Lakner Zoltán Be nem fejezett múltban élünk – 1918-1919 apokalipszisának árnyalatai

Darázsfészekbe nyúlt Hatos Pál történész, aki a Jaffa kiadó történelmi sorozatának új kötetében az 1919-es magyarországi tanácsköztársaság történetét mutatja be. A Rosszfiúk világforradalma című könyv részletgazdag és olvasmányos mű, amely gondolkodásra inspirál, s szembesíti az olvasót az események és életrajzok zavarba ejtő fordulataival. A történész úgy látja, ma is az 1918-ban kezdődött történelemben élünk, az akkor kizökkent idő zaklatottsága azóta sem nyert megnyugtató rendezést.

Mi történt az 1919. március 21-i kommunista hatalomátvételhez vezető, még a korszak viszonyaihoz képest is zűrzavaros napokban?

Van egy Leninnek tulajdonított mondás, miszerint vannak évszázadok, amikor semmi sem történik, és hetek, amikor évszázadok sorsa fordul meg. 1919. március 20-21-e ilyen sorsfordító, következményeiben messze ható napjai voltak a magyar történelemnek. Március 20-án délelőtt 10 órakor Károlyi Mihály megkapta a francia Vix ezredestől az ultimátumot, hogy a magyar csapatokat mélyen a színmagyar területeken belülre kell visszavonni, anélkül, hogy cserébe Károlyi meghívást kapott volna a párizsi békekonferenciára, vagy bármilyen egyéb biztosítékot garantáltak volna számára. Károlyi és kormánya a történelmi Magyarországból egyetlen akácfát sem akart átadni, így a Vix-jegyzék kézhezvétele után nem maradt más választása, mint a lemondás. A hatalmat pedig ekkor nem lehetett másnak átadni, csak a tőle balra állóknak. Károlyi elképzelése az volt, hogy tiszta szocialista kormányt hoz létre. Úgy látszott, Magyarországon egyetlen szervezett és államszervezésre képes politikai erő létezik: a szociáldemokraták.

A szociáldemokraták ekkor már harminc éve fennálló mozgalom voltak Magyarországon, míg a kommunisták csak előző novemberben alapították meg pártjukat. Miért váltak mégis ők az új rendszert domináló erővé?

A szociáldemokraták és a kommunisták rivalizálása testvérharc, sok kommunista vezető a szocdemektől érkezett. A Kommunisták Magyarországi Pártja tagjai Lenin ügynökeiként határozták meg magukat, a világforradalmat propagálták, közelebbről az oroszországi bolsevik rendszerhez hasonló berendezkedés megteremtését tűzték ki célul, amiből egyáltalán nem csináltak titkot. Ebből adódott az a vélt politikai adujuk, hogy majd megszerzik Szovjet-Oroszország politikai és katonai támogatását a külpolitikailag teljesen elszigetelt Magyarország számára. Március 20-21-e eseményei kezdettől arra tartottak, hogy a szociáldemokraták valamiképp kiegyezzenek a kommunistákkal, de március 21-én késő este, habár Kun Béla formálisan csak külügyi népbiztos lesz a Forradalmi Kormányzótanácsban, mindenki számára világos, hogy a proletárdiktatúrának ő, és a kommunisták a tényleges vezetői.

Ez puccs volt?

Valamiképpen puccs is, persze, azonban csak szórványos erőszakkal. Kun Béla maga is azt mondja, hogy szinte túl könnyen szerezték meg a hatalmat.

Történt mindez egy olyan korszakban, amely ténylegesen az addig ismert világ végét hozta el, a területi, politikai keretek teljes szétesését, amikor addig el sem gondolható lehetőségek hirtelen realitássá váltak. Ugyanakkor a kommunisták mintha más játszmát játszottak volna, kizárólagos hatalomban gondolkodtak, ellentétben a szociáldemokratákkal.

A bolsevikok olyanok voltak, mint a balkezes vívó, akinek előnye van a jobbkezes ellenfelekhez szokott mezőnyben. Szándékosan rúgták fel a szabályokat, azzal a hittel, igazságtudattal, hogy valami véglegeset alkotnak, egy mozdulattal megszüntetik a kizsákmányolást és az abból adódó valamennyi társadalmi problémát. Fontos hozzátenni, hogy a kommunizmus új szó volt, még nem terhelték azok a bűnök, amelyek később bekövetkeztek, miközben minden más eszme és irányzat nagyon is kompromittáltnak számított az általános összeomlás közepette. Ezt az akkori kommunizmust a világ megjavításába vetett szinte vallásos hitként jellemezném, amely hívószóként hatott a szinte katatón állapotban lévő Magyarországon, sőt az egész Közép-Európát jellemző zűrzavarban is sokak számára. Ez adta az erőt ennek a kicsi, de világjobbító önbizalomtól duzzadó politikai csoportnak, hogy felrúgja azokat a politikai konvenciókat, például a parlamentarizmust, amelyeket a szociáldemokraták nagy része is követendőnek tartott. Ugyanakkor a kommunisták világmegváltó távlatai a szociáldemokratákat is magukkal ragadták, úgy érezték, felgyorsul a történelmi idő, nagy lépéssel közelebb kerülhetnek az osztálytársadalom felszámolásához.

Mindeközben világjárvány is tizedelte az emberiséget: milyen fázisban volt 1919 elején a spanyolnátha-pandémia, és mennyiben befolyásolhatta a közhangulatot?

Második hullámnak nevezték azt, ami 1918 őszén érkezett, és a legpusztítóbbnak bizonyult, osztályhovatartozásra való tekintet nélkül szedve áldozatait. 1919 elején átmenetileg éppen lecsillapodott a járvány, de nyilvánvalóan hozzájárult a korszak általános bizonytalanságérzetéhez, más betegségekkel, a tüdőbajjal, vagy a frontokról hazahozott szexuális úton terjedő betegségekkel együtt. Általában véve nagyon fontos szerepük volt – Oroszországban is – a frontokról hazatérő frusztrált katonatömegeknek, akiket a kommunizmus különösen nagy erővel, és erkölcsi fensőbbséggel tudott megszólítani.

A magyar kommunisták örök időkre akarták megváltoztatni a világot, de a könyvben több kijelentésüket idézi, amelyek szerint tisztában voltak vele, hogy csupán heteik, hónapjaik lehetnek a hatalomban. Hogyan állhatott fenn ez a kettősség?

Nem hiszem, hogy a történelemben mindig mindennek meg lehet találni a racionális indokát. Értelmezhetjük a bolsevizmust háborús bomlástermékként, de tekinthetjük vonzások és választások egyvelegének, történelmi véletlennek is. Számomra nagyon fontos a hosszú távú történelmi hatások vizsgálata mellett az események mindennapos karambolja is, aminek ebben a periódusban különös nagy a jelentősége. Az elveket és a terveket napi szinten írta felül a történelem, erre csak egy példa: bár a magyar kommunisták nyugati irányú, Bécsre, Prágára, Berlinre kiterjedő világforradalomban gondolkodtak, fegyveres konfliktusaik egy irredenta háború mintáját követték, Kassáért és Eperjesért csatáztak. Szándék és megvalósulás tehát végzetesen keveredett, amiben nagy szerepe lehet a puszta sodródásnak is.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!