Szabó Brigitta Romhányi Balázs: Miért pont a költségvetési politikát ne használnák a demokrácia rombolására?

A protestáns etika és a költségvetés szelleme

Magyarországon a költségvetés is a Párt belügye. A szabályváltozások mind abba az irányba mutatnak, hogy minél kevésbé legyen átlátható a rendszer. Évek óta sok százmilliárd forinttal eltérnek a kiadások attól, amit megszavaztak, de erről még csak nem is szólnak az országgyűlésnek – mondta lapunknak Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet vezetője. "Egy holland költségvetésben nagyságrendileg 160-170 szám van. Azokat viszont be kell tartani. A magyarban van vagy 1000-1500, de egyik sem ér semmit."

Akció

Az Open Budget Survey költségvetési átláthatósági felmérés legújabb eredményei szerint a magyar kormány csak korlátozott betekintést enged a költségvetésbe, így az elérhető 100 pontból 44-et kapott a 2021-es büdzsére. Ez a vizsgált 120 ország között a 67. helyre volt elég, a régióban csak EU-n kívüli országok teljesítettek gyengébben. Az átláthatósági felmérés csak 2006 óta létezik, de arról mit lehet tudni, hogy előtte is fennállt-e a probléma vagy ez csak a Fidesz-kormányok idején alakult ki?

A mutató évről-évre romlik, de nem most kezdődött a folyamat. Amikor az 1990-es években megindult a szovjet típusú költségvetési rendszer reformja, Magyarország a különböző fejlett államoktól már akkor is részben elavult módszereket, alapelveket vett át.

Honnak származtak a tanácsok?

Nagyrészt Franciaországtól, ahol akkoriban az EU egyik leginkább elavult költségvetési rendszere működött. Sokkal jobb lett volna az angoloktól, hollandoktól vagy a svédektől tanulni, mint tették azt a szlovének. A tanácsadóval együtt az ország bizonyos mértékig a társadalmi fejlődés irányát is megválasztotta.

Hogyan függ ez össze?

Óriási a különbség a protestáns – skandinávok, angolszászok, hollandok, svájciak – országok és mindenki más között. Náluk 500 éve az az attitűd, hogy az állampolgár ellenőrzi az államot, és nem fordítva. Esetükben az államnak, az állami tisztviselőknek és a minisztereknek kell igazolniuk, hogy jól csinálják a dolgukat. A franciák nem ebbe a hagyományba illeszkedtek, ám az idők szavára hallgatva – és főleg a parlamenti képviselők kontroll iránti igényének hatására – a 2000-es évek első évtizedében egy hatalmas reformprogram keretében ők is megváltoztatták a rendszerüket, de abból a magyarok már nem kértek.

Helyette mi történt?

Minden rossz irányba változott. Ennek jelenleg az egyik legfontosabb mutatója, hogy a parlament gyakorlatilag ki van hagyva a költségvetési folyamatból.

Ha jól tudom, a legutóbb vizsgált költségvetés esetében összesen 16 órát töltött az Országgyűlés a költségvetés vitájával.

Egy teljes év alatt, az előző évi zárszámadással együtt. Ennél a Jézuska, a Mikulás és a Nyuszi is 50 százalékkal többet dolgozik.

Ez nincs jogszabállyal szabályozva? Legalább a minimumidő?

Nincs, bár nyilvánvalóan nem egy törvényi minimumszabály az, ami hiányzik, hanem a politikai szándék. Magyarországon abba az irányba megy minden, hogy a költségvetés, ahogy a többi érdemi politikai döntés is, egy párt belügye. Azt nem tudom kívülről megítélni, hogy a párton belül vannak-e érdemi viták, de hogy kifelé nincsenek, az biztos. Így aztán a szélesebb nyilvánosságnak se rálátása, se beleszólása nincs a költségvetés tervezésébe. Ez láthatóan nem is cél. Nem publikálják az adatokat, sőt eleve úgy alakítják a rendszert, hogy az emberek lehetőleg egyáltalán ne is érdeklődjenek a költségvetési ügyek iránt. Csak nézzük meg azt, hogy 12-15 évvel ezelőtt, amikor a kormány benyújtotta az új költségvetést, mennyi újságcikk jelent meg róla.

Rengeteg.

És most?

Azért most is vannak. Csak kevésbé látványosak, mert elvesznek az internet nagy bugyrában.

Jóval kevesebb íródik. És alig van bennük információ a számokról, hogy azok miből következnek, mire hatnak, merre viszik az országot. De tudja mit? Mára már teljesen mindegy, hogy miről szólnak a cikkek, vagy hogy a parlament mit szavaz meg a költségvetési törvényben. A kormány másnap, saját hatáskörben, bármit átírhat. Vagy nem is kell átírnia, egyszerűen csak nem tartja be. Akkora, gyakorlatilag szabad felhasználású tartalékokat és átcsoportosítási jogosultságokat kap a kabinet, amellyel nyílt törvénysértés nélkül is bármit meg tud oldani. Évekre visszamenőleg azt lehet látni, hogy helyenként sok százmilliárd forinttal odébb vannak a megvalósult kiadások ahhoz képest, amit megszavaztak. Nem csak az adóbevételeknél vagy a nyugdíjaknál, hanem olyan tételeknél is, amelyeket a kormánynak teljes mértékben tudnia kell kontrollálni. Éveken keresztül minden decemberben sok százmilliárdot szórt ki a kormány különféle, parlament által soha jóvá nem hagyott célokra. A nyilvánosság tájékoztatása természetesen csak a politikaimarketing-szempontoknak volt a függvénye.

Olvastam egy cikkét a K-Monitoron, amelyben annak az állításnak akart utána járni a 2022-es költségvetésben, miszerint a kormány az egyetemeket azért kívánja alapítványi fenntartásba adni, hogy javuljon a hatékonyságuk és ezzel párhuzamosan növekedjenek a pénzügyi forrásaik. Mit sikerült megtudni a hivatalos anyagokból?

Azt, hogy semmit sem tudunk.

Vagyis azok, akik ott ülnek a Pénzügyminisztériumban a tervezőasztalnál, azon munkálkodnak, hogy lehetőség szerint minél átláthatatlanabb legyen minden? Ez szándékos folyamat?

Persze. De ha megváltozna a politikai szándék, akkor szerintem jövő tavasszal a stáb elő tudna állítani egy elfogadhatóbb költségvetést is. Egy rendes, holland, svéd színvonalú büdzsét nem tudnának megcsinálni, de legalább elindulna a pozitív változás.

Mik az alapvető különbségek a svéd és a magyar költségvetés között?

A magyar költségvetésben arról döntenek, hogy mennyit fognak elkölteni. A terv teljesítése pedig maga a pénz elköltése. Egy jól működő rendszerben viszont az a kérdés, hogy mit értünk el vele? Nem mindegy, hogy egy büdzsében vannak-e célok és azok megvalósulását mérő indikátorok. Az nem űrtechnológia, hogy ha minden lyukba dugó kell, akkor meg kell számolni a lyukakat és a dugókat is. Kellenének előzetes és utólagos hatásvizsgálatok.

Varga Mihály elmondta, hogy a 2023-as költségvetés célja a rezsicsökkentés megőrzése és a honvédelem megerősítése.

Az nekem nem cél, hogy költsünk többet a honvédelemre. Az érdekel, hogy ha így teszünk, akkor mi lesz jobb tőle. Miért akarnak rezsit csökkenteni? Mert azt gondolják, hogy bizonyos háztartásoknak túlságosan nagy kiadást jelent a rezsi és segíteni kell nekik? Melyek azok a háztartások, hol és hány van, kik élnek benne? Mindenki tudja, hogy a rezsicsökkentés címén elégetett közpénz döntő része nem a rászoruló családokhoz kerül. De a fő kedvencem az iskolatej-program. Hallott róla?

Igen.

És mondja, maga szerint sikeres?

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!