Petike Áron Berettyán Nándor: Nem értek a politikához, én egy négy éve végzett színész vagyok, aki rendez

Júliustól Berettyán Nándor a Karinthy Színház igazgatója. Vidnyánszky Attila színész osztályában végzett Kaposváron, egykori osztályfőnöke később a Nemzeti Színházba hívta. Mennyire kell politizálnia egy színház vezetőjének, mit gondol az SZFE és Vidnyánszky viszonyáról – erről beszélgettünk.

Hogyan változtatta meg a mindennapjaidat, hogy a Karinthy igazgatója lettél?

Ez mozgalmas, feladatokkal teli időszak. Az évad művészi része elő van készítve, nekem a gazdasági szervezeti részt kell átlátni, amit most tanulok.

Huszonnyolc éves vagy, nem rendelkezel semmilyen vezetői tapasztalattal. Nem tartasz attól, hogy akik felkértek, kihasználhatnak téged?

Egyáltalán nem. Ismerem ezeket az embereket. Olvastam néhány helyen, hogy báb leszek, de pontosan tudom, hogy nekik erre se idejük, se energiájuk nincs. Azt akarják, hogy minél függetlenebben működjön egy színház. A Teátrumi Társaság a tulajdonosa a Karinthy Színháznak, tehát Vidnyánszky Attila bizonyos szempontból a felettesem, de nem akar ezzel pluszban foglalkozni. Amikor felkértek, azt mondtam, akkor vállalom, ha összerakhatok egy fiatal alkotógárdát. Ha bele akarnának szólni, miért rám esne a választás? Egyszerűen nem is értem, miért gondolja ezt bárki.

Nem vagy irányítható?

Azt gondolom, nem. Azt is látták, hogy önállóan tudok döntést hozni.

Miből látták?

Ahogy rendezőként dolgoztam. Huszonöt éves voltam, amikor Beregszászon rendeztem egyedül. Egy idegen országban, ahol a társulatot csak valamelyest ismertem. Nem azért raktak oda, hogy irányítsanak, hanem azért, hogy ne kelljen ezzel nekik foglalkozni.

Ha azt éreznéd, hogy a főbb kérdésekben nem te döntesz, felmondanál?

Persze. Ha valaki beleszólna, hogy milyen előadást mutatok be vagy kit hívok. Más kérdés, hogy a tanácsokat meghallgatom.

Vidnyánszky Attila volt az osztályfőnököd Kaposváron. A Partizán műsorában egy kaposvári diák beszámolt arról, hogy Vidnyánszky keveset tudott lejárni tanítani. Nálatok ez hogy volt?

Az osztályfőnökünk volt, s magasan ő volt velünk a legtöbbet. Amikor Nemzetiben voltunk gyakorlaton, többet tudott velünk lenni, mint Kaposváron. Volt olyan, amikor két hétig nem tudott jönni, mert épp bemutató előtt volt. De abszolút foglalkozott velünk. Más osztályokkal nem tudom, mennyit volt.

A Partizánban a kaposváriak Vidnyánszkyt figyelmes tanárként jellemezték, de ő nem ezt mutatja a nyilvánosságban. Miért?

Eltér a nyilvános és a személyes tér. Sokszor úgy kommunikál, hogy én, aki ismerem elég jól, tudom, mire gondol, de az a nyilvánosságban mást jelent. Kikerülhetetlen az SZFE ügye. Nem is tudom, hogy fogalmazott, hogy irányítva vannak a diákok...

„Káros, hogy egytónusú, egyfajta ideológiájú képzés folyik a színművészetin..."

Értem, mit mond, és tulajdonképp egyet is értek vele.

Az ideológiai képzés vádjával?

Nézd, nem tudom. Nem jártam az egyetemre. De nyilván ő se gondolja, hogy minden hallgató be lenne oltva valami ideológiával.

De ezt mondja.

Sokszor elcsúszik a kommunikáció. Bölcsebben kéne tálalni ezeket, és sok minden megoldódna. Nem az a felállás, hogy van egy gonosz oldal, amely mindenkit el akar nyomni és van egy színtiszta oldal. Elkezdhetném sorolni, hány ember állt fel azért mellőlem, mert azt mondtam, hogy Vidnyánszky-osztályba járok.

Megtörtént?

Volt olyan, hogy bementem barátaimhoz a Színművészetire. Odaült egy srác, akit nem ismertem. Legalább egy órája beszélgettünk, amikor kiderült, hogy Kaposvárra járok, Vidnyánszky osztályába és a Nemzetiben vagyok gyakorlaton. Fölállt és otthagyott.

Vidnyánszky tett ezért, hogy így tekintsenek rá vagy a tanítványaira.

De akkor én is mondjam ugyanezeket a másik oldalra? Ők is tettek. Nem fogom most elmondani, hogy egy-két tanár milyen hangnemben beszélt rólunk. Akkor én az ő tanítványaival ne álljak szóba? Hol ennek a vége? Személyesen is tapasztaltam, hogy Vidnyánszkyra miket mondanak. Én már összeroppantam volna.

Ezek nem a politikai aktivitására vonatkoznak?

Szakmailag és emberileg is szidták. Nem akarom áldozati helyzetbe beletolni Vidnyánszkyt, mert senki nem áldozat ebben. Mindenki hibás. Lehet elemezni, hogy ki mit mondott. De ha meg akarjuk menteni a szakmánkat, el kell jönnie a pillanatnak, hogy nem foglalkozunk vele.

Hogy lehet eltekinteni attól, hogy Vidnyánszky ledózerolta az SZFE-t?

Én ezt máshogy látom. Ő azt mondta, hogy minden tanár, aki akar, maradhat. Tehát mindenki ugyanazt a képzést kapta volna, amire jelentkezett. Nem tudunk mit csinálni, muszáj felülemelkedünk ezeken a dolgokon, mert nincs vége. Mi van, ha lesz egy kormányváltás, és megfordul a dolog? Olyan örvényben vagyunk, amelyből nem látok kiutat.

Beszéltél Vidnyánszkyval arról, hogy ne ítélkezzen a Színműről?

Elmondtam, hogy szerintem megsért olyanokat, akiket nem akar. És erre figyelnie kéne.

Számoltál azzal, amikor elvállaltad a Karinthyt, hogy Vidnyánszky embereként könyvelnek el?

Ez egyértelmű volt. Nem is esik jól. Én Vidnyánszky miatt jelentkeztem az egyetemre, tőle akartam tanulni. Aztán a Nemzetibe jöttem. Köztünk van egy nagyon erős bizalmi viszony. De rengeteg dolog van, amiben nem értek vele egyet. Az ember tragédiája próbáján úgy összevesztünk, hogy két hónapig nem beszéltünk.

Lehet segíteni a kettészakadt színházi rendszeren?

Egyszerűen csak hangnemváltással. De nem fogom tudni most a tutit elmondani.

Te miben fogsz segíteni?

Azokat az embereket akarom megtalálni, akik művészettel, színházzal akarnak foglalkozni. Volt, aki azt mondta, úgy tudnék bizonyítani, ha baloldali alkotókat is meghívnék. De én nem akarok se bal-, se jobboldali alkotókat meghívni, csak azt, akit tehetségesnek tartok. Lesújtó a véleményem arról, hogy a színházi élet szereplői sokszor megnyilatkoznak társadalmi, politikai kérdésekben. Semmiféle erkölcsi alapunk nincsen, hogy ezt megtegyük.

Vidnyánszky Attilának sincs?

Senkinek. Az egész szakmáról beszélek.

Azt mondtad, egy előadás politikai tartalma mélyíti az árkokat. Mi számít ilyen tartalomnak?

Szerintem mindenki érti, mire gondolok, amikor azt mondom, hogy ne legyen politika. Vannak politikai tartalmai egy Shakespeare-darabnak, de nem ezért szeretjük. Volt olyan időszak, még a szocializmusban, amikor a politikai tartalomnak fontos szerepe volt.

Most miért nincs?

Mert a mostani más, mint a szocialista rendszer volt.

Most NER van.

De az mégiscsak diktatúra volt. Most pedig nem lehet azt mondani, hogy diktatúra volna.

Mit lehet akkor mondani e mostani rendszerről?

Most nyilván azt akartad kérdezni, hogy akkor milyen rendszer van, ha nem diktatúra. Nem értek hozzá. Én egy négy éve végzett színész vagyok, aki rendez.

És színházigazgató. Egy színházigazgatónak nem lenne kötelessége ilyen ügyekkel foglalkozni?

Kötelessége nem. De mindenki azzal foglalkozik, amivel akar. Én színházi igazgatóként művészettel akarok foglalkozni, mert arra van némi kreditem. De ebben van szerepe a médiának is. 28 évesen pont arról beszélek, hogy művészettel szeretnék foglalkozni, és te is belesodorsz engem egy olyan dialógusba, amiben én nem akarok részt venni.

A Teátrumi Társaság erősen megnyilvánul kultúrpolitikai kérdésekben. Az, hogy te a felkérésüket elfogadod, politikai vállalás.

Nem fogadom el, hogy az igazgatóság politikai funkció lenne. Miért lenne az? És azért azt ne felejtsük el, hogy a teátrumi társaság a legnagyobb színházi szervezet. Nem mondhatjuk, hogy mindenki, aki benne van, politikai funkcionárius. Szerintem van ott is egy csomó ember, aki színházzal foglalkozik.

Társulatot szeretnél létrehozni?

Volt két vezetőváltás a Karinthyban, ami koptatja a nézőt. Ráadásul Karinthy Márton halála után ez az első évad, ami remélhetőleg végig tud menni. Felelősen nem tudom megígérni, hogy már jövőre lesz társulat, de igen, annak örülnék, ha tudnék társulatot szervezni.

Milyen repertoárt képzelsz el?

Ez egy polgári szórakoztató színház volt Karinthy Márton alatt. Ezt a koncepciót nem akarom fölrúgni, de azt szeretném, hogy a bulvár fokozatosan kiszoruljon.

Ha egy tehetséges fiatal Az őrült nők ketrecét akarja megrendezni, engednéd?

Nem engedném, mert biztos bukás lenne – felesleges belőle kettő Budapesten. De a kérdést értem. Ha egy olyan koncepcióval állna elő, amelyről azt gondolom, hogy érvényes és értékes koncepció, akkor persze.

E darab központi eleme a homoszexualitás, így a „megjelenítése” már korhatáros tartalom.

Én nem akarok ezekkel foglalkozni. Engem nem érdekel, ki kibe lesz szerelmes. Semmi közöm hozzá.

A Jelen podcast június 28-i adásának szerkesztett változata.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.