Lakner Zoltán Félelem, kifáradás, remény – A kéretlen tanácsok sokszor csak fokozzák a stresszt

Az első járványhullám meghatározó érzelmi hatása a félelem, a másodiké viszont már a kifáradás, mondta a Jelennek nyilatkozva Kun Bernadette pszichológus. Fontos lenne, hogy a krónikus stressz leküzdésére adott jó szándékú tanácsok ne elvégzendő feladatként nehezedjenek azokra, akiket amúgy is maguk alá temetnek a járványhelyzetben keletkező problémák. Segít az is, ha merünk beszélni arról, milyen nehézségekkel éljük meg az elhúzódó rendkívüli helyzetet.

Többen fordulnak pszichológushoz a járvány időszakában?

Az elmúlt években pozitív irányú változás történt, egyre kevesebben érzik megbélyegzőnek, ha pszichológust keresnek fel. A koronavírus idején több lett az online elérhető, illetve az olcsóbban vagy ingyenesen igénybe vehető szolgáltatás, sok pszichológus érzékelte, hogy ezekre nagy szükség van.

Megváltozott a problémák jellege a pandémia idején?

A koronavírus sok esetben inkább kihangosít olyan problémákat, amelyek már eleve jelen vannak. A stressz visszaesést eredményezhet a már meglévő problémáknál, és el is indíthat újakat. Nem csak a komoly mentális zavarokra kell gondolni, hanem azokra a lelki problémákra is, amelyek az életvitel szempontjából könnyebben kezelhetők ugyan, de befolyásolják a közérzetünket. Például a párkapcsolati problémákat valószínűleg felerősíti a koronavírussal összefüggő stressz. Ha valakinek szerhasználati problémája van, a megnövekedett feszültség közepette ennek a súlyosbodása valószínű. A fiatalok társas eseményekhez kapcsolódó szerhasználata ugyanakkor még csökkenhet is, mivel nem tudnak összejárni, bulizni. De például azokat, akiknél a hétköznapi stresszkezelés eszköze az otthoni magányos italozás, a pandémia okozta nehézségek és a magasabb stressz a függőség felé billentheti. Súlyosbodhat a videójáték- vagy a szerencsejáték-függőség is.

A mostani helyzetben az egyik nehézség a szorongás, az állandó aggodalom, a másik a találkozások, személyes impulzusok elmaradása.

Ha nincs inger az ember környezetében, az is stressz. Amit persze személyiségüktől függően élnek meg. Az is szerepet játszik, kinek milyen típusú a munkája. Ha a munkavégzés erősen társas jellegű, akkor a személyes érintkezésektől elvágva sokkal nehezebben lehet megoldani a feladatokat. Annak, aki a koronavírustól függetlenül is számítógép előtt ülve egyedül dolgozik otthonról, a mostani helyzet ilyen problémát nem vagy kevésbé okoz – miközben más nehézségei keletkezhetnek a járvány miatti stresszből adódóan. Nem tudnak kikapcsolódásként eljárni otthonról, az eddigi csendes, elmélyült home office-t más családtagok folyamatos jelenléte nehezíti meg.

A különböző korosztályokra eltérően hat a társas kapcsolatok beszűkülése?

Tizenéves korban fejlődéslélektani szempontból az identitás kialakítása a fő feladat, ehhez pedig nagyon fontos a társas kapcsolatok megélése, különböző szerepek kipróbálása, amihez személyes találkozásokra van szükség. Most ezeknek a lehetőségei drasztikusan korlátozottak. A fiatal felnőttek fejlődéslélektani feladata az intimitás, az intim kapcsolatok megélése, ennek a terei jelenleg szintén nagyon beszűkültek.

Eszerint a személyes találkozásokat nem váltja ki az, hogy éppen ez a korosztály rendkívüli intenzitással van jelen az online térben?

A személyes találkozásokat ez nem pótolhatja teljes mértékben. Az online tér persze számos lehetőséget kínál, tévedés kizárólag veszélynek beállítani. Ettől még igaz, hogy a közösségimédia-térben felmutatott személyiségünket igyekszünk a legkedvezőbbnek beállítani. Ez a koronavírus kapcsán azért probléma, mert csak a sikert, a boldogságot látjuk, és túl sokat halljuk azt, hogy csak rajtunk múlik, miként fordítjuk a magunk javára ezt a szituációt. Pedig ez egyáltalán nem kizárólag saját elhatározás kérdése. Nagyon sokat számít, hogy valaki egyedül van vagy párkapcsolatban vészeli át a helyzetet, milyenek a családi kapcsolatai, vagy az, hogy a munkáját miként érinti a járvány. Eltérő problémákkal küzd egy budapesti középosztályi család és azok, akik egy kistelepülésen a létminimum határán egyensúlyozva élnek.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!