A kormány azt állítja, hogy januárban, egy cikkből értesült arról, hogy az Európai Bizottság elzárta a modellváltáson átesett egyetemeket az uniós forrásoktól, holott a Bizottság csak végrehajtotta az EU Tanácsának december közepén meghozott határozatát. Az elmúlt évtizedben rengeteg kormányközeli ember gazdagodott meg az uniós támogatásokból. Sokan most azt kérdezik: Brüsszel miért nem őket szankcionálja a diákok helyett?

Nagy tartozása a Bizottságnak, hogy nem magyarázza el, mi történik. Sajnos az európai intézményeknek nagy hiányosságuk, hogy nem kommunikálnak az európai polgárokkal. Ez erősen látszik akkor, amikor Magyarországról vagy Lengyelországról van szó.

Hogyan lehetne rávenni az EU vezetőit arra, hogy a technokrata nyelv helyett világosan beszéljenek? 

Alulról. A demokratikus államok választóinak kell nyomást gyakorolniuk a változás érdekében a döntéshozókra. Amíg az európai polgárok nem érzik azt, hogy a magyar jogállamiság helyzete az ő ügyük is, addig a politikusok sem éreznek lépéskényszert. Ezért tartom üdvösnek, hogy a holland kormány elmagyarázza az állampolgárainak, hogy „a ti pénzeteket költik egy olyan rendszernek a felépítésére, amely a mi értékeinkkel szembemegy”.  Ami pedig az Erasmus-ügyet illeti, az nem szankció. Az Európai Bíróság épp egy éve hozott döntést azzal kapcsolatban, van-e jogalapja a pénzek befagyasztásának. Leegyszerűsítve arra jutott, hogy ez nem szankció, hanem jogkövetkezmény, vagyis egyenes következménye a kormány eljárásának. Ha azt gondoljuk, hogy az akadémiai szabadságot is tartalmazó Alapjogi Chartában lefektetett jogok európai értékek, a Bizottságnak pedig az EU végrehajtó hatalmaként ezeket ki kell kényszerítenie, akkor az olyan intézmény, ahol az akadémiai szabadság nem érvényesül, nem kaphat uniós pénzt. Vagyis, a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok nem felelnek meg az uniós elvárásoknak. A bizottsági és tanácsi dokumentumokban az áll, hogy összeférhetetlenségi szabályokat kell elfogadni. Nonszensz volt, hogy miniszterek ülnek az alapítványok kuratóriumaiban. Az pedig nagy kérdés, hogy melyiket sínylik meg jobban a magyar hallgatók és kutatók: a cenzúrát és öncenzúrát, amitől már régóta szenvednek, és csak rosszabb lesz, ha nem avatkozik be az EU, vagy rövidtávon a pénzvisszatartást.