Petike Áron Berettyán Nándor: Nem értek a politikához, én egy négy éve végzett színész vagyok, aki rendez

Júliustól Berettyán Nándor a Karinthy Színház igazgatója. Vidnyánszky Attila színész osztályában végzett Kaposváron, egykori osztályfőnöke később a Nemzeti Színházba hívta. Mennyire kell politizálnia egy színház vezetőjének, mit gondol az SZFE és Vidnyánszky viszonyáról – erről beszélgettünk.

Hogyan változtatta meg a mindennapjaidat, hogy a Karinthy igazgatója lettél?

Ez mozgalmas, feladatokkal teli időszak. Az évad művészi része elő van készítve, nekem a gazdasági szervezeti részt kell átlátni, amit most tanulok.

Huszonnyolc éves vagy, nem rendelkezel semmilyen vezetői tapasztalattal. Nem tartasz attól, hogy akik felkértek, kihasználhatnak téged?

Egyáltalán nem. Ismerem ezeket az embereket. Olvastam néhány helyen, hogy báb leszek, de pontosan tudom, hogy nekik erre se idejük, se energiájuk nincs. Azt akarják, hogy minél függetlenebben működjön egy színház. A Teátrumi Társaság a tulajdonosa a Karinthy Színháznak, tehát Vidnyánszky Attila bizonyos szempontból a felettesem, de nem akar ezzel pluszban foglalkozni. Amikor felkértek, azt mondtam, akkor vállalom, ha összerakhatok egy fiatal alkotógárdát. Ha bele akarnának szólni, miért rám esne a választás? Egyszerűen nem is értem, miért gondolja ezt bárki.

Nem vagy irányítható?

Azt gondolom, nem. Azt is látták, hogy önállóan tudok döntést hozni.

Miből látták?

Ahogy rendezőként dolgoztam. Huszonöt éves voltam, amikor Beregszászon rendeztem egyedül. Egy idegen országban, ahol a társulatot csak valamelyest ismertem. Nem azért raktak oda, hogy irányítsanak, hanem azért, hogy ne kelljen ezzel nekik foglalkozni.

Ha azt éreznéd, hogy a főbb kérdésekben nem te döntesz, felmondanál?

Persze. Ha valaki beleszólna, hogy milyen előadást mutatok be vagy kit hívok. Más kérdés, hogy a tanácsokat meghallgatom.

Vidnyánszky Attila volt az osztályfőnököd Kaposváron. A Partizán műsorában egy kaposvári diák beszámolt arról, hogy Vidnyánszky keveset tudott lejárni tanítani. Nálatok ez hogy volt?

Az osztályfőnökünk volt, s magasan ő volt velünk a legtöbbet. Amikor Nemzetiben voltunk gyakorlaton, többet tudott velünk lenni, mint Kaposváron. Volt olyan, amikor két hétig nem tudott jönni, mert épp bemutató előtt volt. De abszolút foglalkozott velünk. Más osztályokkal nem tudom, mennyit volt.

A Partizánban a kaposváriak Vidnyánszkyt figyelmes tanárként jellemezték, de ő nem ezt mutatja a nyilvánosságban. Miért?

Eltér a nyilvános és a személyes tér. Sokszor úgy kommunikál, hogy én, aki ismerem elég jól, tudom, mire gondol, de az a nyilvánosságban mást jelent. Kikerülhetetlen az SZFE ügye. Nem is tudom, hogy fogalmazott, hogy irányítva vannak a diákok...

„Káros, hogy egytónusú, egyfajta ideológiájú képzés folyik a színművészetin..."

Értem, mit mond, és tulajdonképp egyet is értek vele.

Az ideológiai képzés vádjával?

Nézd, nem tudom. Nem jártam az egyetemre. De nyilván ő se gondolja, hogy minden hallgató be lenne oltva valami ideológiával.

De ezt mondja.

Sokszor elcsúszik a kommunikáció. Bölcsebben kéne tálalni ezeket, és sok minden megoldódna. Nem az a felállás, hogy van egy gonosz oldal, amely mindenkit el akar nyomni és van egy színtiszta oldal. Elkezdhetném sorolni, hány ember állt fel azért mellőlem, mert azt mondtam, hogy Vidnyánszky-osztályba járok.

Megtörtént?

Volt olyan, hogy bementem barátaimhoz a Színművészetire. Odaült egy srác, akit nem ismertem. Legalább egy órája beszélgettünk, amikor kiderült, hogy Kaposvárra járok, Vidnyánszky osztályába és a Nemzetiben vagyok gyakorlaton. Fölállt és otthagyott.

Vidnyánszky tett ezért, hogy így tekintsenek rá vagy a tanítványaira.

De akkor én is mondjam ugyanezeket a másik oldalra? Ők is tettek. Nem fogom most elmondani, hogy egy-két tanár milyen hangnemben beszélt rólunk. Akkor én az ő tanítványaival ne álljak szóba? Hol ennek a vége? Személyesen is tapasztaltam, hogy Vidnyánszkyra miket mondanak. Én már összeroppantam volna.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!