Láng Zsuzsa #Anyakivan – 5 perc szünet Semjén Nórával, az anyák megnevettető megmentőjével

Tizenöt évig volt bábszínész, de az igazi népszerűséget a pandémia fogságába esett anyák helyzetét sok humorral és öniróniával ábrázoló vlogja, az Anyakivan hozta el számára. Vörösboros-jógagyakorlatos videóját tavaly áprilisban másfél millióan látták, és azóta is folyamatosan bővül követőinek tábora.

Színész-bábszínészként végeztél az SZFE-n, nyilván kellett az ebből adódó exhibicionizmus is ahhoz, hogy vlogot indíts.

Gosztonyi tanár úr azt mondta nekem a színművészetin, hogy „Semjén Nóra a szégyenlős exhibicionista”, és ez nagyon találó volt. Valószínűleg a színészi karrierem végét is ugyanez jelentette: hiányzott belőlem az a fajta megmutatkozási vágy, hogy mindig, minden áron ott akarjak ugrálni a színpadon, és feltétlenül főszerepeket akarjak kapni. Nekem nem volt olyan fontos, mint a többieknek. Viszont egész jó kreatív ötleteim voltak, s ez már elég régen kiderült. A férjem, Benedikty Marcell videógyártással foglalkozik, és sokszor előfordult, hogy én adtam ötletet neki a tartalomhoz. Így jutott eszembe a „jógás” videó is, ami órák alatt el is készült.

És rögtön nagyot ment, óriási siker lett belőle.

Meg is lepődtem, mert akkor szembesültem a Facebook-beállításaimmal, mármint azzal, hogy nem lehet túl privát, ha bármit meg lehet osztani bárhova, de tény, hogy ettől a videóm életre kelt.

Ehhez, persze, kellett az akkor még vadonatúj karanténlét idegeket próbára tevő élethelyzete, a családdal összezárt nők által tapasztalt „most őrülök meg” érzése.

A váratlanul és hihetetlenül magas nézettség adta az ötletet, hogy megcsináljam az Anyakivan oldalt.

Amint látható, szinte napról napra bővül a tartalom, hogy csak a legutóbbiak egyikét említsem, most márciusban vagy negyven éves…

…harmadjára. Papíron negyvenkettő. De szerintem ezek nem érnek, nekem annyira kiábrándító, hogy nincsenek barátok, bulik. És már a tavalyi is ilyen volt. Ugyanilyen indíttatásból készült az egzotikus utazásról szóló, fürdőkádban készült videó, amelyben váratlanul felbukkan a „habokból” egy kis kék delfin is. Mikor pörgeted az instagramot, és látod, hogy már a negyedik celeb van éppen a Maldivon, akkor csak elgondolkozol azon, hogy nekem ugyan már egy éve törlik a járataimat, sehova nem utazhatok, még a határon sem engednek át, de jé! Valahogy mégis el lehet jutni a Maldiv-szigetekre, akkor is, ha nekünk csak a fürdőkád jutott. A delfin pedig szappanból van, azt a kislányommal, Lillácskával öntöttük, amikor éppen sztáranya voltam. Ki is borult attól, hogy felhasználtam, mert félt, hogy elolvad, de nem, időben kikaptam a vízből.

Azért nem minden vlogod felhőtlenül kacagtató.

Az oldal indulásánál is bevállalt célom volt a kísérletezés, hogy megpróbáljak különféle tartalmakat és műfajokat megjeleníteni, miközben figyelem a reakciókat. Szerintem az is bátor vállalás, hogy kirakom a #tabu sorozatot, ami interjús videókból áll, és komoly témákról szól. Úgy veszem észre, hogy a harmincezer feliratkozóból legalább tizenötezer megnézi ezeket is. Több pszichológussal beszélgettem csöppet sem vidám témákról, például a megcsalásról, a kisgyermekes anyák helyzetéről a terhesség és a szülés kapcsán. Ugyanis azzal szembesültem hogy az emberek egyáltalán nem őszinték ezügyben a közösségi terekben. Mikor az ember azt érzi, hogy a saját kapcsolata romokban hever, otthon van egy kisbabával, és eközben azt látja, hogy rajta kívül mindenki happy ugyanebben az élethelyzetben, akkor azt gondolja, hogy valamit rettenetesen elszúrt. Mert nyilván ő csinálta rosszul. Pedig fordítva van, a boldogságban úszó, gondtalanságot sugalló posztoknak nincs sok közük a valósághoz. Ezért fontos, hogy beszéljünk róla, az emberek ne érezzék már azt, hogy egyedül vannak a problémáikkal, és jó, ha tudják, valójában mi a normális. Továbbadom a saját tapasztalataimat arról, hogy bizony nagyon nehéz ez az időszak. Amikor már azért is haragszol a másikra, mert annak van ideje elmenni vécére vagy alkalma nyílik két épeszű mondatat beszélni egy másik felnőtt emberrel, és nyilván a másik nem érti, hogy mi a fene bajod van. De említhetném a terhességet is, amikor körülöttem azt várták, hogy mindig röpködően boldog álomkismama legyek, és amikor rossz kedvem volt, nem éreztem jól magam, a testem sem emlékeztetett sem rám, sem a nőiességemre – akkor még meg sincs a gyerek és máris szar anya vagyok, hiszen nem felelek meg a velem szemben támasztott elvárásoknak. Ezeket ne legyen már ciki kimondani.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!