Kormos Lili A mozgás élvezete

5 perc szünet Pór Ágival

Személyi edző, a Trust Your Body projekt és a Nemnőügy alapítója. Instagram oldalán olyan közösséget igyekszik építeni, ahol nincsenek tabutémák, ahol a tagok edukálhatóak, ahol megszégyenítés nélkül beszélhetnek a traumáikról, szorongásaikról, a testükhöz fűződő speciális viszonyukról. Hisz benne, hogy a mozgásnak elsősorban élvezetet kell okoznia és hogy az étkezés csak étkezés, nem bűnözés.

Az Instagram oldaladon folyamatosan foglalkozol a bodypositvity kérdésével. Egész pontosan mi a bodypositivity és mi a leggyakoribb félreértés ezzel kapcsolatban?

A bodypositivity összekeverése az önszeretettel. Ez a mozgalom arról szól, hogy közelebb hozza a mainstreamhez a marginalizált testeket. Az igaz, hogy a bodypositvity mindenkié, de alapvetően azokért az emberekért jött létre, akik általában kiszorulnak a testről szóló beszélgetésekből, és amikor ezt a mozgalmat összemossuk az önszeretettel, akkor megint csak azokat zárjuk ki a párbeszédből, akikért ez az egész igazából megszületett, akiknek a többségi társadalom azt üzeni, hogy testük miatt nem érdemlik meg, hogy szeressék magukat.

Viszont, ha ez a testkép-pozitív mozgalom eléri a célját, akár csak az egyén szintjén, akkor az hozhat önszeretet is magával?

Persze, van átfedés, és nem is kell a két dolgot teljesen elválasztani egymásról. Az viszont baj, hogy az önszeretet mint jelszó, marketingfogássá vált. Nagyon sok mindent el lehet vele adni, ami félreértések sorához vezet. Sokan azért nem szeretik már a bodypositvity kifejezést sem, mert rossz dolgokra asszociálnak róla, mindenhol azt látják, hogy #bodypositvity hashtaggel, fiatal, vékony, jómódú lányok reklámoznak dolgokat, és innentől már nem tudnak kapcsolódni hozzá.

Személyi edzőként is dolgozol, vagyis közvetlen közelről tapasztalod, hogy milyen viszonyuk van az embereknek a testükkel. Milyen ambíciókkal érkeznek hozzád a vendégeid?

Amikor elkezdtem edzőként dolgozni, még nem volt meg a brandem, kevesebben ismertek és jellemzően azokkal a tipikus célokkal érkeztek hozzám, amivel a legtöbb személyi edzőt felkeresik: szeretnék fogyni, szeretnék formálódni, szeretném elérni az álomalakot stb… Inkább a külsejüket érintő céljaik voltak. Aki az utóbbi időben, az Instagram oldalamon keresztül talált rám, az már azért választott engem, mert tudja, hogy nem fogom ráerőltetni a kötelező popsiformálást, meg a laposhas-edzéseket. Szeretnék megtanulni élvezni a mozgást és ebben igyekszem segíteni nekik.

De az baj egyébként, ha valakinek az a motivációja, hogy fogyni szeretne?

Szerintem azért baj, ha a fogyás az elsődleges motivációja, mert nem tart ki hosszú távon. Két-három hónap, maximum fél év és abba fogja hagyni, mert ez a motiváció azokon a napokon, amikor összevesztél a kedveseddel vagy leteremtett a főnököd, esetleg egyszerűen csak vacak napod van, nem fog levinni az edzőterembe, mert az ilyen napokon a fogyásod lesz az utolsó, ami érdekel. Ha viszont másfajta motivációkat is behozol, hogy például azért mész, mert segít levezetni a feszültséget, mert ott nem kell a napi gondokkal foglalkoznod, mert feltölt, akkor a rossz napokon is képes leszel majd elmenni, mozogni.

Mennyire tekintik élvezeti forrásnak az emberek a mozgást, és mennyiben fogják fel még mindig úgy ezt az egészet, mint valamifajta önsanyargatást, vezeklést, amit be kell iktatni minden egyes elfogyasztott falat után?

Ha százalékot kéne mondanom, akkor szerintem olyan 90-10 arányban még mindig önsanyargatásból jönnek, még azok is, akik azért választják az én edzéseimet, mert a mozgás élvezetét szeretnék elsajátítani. Rengetegszer hallom, hogy adjál többet, engem lehet kínozni, legyél nyugodtan brutális… Ilyenkor tudom, hogy hiába mondják azt, hogy jól akarják érezni magukat mozgás közben, igazából még mindig ott nyüzsög a kis hangocska a fejükben, hogyha nem készülnek ki a végére, akkor nem is érdemlik meg a pihenést.

Miből fakad amúgy ez az attitűd, amivel a testmozgást, de akár az étkezést is körbevesszük, s ami a szóhasználatunkban is megjelenik: bűnözés-vezeklés, megérdemlem, nem érdemlem meg, és így tovább…

Egyrészt, a legerősebb marketingüzenetek ezt közvetítik, másrészt nagyon sok külső hatás is ráerősít erre. Aztán ott van az alapvetően bináris működésünk, amiben a jutalmazás-vezeklés dinamikája nagyon meghatározó, szeretjük úgy kormányozni az életünket, hogy adott ponton tudjuk, hogy ezért jutalmat érdemlünk, amazért meg bűnhődni kell. Az agyunk szereti ezeket az egyszerű, gyors, fekete-fehér forgatókönyveket. A vezető fitness márkák, táplálék-kiegészítő brandek pedig nem azt az üzenetet közvetítik, hogy gyere hozzánk, mert az a testednek-lelkednek jót tesz, hanem azt sulykolják, hogy ha megeszed azt a lángost, gondolj arra, mennyit kell edzened, hogy ledolgozd a kalóriákat, nem baj, ha bűnöztél nyáron, majd szeptemberben ledolgozod… Ezektől nagyon nehéz szabadulni. A referenciája viszont minden embernek más. Van, akire a marketing hat, más otthonról hozza, mert az anyukája az ételt használta jutalmazásra-büntetésre mondjuk, megint más meg a teljesítménykényszer miatt nem tud lassítani és újragondolni ezt a fekete-fehér látásmódot. Az én dolgom az, hogy rájöjjek, kinél melyik forgatókönyv dominánsabb, és azt segítsek neki ledolgozni magáról.

Beszéljünk egy kicsit az online-jelenlétedről. Csináltál egy Instagram profilt, ahol simán beszélgetsz a követőiddel olyan témákról, amik tabunak számítanak, vagy nagy indulatokat képesek generálni, esetleg csak nehezen beszélünk róluk. Tudatosan alakítottad így, vagy organikusan fejlődött?

Amikor létrehoztam a hivatalos profilomat, akkor előtte kikértem néhány online-marketingszakértő tanácsát. Meg is kaptam a szokásos formulákat tőlük: rakjam ki a vendégeim fogyását, osszak meg életmódtippeket stb… Hamar kiderült, hogy én nem érzem ebben hitelesnek magam, úgyhogy eldöntöttem, hogy úgy fogom írni az Insta-posztjaimat, mintha naplót írnék, ebben egyébként sokat segített a pszichoterápia is, amit szintén akkoriban kezdtem el. Mármint abban, hogy bár tudom, hogy van közönsége az írásaimnak, de ne szedjek ki mondatokat a bejegyzéseimből csak azért, mert megijeszt, hogy azt mások is olvassák. Egy idő után tudatosan figyeltem arra, hogy csak azért is benne hagyjam őket. Korábban simán kihúztam volna azért, hogy megvédjem magam, most már inkább azt mondom, hogy oké, ugrok, lássuk, mi lesz belőle, és azt kell mondjam, hogy 99 százalékban pozitív a fogadtatás, egészen ritka, hogy a bejegyzéseim valakin megnyomnának egy frusztrációs gombot. Azt hiszem, akik követnek, érzik, hogy nem egy megkonstruált világ, amit közvetítek feléjük, és értékelik ezt a fajta őszinteséget.

Névjegy

Pór Ági

  • személyi edző
  • a Nemnőügy társalapítója
  • dén indította el a Trust Your Body projektet

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.