A Bézs kezd beérni

Fodor János: Soha nem kényszerültem arra, hogy hazudjak

| 2020.06.15. 17:20

Olvasási idő kb. 14 perc

Ötéves születésnapját ünnepelte a Rádió Bézs. Gondolta volna, hogy megéri ezt a kort?

Nem gondoltam, de nem azért, mintha hitetlen lettem volna, hanem mert már régóta nem tervezek öt évre előre, nem is gondolkodom ilyenen. Igaz, sikeres vállalkozás volt a Rádió Bézs előzménye. Csináltunk ugyanis egy Pacsirta nevű rádiót, amely, nem titkoltan, egy a politikai oldalaktól független, választási rádió volt. Azt gondoltam ugyanis, hogy a hallgatóknak joguk van, legyenek bármilyen pártállásúak is, hozzáférni a nem szűrt igazsághoz. Abban volt némi szerepem, hogy akkor otta szakma legjobbjai tömörültek. Ennek megfelelően tisztességes, korrekt munkát csináltunk, de sajnos mi sem tudtunk teljesen objektív képet nyújtani, mert az az általam mélységesen osztott alapelv, hogy hallgattassék meg a másik fél is, nem tudott megvalósulni, mert – néhány kivételtől eltekintve – a ma hatalmon lévő párt tagjai bojkottáltak bennünket. De a dolgunkat elvégeztük, méghozzá úgy, hogy egyetlen politikai tömörülés, ellenzéki párt egy büdös fillért nem adott.Sem Soros, sem a migránsok. A végén korrektül elmondtuk mindenkinek, hogy befejeződött. Úgy éreztem ugyanakkor, hogy hibás döntést hoztam. Mert csináljunk akkor inkább olyan rádiót, amely nem az ellentéteket keresi, hanem azokat a dolgokat, amelyekben egyet lehet érteni. Mi kell ehhez? Azt gondoltam, a kulcs, a megoldás: a nő. Bármi van is az életben, a nő nem háborúra született, hanem gyereknevelésre, a túlélésre. Az alapvető emberi értékekre van predesztinálva, nem így a férfi.

Akkor ez nem egy feminista rádió.

Ez nem erről szól. A férfi arra születik, hogy harcoljon, míg a nő hosszabb távban gondolkodik.

Ezért indított tehát egy nőknek szóló rádiót?

Igen, de e ponton is hibáztam. Milyen hülyeség ez, hiszen nem lehet csak nőknek szóló rádiót csinálni! Sőt! Legelőször nem is a rádió volt a fő célom, hanem sokkal inkább az, hogy női köröket szervezzek, függetlenül attól, ki miben hisz.

De hát a nőké is heterogén csoport, ami pedig a harciasságot illeti, gyakran fölveszik a versenyt a férfiakkal.

Ma már. De azért a döntő többségüknél ezt felülírja az anyai ösztön, a nyugalomra, a biztonságra való törekvés. A hálózatépítés egyébként el is indult, Győrben például száz tag volt, párthovatartozástól függetlenül. Az érdekelt csak, csinálnak-e játszóteret, adnak-e az éhes embernek ételt, vagyis találnak-e olyan közös projekteket, amelyek minden oldalról vállalhatóak. És ez működött. Igaz, nagyon rövid időn belül kiderült, hogy ha nincs mögötte pénz, infrastruktúra, ezt nem lehet fenntartani.

Önkéntes alapon ez nem megy.

Föl is adtam. Másfelől viszont kiderült, hogy ha elkezd működni egy rádió 50-60 emberrel, akkor ezt csak egész ember tudja irányítani a személyi ügyektől a tartalomig. Elég hamar eldőlt, hogy az én társadalomjobbító vágyaimhoz kicsi vagyok. Utópista voltam. Aztán abban bíztam, hogy meg tudom teremteni a rádió gazdasági alapjait. Kiszámítottam, hogy ha mindenki önkéntesként dolgozik, akkor száz darab ötezer forintos havi hozzájárulás körülbelül fedezni tudja a lakbér költségeit, a minimális infrastrukturális szükségleteket. Ötszázezer forintból nehezen, de lehet már papírt venni, a meglévő műszaki eszközöket karbantartani.

S ez az összeg mindig beérkezik?

Áh! Itt elkövettem egy újabb hibát. Kiderült, hogy ötezer forintot nehezebb szerezni, mint ötmilliót. Igaz, én ötmilliót sem tudok. Hónapról-hónapra élünk azóta is.

Hogy tudja motiválni a kollégáit, hogy önkéntesen benne maradjanak ebben az ön által megálmodott projektben? Ez elég nagy vezetői kihívás.

Erre anélkül, hogy a vállamat veregetném, nem tudok válaszolni.

Ez az ön személyéről szól?

Bizonyos értelemben igen. Közösséghez tartozni jó dolog. Viszont ma Magyarországon olyan közösséget találni, amely nem politikai alapon szerveződik, nagyon nehéz. Az értelmiség egy bizonyos része nemigen tud hová csatlakozni anélkül, hogy el ne köteleződne valamilyen eszmei áramlat mellett. Ez nálunk megvalósult. Itt soha nem volt kérdés, ki miben hisz, mit gondol a pártokról. Akik idejönnek, olyanokká válnak, mint egy család: felelősséget éreznek magukért és másokért, segítőkészek, ráadásul csekély energiájukat veszem el. Heti egy műsort elkészíteni ugyanis nem olyan irdatlanul nagy munka. Azt meg lehet csinálni hobbiból is. Nem megkerülve a kérdést, nyilvánvaló, hogy ha azt mondanám, nekem ennyi elég, akkor valószínűleg megszűnne a Bézs. Kell egy szent őrült, aki az idejének a száz százalékát erre fordítja, és mint egy idióta csinálja, nem tudom, miért. Mert ezt a kérdést már én is feltettem magamnak.

És akkor mi az a hit, amiből táplálkozva folyamatosan működtetni tudja ezt a rádiót?

Mindig izgatott a létrehozás öröme, inkább ez jellemző rám, a fenntartás képessége kevésbé. Olyan ez, mint a párkapcsolat. Az első három év jól működik, aztán jönnek a gondok, majd a kérdés, hogy vajon megéri-e a hetedik évet is az a kapcsolat. Ez itt is így van. Érzem, hogy fáradok, itt nincs titkárság, személyzet, a legtöbb dologa vállamon van.

Nincs lehetőség áttenni valakire ebből valamennyit?

Heti egy műsor szerkesztése talán még megy önkéntes alapon, de a hangtechnikusok ezt nem vállalhatják. Gondolja el, reggeltől este tízig élő műsorban kell biztosítani a technikai hátteret. A kiszolgáló személyzetre nagy teher rakódik, az ő munkájuk sok idő és energia. Ezt én meg tudom engedni magamnak, mert nyugdíjas vagyok, és akkor is van nyugdíjam, ha nem maszekolok. És már rég nem is maszekolok. Nem is nagyon hívnak, s arra már energiám sem jutna.Pedig kéne, mert elfogytak a tartalékaim. A rádió most kezd beérni. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy óriási fluktuációval dolgozunk.

Az önkéntesek is elfáradnak egy idő múlva.

Így van. Ha mindenkit, akik valaha tettek ebbe a csomagba valamit, beleszámítok, akkor az öt év alatt túl vagyunk a 150 emberen. Verebes Pistától kezdve Endrei Juditig, hadd ne soroljam őket. Egy idő után azt mondták, hogy „figyelj, nekem most ez elég, kaptam egy szerződést, pénzt kell keresnem”.

Volt önben olyan illúzió, hogy megjelenik néhány komolyabb cég, amely beszáll a finanszírozásba?

Gondoltam, hogy csak úgy, magától nem jelenik meg ilyen cég. De volt olyan illúzióm, hogy a személyes kapcsolati tőkémen keresztül száz embert be tudok hülyíteni, hogy egy vacsora összegét kifizesse a rádióért. De nem tudtam. Nincsenek már illúzióim. Olyan vállalatok, amelyekkel a legelején kapcsolatban voltunk, leálltak. Vagy szóltak nekik, vagy azért, mert csekély a hallgatottságunk. Eközben viszont elkezdtünk növekedni, egyre erősebbek vagyunk, csakhogy ezt nem tudom igazolni, mert ahhoz kutatás kellene, de arra nincs pénzem.

Csak van valamilyen becslése arra, hányan hallgatják a Bézst!

Vannak adatok, elsősorban a Facebookon keresztül. Azt látjuk, hogy 38-40 év felettiek, és furcsa mód, már több a férfi hallgatónk. Körülbelül tízezren hallgatnak minket kisebb-nagyobb rendszerességgel. Ma már nem kell magyarázni senkinek, se színésznek, se tanárnak, se tudósnak, hogy kik vagyunk. Az elején kellett.

Nem volt róla szó, hogy egyszer sugárzó rádió legyen a Bézs?

Ahhoz, hogy frekvenciánk legyen, pályázni kell a hatóságnál, de semmi esélyünk nincs engedélyt kapni. És nagy bajban lennénk, ha nyernénk. Egyrészt, kötelező volna híreket adnom. De arra, hogy megvegyem a híreket, nincs pénzem. Ráadásul nem is látok olyan objektív hírügynökséget, ahonnan hírt tudnék venni, előállítani meg reménytelen. Arra sem lenne pénzünk, hogy az antennadíjat kifizessük. Nekünk tényleg nincs pénzünk. Ötödik éve dolgozom azon, hogy idén most már tényleg legyen egy légkondicionálónk, mert megsülünk. És sosem követtem azt az utat, amit például a Klubrádió.

Amerikában a közösségi rádiókat a közönségük tartja el.

Azért nem követtem ezt az utat, mert abnormálisnak tartom azt a helyzetet, ami Magyarországon van. Lassan már mindent, ami fontos, civilek csinálják meg, mi festjük ki az iskolát, mi veszünk orvosi eszközöket a kórházakba.

Az internetes rádiózásban is sok a lehetőség. Így a válság idején is érzékelhető, hogy növekszik egyes csatornák hallgatottsága, ahogy a podcastoké is.

Ezt időben megelőztük. Nyolc éve B. Tóth Laci elindította a Poptarisznya nevű online-rádiót. Azt hittem, ez két éven belül áttörést hoz, hiszen ma Magyarországon a lakosság 87 százalékának van okos telefonja. De ennél sokkal kevesebben tudnak fényképet küldeni, appot letölteni, rádiót hallgatni. Lassabb ez a fejlődés. Áttörést az hoz majd, ha az új autókban olyan rádió lesz, amely képes online adásokat is fogni. A rádióhallgatás zömmel a kocsikra redukálódik, meg a rajongókra. Van olyan hallgatói csoportunk, amely az irodalmi műsorainkért van oda. Büszke is vagyok erre, mert a Bézs értékközvetítő.

Valóban, a Bézs sok szempontból különleges: a kulturális műsoraival a régi közszolgálati rádiózásra emlékeztet.

Köszönöm, hogy ezt mondja, én is ezt gondolom. Mi itt nap nap után hozunk létre értékeket. Az is óriási meló, ha húsz embert nyűgözünk le. Rengeteg pozitív élmény ér. Nincs rossz érzésem. A szakma tudja, ki vagyok, a hallgatók jelentős része szeret. És soha nem kényszerültem arra, hogy hazudjak.

Az értékközvetítés álmában benne volt az a nosztalgia, amit a közszolgálati rádió iránt érez? Ön a nyolcvanas években, mielőtt az MTV-hez került volna, olyan ikonikus műsoroknál dolgozott, mint a Krónika vagy a 168 Óra.

Hihetetlenül szerencsés voltam. Csupa-csupa fantasztikus emberrel dolgozhattam Hárs István vezetése alatt egy olyan légkörben, amikor a Pagodába leülni élmény volt. És olyan televízióban tudtam még dolgozni, ahol ki lehetett találni a délelőtti televíziózást, ahol meglehetett csinálni a reggeli híradót és még sok minden mást is.

Az ön példája mutatja, milyen hamar elkezdődött ebben a szakmában a pártosodás. A nyolcvanas évek végén politikai okokból rúgtak ki, aztán jött a médiaháború.

A helyzet most még rosszabb, de a hitet ne adjuk fel! Egy: alkotni jó. Kettő: igazat mondani nem butaság. Három: értéket létrehozni felemelő. Ezért érdemes ezt csinálni.

Ezt a pagodai légkört akarta visszahozni?

Azt azért nem lehet. Mivel ez itt önkéntes munka, mindenki a saját órájában jön csak be megcsinálni az adást, aztán lohol, hogy megéljen. Ritka az a pillanat, amikor 10-15-en itt vagyunk és meg tudjuk váltani a világot. A pagodai időszak elmúlt. Azt nem lehet visszahozni. De szót kell ejteni egy nagy sikerről is: létre tudtuk hozni a Kovalik Mártáról, a Magyar Rádió örökös tagjáról elnevezett díjat, amelyre tudtam pénzt szerezni, és idén már harmadszor adjuk át. Méghozzá egy rendes embernek adjuk oda, mert hiszek benne, hogy létezik ez a kategória. Nem feltétlenül kell alkotónak lennie, zseninek lennie, legyen csak rendes ember. És vannak rendes emberek, itt, a Bézsben is.

Minden anyagi nehézség ellenére az jó, ha nincs senki, aki beleszólna a munkájukba.

Ez az éltető erőnk és a halálunk is egyúttal.

Mégis, a pártatlanság ellenére, be van dobozolva a rádió.

Rád néznek, és már be is vagy dobozolva. Ha nem tartozol sehová, az gyanús.

Ez összefüggésben van az újságírás válságával. Volt olyan pillanat az elmúlt évtizedekben, amikor, ha a szakma kiáll magáért, valamennyivel most jobb lenne a helyzet?

Nem voltak ilyen pillanatok. Ez a szakma úgy szűnt meg, mint a kádároké. Ha még meg is van, akkor gépsorok csinálják. A világ átalakult. Nyilván szükség van információközvetítőre, de már másképp. Ráadásul a hatalom kiválóan ért a megosztáshoz. Volt a Magyar Újságírók Szövetsége. Majd lett egy másik. Ennyi. Szétszakadt a szakma. Politikai érdekek vannak, és az újságírók döntő többsége, néhány fanatikust leszámítva, beáll ezeknek az érdekeknek a kiszolgálásába. Akik nem, azok kénytelen csinálni egy olyan rádiót, mint én.

Emberileg mennyire volt nehéz, hogy a 2005-ös rádióelnöki pályázatát elutasították, majd az új elnök beiktatását követően, indoklás nélkül elküldték?

Olyan sebeket szereztem, amelyek miatt azóta sem megyek a Bródy Sándor utcába. Még a gyerekeim fényképét sem tudtam az asztalomról elhozni.

A Rádió Bézs önkiteljesedés?

Túlélek.

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés