Az Orbán-rezsim nem épít örökül hagyható szerkezetet

Hont András | 2021.05.05. 06:51

Olvasási idő kb. 12 perc

A NER története a fogalom-meghatározások története. Mi volt a probléma a korábbi rendszerdefiníciókkal?

Nagy karriert a hibridrezsim futott be, azt mindenki szerette, mert visszaadta azt a problémát, hogy nem tudunk mit kezdeni a rendszerrel. Ám ezzel a gond az, hogy pozitív módon nem tudunk mit állítani a rendszer lényegéről. Azt tudjuk megmondani, hogy miben nem olyan, mint a liberális demokrácia, de nem, mint valamelyik létező liberális demokratikus rezsim, hanem egy elképzelt, ideális szisztéma. Mi azt akartuk leírni, hogy a rendszer hogyan működik, és nem azt, hogy miként kéne működnie, ha egy tökéletes kategóriával való megfelelését keresnénk.

Van egyáltalán tökéletes kategória? Ti is írtok róla, hogy a liberalizmus és a demokrácia egy ponton ellentétbe kerül egymással, a demokratikus, illetve a liberális jegyek csak egymás rovására tudnak érvényesülni.

Ma már könnyebb kimondani, hogy te ebből az előfeltevésből kutatsz, de a többségi tudományos állaspont, amellyel vitánk van, változatlanul úgy foglalható össze, hogy lehetséges egy egyensúlyi állapot, amelyben a liberális elvek, az alkotmányos szabályok pontosan kiegyensúlyozzák a demokrácia, a többségi döntések túlkapásait. Ám sosincsen annyira korlátozva a demokratikus akaratképzés, hogy az a valamilyen liberális elveknek a diktatúráját jelentené.

Orbán Viktor éppen a doktrínák által nem korlátozott népakarat nevében lép föl, a rendszer öndefiníciója szerint is illiberális demokrácia. Sokszor tűnhet azonban úgy, hogy valójában nem is a liberalizmus, hanem az önkényesen kijelölt liberálisok jelentik az ellenfelet.

Létezik egy vita, hogy a klasszikus liberális elveknek kik a védelmezői, azok a konzervatívok, akik, mondjuk, egyéni szabadságjogokat védenek, vagy azok, akik csoportidentitások alapján követelnek bizonyos pozíciókat. Erről mi nem teszünk említést a könyvünkben, amiről írunk, az az, hogy a rendszer működése nem valami elvrendszerből következik, hanem egyensúlyozás a népakarat és a népakarat irányítása között. A kettő egyszerre van. Nem egy totális manipulációról beszélünk, és nem is egy kritikátlan tömegkövetésről. Ez azért fontos, mert amikor ezekben a dimenziókban mozog a politikai döntéshozatal, akkor ott nem biztos, hogy az számít, hogy ez megfelel-e valamilyen klasszikus elvnek vagy sem. Arra jutottunk, hogy a mozgástér kérdése a lényeges, ez az elsőrendű, mondjuk, olyan liberális demokratikus elképzelésekhez képest, hogy preferenciákat kell kielégíteni, választói preferenciáknak kell megfelelni, bizonyos elveket kell követni, vagy bizonyos intézményeket kell tiszteletben tartani csak azért, mert léteznek, ezeket felülírja a politikai mozgástérnek a fenntartása és bővítése.

Közben azonban üzemeltetni is kell egy gépezetet, és az elmúlt évben azt tapasztaltuk, hogy sokszor az érzékelt tömegigénnyel szemben is. Mintha a miniszterelnök saját rendszerének buktatóival találkozott volna, a közhangulat ellenében kell fenntartani az üzemszerű működést, a pillanatnyi döntéshozatallal szemben védelmezni liberálisnak nevezhető elveket.

Mi azt láttuk, hogy a járvány érdemben nem módosított a rendszer alapvető működésén. Megkockáztatok egy állítást: ahhoz a berendezkedéshez képest, amit mi leírtunk, az elmúlt egy évben sokkal problémásabb volt az ellentmondásos igények között lavírozni és az ellentmondásos igényeket kormányozni. Ez az egyik és a másik oldala ugyanannak. Például egy nyitás/zárás dichotómiában, mert sokkal több impulzus érheti a kormányt, mint korábban. Vizsgáltuk a kormányzati narratívaépítést a járvánnyal kapcsolatban, és nagyjából azt tapasztaltuk, hogy ha külön vesszük a három hullámot, mindháromnak van kezdeti szakasza, amelyet mi hezitálásként írunk le. Amikor még nem dől el, hogy belevágnak-e, hogy mindent a járványintézkedésnek rendeljenek alá. Ez atipikus a rezsim működésében, mert máskülönben születik egy döntés, és minden ennek van alárendelve. Itt azonban érzékelhető a bizonytalankodás, hogy igen, fontos a járvány, de történelmi léptékkel a migráció még mindig fontosabb. A második szakasz eleje bajosabb, éppen a szabadságjogok-tömegigény egyensúlya szempontjából. Védekezzünk, de az országnak működnie kell, ami két egymást ütő igény. Van továbbá minden szakaszban egy kör, amelyet egy Machiavellitől átvett kifejezéssel gátépítésnek hívunk. Készüljünk fel, készítsük fel a rendszereket, próbáljuk meg becsatározni a problémát olyan struktúrákba, amelyek kezelhetővé teszik a járványt. A harmadik szakasz a legérdekesebb, amit mi egy Orbántól kölcsönzött metafórával ultipartiként írunk le. Ez azt szolgálja, hogy egy alapvetően a természettel szembeni játszmát, ami kívülről jön, tehát nem politikai valami, át lehessen alakítani olyan meccsé, ahol politikai ellenfelek vannak. A köznyelvben félrevezetően átpolitizálásként emlegetett folyamatra mi sajnos egy sokkal bonyolultabb leírást találtunk csak: miként lesz egy exogén sokkból endogén, politikai természetű ügy. A meteorit becsapódik, egy pontig nem lehet mit tenni, csak a védekezésre összpontosítani, ez lenne a gátépítés, ha nem meteorral példálóznék, de ott a dilemma, hogy miként lehet az ügyet olyan irányba kinyitni, ahol a küzdelem nem egy természeti csapás ellen zajlik, hanem egy másik politikai pozícióval szemben. Ilyen volt a vakcinabeszerzéssel szerencsétlenkedő Brüsszel, de az igazi, amit csak most vesz mindenki észre, pedig hónapok óta beszél róla a kormány, ez az oltáspártiság/oltásellenesség. Már ott volt novemberben is. Csak most durrant be. Innentől a járvány ugyanaz, amiről a könyvünk szól, vagyis miként lehet minden, a kormány elé kerülő problémát a mozgástér bővítésére felhasználni. Ezt nevezzük mi realisztikus megközelítésnek.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A törpe minoritás óriása

Révész Sándor

Mi már a haladár Adytól vélünk tudni Magyarország „ázsiai állapotairól”, holott ezt a szóképet a régen elfelejtett „ókonzervatív fekete báró”, Sennyei Pál vitte bele a köztudatba. Amikor a 48-as és a 67-es alapon állók harcáról szólt a politikai élet, egy maroknyi konzervatív arisztokrata 47-es alapon képzelte el Magyarország modernizálását. A lehetetlen küldetés donkihótéi közül magasodott ki Sennyei Pál.

Elolvasom

A gyűlöletkeltő propaganda ellenére nőtt az LMBTQ emberek elfogadása

Petike Áron

Egyre többen merik felvállalni meleg és transznemű identitásukat Magyarországon, és velük kapcsolatban a társadalmi elfogadottság is növekvőben van a Medián tavaly decemberben végzett felmérése szerint. A 2022. áprilisi népszavazási kampány meleg- és transzellenes propagandája, valamint a kormány manipulatív kérdéseire leadott több mint három és fél millió támogató válasz (nem szavazat) ellenére a magyar társadalom jelentős része számára a melegek társadalmi jelenléte és elfogadása a hétköznapok részévé vált.

Elolvasom

Isteni San Diego

Hegyi Iván

Szép telei voltak Tóth Zoltánnak a 2010-es években. A San Diego Sockers 2011 februárjában visszavonultatta 1-es számú mezét, majd 2014 januárjában beválasztották az Indoor Soccer Hall of Fame-be. Kaliforniai klubja szerint ő volt „az amerikai teremfutball legjobb kapusa”. Itthon egyszer játszott a válogatottban és 33 első osztályú mérkőzésen az Újpest csapatában – nagypályán –, majd 1979 augusztusában, alig huszonhárom évesen, a szabad világba szökött.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Tátrai Annamária: Szerintem a közmunka is megbélyegző

Tóth Ákos

Hatalmas vállalkozás eredményeit tette közzé Tátrai Annamária statisztikus, szociológus a Tárki által jegyzett Társadalmi Riport 2022 című kötetben. A tanulmányában megrajzolta Magyarország szegénységi térképét, s becsléseket tett a szegénységben, illetve a súlyos anyagi nélkülözésben élők arányára az egyes járásokban. Úgy tűnik mintha a kormány lemondott volna a legszegényebb településeken élőkről. A kutatóval beszélgettünk.

Elolvasom
Keresés