Dobrev Klára: Természetesen győzni akarok

A legfontosabb most az, hogy az előválasztás utáni napokban az ellenzéki pártok állítsák föl a leendő köztársasági kormányunk alapjait – mondja a Jelennek Dobrev Klára, a DK kormányfőjelöltje, akivel nem csak árnyékkormányról vagy a Gyurcsány-jelenségről beszéltünk, hanem arról is, miként lenne lehetséges jogállami eszközökkel kormányozni.

Az Európai Parlamentben szemmel láthatóan megtalálta a helyét, szakmaisága, hozzáértése elvitathatatlan. Ugyanakkor a kezdeti miniszterelnök-jelölti szerepléseinél nem látszódott önön a kitörő lelkesedés. Világos, hogy a DK az ellenzék vezető ereje, ezért jelöltet is állítania kell, de úgy tűnik, mintha ezt a szerepet kényszerből vállalta volna föl.

Szó sincs róla. Annak, aki jelöltnek indul, mélységes belső elszántsággal, erővel és hittel kell rendelkeznie, hogy meg tudja csinálni, amit vállalt. Biztosnak kell lennie abban, hogy kormányozni akar, és hogy képes is lesz rá. Én arra jutottam, hogy akarok és képes is vagyok rá. Pontosan tudom, milyen Magyarországot szeretnénk építeni. Fél szívvel ezt nem lehet csinálni, mert aki így indul neki, eleve kudarcra van ítélve. De valóban, az európai politikában jól érzem magam, s rövid időn belül fölépítettem egy olyan szövetségi és baráti rendszert, nem csak a szociáldemokraták között, hanem zöldeket, liberálisokat, néppártiakat is bevonva, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy XXI. századi politikát tudjunk csinálni, márpedig ez arról szól, hogy minél több ügyben és minél szélesebb körben kell a nemzetek közt kompromisszumot kötni.

Ha a DK-ban lett volna egy önhöz hasonlóan alkalmas jelölt, akkor is elvállalta volna a fölkérést?

Igen, akkor is. Az elmúlt egy-másfél év válságkezelése ugyanis rávilágított arra, hogy itt a NER rendszerét már nem elég csak politikailag megtörni, hanem újra kell építeni a teljes államgazgatást. A válságkezelés során az egészségügyi kormányzat látványos kudarcot vallott, de napestig sorolhatnám, hiszen szétrombolták a környezetvédelmi hatóságot, a műemlékvédelmet, a vízügyet, látjuk a KLIK működésének drámai következményeit. Nem elég tehát legyőzni Orbán Viktort, hanem olyan kormánynak, kormányfőnek kell jönnie utána, amely, illetve aki képes is kormányozni. Ennek az országnak arra a tapasztalatra, tudásra és kapcsolatrendszerre van most szüksége, amellyel másokkal együtt én is rendelkezem.

Nem kétséges, hogy rendelkezik mindazokkal az adottságokkal és szakértelemmel, amely szükséges ehhez a feladathoz, de a legnagyobb ballasztot is ön cipeli.

A legfontosabb kérdés az, hogy miként fogunk győzni jövő áprilisban. Az ellenzéki pártok fantasztikusan nagy lépést tettek előre, amihez szükség volt határozottságra, alázatra és kompromisszumkészségre. Az, hogy egy az egy ellen fogunk indulni, gyakorlatilag a technikai megoldás.

Ami javarészt a választók innovációja.

Így van, ezt ők kényszerítették ki, de ehhez, bármennyire is szomorú ez, kellett ennyi idő. A fő kérdés az, hogy miként tudjuk megszólítani bizonytalanokat. A kutatások azt mutatják, hogy azt a plusz 200-300 ezer embert, akire még szükségünk van, kevéssé érdekli a jelöltek közti nüansznyi politikai különbség, kevéssé érdekli, kinek, milyen a személyisége, az érdekli, hogy egységes, erős politikai alternatívát tudunk-e kínálni.  

De azokat a kutatásokat sem téveszthetjük szem elől, amelyek azt mutatják, hogy Gyurcsány Ferenc, a párt elnöke a legelutasítottabb politikusok egyike.

Ugyanezt hallottam a DK megalakulásakor, majd a legerősebb ellenzéki párt lettünk. Ugyanezt hallottam a legutóbbi önkormányzati választás előtt, majd így nyertük meg Budapestet, így nyertük meg a megyei jogú városokat.

De az EP-választások kampányában a pártelnököt mintha eldugták volna, és ennek is szerepe volt a DK sikerében.

Minden kampányban a jelölt áll a középpontban. A Momentum is Cseh Katkát és Donath Annát szerepeltette a plakátokon, furcsa is lenne ha nem így tettek volna. Túl vagyunk már ezen a kérdésen. Számos kutatóintézet mutatta ki, hogy nincs Gyurcsány-kérdés az ellenzéki oldalon. Ahogy Jobbik-kérdés sincs. Orbán-kérdés van.

A bizonytalanok között azért mégiscsak van.

Megismétlem, nekik határozottság, erő és tisztességes program kell. Ez szólítja meg őket. Erre vágynak. Sokat járom az országot, ahogy a többi jelölt is, és valamennyien azt tapasztaljuk, hogy az emberek változást akarnak. Tegyük hát félre, mi volt itt az elmúlt tíz-húsz-harminc évben, előre kell nézni.

Nézzünk. Budapest és a megyei jogú városok megvannak. Ez kevés. Mi lesz a kisebb településeken?

Ezekből a központokból tovább tudunk építkezni. Kétségtelen, vidéken sok helyütt feudális viszonyok épültek ki, hiszen a Fidesz függésben és kommunikációs burokban tartja az ottaniakat, de nem velük van baj, hanem azzal, hogy az ellenzéki politikusok nem kapnak teret a közmédiában, hiszen csak az jut el hozzájuk. Szerintem, ha mi is kifejthetnénk nap mint nap az álláspontunkat, akkor nemhogy kétharmada, de egyszerű többsége sem lenne a Fidesznek, már jó ideje.

De olyan veszély, hogy a közmédia teret adna az ellenzéknek, nem fenyeget.

Valóban nem. De az embereknek egyre több személyes tapasztalatuk van a kaotikus kormányzásról. Alig van olyan család, amelyet ne érintett volna a hibás járvány- és válságkezelés. És vidéken is éppúgy gyűlölik az urizáló kiskirályokat, mint a városokban, csak eddig nem láttak olyan erőt, amely mögé oda állhattak volna. Természetesen nekünk is sokat kell dolgoznunk, minél többször személyesen találkozni a választókkal. Ha a megyei jogú városokból ki tudunk lépni, a vonzáskörzetükben elindulni, akkor képesek vagyunk építkezni a kisebb településeken is. Az országos kutatások szerint az egységes ellenzék 4-8 százalékkal vezet a Fidesz előtt, ennél szerintem jóval nagyobb különbséggel fogunk nyerni.

Vannak kutatások, ahol fej-fej mellett vannak, miként olyanok is, amelyek szerint a Fidesz vezet. Kétesélyes játszma ez.

A kutatás mindig pillanatfelvétel, vagyis elrugaszkodási pont. Nézzék meg a támogatások dinamikáját. Meg tudjuk ugrani ezt a kihívást.

Megvan ehhez a vidéki hálózata az ellenzéknek?

Van olyan párt, amelynek erősebb, van, amelynek gyengébb. Ezért nagyon fontos, hogy össze tudjuk fonni a hálózatokat.

A kampány során Gyurcsány Ferenc a háttérbe vonul? Ez azért fontos kérdés, mert sokak szerint Gyurcsány és Orbán egymást fogja, és ketten testesítik meg azt a politikai kultúrát, amelyet lassan már mindenki hátra szeretne hagyni.

Ezzel a megállapítással leginkább a sajtóban szoktam találkozni, a hétköznapokon jóval kevésbé. Abban, hogy egy asztalnál ülnek az ellenzéki pártvezetők, és van is esélyünk legyűrni a Fideszt, óriási szerepe van Gyurcsány Ferencnek. Ő az egyik motorja ennek az együttműködésnek. Szerintem mindenkire szükség van, Tóth Bertalanra, Jakab Péterre, Fekete-Győr Andrásra és Gyurcsány Ferencre is. És a 2022 utáni kormányzás  nagyon más világ lesz, nem csak a mostanihoz, hanem a korábbiakhoz képest is, hiszen a magyar történelemben szinte példátlan módon, a győzelmünk esetén egy nemzeti nagykoalíció jön létre, amely magában foglalja a jobb- és a baloldalt, a liberálisokat, a konzervatívokat és a zöldeket egyaránt. Ez azért jöhet létre, mert minden kisebb-nagyon különbözőségünk ellenére, egyetlen dologban mindegyikünk egyetért, mégpedig abban, hogy ma Magyarország nem demokratikus európai jogállam. Jó lenne, ha e mostanit követő választás már a szakpolitikákról is szólhatna. De e mostani nem ilyen lesz, mert arról kell döntenünk, hogy Kína és Oroszország felé megyünk vagy európai nemzet maradunk.

Előtte azonban lesz még egy előválasztás. A nagy együttműködésbe mennyire fér bele, pontosabban ön mennyire tartja ízlésesnek, hogy a DK azonnal ráugrott a Karácsony Gergely nyelvtudását gúnyoló fideszes narratívára? Gréczy Zsolt azt írta, hogy ő olyan jelöltet támogat, aki nem szorul tolmácsra, illetve kitették az ön egyik sajtótájékoztatójának videóját, amelyet angolul tartott.

Nemzetközi tájékoztatót az ember nem egyik napról a másikra szervez, ez egy már korábban meghirdetett esemény volt.

De ugyanazon a pályán kommunikál a DK, mint a Fidesz.

Legfeljebb annyira, mint önök, a Jelen újságírói, akik Gyurcsány-problémáról beszélnek. Amikor egy interjúnak vége, és a szakszervezetekkel, civil szervezetekkel, munkaadókkal beszélek, soha sem hallok Gyurcsány-problémáról. Az embereket a járvány, a munkahelyük elvesztése vagy a brutális drágulás érdekli. És azt kérdezik, hogyan fogjuk ezt a sok kárt helyrehozni. Az előválasztás verseny a szereplők között, de a politikai ellenfelünk a Fidesz. Ebben a versenyben én is komoly kritikákat kapok az ellenzéki pártok vezetőitől, ami teljesen rendben van. Egyébként meg természetes, hogy azok, akik az én jelöltségemet támogatják, nyilván azért is teszik, mert sok nyelven beszélek, pénzügyi jogász vagyok, mert van tapasztalatom és van kormányzóképes tudásom. Akik Jakab Péter akarják, azok arról fognak beszélni, hogy milyen vagány, milyen kemény, egyébként is Miskolctól származik. Aki pedig Karácsony Gergelyt támogatja, az meg azt mondja, hogy ilyen kedves, kompromisszumkész emberre van szükség. Én nem érzem sértőnek azt, hogy én budapesti vagyok és nem miskolci, mint Péter, és keményebb politikai stílust képviselek, mint Gergő. A tisztességes versenyben ezek a dolgok benne vannak, aki nem bírja, ne álljon politikusnak. Hazudni, rágalmazni, alpári jelzőkkel illetni a másikat, a Fidesz stílusa. Ilyet ezen az oldalon nem fognak látni.

Nem érzi úgy, hogy a többi kormányfőjelölt-jelölt ki nem mondott célja az, hogy a visszalépésekkel önt legyűrje?

A többi jelölt is győzni akar, nincsen ebben semmi rendkívüli. A politika verseny is, ezt meg kell tanulnunk újra. A verseny termeli ki a legjobb jelöltet, s a versenyben benne vannak a taktikák és a viták. Orbán elhitette ezzel az országgal, hogy a vita rossz dolog, miközben nincs demokrácia vita nélkül. Igenis, adjuk vissza a vita becsületét. Vitatkoznunk kell a legfontosabb dolgainkról, az egészségügyről, az oktatásról. Ne legyen kétsége senkinek, ahogy versenytársaim is, úgy én is természetesen győzni szeretnék.

Vitatkozni lehet ugyan, de kormányozni nehezen, ha nincs kétharmados többségük.

Az a gondolat, amit Vörös Imre, Fleck Zoltán és többen mások fölvetnek, jelesül, hogy a Fidesz visszaélt a jogalkotással, szerintem megállja a helyét. A leghatározottabb véleményem, hogy a NER alkotmányát és alkotmányos berendezkedését ki kell dobni a kukába. Nagyon sokan dolgoznak most azon, hogy miként tudjunk akár egyszerű többséggel is kormányozni és a rendszert szétzúzni. Ebben benne van az egyetemi alapítványokba kimetszett állami vagyon visszavétele éppúgy, mint a kormány megalakulása, a költségvetés elfogadása, az igazságszolgáltatás és az ügyészség függetlenségének helyreállítása. Arra fogunk fölhatalmazást kérni az emberektől, hogy visszaállítsuk a jogállami rendet, visszavegyük azokat a vagyonokat, amelyeket kivontak a nép ellenőrzése alól, továbbá elloptak, s arra kérünk fölhatalmazást, hogy mindezt jogállami eszközökkel valósítsuk meg. 

De mivel ilyen jogállami eszközök nemigen látszanak, ez afféle forradalmi fölhatalmazás lenne.

Nem, határozottan jogállami fölhatalmazásról beszélek, amelynek megvannak az eszközei. A Fidesz az elmúlt heteket csonkolással töltötte. Ez azt jelenti, hogy készülnek a bukásra, és a kétharmadot fölhasználva próbálnak minél több aknát elhelyezni, igen kreatívan. Mi kreatívabbak leszünk náluk.

Jakab András alkotmányjogász szerint az Alaptörvényt jogszerűen fogadta el a Fidesz, de a legitimitása több mint kétséges, hiszen az ország egy jelentős részének akarata hiányzik mögüle. Nem kockáztat sokat az, aki úgy véli, egy új Alkotmánnyal is lehetnek ugyanilyen legitimációs kifogások.

Ha kétharmadunk lesz, amit nem zárok ki, akkor is méltó módon kell alkotmányozni. Szégyen, hogy a Fidesz a saját Alaptörvényét kénye-kedvére csipkézi ki. Én egyébként annak a pártján állok, hogy az Alkotmányt népszavazással kell megerősíteni, s a megalkotásának túl kell terjednie a Parlamenten, vagyis mindenkit be kell vonni ebbe a folyamatba, aki hajlandó konstruktívan részt venni benne.

Beszéljünk egy ilyen lépés gyakorlati következményéről: nem tart attól, hogy e végtelesen szétszakított országban egy ilyen folyamat eszkalálhatja a szembenálló politikai erőket?

Az Alkotmánynak azt kell szolgálnia, hogy egyben tartson egy nemzetet. Én ezt szeretném megvalósítani. Ennek a jogi része a legkönnyebb. De hogy létrejöjjön az új Alkotmány, ahhoz óriási politikai bölcsesség, belátás és kompromisszumkészség kell. Meggyőződésem, hogy az ország túlnyomó része ezt akarja. Mert ez egy mesterségesen polarizált ország. Úgy lehetett ezt a gyűlölködést fölgerjeszteni, hogy az országnak van egy olyan fele, ahová nem jut el más információ, csak az, amit a NER terjeszt az állami televízióval és rádióval. Ezért van elképesztő szerepe a szabad tájékoztatásnak.

De a szabad tájékoztatás rögtön egyfajta kormányzati nehézség, hiszen ott a Médiatanács…

… és ezt rögtön meg is fogjuk oldani.

Azért 2006-ban még szabad volt a nyilvánosság, mégis sikerült gyűlöletet gerjeszteni.

A tisztességtelen politikus ellen a demokrácia sem véd meg, de ebből nem az következik, hogy ne állítsuk vissza a demokráciát. Épp ellenkezőleg. Szent meggyőződésem, hogy kevesebb ember halt volna meg a járvány következtében, ha Magyarország jogállam és van szabad tájékoztatás.

De azt mégiscsak tudniuk kell a választóknak, hogy hogyan állítják vissza a jogállamiságot.

Az összes jogelvben a nyilvánosság előtt meg kell állapodniuk az együttműködő pártoknak, de ami a jogtechnikai módszereinket illeti, kérem önöket, ne faggassanak, hadd ne adjak a Fidesznek ötleteket.

De lehet jogszerű az elszámoltatás?

Hogyne. Csak egy példát hadd említsek. Egység van abban, hogy a győzelmünk esetén azonnal belépünk az Európai Ügyészségbe. Ha ez megtörténik, az OLAF-nál ott van egy vaskos köteg bizonyíték az Elios-ügyre vonatkozóan. Ezeket nem lehet eltüntetni, az eljárást nem lehet befolyásolni. Meglesz az elszámoltatás. Nem állítom, hogy minden gazembert fülön lehet csípni, de azt állítom, hogy a szimbolikus rablásokkal kapcsolatos eljárásokat le fogjuk folytatni. És törvényesen.  

Játsszunk el a gondolattal, hogy győznek: a KLIK-ben tömörített iskolákat vissza akarják adni az önkormányzatoknak. Ehhez módosítani kell a közoktatási törvényt és az önkormányzatit, a településeknek vissza kell szolgáltatni a jogosítványaikat, és legfőképpen pénzt kell biztosítaniuk ehhez, hiszen a rendszer 2010 előtt sem működött megfelelően. Ez nagyon hosszú folyamat.

Hosszú, de nem olyan nagyon. A költségvetésben jelenleg is van kétezer milliárd forintnyi átcsoportosítható összeg, továbbá a kormány, azért, hogy az unió ne lásson rá, mire költi a pénzt, nem használta ki a fölhasználható EU-s keretét. Azt állítom, hogy még ha brutális költségvetési hiánnyal adják is át a kormányzást jövőre, hatalmas mozgástere van az utánuk jövőknek. Tavaly év végén 1400 milliárdot dobtak ki az ablakon. Annyi pénzből pedig az oktatás összes gondját meg lehet oldani. De a mi módszerünk más lesz, például meg kell beszélnünk az önkormányzatokkal, mit szeretnének, melyikük akarja visszakapni az iskoláját és melyikük nem. Meg kell találni tehát a köztes megoldásokat is. Abban biztos vagyok, hogy nem lehet olyan iskola, amelynek életébe valamilyen módon ne legyen beleszólása a helyi közösségnek. Azoknak a programoknak, amelyeket tervezünk, vagyis a családi pótlék emelésének, a nyugdíjak svájci indexálásának, a rezsiminimumnak mind-mind megvan a fedezete a költségvetésben.

Hogy nézne ki Dobrev Klára kormánya?

A legfontosabb most az, hogy az előválasztás utáni másnapon az ellenzéki pártok állítsák föl a leendő kormányunk alapjait. Egyrészt azért, mert a választások megnyerése után nincs kegyelmi időszak, az eredményhirdetés után egy másodperccel el kell kezdenünk dolgozni, ezért a kormányzati struktúrát már jó előre ki kell alakítanunk, másrészt csak egy egységes és erős kormány tudja megszólítani a bizonytalanokat. A politológusok ezt árnyékkormánynak hívják, én inkább az új Köztársaság kormányának. Szeretném, ha ez a legkésőbb az év végére fölállna.

Politikai kormányzásra készül vagy szakértőire?

Ez egy szakértőkre támaszkodó, de nagyon erős politikai kormányzás lesz.  

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.