Alföldi Róbert: A hazaszeretetem elvehetetlen

Nem akarja benyújtani a számlát

Szentgyörgyi Rita | 2022.02.26. 08:34

Címkék:

színház

Olvasási idő kb. 14 perc

Öltönyös Isten, sima képű diktátor, kirúgott híradósból lett modernkori próféta: néhány villanás Alföldi Róbert meglepő, gazdag színpadi átváltozásaiból. Az Átriumban az első közös munka, egy vad, nyers, tabudöngető kortárs kabaré, a Mefisztó után Trianon mai hatásait idézik meg Urbán András rendezővel, szabadkai és itteni színészekkel. Alföldi Róberttel a demokrácia tanulhatóságáról, az identitás elvehetetlenségéről, a nagyobb cél érdekében a személyes szempontokon való felülemelkedésről beszélgettünk.

Akció

A nemzeti keresztény oldal kisajátította magának Trianont, mint a magyarság legnagyobb traumáját a Mohácsi vész óta. A határon túli magyarokat szavazóbázisnak tekintik a hazai politikusok, a kormányoldal a voksturizmust és a halottakat is felhasználja, hogy szavazatokat nyerjen. Az élet tálcán kínálja a témát a készülő előadáshoz…

Mindenféle vetületével foglalkozunk Trianonnak, leginkább azzal, vajon hogyan lehetne megbékélni vele és elrendezni a sérelmeket. Egyáltalán nem biztos, hogy bármelyik oldalnak igaza van, és jogosan kér bármit számon a másik oldalon. Amúgy pont ilyen és hasonló mondatok hangzanak el egymás között a próbákon. Mondtam is valamelyik nap a rendezőnek, hogy az elmúlt pár hét asztali beszélgetéseiből csináljunk egy másfél órás összeállítást és azt tegyük a színpadra. Nem szokás manapság Magyarországon ez a felszabadító, teljesen nyílt kommunikáció, ezzel a témával kapcsolatban meg különösen nem.

Hogyan látod az identitáshoz, a nemzeti identitáshoz való viszonyulást ebben a nagyon is képlékeny indentitású korban?

Nekem nincs problémám az identitásommal. Valahogy azt kellene ­elérni, hogy senkinek ne legyen problémája az identitásával, mindenki vállalhassa azt és éljen vele boldogan. Ne lázadás vagy tett legyen valami ellenében, hanem mindenki azt az identitást válassza, amit fontosnak tart, amibe belefér a kereszténység, a zsidóság, a romaság, a liberális nyitottság, a magyar hagyományok tisztelete. A tőlem különböző kultúrák vagy vallások ismerete, szeretete. Minden összetevője ugyanolyan értékű. Azért nehéz megtalálni manapság, azért küzdünk az identitásunkkal, mert van egy táblázat, amely megszabja, mi a helyes, mi a helytelen, sőt tiltott, nem normális. Az identitás szerintem ugyanolyan belső ügy, mint a szerelem, a hit, a hazaszeretet. A hazaszeretet sem arról szól, hogy részegen üvöltök és sokkal különbnek tartom magam másoknál. Az az én legbenső origóm. Elvehetetlen.

Jól bevált hatalmi módszer, hogy a másik személyiségét, integritását az identitásán keresztül próbálják ellehetetleníteni. És ehhez még olyan törvényeket is tudnak kreálni, mint amilyen a melegellenes pedofiltörvény.

Az elmúlt években minden fel lett használva a jelenlegi hatalom szolgálatában. Kipécéznek egy „másodrendű” embercsoportot, amelyet lehet utálni. A magyar társadalom lényegét tekintve nagyon magára lett hagyva az elmúlt évtizedekben, nagyon frusztrált, a frusztrált embereknek pedig kell valami, amitől különbnek érezhetik magukat bárkinél. És a hatalom ezzel manipulál. Bizonyos időszakonként kijelöli a társadalom egy-egy csoportját, amelyikhez képest különbnek érezheted magad. Fideszesként különb vagyok a nem fideszeseknél, heteroként a melegeknél, gazdagként a szegényeknél, magyarként a magyar romáknál. Én nem másokhoz hasonlítva szoktam meghatározni magam. Sokkal inkább egyéninek, különösnek tartom magam, mint hogy valakihez képest legyek valamilyen.

Némi túlzással élve, az Átrium „Alföldi Róbert magánszínháza”, a repertoár 99 százaléka a rendezéseidre és a színészetedre épül. Kevesen mondhatják el magukról, hogy teltházas sikerszériákkal töltenek meg egy színházat.

Ennek azért praktikus okai is vannak. A Kultúrbrigádos fiúk fiatalemberek voltak, amikor tíz éve elindultak az Átriummal. Elkezdtünk együtt dolgozni, ezek a munkák sikeresek lettek. Ha nem lenne az Átrium meg néhány hely a városban, mint a Rózsavölgyi Szalon, a Radnóti, a Centrál, a Zikkurat, akkor nemigen lett volna nekem tér Budapesten. Budapesten kívül pedig még kevésbé, hiszen, ha nincs Budaörs vagy Szeged, akkor nem dolgoznék vidéken. Nagyon leszűkült, minimalizálódott azoknak a helyeknek a száma, ahol megjelenhetek, dolgozhatok. Ennek egyik oka a színházak politikai besorolása, de nem akarom politikai üldözöttnek beállítani magam. Oka persze az is, hogy van, ahol nem gondolják jónak vagy érdekesnek, ahogyan dolgozom.

Rendezőként már az olvasópróbára kész vízióval érkezel, meghatározott nyomvonalon vezeted a színészeket. Ezzel szemben Urbán Andrásnál a színészek egymás közötti interakcióiból, improvizációiból születik egy előadás, szövegkönyv nélkül zajlanak a próbák.

Ha van két olyan színházi alkotó, aki a színházcsinálás minden egyes szegletéről annyira távoli dolgot gondol, mint amilyen messze esik Makó Jeruzsálemtől, akkor azok mi vagyunk. De művészi identitásban mindketten rendben vagyunk magunkkal. A Mefisztó alatt elképesztő munkaszerelem alakult ki köztünk. Nem az a lényeg, hogy ugyanolyan legyél, mint a másik, hanem hogy tiszteled őt annyira, hogy megadd neki a találkozás lehetőségét. Urbán máshonnan fogalmaz, mint én. Nem érdekli a magyar színház titokzatossága, többrétűsége.

A Mefisztó az eddigieknél bátrabb, merészebb, szemérmetlenebb színészi eszköztárat igényelt?

Olyasmit hoz ki belőlem, amivel magamat is meg tudom lepni. Ezek érzéki ügyek. Amikor kialakul egy nagyon erős bizalom, sokkal messzebb jutsz a saját lehetőségeiden belül is, mint előtte. Ezért fontosak azok a találkozások, amelyek kilökik az embert az addigi milyenségéből. A Mefisztóban másmilyen eszközöket használok, kevésbé vagyok faragott, sokkal faragatlanabbul játszom, mint szoktam.

Színészként a másodvirágzásodat éled, havi 25-30 estét játszol. A társadalom, a demokrácia torzulásaival egyenes arányban nőtt a színészi közölnivalód?

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés