Dobrev Klára: Természetesen győzni akarok

Ónody-Molnár Dóra – Tóth Ákos | 2021.05.28. 12:27

Olvasási idő kb. 18 perc

Az Európai Parlamentben szemmel láthatóan megtalálta a helyét, szakmaisága, hozzáértése elvitathatatlan. Ugyanakkor a kezdeti miniszterelnök-jelölti szerepléseinél nem látszódott önön a kitörő lelkesedés. Világos, hogy a DK az ellenzék vezető ereje, ezért jelöltet is állítania kell, de úgy tűnik, mintha ezt a szerepet kényszerből vállalta volna föl.

Szó sincs róla. Annak, aki jelöltnek indul, mélységes belső elszántsággal, erővel és hittel kell rendelkeznie, hogy meg tudja csinálni, amit vállalt. Biztosnak kell lennie abban, hogy kormányozni akar, és hogy képes is lesz rá. Én arra jutottam, hogy akarok és képes is vagyok rá. Pontosan tudom, milyen Magyarországot szeretnénk építeni. Fél szívvel ezt nem lehet csinálni, mert aki így indul neki, eleve kudarcra van ítélve. De valóban, az európai politikában jól érzem magam, s rövid időn belül fölépítettem egy olyan szövetségi és baráti rendszert, nem csak a szociáldemokraták között, hanem zöldeket, liberálisokat, néppártiakat is bevonva, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy XXI. századi politikát tudjunk csinálni, márpedig ez arról szól, hogy minél több ügyben és minél szélesebb körben kell a nemzetek közt kompromisszumot kötni.

Ha a DK-ban lett volna egy önhöz hasonlóan alkalmas jelölt, akkor is elvállalta volna a fölkérést?

Igen, akkor is. Az elmúlt egy-másfél év válságkezelése ugyanis rávilágított arra, hogy itt a NER rendszerét már nem elég csak politikailag megtörni, hanem újra kell építeni a teljes államgazgatást. A válságkezelés során az egészségügyi kormányzat látványos kudarcot vallott, de napestig sorolhatnám, hiszen szétrombolták a környezetvédelmi hatóságot, a műemlékvédelmet, a vízügyet, látjuk a KLIK működésének drámai következményeit. Nem elég tehát legyőzni Orbán Viktort, hanem olyan kormánynak, kormányfőnek kell jönnie utána, amely, illetve aki képes is kormányozni. Ennek az országnak arra a tapasztalatra, tudásra és kapcsolatrendszerre van most szüksége, amellyel másokkal együtt én is rendelkezem.

Nem kétséges, hogy rendelkezik mindazokkal az adottságokkal és szakértelemmel, amely szükséges ehhez a feladathoz, de a legnagyobb ballasztot is ön cipeli.

A legfontosabb kérdés az, hogy miként fogunk győzni jövő áprilisban. Az ellenzéki pártok fantasztikusan nagy lépést tettek előre, amihez szükség volt határozottságra, alázatra és kompromisszumkészségre. Az, hogy egy az egy ellen fogunk indulni, gyakorlatilag a technikai megoldás.

Ami javarészt a választók innovációja.

Így van, ezt ők kényszerítették ki, de ehhez, bármennyire is szomorú ez, kellett ennyi idő. A fő kérdés az, hogy miként tudjuk megszólítani bizonytalanokat. A kutatások azt mutatják, hogy azt a plusz 200-300 ezer embert, akire még szükségünk van, kevéssé érdekli a jelöltek közti nüansznyi politikai különbség, kevéssé érdekli, kinek, milyen a személyisége, az érdekli, hogy egységes, erős politikai alternatívát tudunk-e kínálni.  

De azokat a kutatásokat sem téveszthetjük szem elől, amelyek azt mutatják, hogy Gyurcsány Ferenc, a párt elnöke a legelutasítottabb politikusok egyike.

Ugyanezt hallottam a DK megalakulásakor, majd a legerősebb ellenzéki párt lettünk. Ugyanezt hallottam a legutóbbi önkormányzati választás előtt, majd így nyertük meg Budapestet, így nyertük meg a megyei jogú városokat.

De az EP-választások kampányában a pártelnököt mintha eldugták volna, és ennek is szerepe volt a DK sikerében.

Minden kampányban a jelölt áll a középpontban. A Momentum is Cseh Katkát és Donath Annát szerepeltette a plakátokon, furcsa is lenne ha nem így tettek volna. Túl vagyunk már ezen a kérdésen. Számos kutatóintézet mutatta ki, hogy nincs Gyurcsány-kérdés az ellenzéki oldalon. Ahogy Jobbik-kérdés sincs. Orbán-kérdés van.

A bizonytalanok között azért mégiscsak van.

Megismétlem, nekik határozottság, erő és tisztességes program kell. Ez szólítja meg őket. Erre vágynak. Sokat járom az országot, ahogy a többi jelölt is, és valamennyien azt tapasztaljuk, hogy az emberek változást akarnak. Tegyük hát félre, mi volt itt az elmúlt tíz-húsz-harminc évben, előre kell nézni.

Nézzünk. Budapest és a megyei jogú városok megvannak. Ez kevés. Mi lesz a kisebb településeken?

Ezekből a központokból tovább tudunk építkezni. Kétségtelen, vidéken sok helyütt feudális viszonyok épültek ki, hiszen a Fidesz függésben és kommunikációs burokban tartja az ottaniakat, de nem velük van baj, hanem azzal, hogy az ellenzéki politikusok nem kapnak teret a közmédiában, hiszen csak az jut el hozzájuk. Szerintem, ha mi is kifejthetnénk nap mint nap az álláspontunkat, akkor nemhogy kétharmada, de egyszerű többsége sem lenne a Fidesznek, már jó ideje.

De olyan veszély, hogy a közmédia teret adna az ellenzéknek, nem fenyeget.

Valóban nem. De az embereknek egyre több személyes tapasztalatuk van a kaotikus kormányzásról. Alig van olyan család, amelyet ne érintett volna a hibás járvány- és válságkezelés. És vidéken is éppúgy gyűlölik az urizáló kiskirályokat, mint a városokban, csak eddig nem láttak olyan erőt, amely mögé oda állhattak volna. Természetesen nekünk is sokat kell dolgoznunk, minél többször személyesen találkozni a választókkal. Ha a megyei jogú városokból ki tudunk lépni, a vonzáskörzetükben elindulni, akkor képesek vagyunk építkezni a kisebb településeken is. Az országos kutatások szerint az egységes ellenzék 4-8 százalékkal vezet a Fidesz előtt, ennél szerintem jóval nagyobb különbséggel fogunk nyerni.

Vannak kutatások, ahol fej-fej mellett vannak, miként olyanok is, amelyek szerint a Fidesz vezet. Kétesélyes játszma ez.

A kutatás mindig pillanatfelvétel, vagyis elrugaszkodási pont. Nézzék meg a támogatások dinamikáját. Meg tudjuk ugrani ezt a kihívást.

Megvan ehhez a vidéki hálózata az ellenzéknek?

Van olyan párt, amelynek erősebb, van, amelynek gyengébb. Ezért nagyon fontos, hogy össze tudjuk fonni a hálózatokat.

A kampány során Gyurcsány Ferenc a háttérbe vonul? Ez azért fontos kérdés, mert sokak szerint Gyurcsány és Orbán egymást fogja, és ketten testesítik meg azt a politikai kultúrát, amelyet lassan már mindenki hátra szeretne hagyni.

Ezzel a megállapítással leginkább a sajtóban szoktam találkozni, a hétköznapokon jóval kevésbé. Abban, hogy egy asztalnál ülnek az ellenzéki pártvezetők, és van is esélyünk legyűrni a Fideszt, óriási szerepe van Gyurcsány Ferencnek. Ő az egyik motorja ennek az együttműködésnek. Szerintem mindenkire szükség van, Tóth Bertalanra, Jakab Péterre, Fekete-Győr Andrásra és Gyurcsány Ferencre is. És a 2022 utáni kormányzás  nagyon más világ lesz, nem csak a mostanihoz, hanem a korábbiakhoz képest is, hiszen a magyar történelemben szinte példátlan módon, a győzelmünk esetén egy nemzeti nagykoalíció jön létre, amely magában foglalja a jobb- és a baloldalt, a liberálisokat, a konzervatívokat és a zöldeket egyaránt. Ez azért jöhet létre, mert minden kisebb-nagyon különbözőségünk ellenére, egyetlen dologban mindegyikünk egyetért, mégpedig abban, hogy ma Magyarország nem demokratikus európai jogállam. Jó lenne, ha e mostanit követő választás már a szakpolitikákról is szólhatna. De e mostani nem ilyen lesz, mert arról kell döntenünk, hogy Kína és Oroszország felé megyünk vagy európai nemzet maradunk.

Előtte azonban lesz még egy előválasztás. A nagy együttműködésbe mennyire fér bele, pontosabban ön mennyire tartja ízlésesnek, hogy a DK azonnal ráugrott a Karácsony Gergely nyelvtudását gúnyoló fideszes narratívára? Gréczy Zsolt azt írta, hogy ő olyan jelöltet támogat, aki nem szorul tolmácsra, illetve kitették az ön egyik sajtótájékoztatójának videóját, amelyet angolul tartott.

Nemzetközi tájékoztatót az ember nem egyik napról a másikra szervez, ez egy már korábban meghirdetett esemény volt.

De ugyanazon a pályán kommunikál a DK, mint a Fidesz.

Legfeljebb annyira, mint önök, a Jelen újságírói, akik Gyurcsány-problémáról beszélnek. Amikor egy interjúnak vége, és a szakszervezetekkel, civil szervezetekkel, munkaadókkal beszélek, soha sem hallok Gyurcsány-problémáról. Az embereket a járvány, a munkahelyük elvesztése vagy a brutális drágulás érdekli. És azt kérdezik, hogyan fogjuk ezt a sok kárt helyrehozni. Az előválasztás verseny a szereplők között, de a politikai ellenfelünk a Fidesz. Ebben a versenyben én is komoly kritikákat kapok az ellenzéki pártok vezetőitől, ami teljesen rendben van. Egyébként meg természetes, hogy azok, akik az én jelöltségemet támogatják, nyilván azért is teszik, mert sok nyelven beszélek, pénzügyi jogász vagyok, mert van tapasztalatom és van kormányzóképes tudásom. Akik Jakab Péter akarják, azok arról fognak beszélni, hogy milyen vagány, milyen kemény, egyébként is Miskolctól származik. Aki pedig Karácsony Gergelyt támogatja, az meg azt mondja, hogy ilyen kedves, kompromisszumkész emberre van szükség. Én nem érzem sértőnek azt, hogy én budapesti vagyok és nem miskolci, mint Péter, és keményebb politikai stílust képviselek, mint Gergő. A tisztességes versenyben ezek a dolgok benne vannak, aki nem bírja, ne álljon politikusnak. Hazudni, rágalmazni, alpári jelzőkkel illetni a másikat, a Fidesz stílusa. Ilyet ezen az oldalon nem fognak látni.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés