Lakner Zoltán Hunyadi Bulcsú: Összeér a Fidesz-holdudvar a hazai szélsőjobboldallal

Parlamentbe jutásra esélyes pártként tekinthetünk a Jobbikból kivált Mi Hazánkra, amely a hagyományos szélsőjobboldali repertoárba felvette az oltásszkepticizmust és lezárásellenességet. Hunyadi Bulcsúval, a Political Capital vezető elemzőjével a szélsőjobboldali szervezetek átalakulásáról és a Fideszhez fűződő viszonyáról is beszélgettünk.

Akció

Mi fordítja a kutatói érdeklődést hosszú ideje a szélsőjobboldal felé?

Egyrészt a terrorizmus és az erőszakos bűncselekmények okainak feltárása áll a háttérben, egyre több országban nyíltan kimondják, hogy a szélsőjobb ugyanolyan vagy akár nagyobb fenyegetést jelent a nemzetbiztonságra, mint az iszlamista terrorizmus. A szélsőjobboldalhoz köthető terrorcselekmények történtek az Egyesült Államokban, Új-Zélandon, Németországban, de gondolhatunk a norvég Breivik tíz évvel ezelőtti ámokfutására is. Másrészt van egy általánosabb megközelítés is, amely a szélsőjobboldal más antidemokratikus eszmékkel való összefüggését vizsgálja, és Magyarországon jelenleg talán ez a relevánsabb.

Éppen az erőszakhoz vezető gondolatok következtében gondolhatnánk, hogy a társadalom elutasítja ezeket a nézeteket, miért nincs mégsem így?

Ez azért attól függ, hol vizsgáljuk ezt a kérdést. Németországban a második világháború és a holokauszt következményeként sokkal nagyobb a tudatosság a szélsőségesség veszélyeivel kapcsolatban. Más országokban ez a tudatosság kevésbé érvényesül, a mi régiónkban pedig szinte egyáltalán nincs benne a köztudatban, hogy a szélsőjobboldal milyen veszélyeket jelent. Pedig fizikai erőszakra itt is sor került a közelmúltban, a romák ellen elkövetett 2008-2009-es gyilkosságok esetében.

Amelyekkel kapcsolatban szinte zéró volt az össztársadalmi reakció.

Legalábbis csak szűk körben volt visszhangja, és már jórészt az is lecsengett. A társadalom nem éli meg máig kiható fenyegetésként az akkor történteket.

Hogyan gondol a mai, továbbra is erősen rasszista hazai szélsőjobboldal ezekre a terrorakciókra?

Az a hivatalos narratíva, hogy ez csak pár őrült cselekedete volt, akikhez nekik semmi közük. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok nyomon követik ezeknek a szervezeteknek a működését, amivel a szélsőjobboldali csoportok is tisztában vannak, emiatt is kerülik az olyan akciókat, amelyek a legális működésüket veszélyeztetnék.

Mennyiben függenek össze a különböző társadalmi csoportokkal szembeni kirekesztő gondolatok? A térnyitás a valamilyen irányú kirekesztésnek kielégíti az igényeket, vagy még több kirekesztést gerjeszt?

Kutatási eredmények bizonyítják, hogy ha egyes csoportokkal szemben növekszik az előítéletesség, az erősíti a többi csoporttal kapcsolatos előítéleteket is, hiszen megerősíti és legitimálja az ellenségképző és kirekesztő gondolkodást. A romákkal szembeni társadalmi elutasítás közismert, a menekültellenes kampány az eleve meglévő idegenellenességet is felkorbácsolta. A rendszeres kutatások pedig mutatják, hogy magas az antiszemitizmus aránya is. Ezek itthon csak ritkán fordulnak át fizikai atrocitásba, ám ha a verbális megnyilvánulásokat, a kirekesztő közbeszédet és a személyközi és strukturális diszkriminációt is figyelembe vesszük, akkor a helyzet már sokkal rosszabb. Azt is hozzá kell tenni, hogy bár a szélsőjobboldalon odafigyelnek a ­legalitás feltételeire, továbbra is működnek olyan szervezetek, amelyek ideológiai téren nagyon-nagyon extrémek, mint a Vér és Becsület, illetve megjelentek az amerikai alt-righttal rokonítható nézetek, és a franciaországi eredetű Identitás mozgalom is jelen van Magyarországon.

Ezeknek van kapcsolódásuk a Fideszhez?

Az Identitás Generáció vezetője, Bódi Ábel, a Pesti Tv rendszeres vendége, szerzőként feltűnik a Magyar Nemzetben, a Mandinerben, a Kommentárban. Lipták Tamás, a Légió Hungária egyik vezetője és a kispesti szurkolói keménymag tagja, hetente szerepel a megafonos Trombitás Kristóf Keresztéllyel és Horváth Tamással, a vasarnap.hu egykori főszerkesztőjével a Pálya jobboldala című foci podcastban. És akkor már el is jutottunk a fociultrákhoz. Nyilván tudatos a Fidesz részéről, hogy magához vonzza és domesztikálni igyekszik ezeket a szereplőket, és rajtuk keresztül elérni az általuk megszólított választói csoportot.

Azzal, hogy a Fidesz jobbra nyitott, mennyi hely marad az úgymond „igazi” szélsőjobboldalnak?

A magyar szélsőjobboldalon ma az az uralkodó álláspont, hogy a kormány által követett irány alapvetően jó, de sokkal keményebbnek kellene lenni. A szélsőjobboldalon is gyakran cinizmussal vádolják a Fideszt, hogy csak használja az ideológiájukat, átvesz, ellop tőlük témákat, de nem gondolja azokat komolyan. Ha ugyanis komolyan gondolná, akkor például a homofób törvény kapcsán nem lenne elég a megbélyegzett szervezeteket kitiltani az iskolákból, de szerintük be is kellene őket tiltani.

Tulajdonképpen a Jobbikról leszakadt szavazótáborért verseng a Fidesz és a Mi Hazánk?

Nagyjából erről van szó, bár az „egy a tábor” stratégiából eredően már régóta folyik a verseny a radikális szavazókért a Fidesz és az aktuális szélsőjobboldali párt között. A jelenről beszélve: a Jobbikot és holdudvarát 2018 után végképp elhagyták a nagyon szélsőséges szereplők. Igaz, ez nem csak ideológiai ellentéteken múlt, sokszor belső hatalmi küzdelmek határozták meg, hogy ki megy és ki marad a pártban, vagy a párttal szövetségben.

A Mi Hazánk a Jobbik szervezetének mekkora részét tudta magával vinni?

A Jobbik érzékeny veszteségeket szenvedett. Lehettek olyan Jobbik-szervezetek is, amelyek a pártszakadástól függetlenül leépültek, a már említett belső hatalmi harcokkal összefüggésben, illetve az sem biztos, hogy aki távozott, az a Mi Hazánkba ment. Ezzel együtt tagok, szervezetek, tisztségviselők, képviselők, képviselőjelöltek és polgármesterek egyaránt jelentős számban mentek át a Jobbikból a Mi Hazánkba.

Erre az exjobbikos vázra épült rá az új párt?

Erre, másrészt pedig Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke évtizedek óta a magyar szélsőjobb szcéna központi figurája. Ő volt a 2006-os események egyik kulcsszereplője, az ő nevéhez fűződik a Betyársereg és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) megalapítása. Személye gravitációs pont ezen az oldalon. A Mi Hazánk e szervezetek hálózatára és aktivista bázisára is építhetett.

A Mi Hazánk ennek a sok szervezetből álló szélsőjobboldali közegnek a pártpolitikai pillére?

Nagyjából ezt lehet mondani. A sokszereplős szélsőjobboldali szcénát sokáig erős belső ellentétek feszítették. 2010 után elkezdődött egy komoly válság is, mert a Jobbik ugyan parlamentbe jutott, de a Fidesz már akkor számos szélsőjobboldali programelemet átvett, ami megkérdőjelezte, hogy egyáltalán milyen célok kitűzésének van értelme. Bizonyos értelemben ennek a válságnak a következménye a Mi Hazánk megalakulása, és ennek nyomán a legtöbb szervezet megtalálta új szerepét ebben a közegben. Még ha nem is mindenki, mert például Budaházy György azt mondta, nem mindenben ért egyet a Mi Hazánk politikájával, ő ugyanis nem annyira parlamenti bejutásban, inkább a társadalom átformálásában gondolkodik. A HVIM-ből korábban kivált Légió Hungária is a teljes függetlenséget hangsúlyozza. Ez a szervezet volt felelős a ferencvárosi Black Lives Matter-szobor széttöréséért. Vezetője, Incze Béla „híresült” el arról, hogy az alaptörvény társadalmi vitája során olyan emailben írta le észrevételeit, amelyben az aláírás Szálasi-idézetet tartalmazott.

Miután a Fidesz behatolt az európai szélsőjobboldalra, a Mi Hazánknak mekkora mozgástere maradt a nemzetközi kapcsolatépítésre?

A Mi Hazánk másik pályán mozog, inkább a hozzá hasonló szélsőjobboldali, neonáci szervezetekkel tart kapcsolatot.

Gyakran mondják, hogy a nacionalisták internacionáléja eleve kudarcra ítélt vállalkozás, de abban azért mégiscsak egyetértésre juthatnak, hogy mit utasítanak el.

Ez így van, a migráció, a gender, az LMBTQ, a brüsszeli diktátumok elutasítása közös álláspontjuk, aminek alapján arra jutottak, hogy amit külső és belső fenyegetésként azonosítanak, az ellen össze kell fogniuk, ami fontos újdonság a korábbi évekhez képest. Ez a nézet­azonosság az alapja annak, hogy hangot találnak egymással. Részt vesznek egymás akcióin, demonstrációin, például a magyarországi Becsület napi rendezvényekre is számos külföldi szervezet érkezik. Vannak olyan találkozók is, amikor a politikai irányvonalról egyeztetnek. Ezen kívül tartanak katonai tréningeket is, amelyekben az elérhető információk alapján a magyar szervezetek kevésbé érintettek, de például lengyel, német, orosz, svéd szervezetek benne vannak. Amikor Donbaszban és Szíriában szerzett harci tapasztalatokat adnak át német neonáciknak, az komolyan aggasztja a német nemzetbiztonsági szolgálatokat.

Említette a Becsület napja rendezvényeit, ezt idén betiltották, de korábban többször is legálisan megtarthatták. Mi lehet a magyarázat a hatóságok változékony hozzáállására?

Korábbi kitörés napi túrákon és az úgynevezett Becsület napi gyűléseken több helyütt lehetett náci zászlókat, más náci szimbólumokat látni, mégsem léptek fel velük szemben. Vagy például 2020 nyarán egy nagy port kavaró esetben a rendőrség úgy foglalt állást, hogy egy leányfalui házra kirakott SS-jelvény pusztán egy születésnapi ünnepséghez kapcsolódott, az ünnepelt 44. születésnapjára utalt. Nehéz megmondani, hogy ez inkompetencia, naivitás, vagy tudatos nem cselekvés volt a rendőrség részéről.

A mostani Becsület napi rendezvényt betiltották, ami egyúttal azt is bizonyítja, hogy a gyülekezési törvény 2018-as módosítása óta ezt már korábban is megtehették volna. Ezzel szemben 2020-ban a kormányzati médiában méltatták a kitörést és az arra emlékezőket, a Hír Tv interjút készített a korábban már említett Incze Bélával, lelkes szervezőként bemutatva őt. A kitöréstúra szervezői közé tartozik Moys Zoltán, Lezsák Sándor veje, akihez az MTVA-n és a Schmidt Mária-féle 56-os emlékév költségvetésén keresztül közpénzek jutottak el az utóbbi években. Mindez tehát egyértelműen ott van a Fidesz közelében.

Ami azt is jelenti, hogy a Fidesz a saját központi pozíciója fenntartásához szükségesnek látja a szélsőjobboldallal való operálást, illetve azt is, hogy a politikai centrumot a jobbszélre helyezte. Hogyan lehetséges ez?

Ez egyrészt a Fidesz politikai döntése, az „egy a tábor” stratégia következménye. De ez nem csak magyar sajátosság, gondoljunk például arra, hogyan alakította át Trump az amerikai Republikánus Pártot. Mindez összefügg azzal a beszédmóddal, amit a Breitbart típusú média behozott. Ma már a Fidesz médiájának is ez a fajta heccújságírás a működési logikája, amely végletesen lebutította a közbeszédet, és kimondottan célja a társadalom politikai polarizációja. Ez teljesen átalakítja a közbeszédet, és azt is, ahogyan a választók gondolkodnak, valamint a tényekhez, a tudományhoz való viszonyt és a médiahasználati szokásokat.

Azt pedig például egy ELTE-kutatásból tudjuk, hogy a hazai erős cigányellenesség és antiszemitizmus mögött a központi elem a nemzeti sértettség, a sebzettség megélése, valamint a biztonság és kiszámíthatóság iránti igény. Ennek számos oka van, hiszen sok esetben tapasztalta meg a társadalom, hogy mennyire nem teljesültek az ígéretek, és mennyire magára hagyta a politika az embereket. Ez tehát egy nagyon komplex, valós tapasztalatokból eredő frusztrációkra is épülő probléma, de tény, hogy ezekre az érzésekre egyszerű rájátszani azzal, hogy megjelölik a nehézségekért felelős aktuális bűnbakot.

Ehhez az alapképlethez adódik hozzá a járványhelyzet, amelynek során sok országban a szélsőjobboldali pártok a korlátozások és a vakcinák elutasítását képviselik. Hogyhogy az egyéni szabadságjogokat hangsúlyozzák, miért nem az erős állami tekintéllyel meghozott intézkedéseket követelik?

Valójában a szabadságjogi érvelés kifordítása nem idegen a szélsőjobbtól, abban az értelemben, hogy szeretik magukat áldozati pozícióba helyezni, mondván, ők azok, akiket cenzúráz a Facebook, vagy hogy a gyerekek jogait védik a melegekkel szemben. A kérdésfelvetés annyiból viszont jogos, hogy amikor 2020-ban interjúztunk szélsőjobboldali szereplőkkel, azt mondták nekünk, hogy a járvány kérdése nagyon megosztó a szélsőjobbon, ezért inkább nem beszélnek róla a nyilvánosságban, csak annyi az álláspontjuk, hogy mindenki kövesse, amit a kormány mond. A változás azért következett be, mert egyrészt látták, hogy más országokban a hasonló pártok ráálltak a „Covid-diktatúra” elutasítása típusú üzenetekre, másrészt érzékelték a társadalom kifáradását a járvány és a korlátozások miatt, valamint a gazdasági hatások miatti elégedetlenség növekedését. Ezen kívül azt is látták, hogy amíg a Fidesz és az ellenzék gyakran szinte egymással verseng az intézkedések szigorúságában, van egy olyan csoport, amelyiknek egyik párt sem mond semmit.

A járvánnyal, a karanténnal, az oltásokkal kapcsolatban szkeptikus csoportok számos jellemzőjükben hasonlítanak a szélsőjobboldalhoz, például a tényekhez való hozzáállást, a tudományokban való kételkedést, az összeesküvés-elméletekre való fogékonyságot és a főáramú médiával kapcsolatos szkepszist illetően. Bizonyára azt is látták, hogy a Gődény-féle üzenetek milyen hatalmas közönséget szólítanak meg. Nyilván nem arról van szó, hogy aki elutasítja például a kötelező oltást, az biztosan a Mi Hazánk szavazója lesz, de arról igen, hogy egy nagyon sokszínű és széles társadalmi csoport számára nyújt most ez a párt értelmezhető politikai üzenetet.

Mennyire vetheti vissza a Mi Hazánkat, hogy eközben megtartják a Horthy-bevonulásra emlékező szokásos demonstrációjukat, vagyis ők maguk emlékeztetik a választókat, hogy mit kapnak egy csomagban az új üzenetekkel?

Valószínűleg arról van szó, hogy ki kell szolgálniuk a hagyományos táborukat, de megvan ebben az a potenciál is, hogy az oltásellenes vagy oltásszkeptikus, oltáskritikus nézeteket eszközként használva behúznak új támogatókat, akiket aztán más témákra is fogékonnyá tesznek. A Coviddal kapcsolatos tüntetéseiken is érzékelhető, hogy ezt az ügyet be tudják csomagolni a magyar nemzetet fenyegető világösszeesküvés narratívájába.

Korábban sok vita szólt arról, hogy a szélsőjobboldal kiszorítása a politikai intézményekből, médiából megakadályozhatja, hogy nézeteiket túlságosan széles körben terjeszthessék. Ezen jócskán túl vagyunk, mert már rég kitörtek az elszigeteltségből, de akkor mit lehet tenni ellenük?

Igazából az a kérdés, hogy mi a célunk. Ha azt akarjuk meggátolni, hogy Toroczkai László kormányra jusson, akkor emiatt nem kell izgulnunk, mert ez nem fenyeget. Ha az a célunk, hogy ezek az eszmék ne menjenek mainstreambe, akkor viszont nagyon rosszul állunk, mert ez már megtörtént, a társadalom súlyos polarizációjával együtt. Amit ezzel szemben mindenképpen tenni kell, az a demokratikus értékek sziklaszilárd képviselete, és az érvekre alapozott vélemények politikai és fizikai megjelenítése a nyilvánosságban és a társadalom legkülönbözőbb színterein. Ez persze rendkívül nehéz, amikor az ellenzéknek és az egyéb független társadalmi szereplőknek iszonyatosan korlátozott a hozzáférésük a nyilvánossághoz.

Sokat számít az is, hogy Gődény terjesztheti-e a nézeteit, vagy hogy 44-nek nézik-e a rendőrök az SS-jelvényt az idevonatkozó jogszabályok alkalmazása helyett. A szélsőjobb saját maga tematizálja, hogy a ­Honvédségtől eltanácsolják azt, akinek kötődése van a HVIM-hez, ami biztató, csakhogy a mérleg másik serpenyőjében ott vannak a kormánypárt és a kormánymédia üzenetei, amelyek a szélsőjobboldalhoz kapcsolódó nézetekkel és szóhasználattal mérgezik a magyar közéletet. Tartós megoldást csak az oktatás és a társadalom minden csoportját integráló, szociális és gazdasági biztonságot nyújtó Magyarország megteremtése hozhatna.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.