Ónody-Molnár Dóra Brüsszel mi vagyunk

Zupkó Gábor: A tagországok vezetői ott voltak minden döntésénél

A Bizottság vizsgálni fogja, hogy a konzultációk valóban megtörténtek-e, mert csak ebben az esetben lehet közös tervnek nevezni – nyilatkozza lapunknak Zupkó Gábor, az Európai Unió magyarországi képviseletének vezetője, akit nem csak a helyreállítási alapról kérdeztünk, hanem arról is, hogy mi a véleménye a magyar kormánynak a brüsszeli vakcinabeszerzést érintő bírálatairól.

Ha röviden kellene összegezni uniós perspektívából a bő egy éve tartó veszélyhelyzetet, mi a véleménye? Jól teljesített az intézményrendszer?

Az egész világot, az országokat, a társadalmakat, a családokat és az egyénekeket is váratlanul és készületlenül érte a válság, ami sokszor komoly kihívásokat, gyakran tragédiákat okozott. Vagyis az intézményrendszernek nem voltak automatikus válaszai. De ezek időközben megszülettek, a kihívásra érdemben reagáltak az az uniós intézmények és a tagországi kormányok, igaz, utóbbiak nagyon különbözően. Ha az európai intézményeket nézzük, sok szempontból és sok területen igen gyors volt a válasz. Az Európai Bizottság például rendkívül gyorsan reagált az egységes piac működőképességének fenntartását érő kihívásra. Hiszen amikor a határokat elkezdték lezárni, a Bizottság fellépése megakadályozta, hogy az áruszállítás vagy az áruforgalom megakadjon. Azonnal lépett az állami támogatások rugalmasabb felhasználására vonatkozóan is. Ahol pedig az uniós források már le voltak kötve, ott elállt a kötelmektől és engedélyezte a rugalmas felhasználásukat. A vakcinafejlesztésben is azonnal lépett, és arra összpontosította a meglévő pénzeket, hogy minél előbb meginduljanak a kutatások. Ezek eredménnyel jártak. Vannak olyan területek is, ahol a bizottság kezdeményezett. Megnyitotta a SURE hitelfelvétel lehetőségét a munkahelyek megőrzése érdekében, s mivel emögött közösen áll az EU egésze, kedvezők a kondíciói. Ezzel is élt a legtöbb tagország. Van még egy fontos, a Bizottság által indítványozott kezdeményezés, ez a NexGeneration EU, ami a helyreállítást szolgálja. Mindannyiunknak elegünk van a vírusból, reméljük, a korlátozásokat betartva, az oltóanyag-szállítások felgyorsulásával, az oltási kedv növekedésével kijutunk a válságból. A gazdaságot is újra kell indítani, s ehhez példátlan mértékű forrás nyílik meg. Közös döntéssel a tagállamok megnövelték a hét éves költségvetési keret tűzerejét úgy, hogy a költségvetési időszak elejére tudjanak összpontosítani a tagországok, amikor a gazdaság újraindításához kellenek a források.

Volt már hasonló példa az unió történtében, amikor ennyire gyorsan kellett reagálni?

Maga a kihívás is szokatlan és váratlan volt. Mindenkitől különleges választ igényelt.

A klímaválsággal kapcsolatban más tapasztalataink vannak a döntés sebességéről.

A klímaválság szintén óriási kihívás, de a társadalom és az egyén mindennapjaira nem ily módon és közvetlenül hat, mint a koronavírus, vagyis nem kényszerít az intézményekre ekkora nyomást. A másik kihívás az volt, hogy az intézményrendszer valójában szakpolitikai koordinációkra jött létre. A járvány miatt viszont azonnal kellett dönteni hatásköri kérdésekben is. A legnagyobb léptékű döntés az volt, hogy legyen az európai gyártású oltóanyagokkal kapcsolatban közös beszerzés. Ez helyes döntés volt. Utólag persze lehetnek olyan elemei ennek a döntésnek, amelyekre jobban kellett volna figyelni.

Mondana példát?

A gyártási kapacitásokat jobban fel lehetett volna térképezni. Van olyan szállító, amely nem teljesíti a szállítási ütemtervet. De amikor ez egyértelművé vált, a Bizottság azonnal intézkedett, és a Thierry Breton biztos vezetésével létrejött munkacsoport gyártási kapacitásokat tár fel, hogy gyorsítani lehessen a folyamatot. Utólag persze mindenki okosabb egy olyan közös projekttel kapcsolatban, amely egy váratlan helyzetben született. Van, aki nem csak azt mondja, mit lehetett volna másként csinálni, hanem élesebb kritikát is megfogalmaz. Azért azt ne felejtsük el, hogy ez közös projekt volt. Minden fontosabb lépésnél minden tagország jelen volt és minden döntést jóváhagytak. Fontos persze megvitatni, mit lehet majd esetleg legközelebb jobban csinálni, mert sajnos nem tudjuk kizárni, hogy lesz „legközelebb”, vagyis vannak arra irányuló lépések, hogy állandó legyen a koordináció a gyártókapacitásokkal kapcsolatban. Afelé is vannak lépések, hogy erősebb legyen a közös egészségügyi kapacitás. De az élesebb támadásokat méltánytalannak tartom, hiszen a tagországok vezetői ott voltak minden fontos lépésnél. Volt lehetőségük hallatni a hangjukat.

A Parlament, a Tanács és a Bizottság is aláírta nemrégiben az Európa jövőjét tárgyaló konferenciáról szóló közös nyilatkozatot, útjára indítva az európaiak bevonásával zajló vitasorozatot. Ez érinteni fogja, hogy a nemzetállamok erősödése felé mozdul-e az EU vagy az ellenkező irányba. A veszélyhelyzet kezelésének tanulságai melyik irányt segítik: a föderációt vagy a kevesebb integrációt?

Ez több rétegű kérdés. Más dinamikával érkezett a járvány a különböző országokba, ezt nem lehetett volna egységes intézkedésekkel kezelni. De a megközelítés is nagyon különböző volt, elég, ha csak a svédekre gondolunk. Az Európa jövőjéről szóló konferenciát május 9-én nyitjuk. Nem akarok megelőlegezni semmit, hiszen az európai intézmények valóban kíváncsiak arra, mi a polgárok véleménye. Én is kíváncsi vagyok, milyen irányba megy tovább az EU. Én fontosnak tartom a szubszidiaritás elvét, vagyis azt, hogy ne tegyünk olyan dolgokat magasabb szintre, amik helyben eredményesebben kezelhetők. Úgy tűnik viszont, hogy az egészségügy területén érdemes európai tartalékokat képezni, bizonyos koordinációt teremteni. Hiszen az európai szolidaritás nagyon szép példái nyilvánultak meg akár berendezések biztosításában, akár betegek átvételében, akár szakmai kapacitások felajánlásában. Kicsivel több európai hatáskör, forrás, intézményrendszer növelheti a hatékony válaszadás lehetőségét az olyan típusú kihívásokra, mint amilyen a járvány.

Többször is hangsúlyozta, hogy a tagállamok jóváhagyták a vakcinabeszerzési döntést. Ha ennek ellenére az egyik tagállamban a kormány éles kritikával illeti a vakcinabeszerzést, sőt, a kormánypárt egyes tagjai Brüsszelt hibáztatják a járvány okozta halálozás miatt, az emberek nagy többsége úgy értesül: az uniós tagságunk akadályozza a lakosság mielőbbi beoltását. A Bizottság miért nem kommunikál ez ellen?

Valóban tapasztalható az, és ez nem országspecifikus, hogy egyes politikusok, ha valami jól sikerül és annak látható eredménye van, akkor a tagországi hozzájárulás jelentőségét kommunikálják, ha valamiben pedig probléma mutatkozik, akkor Brüsszelre vagy valamely uniós intézményre mutatnak, nem feltárva azt, hogy a döntéshozatalban és az intézkedésekben maguk is aktív résztvevők. Brüsszel mi vagyunk, a döntések mögött mindig ott van a tagországi álláspont is. Ez az oltóanyag-beszerzésben is így volt. Ha hasonló kihívás lesz, akkor tovább javítható a folyamat, de Magyarország szempontjából így is kedvezőbb helyzetet hozott, mintha a tagországok egymással versenyezve, egymásra licitálva próbálták volna lekötni ugyanazt az oltóanyag-kapacitást. Alapvető kérdés, hogy ha politikai jellegű támadás ér valamely európai intézményt, akkor hogyan viszonyuljon ehhez. Nos, a Bizottság nem érzi magát belpolitikai szereplőnek, nem is kíván azzá válni. Ezért nem is biztos, hogy mindenre reagálunk. Amennyiben viszont azt gondoljuk, hogy alapvetően téves információ jelenik meg, akkor tájékoztatjuk a sajtót. Jelen vagyunk. Az európai polgároknak elmondjuk a saját történetünket a közösségi médiában, kis kampányokban, nyilatkozatokban. Az Eurobarométer felmérése azt mutatja, hogy Magyarországon 80 százalék körüli az uniós tagság támogatása és az európai intézményekbe vetett bizalom magasabb, mint a nemzeti intézményekbe. Azt gondoljuk, ez a fajta kommunikációs megközelítés hozzájárul ehhez az eredményhez. Ha politikai szereplőként jelennénk meg, az nem lenne helyes.

Nem is politikai kommunikációra gondolok, hanem arra, amikor a téves kormányzati kommunikációt kell helyre tenni. Ha így akarná fölvenni a versenyt az ellenoldallal, akkor tele kéne plakátozni az országot, vagy a futballmeccsek közötti szünetekben helyezne el üzeneteket.

Azok az eszközök, amik rendelkezésre állnak, így a sajtó, amelynek multiplikátor szerepe van, vagy a közösségi média, elegendőek. De továbbra is hiszünk abban, hogy a legjobb dolog erre a problémára a párbeszéd a tagországi hatóságokkal, a kormányokkal. Az őszinte és lojális együttműködés elve szerint próbálunk meg eljárni.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!