Tóth Bea A Pop Art örök – 5 perc szünet Gyuricza Gergellyel

Kevés olyan művészi irányzat van, amelynek a nyelvét, vaskos társadalomkritikáját a fogyasztói társadalom tagjai világszerte kivétel nélkül értenek. Gyuricza Gergely részéről nem volt tudatos döntés, hogy pop art képeket fessen, de már korábban is rajongott a képregényekért és a videojátékokért. Jelenleg Budapesten alkot, és amíg száradnak az olajfestményei, Somlószőlősre utazik a családjához.

Egy veszteség után kezdtél el festeni.

2009-ben, édesanyám halála után egy prolongált gyászidőszak következett, és bár jól működtem, tanultam és kutatási asszisztensként dolgoztam az egyetemen, alkalmi munkákat vállaltam, felszolgáltam, gyárban dolgoztam, mégis rengeteg érzés maradt földolgozatlanul. Ezért az egyik tanárom javasolta, hogy vegyek részt művészetterápián, segíteni fog. Gyártottam a kifogásokat, hogy erre nincs pénzem és egyébként is, nem fér bele az énképembe, hiszen nem gyerek vagyok, hogy rajzolgassak. Válaszul „ultimátumot” kaptam és a művészetterápiát tantárgyi előfeltételként szabták meg, ahhoz kötötték az alkalmazott pszichológia jegyemet. Élveztem a festést, kifejezetten az önálló alkotói folyamatot éltem meg transzformatívnak, és miután kiderült a tehetségem, elkezdtem foglalkozni a festészettel mélyebben is, autodidakta módon. Barcsay Jenő művészetanatómia című könyve és a két világháború között alkotó amerikai illusztrátor, Andrew Loomis munkái hatottak rám. Elsők között emberábrázolással foglalkoztam, portrékat festettem, mint ahogy most is. Minden megragad, ami az emberről és a személyiségről szól.

Ahhoz képest nem az egyén felé fordulsz, hanem inkább a közösség erejében hiszel.

Mindkét állítás igaz. A pop art és a pop kultúra gyorsan változó műfaj, elég nagy a kilengése, a művészek pedig próbálnak aktuálisak maradni. Ebben megjelenik a közösség is, én is figyelem és próbálom megérteni, hogy mi körül van felháborodottság, mély egyetértés, megrázkódtatás, majd megjeleníteni azt a művészetben. A pop art pont ezért tud működni, mert annak ellenére, hogy egy hetvenéves műfajról van szó, mindig releváns és napi szinten aktuális.

Értem, hogy affinitásod van a festészethez, de még mindig kérdés, hogyan lehet YouTube videókon keresztül megtanulni a festészetet.

Volt idő, amikor messzi helyekre kellett elzarándokolni kövekért, amelyeket összeőröltek és összekevertek emulzióval, hogy létrehozzák a festéket. Ehhez képest, amikor akadt pár órám, azt gyakran nem alvással töltöttem, hanem videót töltöttem be például arról, hogyan lehet egy repülő madarat rajzolni. Később munkába menet megfigyeltem a madarak mozgását, otthon pedig fejből próbáltam lerajzolni. Akkor sajátítottam el egy olyan alkalmazott jellegű tudást, amit mai napig bővítek.

Sokszor említetted, hogy véded a függetlenségedet. A megrendelők elvárásai szűkítik a mozgásteredet?

 A megrendelők általában elég határozott elképzelésekkel keresnek meg, ami nem gond. A nehézséget inkább abban látom, hogy bár a szépet könnyű dekódolni, de megteremteni és művelni úgy, hogy értéket, üzenetet és tanítást is közvetítsen, nehéz. Még én is kapizsgálom, hogy mi az esztétikus, és bevallom, folyamatosan botladozom, de egy hozzá nem értőnek egyenesen borzasztó ízlése van a színek összeválogatásában, általában túlterheli a kompozíciót. Ezért eleinte terelem a megrendelők elképzelését és ha nem tudunk együttműködni, akkor másik kollégához irányítom. Egyébként fogalmam sincs, hogy mekkora a konkurencia, a vásárlói oldalról jelentős keresletet és forgalmat látok. A kortárs művészet mára dinamikusan fejlődő többmilliárdos üzletággá vált, amiben szerepet játszanak az online galériák.

Kikből áll a megrendelőid tábora?

Ugyan most ment el egy kép Amerikába, de főleg európai országok műkedvelői és Oroszország bizonyos társadalmi rétege vásárolják a festményeimet. Önálló, sales-es munkát nem végzek. Legyen román vagy ír a potenciális vásárló, az első festmény kiválasztásával alapozzák meg és definiálják a viszonyukat a szépséggel, és ez dilemmát jelent. A műtárgyválasztás intim folyamat, kitárulkozás. Mindenki mást projektál egy képbe, például húsz perc leforgása alatt ugyanarról a képemről azt mondták, hogy nemzeti érzelmű darab, aztán hogy a megbukott szerelem műtárgya. Egyik se.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!