Szabó Brigitta Balázs Bálint: Felfoghatatlan károkat okoz az élelmiszertermelés

Fenntartható fejlődés – mindenhonnan ezt hallani. De mit akar fenntartani az emberiség? Ami most van? Vagy valami újat akar létrehozni, valamit, amiben nem kizárólag a gazdasági növekedés a cél, hanem az összhang a gazdaság, a társadalmak, az egyén és a környezet között? Tisztázatlan egyelőre. Próbálkozások vannak, működőképes megoldások kevésbé. Balázs Bálint környezetszociológus szerint a változás mindig valahol a periférián indul és onnan válik öngerjesztővé.

Mára nincs olyan területe az életnek, amelyben ne lenne cél a fenntartható fejlődés. Van fenntartható mezőgazdaság, élelmiszergyártás, halászat, vadászat. Ugyanakkor Sylvia Earle tengerbiológus, az első ember, akit a Time Magazin 1988-ban a Bolygó hősének választott, a vizekkel kapcsolatban azt mondta: „Sokáig kerestem. Komolyan. Próbáltam példát találni arra, ahol fenntartható a vadállomány nagyfokú kinyerése. Nem létezik ilyen.” Ön mit gondol, létezik a fenntarthatóság?

A fenntarthatóságról beszélni megtévesztő és disszonáns. Fenntartani a fejlődést, ami itt van, a környezetpusztítást, az igazságtalanságot? Egyre nő az összeomlás, a kihalás, a pusztulás lehetősége, és ez nagyon kevesek számára jelent fejlődést a Föld eltartóképességét figyelembe véve. Amikor a hetvenes években elkezdték használni, a fenntarthatóság fogalma arra a belátásra alapozott, hogy a folyamatos növekedésre beállt gazdaságok nem működtethetők örökké. A fenntarthatóság értelmezési keretet kínált, amelyben a gazdaságok, a társadalmak az ökológiai határokat figyelembe véve tudnak fejlődni. Ma már ezeket a határokat rég átlépte a világ. Az élőhelyek felszámolásában, a széndioxid-kibocsátásban, a járványokban és a migrációban is, aminek éppen az élelmiszergazdaság az egyik legnagyobb okozója. Nyíltan beszélnek róla tudósok, politikusok, hogy ami van, azt a társadalmi és a környezeti korlátok miatt nem lehet folytatni, vagyis fenntartani sem szabad. Nagyon gyors és összehangolt cselekvésre van szükség.

De a klímavédelem vagy a környezetvédelem területén működő meghatározó nemzetközi civilszervezetek kezdeményezései nem biztos, hogy a megfelelő szempontokra hívják föl a figyelmet. Azt mondják, ne használjunk műanyag szívószálat, és azzal segítünk a tengerek, óceánok megmentésében. A tengeri műanyaghulladék mindössze 0,03 százaléka származik szívószálakból, míg közel fele a kereskedelmi halászat mellékterméke, de erről már senki nem akar beszélni. Honnan és hogyan indulhat el az igazi, érzékelhető hatású változás?

A változás természetéből eredően mindig valahol a margón, a periférián, a láthatatlan részeken kezdődik és válik öngerjesztő folyamattá. A fenntarthatósági diskurzust most átvették az életünket befolyásoló legerősebb szereplők a gazdaságban és a politikában egyaránt. De ez valójában csak kétségbeesett kapálódzás. Nagyon nehéz, bár nem lehetetlen megváltoztatni a gazdasági növekedésre kiélezett gondolkodást. Sürgős is, mert ebben a szemléleti keretben minden lesz, de fenntarthatóság nem. A növekedésre rákattant gondolkozás megeszi a mindennapokat. Erre láttak rá sokan a világjárvány alatt.

Például?

A gazdaság és a munka egyre jobban meghatározza és letarolja a magánszférát, a háztartásokra, a gondozási feladatokat vállaló nőkre és az egyéni fogyasztóra nyomja rá a terhet. A profitszemléleten és voltaképp a teljes emberi világunkon túli, planetáris viszonyítási pontra van szükség.

Ezt hogy érti?

Ha az élelmiszerellátásra ebből a perspektívából nézünk, gyakran hallani, hogy itt előbb-utóbb nem lesz mit enni. Szerencsére mennyiségileg és a tápanyagtartalmat nézve ez nem igaz. Valójában inkább globális elosztási probléma van, nem jut oda megfelelő áron a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer, ahol szükség van rá: kétmilliárd ember élelmiszerbiztonsága nem garantált, és 750 millió éhezik is emiatt.

Egyre több az ételallergiás ember, főleg a gyerekek között. Elkezdték vizsgálni a jelenséget, s számos kutatás jutott arra, hogy az élelmiszer-feldolgozás közben olyan anyagokat használnak, amiket az immunrendszerek megpróbálnak kilökni a szervezetből.

Ez az iparszerű élelmiszer-előállítás, a természetes folyamatok mesterséges helyettesítésének következménye. Így olcsóbb az előállítás, így lehet nagyobb profitot elérni. Az olcsó élelmiszerre optimalizált árképzés a jelenlegi társadalmi normákat követi, amelyben alulértékelt a természeti és a társadalmi tényező. A mára nyilvánvaló egészségügyi problémák tömeges megjelenése lehet az, amiből végre elkezdik megérteni az emberek, hogy változás kell. Az egészséges élelmiszereket elérhetővé és megfizethetővé kell tenni, a betegséget és természetpusztítást okozót pedig hanyagolni kéne. Az élelmiszer termelésének és fogyasztásának fenntartható, azaz ökológiailag üdvös és alulról építkező, civil, gazdálkodói összefogáson és együttműködésen alapuló kezdeményezései is erre keresik a megoldást.

Újra és újra felvetődik, hogy közvetlenül a termelőtől kellene vásárolni, de világszerte olyannyira koncentrált akár a termelői, a feldolgozói vagy a kereskedelmi piac, hogy nehéz kicsiként talpon maradni. A világ fokhagymatermelésének 90 százalékát Kínában történik. Az EU kiskereskedelmi forgalmának több mint fele öt cég kezében van.

Épp ez értékelte fel az elmúlt időszakban a helyi és a regionális élelmiszerláncokat. A globális élelmiszer-elosztást homokóraként szokták ábrázolni, amelyben a termelők és a fogyasztók közötti értékláncba beékelődő köztes szereplők alakítanak ki szűk keresztmetszetet. Európában az élelmiszer-kiskereskedelmet kevesebb mint száz felvásárló határozza meg. Náluk dől el, hova, mi és mennyiért kerül. A szakpolitikának fontos célja volna, hogy kiiktassa ezt az egyenlőtlenséget az értékláncokban.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!