Benyó Rita Ljubov Nepop: Putyin azt akarja, hogy semmi ne emlékeztessen Ukrajnára

Én még csak feltételezni sem akarom azt, hogy eljöhet egy olyan pillanat, amikor az orosz hadsereg a magyar határnál fog állni, mert biztos vagyok abban, hogy az ukránok ki fognak tartani – nyilatkozza a Jelennek Ljubov Nepop, Ukrajna magyarországi nagykövete, akivel a fegyverszállítás szükségességéről, Putyin terveiről, a magyar-ukrán viszonyról és arról is beszélgettünk, népe mennyire hálás a menekülteket barátok módjára fogadó magyaroknak.

Akció

A davosi Világgazdasági Fórumon Soros György azt mondta, szerinte Putyin tűzszüneti tárgyalásra készül, de a fegyvernyugvás megvalósíthatatlan, mert nem lehet Putyinban megbízni, hiszen minél gyengébb lesz, annál kiszámíthatatlanabbá válik. Mit gondol erről?

Putyinban valóban nem szabad megbízni, ezt mi, ukránok, nagyon jól tudjuk immáron 2014 óta, mert ez a szörnyű, széleskörű, nyílt támadás ugyan február 24-én kezdődött, de a háború 2014-től tart. Tehát igen, meg lehet ugyan állapodni az orosz elnökkel, de azt nem fogja teljesíteni. Nagyon fontos megérteni azt is, mit értünk tűzszünet alatt, az milyen célból köttetik és hová vezethet. Ukrajna célja a béke. De nem mindegy, milyen békéről beszélünk. Emlékszünk a 2014-es tárgyalásokra, amelyek fő üzenete az volt a Krím bekebelezése kapcsán, hogy csak ne ellenkezzünk, mert akkor rosszabb lesz. Majd beszéljünk meg a vitáinkat diplomáciai úton, és akkor lesz békés megoldás.

Február 24-dike előtt is nagyon sok delegáció látogatott Ukrajnába, s mi törekedtünk is a megállapodásra, mert voltak információink Putyin háborús szándékairól. Ezt igyekeztünk is megelőzni, de kudarcot vallottunk. Még akkor is volt bennünk remény a tárgyalásos megállapodásra, amikor a háború kitört. Azóta túlvagyunk a bucsai mészárláson, látjuk a harctéri eseményeket, és ezek alapján úgy tűnik, Oroszország nem akar békét. Legyen tűzszünet? Vagyis az orosz hadsereg maradjon ott, ahol tart, és úgy tárgyaljunk? Sajnos mi már megértettük, hogy a hogyan továbbról akkor lehet tárgyalni, amikor már kiszorítottuk az orosz hadsereget.

Vagyis ragaszkodnak a támadás előtti helyzet visszaállításához?

Diplomáciai tárgyalásokra akkor kerülhet sor, ha az orosz föderáció kivonja a csapatait az országunkból. Ha a február 24. után elfoglalt területeinkről elmennek, és készen állnak a megmaradt ukrán területek felszabadításáról diplomáciai úton megállapodni, akkor ez talán megvalósulhat, de mindez attól függ, hogyan fejlődik a jelenlegi helyzet.

Elemzők szerint ez most az erőforrások harca, egyfajta türelemjáték, hogy kinek van több katonája és fegyvere.

A fegyvereken nagyon sok múlik. Azt kell megérteni, hogy Oroszországnak van lehetősége változtatni úgymond a játékszabályokon, de amikor emberéletekről van szó, az nem játék. Vannak, akik azt mondják, hogy Ukrajna álljon le, de mi ezt nem tehetjük meg. Más a helyzetünk: ha Oroszország nem lő tovább, akkor nem lesz háború. De ha Ukrajna nem lő tovább, akkor nem lesz Ukrajna, mert az orosz hadsereg bekebelezi. Eközben látjuk azokat a tragikus eseményeket, amelyek az oroszok által korábban megkaparintott, de visszafoglalt területeken történtek, ahogy azt is, hogy mi zajlik a most is orosz kontroll alatt álló részeken. A helyzet egyszerű: mi addig fogunk harcolni, amíg van erőnk, és addig, amíg föl nem szabadul az országunk. Ha több fegyverünk van, ez gyorsabb folyamat lehet.

Vannak olyan vélemények is, magyar oldalról is hallani ezeket, hogy a több fegyver hosszabb háborút is jelent.

Fegyver nélkül valóban nagyon gyorsan be lehet fejezni a háborút, mert ha Ukrajnának nincs fegyvere, akkor villámgyorsan megölnek minket. De ezt senki nem kívánhatja. Talán elnézik nekem, hogy nem a diplomácia nyelvén fogalmazok ilyenkor, de a helyzet az, hogy mi ott az életünkért, az országunkért harcolunk. Ha nem védjük magunkat, meghalunk. Nekünk nincs választásunk, de ­Oroszországnak van.

Putyin azt mondja, hogy orosz és ukrán egy nép, testvérnép, ha úgy tetszik, és sokan a mai napig megkérdőjelezik egyáltalán, hogy létezik-e ukrán identitás, létezik-e különálló nemzetként Ukrajna.

Az orosz propaganda nagyon sikeresen sulykolta azt a narratívát, hogy ukránok egyáltalán nem is léteznek. De ez badarság, csak Kijevnek önmagában több mint 1500 éves a történelme. Kár is erre több szót vesztegetni. Nézzék meg, hogy az oroszok most mit próbálnak megvalósítani a megszállt területeken: leveszik az ukrán múlt emlékeit, Lenin emlékének hódoló alkotásokat helyeznek ki. Vagyis, igyekeznek bennünket visszaszorítani a múltba. Mert ők ebben látják az egykori birodalmat, s nem azon gondolkodnak, hogyan lehetne emelni az életszínvonalat, hanem abban, hogy miként lehet még nagyobbá tenni az országukat. Mi nagyon másként gondolkodunk, mi szeretnénk a saját országunkban jól élni, azt akarjuk, hogy Ukrajna legyen az európai család része, s nemcsak földrajzilag, hanem formálisan is. Egész egyszerűen másként nézünk az életre, mint az oroszok. Mi a jövőbe, ők viszont a múltba néznek.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!