Simor András: A kormány elmúlt négyéves teljesítménye gyalázatos volt

Simor András, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke is elment szavazatszámlálónak, hogy segítse a választások lebonyolításának tisztaságát. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban azonban elég gyorsan átlátta, hogy a helyieket nem annyira a nagypolitika érdekli, ők egyszerűen csak azt szeretnék, hogy az a kevés, amijük van, ne legyen veszélyben. És ha ezt a védelmet Orbán Viktor kínálja, akkor rá szavaznak. Arról, hogy miként látja a jövőt, azt mondta, nem omlik össze a gazdaság, a költségvetési kiigazítást megoldja a magas infláció és az állami beruházások visszafogása. Igazán kritikus helyzetbe az Európai Unió és Oroszország viszonylatában került Magyarország.

Miért ment el szavazatszámlálónak?

Fotó: Bazánth Ivola

Hallottam, hogy nincs elég, az ellenzék által delegált szavazatszámláló. Azt gondoltam, ha elmegyek, talán egy kicsivel hozzá tudok járulni ahhoz, hogy legalább ott a helyszínen tiszta legyen a választás. Tudni szerettem volna azt is, hogy mit gondolnak a politikáról az ország azon régióiban, amelyekben soha nem jártam. Tanulni mentem.

Az én szemszögemből ugyanis a kormány elmúlt négyéves teljesítménye gyalázatos volt. Kezdve a járványkezeléssel, amelynek következményeként lakosságarányosan, európai viszonylatban, kimagaslóan sokan haltak meg, ráadásul úgy, hogy a szükséges eszközök beszerzése során megint Fidesz-közeli emberek gazdagodtak. Romokban hever az egészségügy és az oktatás, holott ezek nélkül egy országnak jelene ugyan van, de jövője biztos nincs. A külgazdaság-politika vállalhatatlan, a keleti nyitás azt tudta elérni nyolc év alatt, hogy az Oroszországba menő exportunk negyven százalékkal csökkent. A gazdaság húzóágazata, az autógyártás, egy kifutó ­technológiára épül, nem segíti a felzárkózást. Külpolitikai szempontból Magyarország az EU-ban és a NATO-ban is a sarokban ül, mint egy rossz rokon, akit ugyan megtűrnek a többiek, de nemigen akarnak vele közelebbi kapcsolatba kerülni. Hogy lehetne támogatni egy ilyen kormánypolitikát?

Ehhez képest mi fogadta a Szamos-menti faluban?

Egy nem túl jó fizikai és egészségi állapotban lévő, elöregedő lakosság. A fiatalok jelentős része elvándorolt. Nagyon sok a közmunkás, ugyanakkor munkaerőhiány van. A vállalkozók nem tudnak megfelelően képzett embert találni, aki vezetné a mezőgazdasági gépeket. Láttam a szegénységet. Láttam, hogy a népszavazási kérdéseket sokan nem értették, mert értelmezni sem tudták a leírtakat. Viszont, ahogy mondták, mivel ők azt akarják, hogy senki se bántsa a pulyákat, behúzzák a nemeket. Hogy ki bántaná őket? Miért? Ezek a kérdések föl sem merültek. A Fidesz ebben a környezetben 70 százalékos többséget kapott.

A beszélgetései alapján ön ezt minek tulajdonítja?

Eltalálta az ottaniakat és reális volt számukra az a kormányzati üzenet, hogy „mi megvédünk benneteket, gondoskodunk rólatok”. Ők ugyanis leginkább azt szeretnék, hogy az a kevés, amijük van, ne legyen veszélyben. Amikor kitört a háború, akkor is azt hallották meg az üzenetekből, hogy a kormány békepárti. A Szamos mentén élő emberek többsége, azt hiszem, nem foglal állást a tekintetben, hogy ki kezdte a háborút, jogos-e, ki az agresszor, ki az, aki védi a sajátját. Számukra az a legfontosabb, hogy Magyarországon béke és biztonság legyen. Orbán Viktor ezt ígérte nekik. De valójában kiket is kell folyamatosan és minden ellen megvédeni?

A gyengéket és a rászorultakat?

Igen, aki elesett, aki nem képes magát megvédeni, aki nem képes magának egzisztenciát teremteni, aki nehezen foglalkoztatható, aki rossz egészségi állapotban van, aki idős, aki önbizalom-hiányos, aki fél, aki nem ismeri ki magát a világban. Egy Fidesz-szavazó ezen biztosan rendkívül felháborodna, és azt mondaná, hogy ő nem gyenge, neki nincsenek egzisztenciális félelmei, én őt ne sértegessem. Csak az a baj, hogy nem én teszem ezt, hanem a kormány. Miről szólnak ugyanis az utóbbi évtized programjai? Volt itt gazdaságvédelmi program, gazdaságvédelmi akcióterv, mentőcsomag a Covid hatásai ellen, munkahelyvédelmi program, családvédelmi program, digitális gyermekvédelmi program, állatvédelmi program, védelmi program a migránsok ellen és most ez a gyermekvédelmi népszavazás.

A kormány megvédi az embereket a bankoktól, a multiktól, a migránsoktól, Sorostól, Brüsszeltől, a homoszexuálisoktól és általában mindenkitől. ­Mindenütt ott a védelem szó. A Fidesz felépítette a gondoskodó, védelmező állam koncepcióját, és ez lett a kommunikáció fősodra. Pedig egy államnak a védelmen kívül még nagyon sok más, legalább ilyen fontos feladata van, de azok a kormány kommunikációjában sokkal kisebb szerepet kaptak. Nem tudom, mindezt felismerte-e az ellenzék, de hogy nem találta meg az ellenszerét, az biztos.

Fotó: Bazánth Ivola

Pedig azt gondolhatnánk, hogy választások előtt, pláne egy egyesült ellenzéknek, sikerül felállítania egy szakmai holdudvart, amelyből legalább néhányan rálátnak arra, mi történik a társadalomban Budapesten és Mátészalkán. Ehhez képest úgy néz ki, mintha a tudományos, a kulturális és a politikai elit is csak most ébredt volna fel.

Számomra rejtély, hogy a politikusok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy ismerjék a választóikat, miért nem látták át jobban a helyzetet. Vagy ha átlátták, akkor miért nem a megfelelő üzeneteket helyezték a kampányuk fókuszába? Tudom, persze, hogy tudom, hogy lejtett a pálya, de sajnos ez egy adottság. Abban a környezetben, ahol én szavazatot számláltam, az olyan elvont fogalmaknak a fontossága, mint a demokrácia, a jogállam, a sajtószabadság, eltörpül ahhoz képest, hogy az alapvető élelmiszerek ára ne menjen fel vagy hogy megmaradjon a rezsicsökkentés.