Závada Pál: Ez most egy gyászfolyamat

Szentgyörgyi Rita | 2022.04.18. 08:21

Címkék:

újrakezdés

Olvasási idő kb. 12 perc

Závada Pál a Jelennek adott húsvéti interjúban őszintén beszél azokról a kétségekről, amelyeket mostanában érez. "Áltathattuk magunkat azzal, hogy az irodalom talán arra is jó lehet, hogy világosabban lássunk például a történelmi traumák ügyében, népünk lelkületének a megértésében, a történelmi eseményekhez vagy mai társadalmi folyamatokhoz való viszonyában, ám ha egyáltalán létezett ez az eltitkolt, nem direkt felvilágosító attitűd, akkor merő tévedés volt." - mondja az író, aki az Ember Tragédiájának folytatása kapcsán azt is elárulja, hogy az Úr miért Évával áll szóba szívesebben.

Rendszerváltó reménnyel indult, kormánypárti kétharmaddal, a szélsőjobb bejutásával zárult a parlamenti választás. Mit kezdjen most magával a demokratikus ellenzék? Miben tartson önvizsgálatot?

A helyzetet végzetesen vigasztalannak látom, mert a kormánypárti szavazók – döntő részben vidéken – hiába nyerték meg a voksolást, ha valójában ugyanúgy vesztesei ennek a katasztrofális sorsválasztásnak, mint az ellenzékiek. Ahogy Ady mondta, hogy ez itt még százhúsz év múlva is ugyanígy lesz, mintha életföltétele volna ennek az országnak a hazugság. A kormányzói folyton hazudoznak neki, ő meg azt hazudja vissza, hogy rendben van, és szétrakja kezét-lábát, hogy: Tessék! Avagy ha ebsorsot akar, hát akarja – ezt is idézhetnénk.

De én valójában elégtelennek érzek minden kínálkozó magyarázatot – a lejtős pályát, az információs szakadékot, a kormány lehengerlő uszítókampányát. Vagy hogy végül milyen hatékonyan hazudta azt az ellenzékről, hogy háború-párti, és ezekből jött ki ez az eredmény, amely csak a félelmet és a biztonság féltését tükrözi. Egy szoros küzdelem esetén volna értelme ezekre hivatkozni. Így viszont reménytelennek és hiábavalónak látszanak az ilyesfajta elemzések. Ez most egy gyászfolyamat.

Inotai András közgazdász kimondottan örül annak, hogy a Fidesznek kell majd kilapátolnia a szemetet, amit 12 év alatt összehordott. Ez nem jelent némi vigaszt?

Mások szerint – mert én nem értek hozzá – annyira nem mély ez a fenyegető válság, noha borzasztó infláció lesz, ami nem vigasz. Ahogy az sem, ha mindez a kormány helyzetét nem fogja megingatni – ugyanúgy, ahogy eddig sem ingatták meg a legbotrányosabb bűnei sem. De fogalmam sincs, minek van realitása. Hiszen az is lehet, hogy a rendszer ahelyett, hogy összeomlana, még jobban kiépül, bebetonozódik. És nem látom, ki tudna valami érvényeset mondani arról, hogyan kéne újrakezdeni, föltárni a helyzetünket és kitalálni, mit tehetnénk.

Ha nem kap felkérést a székesfehérvári Vörösmarty Színháztól harmadmagával (Tasnádi István, Darvasi László, Márton László) Az ember tragédiája folytatására, talán nem is különösebben ambicionálta volna, hogy regényt írjon a madáchi alaphelyzetből. Teremtményeitől elhatárolódó, kissé teszetosza, semmiképpen nem mindenható lényként eleveníti meg benne az Urat, akit Lucifer hiába von felelősségre a második világháború borzalmaiért, nincs válasza…

Madách szereposztását és játékszabályait felhasználva szerepeltetek egy meglehetősen esendő főhőst, Ádámot és mellette több Évát. A gonosz képviseletében, illetve különböző intrikus szerepekben pedig Lucifert meg három angyalt, akik rezonőrök, kommentátorok. És olykor megjelenik az Úr, akivel az ember meg a sátán is párbeszédben áll. A huszadik századi színekben óhatatlanul fölmerülnek olyan kérdések, amelyeket hagyományosan az Istenének szokott nekiszegezni az ember – hívőként vagy aljas káromkodások formájában, égbe kiáltva tépelődéseit, fájdalmait, szemrehányásait, jobb esetben az örömeit is.

Sokat küszködtem az Úrral való párbeszéd vagy perlekedés jeleneteivel. Hogy többnyire tanácstalan, nem reagál, nem tekinti dolgának, hogy véleményt mondjon, pláne, hogy beleavatkozzon az emberi cselekvésekbe. Ez mintegy visszatükrözi a hívő emberek vagy akár komoly teológusok csalódásait, tépelődéseiket arról, hogy némely keresztény dogmákat tán felül kéne vizsgálni. Mondjuk azt, hogy Isten a mindenekfelett álló jóság letéteményese, és egyben mindenható. Merthogy a kettő a II. világháború óta nem egyeztethető össze. Hiszen, ha mindenható, miért hagyta? Vagy legalább miért nem adott tiszta útmutatásokat, vagy mondjuk miért engedte, hogy arra méltatlanok képviseljék őt a főpapi székekben, akik nem teljesítették elemi kötelességeiket sem a szenvedőkkel való együttérzést illetően, a megmentésük érdekében. Úgyhogy meg kellett inognia az isteni mindenhatóság tételének is.

Ádám képében egy európai dimenzióba helyezett, sima képű diktátor-tanoncot jelenít meg, egy sodródó, a pillanatnyi érdekei szerint hol a nácikkal, hol a kommunistákkal, hol a forradalmárokkal azonosuló figurát, aki elárulja a családját, a zsidóságát, a szeretteit. Orbántól Putyinig, Vucictól Salviniig, korunk leválthatatlan autokratáira gondolt?

Hát konkrétan rájuk semmiképp. És azt is inkább csak ő képzeli saját magáról, hogy akár a diktátorságig is felnőhetne – noha igyekeztem úgy megírni Ádámot, hogy alkatilag alkalmas legyen arra, hogy ilyesféle figura is kifejlődhessen belőle. Valójában mégis hiányzik belőle az ehhez kellő nagyszabású formátum, merthogy becsvágya folytán mindig túlértékeli magát, holott közepes tehetségű, jól alkalmazkodó, de végül is kispályás alak. Nyugatra szeretett volna eljutni, hogy megmutassa, milyen nagy tudós, de csak Kelet-­Berlinig jutott, ahol funkcionárius lett, miközben titkosügynöki feladatok kötötték le az energiáit. Hogy a berlini fal leomlásakor népvezér lehetne Európában, ez csak az ő hagymázas vágyálma – és ez végül már Éva szemszögéből jelenik meg, aki átlát rajta, és el is távolodik tőle.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Fizess elő a Jelen online cikkeire,
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában

Kormos Lili

Hiába trükközik a KSH, az emberek 100 százalékos inflációt érzékelnek

Csak a kenyér több, mint 60 százalékkal drágult

Szabó Brigitta

Láng Zsuzsa

Cser-Palkovics András: Kulcskérdés, hogy megjöjjenek az EU-s pénzek

Energiacsúcs összehívását és a fűtési szezon végéig ársapka bevezetését kérik a kormánytól az önkormányzatok.

Tóth Ákos

Ónody-Molnár Dóra

Kvótát a magyar cigányságnak!

A faj szó átírását kezdeményezik a magyar joganyagban az Ámbédkar Technikum vezetői

Ónody-Molnár Dóra

Paul a pult mögött

McCartney, 3, 2, 1.

Benedek Szabolcs

Árnyékkormány angol és magyar módra

Őfelsége leghűségesebb ellenzéke

Szabó Barnabás

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor

Vásárhelyi Mária

Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán

Lakner Zoltán

Tamás Ervin 

Folytatódik Iványi Gáborék zaklatása

A BM-ben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb

Ónody-Molnár Dóra

Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra

Keresés