Lakner Zoltán Gazdasági polgárháborút folytat a kormány az ellenzéki választókkal szemben

Pikó András: Nem tárhatjuk szét a kezünket

Ahogyan az ellenzéki önkormányzatokat általában, a kimondottan politikai csatatérnek számító Józsefvárost is megviselte a járványhelyzeten és a gazdasági válságon kívül a kormányzati elvonások sorozata is. Pikó András, a 2019 októberében megválasztott, újságíróból és civil aktivistából lett polgármester a pozíciójából fakadó felelősség részének tartja, hogy ha települését lehetetlen helyzetbe hozzák, akkor felvállalja a politikai konfliktust a kormánnyal.

Van arról összesítésük, hogy tavasz óta milyen összegű kormányzati elvonás sújtotta Józsefvárost?

A 2020-as évet úgy éltük végig, hogy a válság miatt összesen körülbelül 3 milliárd forintos bevételkiesésünk volt. Ezt meg tudtuk oldani azzal, hogy amit lehetett, zároltunk, tehát sok mindent nem csináltunk meg, ami a költségvetésünkben eredetileg benne volt.

Ez döntően fejlesztéseket érintett?

Működést is. Ami miatt most az önkormányzatok tényleg katasztrofális helyzetbe kerültek, hogy azok a bevételek, amelyeket a kormány vagy nem enged megemelni, vagy elvett tőlünk, mind a működést érintik. Nálunk ez több mint 2,1 milliárd forint, vagyis a működésre fordítható minden tizedik forintot elveszítettük tisztán kormányzati elvonás miatt. Ez azért nagyon sok, mert az önkormányzatok költségvetésének 80-85 százaléka kötelezően előírt feladatokra szól, kötött felhasználással. Ha jó állapotban van egy önkormányzat, akkor 20 százalék, ha nem annyira jó állapotban, akkor 10-15 százalék, amiben mozgástere van, amiből önként vállalt feladatokat láthat el. Mi most csontra le vagyunk csupaszítva, ezért olyan mértékben racionalizálni fogjuk a kötelező feladatokat, ami még nem vonja maga után a működés megszüntetését, de nagyon-nagyon sok önként vállalt feladatról le kell mondanunk.

Ezt a problémát súlyosbíthatja, hogy a kötelező feladatokhoz rendelt állami normatíva gyakran nem fedezi az előírt feladat tényleges költségét.

Ez így van, sok esetben hozzá kellett ehhez járulnunk saját forrásból. A centralizáció miatt nincsenek már óvoda feletti oktatási intézményeink, mégis 100 millió forintnál több az az összeg, amivel az önkormányzat a kerületi iskolákat segítette, különböző módokon, a buszbérléstől a telefonflottáig. Ezeket most nem fogjuk tudni fizetni.

A járványhelyzet mennyi plusz ellátandó feladattal, kiadással terhelte meg az önkormányzatot?

Ha az emberek bajban vannak, akkor az önkormányzat is bajban van, értve ezalatt, hogy eleve kisebb adóbevétellel számolhattunk a gazdaság leállása miatt. A konkrét járványügyi kiadásokból forintosítani csak azt tudjuk, hogy mennyit költünk járványügyi segélyezésre, azaz a munkájukat a járvány miatt elvesztett emberek segítésére. Ez nagyjából 100 milliós tétel volt. Ezen kívül vannak az ételcsomagok és más természetbeni juttatások, ezeknek a kiadásoknak egy részét, mintegy 40 millió forintot gyűjtésből finanszíroztuk, amire nagyon büszke vagyok. De az igazán nagy költség nem itt jelentkezik, hanem a működés átszervezésében, hogy például nem tudunk járványügyi intézkedések közepette lakásokat felújítani, amit nagyon erősen megérez a kerület. Valójában a válságkezelés csakis a kormány és az önkormányzatok együttműködésével lehetne sikeres, a kormánynak kellene biztosítania a kereteket, mi pedig elvégeznénk az ebből következő helyi tennivalókat.

Vajon milyen végső cél vezérli a kormányzatot, vagy meddig megy el ebben a politikai hadjáratban? Csődbe akarják vinni az önkormányzatokat, elvenni a maradék jogköreiket, vagy „csak” arról akarják meggyőzni a választópolgárokat, hogy minden helyi baj a polgármesterek hibája?

Valószínűleg ezek valamilyen kombinációja. Úgy lehet vele Orbán Viktor, hogy majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Nem tudom másként értelmezni ezt a folyamatot, mint az ellenzéki szavazók elleni gazdasági polgárháborúként, amellyel az önkormányzati választás eredményét akarják felülírni. Kizárólag hatalmi szempontok vezérlik őket, ám a politika uralma alá hajtott, központosított társadalmi alrendszerek működése összeomlik és nagyon rossz minőségű lesz, ami szükségszerűen visszaüt a kormányra is.

Ez a kukaholding esete, csak nagyban.

Pontosan, de ugyanez az eredmény a társadalompolitikában is: a 28.500 forintos nyugdíjminimum világszégyen, márpedig ehhez a küszöbhöz van kötve megannyi szociális ellátás is. Ez gyökeresen más ahhoz képest, amit például én gondolok arról, hogy akár Józsefvárosnak, akár Magyarországnak mire van szüksége. Lehet felülről uralni és szervezni egy társadalmat, de ennek az a következménye, hogy csak a felső öt-tíz százalék politikai érdekképviseletét látja el a kormány, a többiekét nem. Ennél szétszakítottabb, széttartóbb társadalomban, mint amilyen a mostani magyar társadalom, én még nem éltem, a Kádár-rendszerben sem, pedig én aztán nagyon meg akartam szabadulni a Kádár-rendszertől. Pontosan azokkal együtt, akik most ezt teszik velünk. Nem engem üt meg Kocsis Máté vagy Sára Botond, hanem azt a hetven-nyolcvan ezer embert, aki itt él. Nekik nem jut majd olyan minőségű óvoda vagy bölcsőde, szociális segítség, más szolgáltatás az önkormányzattól, amire nagy szükségük volna. Márpedig az állam képviselőit nem nagyon szoktam látni, hogy beállnának a helyünkre.

Mit érzékel abból, hogy mindebből mit érzékel a választó? Különösen egy olyan csatatér-kerületben, amilyen Józsefváros, amelynek országgyűlési képviselője Kocsis Máté – akit 2022-ben már nem indít a kormánypárt, jelöltként utódja az Ön polgármester-elődje, Sára Botond, a fővárosi kormányhivatal jelenlegi vezetője.

Az emberek tisztában vannak a kormányzati elvonásokkal, egy nyáron készült Medián-felmérés szerint még a kerületi Fidesz-szavazók negyede is élesen elutasította a fejlesztési pénzek elvételét. Az, hogy Kocsis Mátét levették, az én olvasatomban arra vezethető vissza, hogy másképp reagáltunk a kormányzati támadásokra, mint ahogy szokás. Abban, hogy tavaly elvettek tőlünk egy 1,125 milliárd forintos forrást, amit a bérlakásaink és néhány intézményünk felújítására fordíthattunk volna, Kocsis Máté személyesen felelős volt. Erről szólt tavaly márciustól nyár végéig a közöttünk folyó politikai adok-kapok. Egy ilyen küzdelmet nehezen nyerhet meg egy fideszes képviselő, ha az önkormányzat nem hagyja magát. Azt is elmondtuk, hogy Kocsis Máté eközben nagyságrendileg ugyanennyi pénzt gründolt össze az általa elnökölt Magyar Kézilabda Szövetség számára.

A kormány azzal vádolja az ellenzéki polgármestereket, hogy a válság közepette adókat akarnak emelni. Ez azért egy veszélyes politikai szituáció.

Egyetlen önkormányzati vezető sem azzal kel fel reggelente, hogy adót akar emelni. De senki nem szereti azokat a politikai vezetőket, akik csak panaszkodnak, és aztán tehetetlenül széttárják a kezüket. A feladatunk most az, hogy megmutassuk annak a két és fél millió embernek, akik a Fidesz politikai bosszúhadjáratának céltáblájává váltak, vagyis az ellenzéki vezetésű városok lakóinak, hogy ki az igazi felelős ezért a helyzetért. Ugyanakkor be kell bizonyítanunk, hogy mi egy értelmes és racionális politikai választás vagyunk az állampolgárok számára. Meg kell mutatni, hogy egy terheléses próba során ezek az önkormányzati vezetők az általuk vallott elvek szerint, az általuk képviselt emberekért mindent megtesznek. Ha kell, beleállnak a politikai küzdelembe, megalkuvás nélkül. Ha kell, racionalizálják a saját működésüket, és példát mutatnak ebben maguk a politikusok is. Nincs olyan, hogy áldozatot követelek a választóimtól, de én nem hozok áldozatot. A mostani helyzetben például lehetséges, hogy nem fogjuk tudni finanszírozni a józsefvárosi gyerekek üdültetését. De ha befizetem a polgármesteri fizetésem egy részét egy alapba és a helyi vállalkozókat is erre kérem, és csinálunk egy közösségi kampányt a gyerekek nyaralásáért, akkor jönni fognak velünk az emberek. Ez közösségépítés is és egyúttal nagyon erős politikaiüzenet..

De meddig lehet adományokból kipótolni a napi működést?

Amikor egy 24 milliárdos önkormányzati költségvetésből kivesznek 3 milliárd forintot, az szinte csőd, de még akkor is van ezer lehetőség arra, hogy az embereken segítsünk. Az önkormányzatiság a közösségépítésről szól, mi ezzel a programmal nyertünk választást 2019-ben. Az állampolgárok bevonásával a döntésekbe, a szolidaritást erősítő akciókkal az önkormányzat nem csak elviselhetőbbé teheti bajt egy olyan helyzetben, amilyen a mostani, hanem kisebbíteni is tudja. És az emberek ezt honorálják. A mi önkormányzati működésünk arról szól, hogyan tudja a professzionális politikát megtermékenyíteni a civil aktivitás, amire a válságkezelés időszaka is rengeteg példát szolgáltat. Ez az oka annak is, hogy támogatom Csordás Anett indulását az előválasztáson, aki egy civil mozgalom elindításával kormányzati döntést csikart ki az ápolási díj emelése ügyében, egyikeként a kevés politikai sikertörténetnek az utóbbi évekből.

Létezik olyan kiút, hogy az önkormányzat a végsőkig menedzsel viszonylag olcsó feladatokat, amelyek ugyanakkor meghatározzák az állampolgárok közérzetét – gondolok itt, mondjuk, az utcák takarítására – és a költségesebb dolgokat, fejlesztéseket kényszerűen elengedi?

Fontos, hogy legyen programod, azon belül legyenek prioritásaid, és azok válság és az elvonások idején is felismerhetőek maradjanak. Amikor a költségvetést tervezzük, muszáj meghatározni, mi az, amiből nem engedünk, és mi az, amiből engednünk kell. Én nem engedek a bölcsődékből, az óvodákból, azokat fenn kell tartani, nem mondom, hogy az utolsó forintig mindent ugyanúgy tudunk folytatni, de az alapfunkciókat megőrizzük. Józsefvárosban ugyanilyen alapvető kérdés a köztisztaság is. Nagyon érzékenyek rá az emberek, fordítani is fogunk rá, de arra nem lesz pénzünk, hogy a rendszeresen takarított utcákat még muskátlival is telerakjuk. A legtöbb embert érintő legalapvetőbb szolgáltatásokat azonban a végsőkig meg fogjuk őrizni. De nem mindegy az sem, hogy ezt hogyan csináljuk. Mindenki le akart beszélni arról, hogy hozzányúljunk a közétkeztetéshez, mert itt annyira veszélyesen össze vannak gabalyodva a politikai és gazdasági szálak. Mégis fontosnak tartottam ebbe belevágni, az eredmény pedig több százmillió forintos megtakarítás lett és jobb minőségű étel, valamint tíz százalékkal csökkenteni is tudtuk a térítési díjat. Őszintén hiszek abban, hogy ha ezeket a konfliktusokat nem a szokásos módon oldjuk meg, azzal olyan politikai kockázatot teremtünk a kormányoldal számára, amit eddig mindig ránk toltak. Mondják meg, miért jó, kinek jó, hogy sokkal többe kerül a közétkeztetés.

Mi a politikai pozíciója egy ellenzéki polgármesternek? Az országos ellenzék előretolt helyőrsége vagy egy színes szavazótáborral rendelkező politikus, akinek oda kell figyelnie arra, hogy a nem kőkeményen elkötelezett ellenzéki támogatóit se veszítse el a konfliktusvállalással?

Játsszunk el a gondolattal, hogy bizonyos önkormányzati szolgáltatásokat megvonnék a józsefvárosi fideszes szavazóktól. Lenne fölháborodás? Nyilván lenne, és igazuk is lenne a felháborodóknak. Én nem teszem meg az itt élő emberekkel, amit Orbán Viktor megtett velünk.

Amit ő azokkal a saját szavazóival is megtett, akik ellenzéki vezetésű településeken élnek.

Így van. Engem nem érdekel, hogy milyen meggyőződésű az a közösség, amely tenni próbál a kerületért, az itt élőkért. Szeretném, ha azt éreznék a józsefvárosiak, hogy egy nekik tudatosan veszteséget okozó kormánnyal szemben állok ki az ő érdekükben, erről szólnak a konfliktusok, amelyeket felvállalok.

Mi az a konkrét módja ennek a kiállásnak, ameddig az ellenzéki polgármesterek együtt el tudnak menni? A díszkivilágítás lekapcsolása nyilván nem elég, a kormánynak küldött ultimátumoknak nem nagyon látszik a fenyegető éle. Baranyi Krisztina néhány hete azt vetette fel, hogy egy időre le kellene állítani egyes közszolgáltatásokat, így érzékeltetve, mi mindent fenyegetnek a kormány intézkedései.

Ha megvonunk szerzett jogokat, juttatásokat csökkentünk, akkor meg kell tudnunk mondani, hogy ez miért történik. Ez egy politikai küzdelem, amelyben nem lehetsz nyuszi, nem számíthatsz arra, hogy ha jól viselkedsz, ha békés és egyezkedős vagy, akkor majd nem veszik el tőled, amit mástól elvesznek. Akkor is elveszik. Én hittem abban, hogy van a politikának még olyan minimuma, hogy ha ránk tör egy ilyen járvány és egy ilyen nehéz sorsú kerületben kell vele szembenéznünk, akkor még akár Kocsis Mátéval is együtt dolgozhatunk a kerületért. De megtanultam, hogy nincs ilyen, nem akarják, hogy legyen. Azzal tudok küzdeni a józsefvárosiakért, ha nem hagyom magam. Magyarázzák meg ők, miért került veszélybe a gyerekek üdültetésére fordítható pénz.

Mennyire általános az ellenzéki polgármesterek körében ez a hozzáállás?

Egyáltalán nem az, engem balhés polgármesternek is tart néhány polgármester kolléga. Sokan úgy vélik, az a dolgunk, hogy az épp adott helyzetből hozzuk ki a legjobbat, csakhogy van olyan helyzet, amiből már semmi jót nem lehet kihozni. Ha azt a programot, amire a választóktól felhatalmazást kaptam, nem tudom végrehajtani, mert olyan körülményeket hoztak létre, hogy ez lehetetlenné váljon, akkor nekem az a politikai felelősségem, hogy ezt szóvá tegyem, éppen a választóim érdekében. 2019 októbere, amikor mandátumot kaptunk, fordulópont volt a rendszer lebontásában: minden egyes ellenzéki önkormányzat egy-egy felfeslés a NER szövetén. Bent vagyunk az Orbán-rezsim hálószobájában, mindent látunk, hogy mit csinálnak, hiszen helyi szinten zajlik a korrupciós ügyeik jelentős része, belülről látjuk, hogyan építették fel a hatalmi rendszerüket. Ez a tudás óriási politikai lehetőség.

Használja, mozgatja ezt a tudást az ellenzék?

Nekem nincs hagyományos értelemben vett pártkötődésem, a saját logikám szerint mozgok, ezért lehetek „harcosabb”. Azt szűrtem le a politikusi működésem ideje alatt, meg kell ismernünk a közhatalmi rendszerek működését, hogy a céljainkat keresztül tudjuk vinni, és ismernünk kell a NER világát is, hogy megküzdhessünk vele. Remélem, hogy 2022-ben élni tud ezzel a tudással az ellenzék.

Visszakért pénz

Március elsejei határidővel visszakérik az állami támogatást a józsefvárosi önkormányzattól, miután a kerület a káptalanfürdői gyermektábor fejlesztéséhez határidő-módosítást kért. Ez azért is érdekes, mert nyáron még hozzájárultak a kérelemhez.

Az ügy előzménye, hogy 2015-ben, Kocsis Máté polgármesteri ideje alatt az önkormányzat az akkor Simicska Lajos tulajdonában álló veszprémi kézilabda klubbal állt össze egy projektre: a 3,5 hektáros erdő nagy részét kiirtották, hogy a helyére kézilabda csarnokot, konferencia központot építsenek, amit mellesleg a gyerekek is használhattak volna nyári időszakban. Ám a G-nap közbeszólt, így 2019 októberében Pikó Andrásék egy félkész beruházást vettek át: a folyamatos késedelem miatt teljesíthetetlen volt a 2020 év végi határidő, ráadásul a második ütem kivitelezési terveit még el sem készítetté a beruházást menedzselő állami cégnél. Az újratervezés elkerülhetetlenné vált, ezért kellett határidő-hosszabbítást kérni. A kormány döntése most ellehetetleníti a beruházás befejezését.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.