Körösényi András: A materiális alap fölülírja az erkölcsi megfontolásokat

| 2022.06.13. 08:24

Olvasási idő kb. 23 perc

Ez a választás is egyértelműen Orbánról szólt. Ez az igen-nem választás volt a legfontosabb elem a nagyon egyenlőtlen feltételekkel folytatott kampányban – mondja lapunknak Körösényi András, az ELTE tanára, a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora, aki szerint Magyarországon autoriter spirál alakult ki: a rezsim újabb és újabb területeket von a kontrollja alá, és ezzel egyidejűleg egyre kisebb teret hagy az ellenzéknek.

Akció

A választási eredmény és a kampány időszaka mennyire igazolja, árnyalja azt a rendszerleírást az Orbán-rezsimről, amelyet két évvel ezelőtt kollégáival, Illés Gáborral és Gyulai Attilával ­plebiszciter vezérdemokráciaként határoztak meg?

Több mindennek a folytonosságát látom. Eleve, mi hosszabb távú tendenciákkal foglalkozunk az Orbán-rezsim könyvben. Nem is érzem úgy, hogy az azóta eltelt két év alatt komolyabban változtak volna a dolgok, inkább csak mentek tovább. Ahogy az előtte való egy évtizedben is voltak változások, de azoknak volt egy trendjük, egy irányuk. Fő tézisünk az volt, hogy ez a rendszer egy karizmatikus vezetőre épül és ebből következően körülötte forog a politika, és a hozzá való viszony határozza meg a politikai életet. A vezérnek van egy saját követő bázisa, és köztük valamilyen sajátos viszony. Ez a bázis rendkívüli képességekkel, karizmával ruházza fel a vezért. Azt látom, hogy ez a választás is egyértelműen Orbánról szólt, illetve arról, hogy az Orbán-kormány folytassa-e vagy pedig bukjon, de ne csak a kormány, hanem az egész rendszer. Az ellenzéki erők e körül szövetkeztek, ez volt az egyetlenegy pont, ami a különböző ellenzéki pártokat összefogta. Ez az igen-nem választás volt az egyik legfontosabb a kampányban. Még akkor is, hogy ha a kampányban mindig vannak politikai ügyek, jellemzően kettő-három olyan, amely a napirend középpontjában van. Ezek is többé-kevésbé kötődnek a napirendet tematizáló politikusokhoz.

Ez most is így volt. A miniszterelnök, illetve a kormánya és a pártja képes volt tematizálni a kampányt, és a háború vagy béke kérdését a középpontba tolni. Mi a tétje az orosz-ukrán háborúnak a magyarok szempontjából? A magyarok beszállnak-e a háborúba vagy pedig fenntartják a békét? Az ország ugyan NATO-tag, támogatják a szankciókat, de csak bizonyos fenntartásokkal. Az egy másik fontos és tartós vonása az Orbán-rezsimnek, hogy van egyfajta permanens válsághelyzet és ebből adódóan egy válságnarratíva. 2010-ben a 2008-as pénzügyi válság és következményei körül alakultak ki ezek a kérdések. Ezt egy nagyobb válságként, az egész globális piacgazdaság, a nyugati civilizáció válságaként keretezte a kormány. Ennek egy másik, újabb pontja a 2015-ös menekültválság, ami teljesen új és kívülről érkező sokk volt, de Orbán képes volt az Európai Unióban konvencionális értelmezéshez képest sikeresen átértelmezni, más dimenzióba helyezni. Mindkét esetben innovatív értelmezést hozott, és ebből más válaszok is következtek. A koronavírus is egy válság volt, most pedig itt van a háború. Mindegyik kívülről jövő megrázkódtatás, és mindegyikre eredeti, innovatív választ adott. A karizma, a vezér, a válságnarratíva mind részei ennek a választásnak. Ebben a permanens válságban a kormányzati politika legitimálásának egyik kerete a nemzeti szuverenitás, a magyar érdek, a folyamatosan vívott szabadságharc. Még a háború kitörése után is sikerült ebbe a szabadságharc-keretbe beilleszteni a történetet. Hiszen az „atombomba” minket nem Moszkva felől, hanem Brüsszelből fenyegetett. Ezek tartós elemek.

Azt írják a könyvükben, hogy Orbán egyensúlyoz a népakarat és a népakarat irányítása között. Ha ennek az akaratnak a tartalmára gondolunk, akkor Orbán inkább kiszolgálja és inkább kreálja a nép igényeit és félelmeit?

Sokszor mondják kritikai éllel róla, hogy követi a nép­akaratot, mások pedig ezzel ellentétesen azt, hogy manipulálja az embereket. Mindegyikben van valami. Talán kétféleképpen tudnám ezeket az állításokat árnyalni, látva a „béke vagy háború” kérdését. Az egyik: vannak olyan ügyek, amelyekben az Orbán-kormány nagyon is meg akar felelni a választói igényeknek, és követi is azokat. Volt olyan is, amikor nagyobb ellenállást érzékelve hátraarcot csinált, visszavonult és inkább igazodott a közvéleményhez. Ezt mi szelektív reszponzivitásnak neveztük, és a választói vágyakra való érzékenységet jelenti. Ez bizonyos, akár szimbolikus ügyekben is tetten érhető. Ugyanakkor a reszponzivitás alkalmas annak az imázsnak a kialakítására, hogy a kormányzat kielégíti a választói igényeket. Ezzel viszont más közpolitikai területeken szabadságot tud vásárolni. Tehát, ami az embereknek fontos, abban kielégítjük őket, más ügyekben, amelyeket nem figyelnek annyira, vagy nem tartanak fontosnak, szabad kezünk van. Ilyen például a külpolitika.

Elsőre nekem az egészségügy és az oktatás jutott eszembe, mint két olyan terület, ahol kifejezetten rossz a kormány teljesítménye, még sincs választói nyomás rajta, hogy az eddigi politikáján változtasson.

Érdekes ez a két terület. Az oktatás és az egészségügy olyan közpolitikai kérdések, amelyeket az emberek fontosnak tartanak, van is hiányérzetük, várják is a kormányzati lépéseket. De ez már hosszú ideje így van. Voltak beruházások, kórház- rekonstrukciók és fejlesztések, volt a nagy béremelés, de ezek nem alakították át az egészségügy rendszerét. Orbán az egészségügyben és az oktatásban is inkább passzív politikát visz, ha van is elégedetlenség, az csak akkora, amekkorát még tud konszolidálni. Az oktatásban most nagyobb feszültség van, de valahogy mégis képes ezt kezelni. Talán amiatt is, mert akkora tiltakozás viszont nincs, hogy szükségét érezné valamilyen oktatási reform elindításának. A szelektív reszponzivitáson kívül van egy másik dolog is.

Kiszolgálja vagy kreálja a nép igényeit? Kicsit misztifikált az, hogy a „nép igénye”, mert azt feltételezi, az valami adott dolog, hogy „mit akar a nép”. Holott ez nem így van. A nép igényei, ha vannak ilyenek, alakulnak a politikai folyamatban. Ezt valamennyire lehet formálni, de nem korlátlanul. Ez egy „kipuhatoló” módszer. Egy, a könyvünket követő kutatásban az érintés-metaforával próbáltuk leírni, hogyan tudja kitapogatni a vezető, mi az a választói igény, ami még meg sem fogalmazódott az emberekben. Az a sikeres vezető, aki a nép még artikulálatlan igényeinek elébe tud menni és képes artikulálni azokat, a követők pedig ekkor döbbennek rá, hogy tényleg ezt akarták. Az artikulálatlan igények intuitív megérzése jellemző Orbánra is. A háború esetén a félelem és a biztonságra törekvés, mind-mind olyan alapvető emberi igények, amelyek megelőznek minden mást. Például azt, hogy milyen a demokrácia minősége vagy a jogállam állapota.

Tudjuk viselkedéskutatási eredményekből, hogy az emberek inkább kockázatkerülők, ezért a biztonságra és a stabilitásra való igényük nagy. Erre hangsúlyosan lehet politikát építeni. A kampányban a háború kérdésének kezelésében a kormányzati politika ezt célozta. Egy friss, a CEU Demokrácia Intézet által tervezett és a Závecz Research lebonyolításában végzett felmérés eredményeiből jól látszik, hogy a béke kérdése minden ügy fölé emelkedett a választók körében. Ennek kapcsán sokszor elhangzott, hogy kiforgatták Márki-Zay Péter szavait. Igen, igen, a kampány olyan, hogy kiforgatják egymás szavait. De a mondat is olyan volt, amit ki lehetett forgatni.

Az egy többszöri újságírói nekifutás volt, hogy mit is csinálna a miniszterelnök-jelölt, ha történetesen a NATO elvárná a katonai segítségnyújtást.

A rámenős riporter és a balek, lépre csalt interjúalany esete.

Ki lehetett forgatni persze azt a mondatot, de Márki-Zay folyamatosan arról beszélt, hogy a nyugati szövetségesek jelentik számunkra a biztonságot. Erre miért nem volt választói igény? Hiszen a biztonságra vágyó igényt onnan is meg lehet közelíteni, hogy nem vagyunk Oroszország felé lojálisak, mert történelmünkben az orosz politikai vezetés gyakran keresztbe tett a magyar érdekeknek, leverte a forradalmainkat és megszállta az országot. A lengyelek identitásába jobban beépült, hogy az orosz politikai vezetéstől tartani kell.

Nyilván szerepe van ebben a nemzeti politikai kultúrának. A lengyel politika kifejezetten héja az orosz-ukrán háborúban. A NATO-n belül is a lengyel pozíció a legradikálisabb, ők a legélesebben orosz-ellenesek.

A magyar történelmen is végigvonul a Kelet vagy Nyugat választása, a kompország hánykódása. A Nyugathoz tartozás hangsúlyozása karakteres identitáspolitikai üzenet.

Ez értékválasztás is, igen, lehet így is fogalmazni. De azt gondolom, hogy ezek nem ennyire reflektált szinten dőlnek el a választópolgárok fejében.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.
Ez is érdekelheti még

Orbán Viktor történelmi bűne lenne az uniós pénzek elvesztése

Tóth Ákos

Kizárólag Orbán Viktor és az általa működtetett rendszer hibája az, ha Magyarország elesik akár egyetlen, neki járó eurótól is – mondja lapunknak Cseh Katalin, aki szerint van esély annak elérésére, hogy a jövőben az eddigieknél nagyobb arányban érkezzenek közvetlen források Brüsszelből a településekhez, civil szervezetekhez. A Momentum EP-képviselőjével az ellenzék helyzetéről és a Momentum jövőjéről is beszélgettünk.

Elolvasom

Hogyan emeljük a benzinárat 33 százalékkal, politikai kockázat nélkül?

Vető Balázs

2021. november 15. óta volt érvényben Magyarországon az üzemanyag árakat maximalizáló szabály. Bár többször szűkült a jogosultak köre, de a magyar autósok többsége 480 forintért juthatott hozzá a benzinhez vagy a gázolajhoz. Mármint, ha éppen lehetett kapni. 2022 utolsó negyedévében egyre gyakrabban hallhattunk arról, hogy a kutak jelentős részén nem lehet hatósági áras üzemanyagot kapni. December első napjainak egyik vezető híre pedig már az volt, hogy szinte sehol nincs nemhogy hatósági áras üzemanyag, de semmilyen más típus sem. A legtöbb szakértő szerint a hiányt az árszabályozás okozza. Hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani úgy, hogy az Orbán-kormány felelőssége fel se merüljön?

Elolvasom
Keresés