Szabó Brigitta Prinz Dániel: A kormány nem kínál megoldást a megélhetési válságra

Nem az a baj, hogy a kormány különadókat vezet be, hanem az, hogy az átmenetinek szánt terhek állandósulnak, bizonyos területeken pedig a nyertesek kiválasztásával a kormány rontja az üzleti környezetet. Prinz Dániel, a londoni Institute for Fiscal Studies közgazdásza szerint, ha a kormány nem a különadókkal ügyeskedne, akkor progresszív adórendszerben kellene gondolkoznia, amely az alacsony keresetűeket kevésbé terheli, ösztönzi a foglalkoztatást, átlátható és tervezhető módon adóztatja a cégeket.

Akció

A kormány bejelentése szerint az ágazati külön­adókból 800 milliárd forint, egyéb adóemelésekből 100 milliárd forint plusz bevétele lesz idén a költségvetésnek, ám ez az összeg mindössze 40 százalékát fedezi annak a kiigazítási igénynek, ami a hiánycélok tartásához szükséges. Mellette beszerzési stopot hirdettek, beruházásokat halasztanak el, kiadásokat csökkentenek. Ekkora mértékű megszorításra a rendszerváltozás óta nem volt példa. Nagy a baj?

Nagyon nehéz helyzetben van az államháztartás, magas a hiány, jelentősen nőtt az államadósság az elmúlt két évben. Ezt egyrészt a koronavírus-válság, másrészt a választásokhoz kapcsolódó év eleji költekezés, például a 600 milliárd forintba kerülő adóvisszatérítés okozta. Utóbbit eleve elhibázott ötletnek tartottam, mert rosszul célzott és drága intézkedés volt, ráadásul nem segítette a gazdasági stabilizációt, hiszen magas, viszonylag gyors növekedés és magas infláció mellett öntött plusz pénzt a gazdaságba. Nem újdonság, de a kormánynak két lehetősége van a költségvetési egyensúly helyreállítására, csökkentenie kell a költségvetési kiadásokat és növelnie a bevételeket.

A kormányzati bejelentés azt mutatja, hogy a kiadásokat nagyjából a GDP egy százalékának megfelelő mértékben tervezik csökkenteni, egyelőre nem ismert, hogy milyen szerkezetben, a beruházások elhalasztásával másik 0,5 százaléknyi megtakarítás áll össze, a GDP 1,1 százalékának megfelelő összeget pedig a különadókból akarnak beszedni. Azt mondják, azért így csinálják, mert ezzel nem az emberek fizetik meg a költségvetési kiigazítást, másrészt szerintük, ahol az elmúlt években extraprofit keletkezett, ott annak egy részéről nyugodtan lemondhatnak.

Amikor a 2010-es évek elején hasonlóval próbálkoztak, gondolok itt a többi között a bankadóra, a tranzakciós illetékre, a különböző ágazati adókra, bebizonyosodott, hogy végül az emberek fizetik meg. Az ÁSZ különadókról szóló jelentése azt mondta, az intézkedések csak részben voltak sikeresek, mert nem segítették tartani az államháztartási hiánycélt, illetve a bankok például a plusz költségeket áthárították az ügyfeleikre, elsősorban a magánszemélyekre. Vissza is kellett fizetniük több százmilliárd forintot. Az Európai Unió is elhibázottnak tartotta ezt a típusú adóemelést. Jó ötlet újból ezzel próbálkozni?

Ezt több szempontból is meg lehet nézni. Egyrészt matematikai, könyvelési kérdés, hogy a kivetett adók alkalmasak-e a költségvetési egyensúly visszaállítására. Tudható, mennyi a hiány, ahogy az is, hogy mekkora bevételre lehet számítani. A másik szempont, hogy mi hárul mindebből a lakosságra és a munkavállalókra. Utóbbiakról kevesebbet beszélünk, pedig egyértelmű, ha megemelkedik a termelési költség, azt valamiből fedezni kell. Három lehetőség van, a tőke, a munkaerő és a fogyasztó. A 2013-as különadók esetében azt mutatják az elemzések, hogy a plusz teher fele épült be a fogyasztói árakba, a többit a másik két forrásból fedezték. Tehát nem igaz, hogy teljes mértékben az emberek fizetik meg a különadókat, mint ahogyan az sem, hogy egyáltalán nem hat rájuk. Az pedig, hogy mekkora mértékben hárítható át egy különadó a fogyasztóra, ágazat- és piacfüggő. A harmadik szempont pedig, hogy hogyan hatnak a különadók a termelékenységre, az üzleti környezetre, a hosszabb távú versenyképességre. 

Van légitársaság, amely már most elkérné a rá kivetett összeget az utasoktól. Az extraprofitadó az EU-n belül 3900 forint, azon kívül 9750 forint.

Az teljesen biztos volt, hogy így fog történni. Más szektorokban valószínűleg kisebb mértékben tudják áthárítani az adót.

Mondjuk az energiaszektorban?

Például. Meg általában olyan szektorokban, ahol kevésbé van verseny és a kormány szabja meg a termékek árát. A kiskereskedelmi adó és a reklámadó esetében speciális a helyzet, mert ott még méret szerint is differenciálják az adó mértékét. Ez egyébként szerintem messzebbre mutat. A kiskereskedelem esetében egy burkolt, piaci szerkezetátalakítási cél is fölsejlik, meg akarják mondani, ki lehet vesztes és ki nyertes, a médiapiacba való beavatkozásnak pedig nyilvánvalóan politikai oka van.

Hogyan kell értelmezni azt a fogalmat, hogy extraprofit? Van egyáltalán olyan?

A közgazdaságtanban nincs, ott a szupernormális profit fogalmat használjuk.

Az mit jelent?

Akkor beszélhetünk szupernormális profitról, ha egy cég több profitot tud szerezni, mint az a normális profit, amire ahhoz van szükség, hogy jelen legyen egy piacon. Akkor keletkezik szupernormális profit, ha egy piacon nem tökéletes a verseny. Emellett beszélhetünk ,,nem várt nyereségről” (windfall profit), amikor az adott vállalaton kívülálló folyamatok úgy hatnak, hogy a cég óriási nyereséget ér el anélkül, hogy tenne érte valamit. A Mol-nak tipikusan ilyen nem várt nyeresége keletkezett azért, mert az orosz-ukrán háború miatt olcsóbban jut nyersolajhoz. Azzal nincsen feltétlenül baj, ha egy ilyen típusú nyereséget megadóztatnak. Máshol is történik ilyen a világban. Szerintem inkább az a kérdés, hogy az adó egyszeri, egy behatárolt időre szól, vagy örökre. Ez határozza meg a cégek reakcióit is.

Magyarországon az ilyen különadók többsége állandósult, van belőlük több mint egy tucatnyi, például biztosítási adó, chipsadó, baleseti adó, bankadó, energiaadó, pénzügyi szervezetek különadója, közműadó, tranzakciós illeték és sorolhatnám.

Amikor egy nyugat-európai kormány azt mondja, hogy két évre vezet be egy különadót, azt el szokták neki hinni, és úgy könnyebb bánni és tervezni vele. Magyarországon valóban az van, hogy többségében nem vezetik ki a plusz terhet, emiatt a vállalkozások sokkal inkább beépítik az áraikba, mint Nyugat-Európában.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!