Gazdasági polgárháborút folytat a kormány az ellenzéki választókkal szemben

Van arról összesítésük, hogy tavasz óta milyen összegű kormányzati elvonás sújtotta Józsefvárost?

A 2020-as évet úgy éltük végig, hogy a válság miatt összesen körülbelül 3 milliárd forintos bevételkiesésünk volt. Ezt meg tudtuk oldani azzal, hogy amit lehetett, zároltunk, tehát sok mindent nem csináltunk meg, ami a költségvetésünkben eredetileg benne volt.

Ez döntően fejlesztéseket érintett?

Működést is. Ami miatt most az önkormányzatok tényleg katasztrofális helyzetbe kerültek, hogy azok a bevételek, amelyeket a kormány vagy nem enged megemelni, vagy elvett tőlünk, mind a működést érintik. Nálunk ez több mint 2,1 milliárd forint, vagyis a működésre fordítható minden tizedik forintot elveszítettük tisztán kormányzati elvonás miatt. Ez azért nagyon sok, mert az önkormányzatok költségvetésének 80-85 százaléka kötelezően előírt feladatokra szól, kötött felhasználással. Ha jó állapotban van egy önkormányzat, akkor 20 százalék, ha nem annyira jó állapotban, akkor 10-15 százalék, amiben mozgástere van, amiből önként vállalt feladatokat láthat el. Mi most csontra le vagyunk csupaszítva, ezért olyan mértékben racionalizálni fogjuk a kötelező feladatokat, ami még nem vonja maga után a működés megszüntetését, de nagyon-nagyon sok önként vállalt feladatról le kell mondanunk.

Fotó: Bazánth Ivola

Ezt a problémát súlyosbíthatja, hogy a kötelező feladatokhoz rendelt állami normatíva gyakran nem fedezi az előírt feladat tényleges költségét.

Ez így van, sok esetben hozzá kellett ehhez járulnunk saját forrásból. A centralizáció miatt nincsenek már óvoda feletti oktatási intézményeink, mégis 100 millió forintnál több az az összeg, amivel az önkormányzat a kerületi iskolákat segítette, különböző módokon, a buszbérléstől a telefonflottáig. Ezeket most nem fogjuk tudni fizetni.

A járványhelyzet mennyi plusz ellátandó feladattal, kiadással terhelte meg az önkormányzatot?

Ha az emberek bajban vannak, akkor az önkormányzat is bajban van, értve ezalatt, hogy eleve kisebb adóbevétellel számolhattunk a gazdaság leállása miatt. A konkrét járványügyi kiadásokból forintosítani csak azt tudjuk, hogy mennyit költünk járványügyi segélyezésre, azaz a munkájukat a járvány miatt elvesztett emberek segítésére. Ez nagyjából 100 milliós tétel volt. Ezen kívül vannak az ételcsomagok és más természetbeni juttatások, ezeknek a kiadásoknak egy részét, mintegy 40 millió forintot gyűjtésből finanszíroztuk, amire nagyon büszke vagyok. De az igazán nagy költség nem itt jelentkezik, hanem a működés átszervezésében, hogy például nem tudunk járványügyi intézkedések közepette lakásokat felújítani, amit nagyon erősen megérez a kerület. Valójában a válságkezelés csakis a kormány és az önkormányzatok együttműködésével lehetne sikeres, a kormánynak kellene biztosítania a kereteket, mi pedig elvégeznénk az ebből következő helyi tennivalókat.

Vajon milyen végső cél vezérli a kormányzatot, vagy meddig megy el ebben a politikai hadjáratban? Csődbe akarják vinni az önkormányzatokat, elvenni a maradék jogköreiket, vagy „csak” arról akarják meggyőzni a választópolgárokat, hogy minden helyi baj a polgármesterek hibája?

Valószínűleg ezek valamilyen kombinációja. Úgy lehet vele Orbán Viktor, hogy majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Nem tudom másként értelmezni ezt a folyamatot, mint az ellenzéki szavazók elleni gazdasági polgárháborúként, amellyel az önkormányzati választás eredményét akarják felülírni. Kizárólag hatalmi szempontok vezérlik őket, ám a politika uralma alá hajtott, központosított társadalmi alrendszerek működése összeomlik és nagyon rossz minőségű lesz, ami szükségszerűen visszaüt a kormányra is.

Ez a kukaholding esete, csak nagyban.

Pontosan, de ugyanez az eredmény a társadalompolitikában is: a 28.500 forintos nyugdíjminimum világszégyen, márpedig ehhez a küszöbhöz van kötve megannyi szociális ellátás is. Ez gyökeresen más ahhoz képest, amit például én gondolok arról, hogy akár Józsefvárosnak, akár Magyarországnak mire van szüksége. Lehet felülről uralni és szervezni egy társadalmat, de ennek az a következménye, hogy csak a felső öt-tíz százalék politikai érdekképviseletét látja el a kormány, a többiekét nem. Ennél szétszakítottabb, széttartóbb társadalomban, mint amilyen a mostani magyar társadalom, én még nem éltem, a Kádár-rendszerben sem, pedig én aztán nagyon meg akartam szabadulni a Kádár-rendszertől. Pontosan azokkal együtt, akik most ezt teszik velünk. Nem engem üt meg Kocsis Máté vagy Sára Botond, hanem azt a hetven-nyolcvan ezer embert, aki itt él. Nekik nem jut majd olyan minőségű óvoda vagy bölcsőde, szociális segítség, más szolgáltatás az önkormányzattól, amire nagy szükségük volna. Márpedig az állam képviselőit nem nagyon szoktam látni, hogy beállnának a helyünkre.