Ónody-Molnár Dóra A sírva nevetős darab

Öt perc szünet Feuer Yvette-tel

Az életközepi válságot dolgozza föl a Láthatáron Csoport hamarosan bemutatandó Mit ér, ha? című produkciója, amelynek során az alkotók az életük középkorát elérő nők küzdési stratégiákat dolgozzák föl. Feuer Yvette-tel, a társulat alapítójával és vezetőjével beszélgettünk.

Mit ér, ha? Ez a címe annak a darabnak, amelyet szeptember közepén mutat be a Láthatáron Csoport a Jurányi Házban. Mit jelent ez a cím?

Mit ér, ha ilyen, olyan, amolyan. Ha elmúlt 40, ha elmúlt 50, ha már szült, ha még nem szült, ha nem is fog szülni, ha nem akar szülni, ha már nem új, üde, ha egy kicsit megkeseredett, ha azt érzi, hogy nem hozta létre élete munkáját.

De minden esetben nő. Ez egy női darab.

Igen. De annak ellenére, hogy női darab, ugyanúgy szól a férfiakról is. Majd szívesen meghallgatom, ők mit gondolnak erről a témáról, mert előbb-utóbb, ha szerencséje van, mindenki megöregszik, vagy elkezd öregedni. Az idősödés változásokkal jár, és ez ugyanúgy érinti a férfiakat, a házasságokat, az egyedülállókat is. Mi ennek a női, a nőket érő, a nőket érintő részével foglalkozunk.

Nem érezted tabunak, amit feszegetsz?

Nem éreztem annak. Létrehoztam egy Facebook-csoportot, aminek már több mint 300 nő a tagja, hogy megoszthassuk egymással a történeteinket. A visszajelzésekből azt gondoltam, sok ember keres olyan közösséget és felületet, ahol őszintén beszélgethet az öregedésről. Azóta felfedeztem két másik csoportot is, látszik, mekkora az igény.

Mikor kezdtél el ezzel a témával foglalkozni?

Néhány éve kint ültem a teraszon, és azon gondolkoztam, igazából mi is a bajom. Akkoriban vettem észre, hogy más színezetűvé váltak a lelki bajaim. Rájöttem, hogy valószínűleg ezt hívják életközepi válságnak. Bepötyögtem a telefonba, hogy „midlife crisis” és kijött egy érdekes találat. Oprah Winfrey, a híres amerikai televíziós személyiség vallott a saját életközépi küzdelmeiről. Egyre jobban foglalkoztatott a téma. Beszélgettem erről Romankovics Edával, aki a darab rendezője, s ő mondta, hogy van egy író-pszichológus, Tisza Kata, aki ezt a témát kutatja. Elkezdtem olvasni Tisza Katát. Ő olyan forrás, amelyhez lehet nyúlni. Leginkább az ageizmus áll az írásainak fókuszában, de sokat foglalkozik azzal, hogy miért is nehéz egy nőnek megöregedni, főleg Magyarországon. A világ is arra megy, hogy egyre inkább lehet erről beszélni. Legutóbb Salma Hayek nyilatkozott a menopauzáról. Ebből arra következtetek, ez olyan téma, amely egyre inkább előtérbe kerül. Felvállalhatom-e a valódi koromat? Azt, hogy hogyan nézek ki? Lehet-e természetesen öregedni? Vagy örökké fiatalnak, üdének, szépnek kell maradni? De mi a szép? Az is szép tud-e lenni, hogy őszül a halántékom? Vagy az ápolatlannak tűnik?

A darab azt üzeni: e krízis egyben lehetőség is.

A darabban több női sorson keresztül követhetjük a küzdési stratégiákat. Én a Tisza Kata-féle megközelítésben találkoztam először azzal, hogy a krízis olyan fordulópont, amit, ha nem él meg tudatosan valaki, akkor nem biztos, hogy jó irányba fordul az öregedése. De ha valaki jól él vele, akkor jó idős korral nézhet szembe.

Az életközépi válságban alapozod meg azt, hogy fogod a következő évtizedeidet élni? De tényleg tudjuk, mik is azok a konfliktusok, amiket muszáj lenne feloldanunk magunkban?

Mondok egy példát: sokszor lehet tudni, hogy hú, van egy házasságom, ami olyan, amilyen, de még kihúzzuk egy darabig. De azt is lehet mondani, hogy eljött az idő, már nem akarsz többet nyelni, nem akarod behunyni a szemed, és szembenézel a problémáiddal. Sok mindent lehet már tudni ebben a korban. Lehet tudni például, hogy szereted-e a munkádat. Van-e valami, aminek soha nem mentél utána, de van belső késztetésed megvalósítani. Szeretnél ezzel az emberrel élni, akivel együtt vagy? Sokszor ebben a korban döbbenünk rá, hogy istenem, hova lett az életem? Hiszen még nem is éltem igazán! A felismerés, mint állapot, központi téma a darabban.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egyéves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!