Benyó Rita Az államférfiúi nagyság itt kezdődik

Feledy Botond a válságról, a háborúról és Magyarország helyzetéről

A korábban elhalasztott energiahatékonysági döntéseket, még ha kicsit drágábban is, még mindig jobb volna most meghozni, mint újabb tíz év múlva. Vagyis azon kellene gondolkodni, hogy a rezsicsökkentésre fordított pénzből mit tudnánk ezekből megvalósítani – nyilatkozta a Jelennek Feledy Botond külpolitikai szakértő.

Akció

Meg lehet mondani, mi volt a háború kitörésének oka?

Minden ilyen konfliktus eredete távoli, az okok pedig összetettek. E mostani szerintem egy „féllábú proxy” konfliktus. A háború kitörése óta vált egyértelművé, hogy az orosz reguláris erőkkel szembeni ukrán védekezést a NATO, még ha nem is NATO-ként, de támogatja, hiszen a tagállamok külön-külön szállítanak fegyvert nekik. Az okok mélyén felbukkan a hidegháború korszaka, mert bár volt egy olyan, illúziókon alapuló időszak, amikor azt gondoltuk, Oroszország demokratizálódhat, de ez Putyin hatalomátvételével véget ért. Ezt nem vette észre a Nyugat, egészen 2014-ig, a Krím-félsziget elfoglalásáig. A majdani forradalom következtében azonban a konfliktus eszkalálódott Kijev és Moszkva között, és a NATO és az Egyesült Államok már azóta segített felkészíteni ­Ukrajnát az esetleges védekezésre.

Miért fontos Ukrajna az oroszoknak, és miért fontos a NATO-nak, a szövetségeseknek, az Európai Uniónak?

Ha az egykori Szovjetunió határait nézzük, azt látni, hogy Oroszország gyakorlatilag mindenütt megerősítette a befolyását Kazahsztántól Fehéroroszországig. Ukrajna azonban kivétel volt, ugyanakkor katonapolitikailag és szimbolikusan is rendkívül fontos terület, hiszen a határa közel esik Moszkvához.

Az európai szempont a geopolitikai állapotok stabilizálása, ami az egykori szovjet tagállamok esetén is megtörtént, hiszen minden olyan esetleges állami összeomlás, ami ezeken a területeken bekövetkezhet, kockázatot jelent, menekültválságot például. Az Egyesült Államok számára a deklarált veszély, amiben Trump, Obama és Biden is egyetért, Kína. Az Egyesült Államok számára tehát stratégiai kérdés, hogyan tudja az európai-eurázsiai konfliktust úgy rendezni, hogy minél kevesebb erőforrást vonjon el a valódi stratégiai kihívója elleni védekezéstől.

A történtek nem választhatók el Putyin elnök személyétől. Ez csak az ő háborúja volna, vagy a konfliktus egyenesen következik Ukrajna geopolitikai helyzetéből?

Ami kódolva van, az a nemzeti érdek, de az személyektől független, vagyis nem Vlagyimir Putyin kizárólagos értelmezésén alapszik. Az orosz külpolitika elmúlt 150-300 éve az expanzióról szólt.

Bevett fordulat az itthoni közbeszédben, Orbán Viktor is sokszor mondta, hogy ez nem a mi háborúnk. Lehet-e ilyet mondani, amikor ennyire közel esik hozzánk, vagy lehet-e azt mondani, hogy ez nem az EU háborúja?

Van egy széleskörű együttműködés Ukrajna mögött, mert majdnem mindenki számára egyértelmű, hogy vagy Ukrajnában állítjuk meg az oroszokat – ez egy klasszikus hidegháborús feltartóztatási elv –, vagy adott esetben, ha Ukrajnát Putyin ledarálná, csak ennél is közelebb lenne rá mód. Ha valaki abszolút nem tekintené sajátjának ezt a háborút, akkor valószínűleg a saját határaihoz közelebb húzódó frontvonalat kap majd a nyakába. Ez senki számára nem tűnhet nemzeti érdeknek.

Oroszországnak miért érdemes folytatnia ezt a háborút?

A demokráciákban jó esetben ki tudjuk következtetni, hogy mely intézmények befolyásolnak egy-egy döntést. Ez a Kreml esetén nincs így. A kremlinológiai ­számegyenesen visszatértünk a nullára, tippelgethetjük, hogy éppen kinek van bejárása Putyinhoz, és hogy milyen elvek mentén dönt ez a súlyos Covid-elzáráson átesett, idős ember, az egykori KGB-ezredes, aki 22 éve van hatalmon, tehát nehezen elképzelhető, hogy ne esne át valamiféle szellemi módosuláson. Az, hogy mit tart racionálisnak, csak az ő személyiségéből értelmezhető. Ő pedig részben az egyház felé fordulással, részben a hajdani orosz nagyságot visszaállító igényekkel egy a korábbiaktól eltérő narratívába helyezte magát.

De ennek a levét mégiscsak az orosz emberek isszák meg.

A kérdés az, hogy mennyire hatékony a putyini presszió és a médianarratíva-építés. Putyinnak ez a két eszköze van, és mindkettőben rendkívüli jártas. Vagyis nem nagyon képzelhető el, hogy idén Oroszországban több százezres vidéki tömegek lázadnának föl a rendszer ellen. Az alapszükségleteket az orosz rendszer igyekszik megteremteni, a városi tömegeket pedig visszaszorítja. És van egy kivándorlási folyamat is, ami az orosz értelmiség kivéreztetésének következménye.

Idehaza két narratíva él egymás mellett: az európai, amely szerint az agresszor Oroszország megtámadta a védtelen ukránokat, akik ellen háborús bűnöket követ el. A másik, hogy mindazt, amit történik, az ukránok provokálták ki.

Alapvetően az érdekekből érdemes kiindulni. Európának érdeke az ukránok oldalán állni, ráadásul, ha a Krím elfoglalását vesszük alapul a kérdés erkölcsi megítéléshez, akkor az történt, hogy az ország területének hét százalékában egyszer csak orosz erők jelentek meg. Az erre érkező társadalmi reakciót, az ukrán nacionalizmus fölerősödését önmagában ezért nehéz volna elítélni. Európai szempontból a határok sérthetetlensége kardinális kérdés, amit az EU nem adhat föl, máskülönben számos konfliktust nyitna meg. Azt hiszem, még ha a magyar szívnek fáj is, az a stabilitás, amely a határok sérthetetlenségét feltételezi, közép- és hosszú távon sokkal jobban megéri, mint belemenni a határok tilitologatásából adódó rendkívül kockázatos játszmákba. Annak bizonyosan erőszak lenne a vége.

A hidegháború után úgy tűnt, vannak olyan erkölcsi minimumok, amelyeket a politika nem sért meg. Ez most megdőlni látszik.

Sok idealista világképet ástunk már el a történelem során. Azt hiszem, most eggyel kevesebb van az asztalon.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!