Kalmár Judit: Néha egy fél mondat többet mond mindennél

A Világszép Alapítvány mentoráltjainak történetein keresztül állami gondoskodásban élő gyerekekről forgatott Kalmár Judit dokumentumfilmes. A szereplők sorsa arcok nélkül, emlékeik pedig mások mellett neves színészek tolmácsolásában hangzanak el. Az alkotóval a fiatalokkal való közös munkáról, a forgatás kihívásairól beszélgettünk, illetve arról, mit jelentenek számára a dokumentumfilmek.

Közgazdászként kezdted a pályád, majd újságíróként dolgoztál. Hogyan jutottál el a rendezésig?

Újságíróként a történetek, amelyekkel foglalkoztam, gyorsan lezárultak, én viszont sokszor szívesen tovább vittem volna őket. Aztán 2015-ben egy barátnőm bedobta, hogy miért nem csináljuk meg az ő, örökbefogadással kapcsolatos sztoriját. A film elkészült, de végül nem került ki, mert az egyik szereplő nem járult hozzá. Én mégis úgy éreztem, hogy megérkeztem.

Egymáshoz viszonylag közel jelent meg két munkád: a Lelkek pásztora, illetve a Világszépek. Eltérő témákat dolgoznak fel, a világuk mégis hasonló. Miért akartad elmondani ezeket a történeteket?

Az egyik egy portréfilm, amelyen alkotótársammal, Kálmán Istvánnal dolgoztam és Iványi Gábor személye köré épül. A Világszépekben pedig kifejezetten az alapítvány által mentorált fiatalokról akartam filmet készíteni. Ami összeköti a két fimet, hogy nagyon fontosnak tartom megmutatni azt a helytállást, értékek mellett kiállást, amit a civilek képviselnek. Bár ez utóbbi munkám elsősorban a gyerekekről szól, ott van mögöttük a szervezet, a Világszép Alapítvány, amely már hosszú évek óta próbálja őket jobb élethez juttatni.

Két évig készült a film, de te már korábban részese voltál a Világszép Alapítvány életének. Hogyan kerültél velük kapcsolatba?

Még indulásukkor csináltam róluk egy riportfilmet első bázisukon, a paloznaki Meseközpontban. Aztán egy ismerősöm hat évvel ezelőtt összeismertetett Wirtz Ágnessel, a szervezet alapítójával, akivel pillanatok alatt egymásra találtunk. Azon a nyáron végig forgattam náluk. Akkor ismertem meg az első mentoráltakat, azt az úgynevezett Világszép csapatot is, amellyel tíz évvel ezelőtt elindultak. Nagyrészt ők szólalnak meg a dokumentumfilmben, s ennek apropóját végül az alapítvány tizedik születésnapja adta.

Nagy kihívás lehetett úgy forgatni, hogy nem mutatjátok a megszólalók arcát.

Gyakorlatilag olyan, mintha a legfőbb eszközödet kihúznák a kezedből. De nagyon fontos volt nekem az alapítvány hozzáállása. Az elsődleges szempontunk az volt, hogy úgy csináljunk filmet, hogy az a gyerekeknek semmilyen formában ne legyen ártalmas.

Hogyan alakult ki a végső koncepció?

Miután művészeti foglalkozások vannak az alapítványban, nagyszerű ötletnek tűnt például, hogy használjunk animációs betéteket (Teleki Kitti és Barbi munkái). Paár Julcsi csodálatos népdalátiratát pedig egy tehetséges „Világszépe” fiatallal, Cinivel közösen éneklik fel, és ez is sokat ad a film hangulatához. A filmben elhangzanak gyerekek emléktöredékei, súlyos mondatok, amelyeket az elmúlt tíz évben gyűjtöttek össze a mentorok. Ezeket nem akartuk velük elismételtetni, így jött az ötlet, hogy a lehető legjobban távolítsuk el tőlük. Ezért színészek, Alföldi Róbert mellett Balsai Móni, Bánfalvi Eszter és Bányai Kelemen Barna mondják el ezeket. Halász Gábor operatőrrel átbeszéltük, milyen képeket lehetne mögéjük tenni. Így születtek például a felvételek a téli fákról vagy a bérházról.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!