Láng Zsuzsa Attól ne féljen senki, hogy az egyetemfoglalók feladják

Az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága a múlt héten meghallgatta a Színház és Filmművészeti Egyetem körül kialakult helyzetben szemben álló feleket. Az új alapítvány vezetőségének képviseletében Vidnyánszky Attila, a kuratórium elnöke és György László, az ITM államtitkára szólalt meg, az egyetemi autonómia védőit Upor László megválasztott, de soha ki nem nevezett rektor és a hallgatói önkormányzat alelnöke, Milovits Hanna képviselte, akivel az egyetemfoglalás hatvanadik napján beszélgettünk.

Tavasszal, amikor a járvány miatt az SZFE is átállt az online oktatásra, még nem lehetett tudni, hogy a baj nem jár egyedül, de hamar kiderült, hogy a járványt az erőszakos alapítványosítás, és az érzékelhető einstand is súlyosbítja.

Már márciusban értesültünk róla. Még mielőtt bezárt volna az egyetem, a vezetőség tartott egy tájékoztatót a küszöbön álló modellváltásról. Viszonylag hamar benne volt a köztudatban, de a covid alatt az online órák közepette még nem ez volt a súlyponti kérdés, de a hallgatóság már akkor is nehezményezte, hogy Upor Lászlót nem nevezik ki. Ez volt az első jel, ami ránk közvetlenül hatott, hiszen demokratikus úton, valós viták eredményeként választottuk meg. Az első hallgatói nyilatkozat júliusban született. Akkoriban még úgy volt, hogy a négy művészeti egyetem közös alapítványban folytatja a működését, amelynek feltételeit január 1-ig kellett megteremteniük.

De már a nyár elején kiderült, hogy az SZFE-re más szabályok vonatkoznak, a modellváltás határideje a Vas utcában szeptember 1-re esett. Mit gondol, miért ez az intézmény tette különlegesen türelmetlenné a döntéshozókat?

Szerintem ennek két oka volt. Egyrészt, már vastagon benne voltunk a médiában, zúdultak ránk a rágalmak mindenfelől a januári tao-s tüntetés kapcsán, illetve annak folytatásaként. Másrészt, így utólag az is valószínűsíthető, hogy egy erőltett átváltoztatás levezénylése könnyebben átvihetőnek látszott, ha nem négy, hanem csak egy egyetem életét kavarják föl, ugyanis az összművészeti letámadás még nagyobb horderejű botrány lett volna. És ugyan jól hangzottak az ígéretek, melyek szerint minden változtatás az egyetem szolgálatában történne, de az első bizalomvesztés már a rektor ki nem nevezése miatt kialakult. A vezetőséggel való egyeztetések kivétel nélkül szóban történtek, nem kaptunk kielégítő információt, a minisztériumnak küldött kérdéseinkre pedig választ sem. Már az első pillanattól látszott, hogy a január 1-i határidő aligha tartható, nem értettük, mi ennyire sürgős, ehhez képest a szeptemberre előrehozott végrehajtási utasítás már nyílt agressziót jelentett. Ráadásul ezt is úgy tudtuk meg, hogy a sajtóból értesültünk Semjén Zsoltnak az éjszaka leple alatt benyújtott törvényjavaslatáról. Ezek azért csak gyanús dolgok, nem beszélve arról, hogy a törvénytervezetben nyoma sem volt semmiféle garanciának az egyetemi autonómiát illetően.

 

A nyári akciók egymást követték.

Az első tüntetést a törvényjavaslat benyújtása után, de még a megszavazása előtt szerveztük, aztán egy tízfős delegációval elmentünk az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz, amire azért került sor, mert eredetileg mi hívtuk meg a miniszter urat, hogy tájékoztassa az egyetem polgárait, de ezt elutasította, inkább tíz hallgatót behívott magához a minisztériumba. Ezt követte a második tüntetés, a törvény megszavazásának napján a Parlament előtt. Ezeknek az eseményeknek, no meg a covid miatt augusztus 31-ig meghosszabbított tanévnek a következményeként ez a nyár gyakorlatilag elmaradt. Nekem konkrétan három napom volt nyaralni, hiszen a tanév vége egybeesett az egyetemfoglalással.

Mindeközben az SZFE-n

Az EP bizottsági meghallgatását találta Vidnyánszky Attila a legjobb alkalomnak arra, hogy a világ szeme elé tárja annak a fertőnek kémfotográfiákkal bizonyított tényállását, amely (szerinte) az SZFE blokád alatt tartott épületeit jellemzi. Az asztalokon heverő pillepalackok, műanyag poharak, üres üvegek higiéniai és tűzrendészeti szempontból veszélyes fenyegetése ugyanolyan meggyőzően hangzott, mint az az állítása, hogy az SZFE október 23-i budapesti tömegmegmozdulása nem az egyetemisták szimpatizánsainak tüntetése volt, hanem a baloldali pártok által szervezett kampánynyitó nagygyűlés.

Két nappal később, Palkovics László, az alapítványt működtető felelős minisztérium vezetője egy interjúban csak megerősíteni tudta, hogy „a törvény kimondja, az állam jelöli ki a kuratóriumot, amely aztán eldönti, miként akarja működtetni az egyetemet, jogos igény, hogy a kormány bölcsen járjon el a tagok kijelölésekor, és ez így is történt.”

Október utolsó előtti napján aztán bekeményített a kuratórium, Rátóti Zoltán, a koronavírussal betegeskedő elnök nevében tájékoztatta az egyetem hallgatóit és dolgozóit: felfüggesztik az oktatást, mert az egyetemen sem a higiéniás, sem a tűz-és balesetvédelmi szabályok nem érvényesülnek.

Ugyanaznap Szarka Gábor kancellár már arról beszélt, hogy szerinte kopik az egyetemfoglalók lelkesedése, ami nem is csoda, hiszen egyre többen vannak, akik nem értenek egyet a tiltakozók követelésével, úgyhogy előbb-utóbb mindenkinek egyéni nyilatkozatot kell tennie állásfoglalásáról. Az ezredes szerint az őszi szünet meghosszabbítására azért volt szükség, mert az egyetemfoglalók a karbantartókat, és az épület fertőtlenítésére érkező szakembereket sem engedték be az SZFE-re.

Másnapra kiderült, a hír nem igaz. Ugyanis a diákok (hallgatói kísérettel) hagyták elvégezni munkájukat mind a karbantartóknak, mind a járványügyi szakembereknek, mivel nem céljuk az egyetem működésének akadályozása, ahogy önmaguk, vagy mások veszélyeztetése sem.

November elsején pedig készséggel reagált az SZFE hallgatóinak és oktatóinak közleménye a kancellár felhívására:

„Alulírottak a SZFE hallgatói és oktatói kijelentjük, hogy a higiéniás, tűz- és balesetvédelmi szabályok érvényesítésében az illetékes szakemberekkel felelősen együttműködünk, a fertőtlenítő takarítás mindhárom épületben megtörtént.

Nincs valódi indok a fenntartó részéről az oktatás felfüggesztésére.

 Az Oktatási Hivatal ellenőrzési eljárásához az összes adatot határidőre összeállítottuk, az újonnan kinevezett kancellár azonban hetek óta gátolja annak továbbítását.

Az internet lekapcsolásával, a termek lezárásával, az értelmetlenül hosszú őszi szünet ürügyén a hallgatók és oktatók kitiltásával, és most az oktatás felfüggesztésével a vezetés és a fenntartó minden jogszerűtlen eszközt megragad akkreditált egyetemi oktatásunk akadályozására.

Mi, az Egyetem hallgatói és oktatói kijelentjük, hogy mindezek ellenére folytatjuk a munkát, amihez jogunk van: tanulni és tanítani akarunk!”

A közlemény alatt mindezidáig 400 aláírás szerepel.

Úgyhogy tényleg nem lesz az a lant letéve.

Az EP bizottsági meghallgatásán elmondta, hogy a hallgatók követelését nem vették figyelembe, nincs beleszólásuk az intézmény jövőjébe, kizárólag az alapítványnál van az irányítás, ezért voltak kénytelenek elfoglalni az épületeket, ezért kell fenntartaniuk a blokádot. Hangot adott aggodalmának, mely szerint az alapítványi működés csak látszólag garantálja az államtól való eltávolodást, sokkal inkább még szigorúbb ellenőrzést jelenti. Komolyan azt remélik, hogy ez jelentős változást hozhat az SZFE és a kormány patt-helyzetében?

Ami jó ebben, az mindenképpen az, hogy nagy nemzetközi figyelmet kapott az ügy, hiszen ha valamit napirendjére tűz az EP bizottsága, az nem a véletlen műve. Fontos, hogy még több külföldi egyetemet, szervezetet elérjen az SZFE helyzetéről való híradás. De nem csak a bizottság volt kíváncsi a véleményünkre, előző nap az EU Student Union nevű ernyőszervezete, amely 46, nem csak uniós, hanem Európa területén működő egyetemének hallgatói önkormányzatát magában foglalja, egy egész órát nekünk szentelt, és nem csak a támogatásáról biztosított minket, hanem a hírünket is viszi saját országaik intézményeibe. Persze, tudom, hogy az EU szintjén csupán egy kicsike ügy az SZFE letámadása, viszont jó hangos.

Melyek a reális opciók?

A kérdés, hogy milyen megoldás vezethet ki ebből a patt-helyzetből, újra és újra felmerül. Az egészen biztos, hogy kitartunk, nem adunk alább a követeléseinkből. Nekem nagyon megnyugtató és visszaigazoló élmény volt a bizottságban, hogy nem kellett nekünk bizonygatnunk azt, hogy ennek az ügynek a megoldása csakis a minisztérium felelőssége, a képviselők is az ITM vezetőit szólították meg, és kérdezték meg tőlük, mit kívánnak tenni az ügy rendezéséért, a jogsértő állapot felszámolásáért. Mi nem fogjuk elhagyni az egyetemet. Nyilvánvaló, hogy mindemellett mindegyikünk fejében egyéni válaszok is vannak arra a kérdésre, hogy ki meddig megy el, meddig tudja vállalni az ellenállást.

Újabb fenyegető határidő közeleg, az év végén lejár az egyetem akkreditációja, az SZFE mindent megpróbál a meghosszabbításáért, de ehhez nem látszik partnernek az alapítvány.

Megszoktuk a fenyegetéseket, és azt is számtalanszor hallottuk, hogy kopik a lelkesedésünk, holott szó sincs ilyesmiről, de azzal is megpróbálnak félelmet kelteni, hogy nem lesz érvényes a félévünk. Ezt is csak olyannak érzem, mint amikor Szarka Gábor azzal fenyegetőzött, hogy nem fogja kifizetni a dolgozók bérét – vannak dolgok, amelyek minden európai normát átlépnek és nem képzelhetőek el egy jogállamban. Amúgy sem sokra mennek egy egyetemmel hallgatók és tanárok nélkül.

Osztatlan elismerést aratott hibátlan angolsággal előadott felszólalása a bizottsági ülésen. Honnan tud ilyen jól angolul?

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az én ottani szereplésem rajtam kívül még több ember kemény munkájának köszönhető. Voltak, akik segítettek az általam írt szöveg szerkesztésében, volt olyan hallgatótársam, aki angol szakos diplomával segített, hogy ékes angolsággal szólaljak meg, és az olyan szakkifejezések, amelyek nincsenek benne az ember aktív szókincsében, mint, például az Alkotmánybíróság, vagy törvénymódosítási javaslat, megfelelően hangozzanak el a meghallgatáson.

Lesz folytatás?

Amit tudunk, az, hogy az ülés végén a bizottság elnöke úgy búcsúzott, köszöni, amiért érdemben tudtunk beszélgetni, és amiért fontos információk hangozhattak el, és reméli, a jövőben lesz még erről vita. Ha a bizottság ezt fontosnak találja, akkor plenáris ülésre terjeszti az Európai Parlamentben. Ami minket illet, mi továbbra is tanulunk, megtartjuk az óráinkat, és továbbra is szervezünk akciókat, amelyekbe minél több embert próbálunk bevonni. Nyilván mi is érzékeljük, hogy durvul a járványhelyzet, de attól ne féljen senki, hogy ha mindenkit hazarendelnek, akkor nem folytatjuk tovább, ugyanis akkor sem fogjuk letenni a lantot. Nem fogjuk azt mondani, hogy ‘na, jólvan srácok, akkor ez eddig tartott’. Minden helyzetre találunk kreatív megoldást.

Névjegy

Milovits Hanna

  • 24 éves
  • III. éves drámainstruktor szakos hallgató
  • színész-drámatanár
  • színházpedagógus

 

 

 

 

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.