzatok.

Tóth Ákos

Ónody-Molnár Dóra

Kvótát a magyar cigányságnak!

A faj szó átírását kezdeményezik a magyar joganyagban az Ámbédkar Technikum vezetői

Ónody-Molnár Dóra

Paul a pult mögött

McCartney, 3, 2, 1.

Benedek Szabolcs

Árnyékkormány angol és magyar módra

Őfelsége leghűségesebb ellenzéke

Szabó Barnabás

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor

Vásárhelyi Mária

Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán

Lakner Zoltán

Tamás Ervin 

Folytatódik Iványi Gáborék zaklatása

A BM-ben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb

Ónody-Molnár Dóra

Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra

Keresés