Tóth Ákos Szervezettség nélkül a tüntetések ki fognak fulladni

Az ellenzéki pártok a választás után azt hangoztatták, hogy az emberek mindennapi problémáival akarnak foglalkozni. Tessék, itt van, amit keresnek: a rezsinövelésnél nincs nagyobb probléma. Mégsem tudnak vele mit kezdeni – nyilatkozza lapunknak Gerő Márton szociológus, a társadalmi mozgalmak szakértője a hetek óta tartó, de sehova nem tartó tüntetések kapcsán.

Akció

A tüntetések spontán szerveződnek ugyan, mégis, elkülöníthetők bizonyos fajtáik: az egyik bulizós, a másik vonulós, a harmadik pedig, úgymond, leülős, vagyis területfoglalós. Van ezek mögött valamilyen rendezőelv?

Magyar viszonylatban most valami szokatlan dolog történik, hiszen az utcára vonulók már a legelső napon lezárták a Margit hidat. Holott, a magyar tüntetők, még ha vonulnak is, nagyon ritkán bénítják meg a forgalmat.

Van-e egyáltalán valamiféle sajátosságuk a magyarországi tüntetéseknek?

Az utóbbi években a magyarországi tüntetések visszatérő kérdése, hogy kormányellenes tüntetések vagy közpolitikai értelemben mennek szembe a kormánnyal. De összességében, a magyar társadalom viszonylag alacsony szervezettsége miatt, a tüntetések igen hullámzóak, néha valóban vannak nagyobb történések, mint például az úgynevezett rabszolgatörvény elfogadásakor, aztán meg egyre ritkábban, elég, ha csak az utóbbi évekre gondolunk.

És most, a semmiből szinte, újra kialakult egy tüntetéshullám, vagyis a tiltakozók kitartóak. Szinte minden napra jut egy-egy megmozdulás, ami nem igazán meglepő, de ezek nyilván lehetnének nagyobbak és szervezettebbek is a jelenlegieknél. És bár adódik az összehasonlítás az internetadó elleni tüntetéssel, de csak azért, mert az is spontán fellépés volt, ám akkor sokkal többen vettek részt a megmozdulásokon. Ami közös a kettőben, az inkább abból adódik, hogy a kormány akkor és most is elemi módon gázolt bele a társadalom egy bizonyos szeletének magánszférájába, a mindennapok biztonságérzetébe.

Érzékel valamiféle szervezettséget az események mögött?

Bár még ha nem is igazán láthatóan, de szerintem fölsejlenek az ellenzéki pártok, és ott vannak a tüntetők mögött ilyen-olyan szerveződések, de ez az egész informálisan szervezett. Így viszont, hogy ennyire informálisan szervezett a megmozdulás, a kérdés az, hogy milyen repertoárhoz nyúlnak, milyen eszközöket választanak a tiltakozók. Ezt ugyanis előre nyilvánvalóan nem határozták el, vagyis nem mindegy, hogy a magyarországi tüntetéskultúra mely elemeiből építkeznek.

A másik fő tényező, hogy mire számíthatnak a tüntetők, vagyis az, hogy milyen eszközök azok, amelyektől egyáltalán remélhetnek valamit. Ami a tüntetéskultúrát illeti, Magyarországon – leszámítva a 2006-os eseményeket és a városligeti drámát, illetve a rabszolgatörvény csetepatéját – általában békés demonstrációk zajlanak. A tüntetők az esetek nagy részében elég fegyelmezettek, tehát van elől valaki, aki beszél a tömeghez, őt követik, előre meghatározott útvonalon mennek, betartják, de legalábbis igyekeznek betartani azt, amit a szervezők kialkudtak a hatóságokkal.

Ebben az esetben persze volt lezárás, de azért nem akkora, hogy azzal lebénítsák a várost, leültek ugyan a hídra az emberek, de átengedték a villamost. Vagyis az események nem mentek át polgári engedetlenségi mozgalomba. És itt kapcsolódnék újra az események spontaneitásához, hiszen ahhoz, hogy egy ilyen komoly polgári engedetlenségi akció történhessék, nagyon nagy szervezettség és összeszokottság, fegyelem kell, gondoljunk csak a korábbi kisgazda traktoros demonstrációra. Vagyis az informalitás eleve megnehezíti a komolyabb hatékonyságot. Nem kizárt, hogy ez később összeáll egy komolyabb szervezettségű akciósorozattá, de egyelőre nem az.

Az embernek van olyan érzése, hogy mintha már átélte volna szinte ugyanezt.

Azért, mert spontaneitás ide vagy oda, az elemeket már ismerjük. Ilyen például a vonulás, ami az elmúlt évtizedben a Hallgatói Hálózattal jelent meg, és velük vált a magyar tüntetéskultúra részévé. A helyszíneket is ismerjük, Oktogon, Blaha Lujza tér – ezek logikus helyszínek, hiszen csomópontok –, esetleg a Kossuth tér és a Sándor palota. A bulijellegre is van magyarázat, méghozzá az, hogy egyrészt, nem túl nagy a résztvevők száma, másrészt, nincs igazán kimondott céljuk ezeknek az akcióknak. Mivel nincs ott a végén a polgári engedetlenségbe torkolló akció, vagy egy megfogható cél, ezért tulajdonképpen addig mennek tüntetni az érintettek, amíg bele nem fáradnak és haza nem mennek, vagy amíg nem történik valami, akármi. De az sem világos, hogy minek kéne történnie, hiszen nincs kimondva, legalábbis én nem tudok róla, hogy ez meg ez a vége az akciósorozatnak, addig csináljuk például, amíg vissza nem vonják a katatörvényt.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!