A társadalmi érzékenyítés nagyon sokat segítene

Kormos Lili | 2022.12.28. 17:36

Címkék:

női jogok színház

Olvasási idő kb. 17 perc

Ismeretlen nők egy szomszédos országból, akikben mégis magunkra, az anyánkra, a barátnőnkre, a szomszédasszonyunkra ismerünk. Az Észak-Macedón írónő, Rumena Buzsarovszka Férjem című novelláskötetéből merítve született színházi előadás kapcsán a darab szereplőivel, Levko Esztellával és Száger Zsuzsannával beszélgettünk tabukról, egyetemes női sorsokról, feminizmusról, valamint a szabad választás fontosságáról.

Rendhagyó módon, nem színházi térben, hanem egy kis, budai galériában játsszátok a Férjem című előadást, ami igazi női produkció. Rumena Buzsarovszka történeteit ti adjátok elő, a darabot Pass Andrea rendezte és Fajgerné Dudás Andrea képzőművész gondoskodott az előadás látványvilágáról. Mesélnétek arról, hogyan lett ebből a zseniális novelláskötetből színházi előadás Budapesten?

Levko Esztella: Zsuzsával az Artificial Moon budapesti angol nyelvű színházi társulat két előadásában a Bald Sopranoban, és az Everybody-ban játszottunk együtt. A közös munka folyamán merül fel bennünk a vágy, hogy létrehozzunk egy saját produkciót. Rengeteg drámát olvastunk, keresgéltük azt, vagy azokat a történeteket, amelyek rezonálnak bennünk, amelyek megmozgatnak minket, és megtalálhatjuk bennük a saját mondanivalónkat. A Balkán felé vettük az irányt. Így utólag visszagondolva, talán arra is reflektálva ezzel, hogy itthon is sokszor azt érezhetjük, hogy a balkánon vagyunk, emellett olyan témát kerestünk, amely sajátja a régiónknak. Ekkor kerestem meg Zlatko Panzov macedón lektort, aki a kezembe nyomta Rumena könyvét. Zlatkónak anno Karafiáth Orsolya mutatott be, akinek a verseit Zlatko és felesége fordítják macedónra. Első olvasásra beleszerettünk a történetekbe. Nagy lendületet adott a vállalkozásunknak, hogy Rumena akkoriban Budapesten járt egy irodalmi fesztivál vendégeként, és személyesen is megismerkedhettünk vele. Beszéltünk neki a terveinkről, ő pedig szabad kezet adott nekünk, ha bármit kezdeni szeretnénk az ő anyagával. Emellett fontos mérföldkő volt számunkra a novellákból készült hangjáték, amelyet a Klubrádió adott le. Éreztük, hogy az írott anyag életre kel, megszülettek a karakterek és viszonyrendszerek. A hangjátékban elhangzó novellákból egy belekerült az előadásba is.

Száger Zsuzsanna: Szerettünk volna egy olyan női rendezővel dolgozni, akinek az egyénisége passzol ezekhez a szövegekhez, aki érzékenyen, ugyanakkor humorral nyúl ezeknek a női karaktereknek a lelki rezdüléseihez, problémáihoz. A kezdetektől Pass Andrea rendezőnőre gondoltunk, és bár ő nem szokta mások darabjait rendezni, csak saját szövegekkel dolgozik, annyira megszerette ezeket az erős novellákat és Rumena Buzsarovszka világát, hogy elvállalta az előadás megrendezését. Innentől az ő irányításával elindult a közös munka. Andrea nem csak rendezője, hanem dramaturgja is az előadásnak. Kialakult, hogy mely novellák legyenek az előadásban, melyiket ki adja elő, mi legyen a sorrend. Aztán ősszel elindultak a próbák. Összességében másfél év telt el a projekt ötletének a megszületésétől, a Férjem előadás megvalósulásáig.

Száger Zsuzsanna

És Fajgerné Dudás Andrea hogy lépett színre ebben a történetben?

SZ.ZS.: Elmentem megnézni Fajgerné Dudás Andrea kiállítását a Godot Galériában. Korábban nem ismertem munkásságát, annyit tudtam, hogy feminista művészként azonosítja magát, miközben Fajgernéként szerepel a nyilvánosság előtt, és nagyon kíváncsi lettem, izgalmasnak találtam látatlanban is. Volt egy olyan megérzésem, hogy az az eredeti hozzáállás és humor, ahogyan ő művészként gondolkodik a nők helyzetéről, a női ügyekről, az illene Rumenához, és Pass Andi rendezői koncepciójához. A konyharuhák csíkos-kockás szerkezetéből építkezett ebben a kiállítási anyagban, megjelenítve a nők által végzett, sokszor láthatatlan munkát. A következő találkozóra már úgy mentem Andihoz és Esztellához, hogy figyeljetek, én beleszerettem ennek a nőnek a munkáiba, de szerintem ti is bele fogtok. Igazam lett. Már az első pillanattól kezdve nagyon működött a két Andi között az alkotói kémia, és az is kiderült, hogy Fajgerné nem csak elképesztően inspiráló képzőművész, de nagy csapatjátékos is. Minden egy irányba mutatott ebben a történetben. Az, hogy Pass Andi rendezői   koncepciója mentén kimozdultunk a komfortzónánkból, és nem egy hagyományos színházi térbe vittük ezt az előadást, hanem a Képező Galériába kiállítótermébe; hogy az első történetben az egyik férj fest, amire nagyon jól rímelt ez a helyszín, szóval minden azt segítette, hogy ez az együttműködés létrejöjjön.

L.E.: A régióban több országban is készült színpadi adaptáció a novelláskötetből. Amit sikerült elérni interneten, azt megnéztük. Mind nagyon különböző esztétikával és formanyelvvel rendelkező előadások. A belgrádiban a miénkhez hasonlóan 2 színésznő adja elő a történeteket, de míg mi főleg monológokkal dolgozunk, ott dialógusokból épült fel a darab. Egy lubljanai előadásban pedig 9 szereplőt látunk a színpadon egy egészen rideg, minimalista látványvilágban.

SZ.ZS.: Az Férjem összművészeti projektünk egyik izgalmas része, hogy az előadások mentén úgynevezett Storytelling esteket rendezünk, amit az írónő Rumena inspirált, aki ezt már Észak-Macedóniában bevezette. A performansz esztétikáját használó eseményeket – mindig más – az előadásból kiragadott egy-egy erős mondat, vagy gondolat tematizálja, aminek kapcsán meghívott női vendégek a saját történeteiket mesélik el. Az estet Esztellával mi moderáljuk. Novemberben rendeztük az első nagysikerű Storytelling estet, amit Fajgerné Dudás Andrea performansza nyitott meg.

L.E.: A meghívott női vendégek nagyon különböző társadalmi háttérrel, státusszal rendelkeznek, és egy általuk választott formában reflektálnak az aktuális Storytelling esemény témájára. Forma alatt értem, hogy elmesélhetnek egy történetet, előadhatnak egy performanszot, felolvashatnak irodalmi részleteket, vagy egyszerűen csak beszámolnak saját tapasztalataikról a témában. Egy 21. századi fonó. Fajgerné például festett és vasalt az első Storytellingen, mialatt megosztott a közönséggel egy személyes történetet.

Levko Esztella

Hiszen státusztól függetlenül ugyanúgy rossz, amikor elfárad egy kapcsolat, alárendeltnek, kiszolgáltatottnak lenni rendkívül frusztráló érzés, ismerős a tehetetlenség, amikor egy nő úgy érzi, hogy nem talál utat sem szavakban, sem tettekben a férjéhez, vagy épp hazudni kényszerül neki. Szerintetek mennyire egyetemesek ezek a novellák és mennyire specifikusak, mennyire jellemzőek arra a közegre, amiben születtek?

SZ.ZS.: Abszolút egyetemesek. Biztos vagyok benne, hogy minden néző talál olyan pontot ezekben a történetekben, amihez tud kapcsolódni, amivel képes azonosulni, ami ismerős, vagy azért, mert vele megtörtént, vagy azért, mert a közvetlen környezetében tapasztalt hasonlót. Szerintem sokszor ezek a helyzetek, kérdések, krízisek vagy épp traumák tabusítva vannak, eltoljuk magunktól őket, hogy ezek ilyen balkáni sztorik, pedig ott vannak mindenhol, a hétköznapjainkban, ez státuszfüggetlen, csak lehet, hogy mélyebbre kell ásni értük, nyitottabbnak, őszintébbnek kell lenni magunkkal. Az előadás erős szövegei és humora talán segítenek ebben.

L.E.: Újra és újra meglep, hogy mennyire ismerős történetek ezek. Legyen szó a saját életemről, vagy a környezetemről. Azt hisszük, hogy ezen már túl vagyunk, hogy ez a múlt, de szerintem ez óriási tévedés. Bizonyos berögződések, szerepkörök, férfi-női dinamikák, amik az előadásban is megjelennek, velünk maradtak, ahogy velünk maradtak a kibeszéletlen problémák is. Mert ezek a párkapcsolati problémák sokszor erről szólnak, a párok között megakadt kommunikációról, a ki nem mondott dolgokról, vágyakról, félelmekről. Van, aki nem tudja megfogalmazni, más nem meri mondani a férjének, és ott vannak a férfiak, akik sokszor szintén nem tudják megtalálni a jó szavakat ahhoz, hogy beszéljenek valamiről, ami nyomasztja őket.

SZ.ZS.: Vegyük például a szexualitást, ami elég fontos eleme bármilyen párkapcsolatnak. A Nőnap című novella, egyfelől baromi vicces történet, másfelől viszont tökéletesen mutatja be, és ez elég mellbevágó, hogy válik tabuvá a szexualitás akár egy kapcsolaton belül is. Ez a nő a novellában még magának sem vallja be a vágyait, nem tudatosodik benne egy csomó kis titkos hiány … a magazinok, sorozatok világából tájékozódik arról milyen lehet a többi nőnek. Kíváncsi, de öntudatlanul elfojtja a vágyait, miközben görcsösen és álszenten játssza a tökéletes feleség és anya szerepkörét. De a szexualitás csak az egyik témakör. Az előadás történeteiben szintén megjelenik a fura versengés az értelmiségi párok között, hogy most akkor melyikük az okosabb, hogy felülkerekedhet-e egy nő a férfin, vagy hogy egy magát művészként aposztrofáló férj mellett, lehet-e érvényes művészi karrierje egy nőnek? Nem is kell művésznek lennie, bármilyen területre ráhúzhatjuk ezt a kérdést.

L.E.: Ki az aki könnyen köt kompromisszumot? Melyik az a fél, aki inkább hátralép? Ez is egy nagyon erős motívuma ezeknek a történeteknek. Úgy gondolom, hogy jellemzően inkább a nők azok, akik engednek, valamiért van is egyfajta elvárás, hogy mi legyünk flexibilisebbek.

Olyannyira nem vagyunk túl ezeken a rögzült mintákon, hogy a Házasságtörés című novellából az a jelenet, amikor a rajtakapott férj a felesége arcába vágja, hogy ő keres erre a családra, ő biztosítja azt a kényelmes, gazdag életet, amit élnek, és hát mit is akar kezdeni az asszony egyedül, meg egyáltalán, mit követelődzik, más díszletek között ugyan, de nap mint nap megtörténik a közvetlen közelünkben is, a különböző fórumok anonim beszámolóinak tanulsága szerint. És talán nem is az a szörnyű, hogy megtörténik, hanem az, hogy mennyi nő ragad ebben a helyzetben, és milyen kevesen tudnak kilépni ezekből a kapcsolatokból.

SZ.ZS.: Ezekben a novellákban csak nagyon titkosan, nagyon mélyen vannak a karakterekben ezek a felismerések. Egyik szereplő sem coming outol és mondja ki, hogy ez az egész úgy szar, ahogy van, és ez nem mehet így tovább. Egyébként nem feltétlenül kell kilépni, lehet közösen változtatni, formálódni, jelezni, ha valami nem jó. A novellákban egyik asszony sem konfrontálódik, tulajdonképpen mindegyik ebben a patriarchális hagyománykörben mozog, sokszor öntudatlanul szolgálva azt.  Talán egyedül a Házasságtörés megcsalt felesége próbálkozik, de mindeközben automatikusan elvégzi a háziasszonyi kötelességeit.

L.E.: De még ő is a lehető legrosszabb eszközöket választja. Tulajdonképpen bármelyikük, aki lát egy keskeny kis egérutat, vagy megpróbál valamilyen módon kitörni szorult helyzetéből, előbb-utóbb katasztrófába sodródik. Nem ismerik fel a választás lehetőségét, ezért nem hoznak olyan döntéseket, amelyek valóban segíthetnék őket abban, hogy változtassanak a helyzetükön. A Lilében egy valódi tragédiához vezet a kitörési kísérlet, a Nőnapban pedig egy hihetetlenül vicces, egészen abszurd jelenetbe, amin lehet persze nevetni, de valójában a nő teljes megsemmisülésének vagyunk a szemtanúi.

SZ.ZS Anyaként az külön megrázó volt számomra, ahogy Rumena a házasságon belüli apróbb-nagyobb, félelemből fakadó hazugságok gyerekeket érintő következményeiről ír. Megjelennek a házasságokban ezek a pici csúsztatások, hogy jó, oké, inkább nem mondom ki, amit gondolok, csak béke legyen; vagy jó, nem megyek az anyámhoz; vagy megszülöm azt a gyereket, inkább, mint, hogy bevallanám, hogy nem vágyom az anyaságra és így tovább. Ezek már önmagukban is rosszak és fájdalmasak, de ami még súlyosabbá teszi őket az, ahogy ez a gyerekeken lecsapódik. Ahogy ezek a folyamatok görögnek tovább, és sokszor később vezetnek tragédiához, és mindenki csak áll, hogy hogy jutottunk idáig, és sem a tragédia elszenvedője nem tudja, hogy került erre az útra, sem az, aki rátette. Sokszor nem is tudatosul, hogy saját elfojtásaink okozzák a legnagyobb tragédiákat.

Nem kaptak mintát a nők arról, hogy választhatnak, hogy hozhatnak önálló döntést a saját életükről?

L.E.: Vagy egyféle mintát kapnak. A történetek is arról szólnak, hogy a nők szemszögéből nézve úgy tűnik, mintha csak egy út állna előttük. A Házasságtörésben például mit mond a megcsalt feleségnek a saját anyja? Azt, hogy nem válhat el, tapasztalatból mondja, hogy nem választhatja ezt a megoldást. Visszük tovább a mintákat, arról viszont kevés szó esik, hogy de, nagyon is lehet másképp csinálni. Lehet más utat választani, ki lehet lépni egy rossz kapcsolatból, vagy épp lehet megoldást keresni.

SZ.ZS.: Nagyon tanulságos, ahogy ezek a megfoghatatlan örökségek, anyáról lányra, apáról fiúra szállnak. A Leves című novella, amiben az anya felidézi, hogy ő tulajdonképpen a szeretőjével találkozott, amikor a kislánya leforrázta magát a forró levessel otthon, pont ezért került bele az előadásba. Tökéletesen látszik, hogy öröklődik az anyai sors, hogy kapcsolja össze a két nőt, anyát és lányát a leves, a konyha, a főzés, a férfiak ellátása. Megrendítő ebben is és a Lile című novellában is, hogy mennyire meghatározó az anya lánya kapcsolat, az ismétlődő hibák, a kibeszéletlenségek. Azért én remélem, hogy elkezdődött a változás ezügyben, és a nők már egyre inkább érzik, hogy van választásuk.

Csak hát úgy nehéz a változás irányába haladni, amikor az uralkodó politikai narratíva ennek épp az ellenkezőjét erősíti. Kétszeres erővel kell dolgozni a változásért, ha felülről azt sulykolják, hogy a nő tulajdonképpen kiszolgáltatott, az a fő feladata, hogy szüljön, a fontos dolgokban meg majd dönt helyette a férje.

SZ.ZS.: A társadalmi érzékenyítés nagyon sokat segíthet. Gondoljunk csak arra, hogy a feminizmus például sokaknak egy riasztó szó, pedig nem feltétlenül kéne annak lennie. Ennek ellenére én is azt mondom magamról, hogy bár nagyon határozott nőnek tartom magam, de nem vallom magam feministának. Az alkotói csapatban Rumena feministaként aposztrofálja magát, Fajgerné szintén, Pass Andi viszont nem. Eleve nem szeretem az ilyen nagyon szigorú kategóriákat, az élesen lehatárolt dolgokat, mert beskatulyáz valamibe, amit én nem vallok a magaménak. Én nem szeretném férfi nélkül, vagy a férfit legyőzve megvalósítani magam. Egy stabil párkapcsolatban, egy erős férfi mellett, sőt vele együtt szeretem megvalósítani magamat. Ami időnként nem egyszerű vállalkozás, valljuk be.

L.E.: Így még nagyobb felelősség hárul ránk, ha erről a témáról beszélünk, ugyanis viszonylag kevés platformja van még a női egyenjogúság témájának.

Ha abból indulunk ki, hogy a feminizmus nem egy rögzült terminus, hanem egy rugalmas társadalmi jelenség, ami sokmidnent jelenthet, akkor miben áll a ti feminizmusotok?

L.E.: Nekem a tisztelet jut róla eszembe. Magam felé, és a partnerem felé egyaránt. Szerintem minden ebből következik, valamint a szabadság, amit szintén nagyon fontosnak tartok.

SZ.ZS.: A szabad döntés, választás tényleg az egyik legfontosabb dolog. Kicsi és nagy dolgokban egyaránt. Én soha nem akartam házasságot, nem vágytam esküvőre. Szeretem, hogy mindennap egy független nő vagyok, szabad akaratból vagyunk együtt. Ezer éve. Erről eszembe jut, hogy a Férjem előadásunkban két, a házasságaikba belesavanyodott karakter nagyon viccesen kifejti, hogy soha nem értette, hogy tudnak emberek vadházasságban élni, mert szerintük a házasság az megkerülhetetlen. Humoros, de vérfagyasztó egyszerre. Vagy ott van a gyerekvállalás kérdése. Nekem van gyerekem, de ha egy nő nem szeretne gyereket, azt nagyon ritkán meri felvállalni, mert azt nagyon nehezen fogadja el a társadalom. Vagy, ha fél a gyerekvállalástól. Vagy idegesíti a gyerek, miközben a férj tökéletes, boldog minta apa. Ez is sok elfojtáshoz és traumához, depresszióhoz vezet. Vagy boldogtalan anya gyerek kapcsolathoz. De még rengeteg ilyen dolog van. Ezekről a kérdésekről egyre több szó esik, de még mindig sokkal nyitottabban kéne viszonyulni egymás választásaihoz. Férfiként és nőként egyaránt.

A darabot legközelebb január 20-án lathatják az érdeklődők.

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés