Attól ne féljen senki, hogy az egyetemfoglalók feladják

Tavasszal, amikor a járvány miatt az SZFE is átállt az online oktatásra, még nem lehetett tudni, hogy a baj nem jár egyedül, de hamar kiderült, hogy a járványt az erőszakos alapítványosítás, és az érzékelhető einstand is súlyosbítja.

Már márciusban értesültünk róla. Még mielőtt bezárt volna az egyetem, a vezetőség tartott egy tájékoztatót a küszöbön álló modellváltásról. Viszonylag hamar benne volt a köztudatban, de a covid alatt az online órák közepette még nem ez volt a súlyponti kérdés, de a hallgatóság már akkor is nehezményezte, hogy Upor Lászlót nem nevezik ki. Ez volt az első jel, ami ránk közvetlenül hatott, hiszen demokratikus úton, valós viták eredményeként választottuk meg. Az első hallgatói nyilatkozat júliusban született. Akkoriban még úgy volt, hogy a négy művészeti egyetem közös alapítványban folytatja a működését, amelynek feltételeit január 1-ig kellett megteremteniük.

Fotó: Bazánth Ivola

De már a nyár elején kiderült, hogy az SZFE-re más szabályok vonatkoznak, a modellváltás határideje a Vas utcában szeptember 1-re esett. Mit gondol, miért ez az intézmény tette különlegesen türelmetlenné a döntéshozókat?

Szerintem ennek két oka volt. Egyrészt, már vastagon benne voltunk a médiában, zúdultak ránk a rágalmak mindenfelől a januári tao-s tüntetés kapcsán, illetve annak folytatásaként. Másrészt, így utólag az is valószínűsíthető, hogy egy erőltett átváltoztatás levezénylése könnyebben átvihetőnek látszott, ha nem négy, hanem csak egy egyetem életét kavarják föl, ugyanis az összművészeti letámadás még nagyobb horderejű botrány lett volna. És ugyan jól hangzottak az ígéretek, melyek szerint minden változtatás az egyetem szolgálatában történne, de az első bizalomvesztés már a rektor ki nem nevezése miatt kialakult. A vezetőséggel való egyeztetések kivétel nélkül szóban történtek, nem kaptunk kielégítő információt, a minisztériumnak küldött kérdéseinkre pedig választ sem. Már az első pillanattól látszott, hogy a január 1-i határidő aligha tartható, nem értettük, mi ennyire sürgős, ehhez képest a szeptemberre előrehozott végrehajtási utasítás már nyílt agressziót jelentett. Ráadásul ezt is úgy tudtuk meg, hogy a sajtóból értesültünk Semjén Zsoltnak az éjszaka leple alatt benyújtott törvényjavaslatáról. Ezek azért csak gyanús dolgok, nem beszélve arról, hogy a törvénytervezetben nyoma sem volt semmiféle garanciának az egyetemi autonómiát illetően.

A nyári akciók egymást követték.

Az első tüntetést a törvényjavaslat benyújtása után, de még a megszavazása előtt szerveztük, aztán egy tízfős delegációval elmentünk az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz, amire azért került sor, mert eredetileg mi hívtuk meg a miniszter urat, hogy tájékoztassa az egyetem polgárait, de ezt elutasította, inkább tíz hallgatót behívott magához a minisztériumba. Ezt követte a második tüntetés, a törvény megszavazásának napján a Parlament előtt. Ezeknek az eseményeknek, no meg a covid miatt augusztus 31-ig meghosszabbított tanévnek a következményeként ez a nyár gyakorlatilag elmaradt. Nekem konkrétan három napom volt nyaralni, hiszen a tanév vége egybeesett az egyetemfoglalással.

Az EP bizottsági meghallgatásán elmondta, hogy a hallgatók követelését nem vették figyelembe, nincs beleszólásuk az intézmény jövőjébe, kizárólag az alapítványnál van az irányítás, ezért voltak kénytelenek elfoglalni az épületeket, ezért kell fenntartaniuk a blokádot. Hangot adott aggodalmának, mely szerint az alapítványi működés csak látszólag garantálja az államtól való eltávolodást, sokkal inkább még szigorúbb ellenőrzést jelenti. Komolyan azt remélik, hogy ez jelentős változást hozhat az SZFE és a kormány patt-helyzetében?

Ami jó ebben, az mindenképpen az, hogy nagy nemzetközi figyelmet kapott az ügy, hiszen ha valamit napirendjére tűz az EP bizottsága, az nem a véletlen műve. Fontos, hogy még több külföldi egyetemet, szervezetet elérjen az SZFE helyzetéről való híradás. De nem csak a bizottság volt kíváncsi a véleményünkre, előző nap az EU Student Union nevű ernyőszervezete, amely 46, nem csak uniós, hanem Európa területén működő egyetemének hallgatói önkormányzatát magában foglalja, egy egész órát nekünk szentelt, és nem csak a támogatásáról biztosított minket, hanem a hírünket is viszi saját országaik intézményeibe. Persze, tudom, hogy az EU szintjén csupán egy kicsike ügy az SZFE letámadása, viszont jó hangos.

Melyek a reális opciók?

A kérdés, hogy milyen megoldás vezethet ki ebből a patt-helyzetből, újra és újra felmerül. Az egészen biztos, hogy kitartunk, nem adunk alább a követeléseinkből. Nekem nagyon megnyugtató és visszaigazoló élmény volt a bizottságban, hogy nem kellett nekünk bizonygatnunk azt, hogy ennek az ügynek a megoldása csakis a minisztérium felelőssége, a képviselők is az ITM vezetőit szólították meg, és kérdezték meg tőlük, mit kívánnak tenni az ügy rendezéséért, a jogsértő állapot felszámolásáért. Mi nem fogjuk elhagyni az egyetemet. Nyilvánvaló, hogy mindemellett mindegyikünk fejében egyéni válaszok is vannak arra a kérdésre, hogy ki meddig megy el, meddig tudja vállalni az ellenállást.

Újabb fenyegető határidő közeleg, az év végén lejár az egyetem akkreditációja, az SZFE mindent megpróbál a meghosszabbításáért, de ehhez nem látszik partnernek az alapítvány.

Megszoktuk a fenyegetéseket, és azt is számtalanszor hallottuk, hogy kopik a lelkesedésünk, holott szó sincs ilyesmiről, de azzal is megpróbálnak félelmet kelteni, hogy nem lesz érvényes a félévünk. Ezt is csak olyannak érzem, mint amikor Szarka Gábor azzal fenyegetőzött, hogy nem fogja kifizetni a dolgozók bérét – vannak dolgok, amelyek minden európai normát átlépnek és nem képzelhetőek el egy jogállamban. Amúgy sem sokra mennek egy egyetemmel hallgatók és tanárok nélkül.

Osztatlan elismerést aratott hibátlan angolsággal előadott felszólalása a bizottsági ülésen. Honnan tud ilyen jól angolul?

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az én ottani szereplésem rajtam kívül még több ember kemény munkájának köszönhető. Voltak, akik segítettek az általam írt szöveg szerkesztésében, volt olyan hallgatótársam, aki angol szakos diplomával segített, hogy ékes angolsággal szólaljak meg, és az olyan szakkifejezések, amelyek nincsenek benne az ember aktív szókincsében, mint, például az Alkotmánybíróság, vagy törvénymódosítási javaslat, megfelelően hangozzanak el a meghallgatáson.

Lesz folytatás?

Amit tudunk, az, hogy az ülés végén a bizottság elnöke úgy búcsúzott, köszöni, amiért érdemben tudtunk beszélgetni, és amiért fontos információk hangozhattak el, és reméli, a jövőben lesz még erről vita. Ha a bizottság ezt fontosnak találja, akkor plenáris ülésre terjeszti az Európai Parlamentben. Ami minket illet, mi továbbra is tanulunk, megtartjuk az óráinkat, és továbbra is szervezünk akciókat, amelyekbe minél több embert próbálunk bevonni. Nyilván mi is érzékeljük, hogy durvul a járványhelyzet, de attól ne féljen senki, hogy ha mindenkit hazarendelnek, akkor nem folytatjuk tovább, ugyanis akkor sem fogjuk letenni a lantot. Nem fogjuk azt mondani, hogy ‘na, jólvan srácok, akkor ez eddig tartott’. Minden helyzetre találunk kreatív megoldást.

Fotó: Bazánth Ivola