Tóth Ákos Gémesi György: Utcára megyünk

„Ne szégyelljük, ez a Kádár-rendszer. Az az időszak tért vissza, amikor a pártbizottságra kellett 'fölmenni' az extrapénzekért, saját bevétel nem volt, amit kellett, azt kiutalták, egyebekben pedig valamiféle településfejlesztési hozzájárulást szedhetett be az önkormányzat” – mondja a Jelennek Gémesi György gödöllői polgármester, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, aki szerint van remény az önkormányzatiság helyreállítására. Ennek érdekében, első körben, utcára vonulnak.

Pikó András, Józsefváros polgármestere a Jelennek korábban azt nyilatkozta, hogy az, amit a kormány művel az önkormányzatokkal, lényegében gazdasági polgárháború. Egyetért ezzel?

Igen. Kétségtelen, hogy az önkormányzati választás nem úgy sikerült, ahogy azt a Fidesz és személyesen Orbán Viktor gondolta, és ennek megfelelően a stratégiájuk most az, hogy valamilyen formában próbálják megrendíteni azt az erőteret, amelyre kevésbé van ráhatásuk, jelesül az ellenzéki önkormányzatokét.

Ebből az állításából az is következik, hogy az ellenzéki önkormányzatok elvileg alkalmasak a kormányzattal szembeni alternatíva fölépítésére.

Az önkormányzatiság törvényben rögzített autonómiát jelent. A településeknek vannak olyan forrásaik, amelyek a kötelező feladataik ellátásához kellenek, de van valamekkora mozgásterük is ahhoz, hogy fejlesszék a gazdaságukat, próbáljanak saját bevételeket generálni. Így például a saját településük lakóival és gazdasági szereplőivel kell megállapodniuk arról, mennyire terhelik őket, miként arról is, hogy azt a pénzt, amit kommunális, építmény-, telek- vagy iparűzési adó formájában befizetnek, miként forgatják vissza a lakóhelyük, otthonuk, környezetük fejlesztésére. A dolgok ugyanis helyben jobban átláthatók, mint ahogy az emberek is sokkal jobban érzékelik a saját adójuk hasznosulását, ha azt helyben fizetik, vagyis nem az állam csorgatja azt vissza Mészáros Lőrinc valamelyik cégéhez. A kormány ezt az autonómiát, ezt a döntési lehetőséget akarja a minimálisra szűkíteni. Kicsit olyan ez, mint a székely autonómia, amit a magyar kormány – megjegyzem, helyesen – mellszélességgel támogat, tehát kiáll a kisebbség kulturális önrendelkezéséért, idehaza viszont ugyanez a kormány a saját polgáraik által megválasztott testületek mozgásterét veszi el.

Nem arról van szó, hogy 2006-ban az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után a Fidesz átvette az önkormányzatokat, amelyek segítségével Orbán Viktor újraépíthette önmagát, tehát tudja, hogy ilyen esélyt nem adhat a politikai ellenfeleinek?

Dehogynem. Politikai értelemben kizárólag erről van szó.

De a települések beszorítása ennek ellenére is kockázatos: a járvány első hullámában az önkormányzatok átvették a lebénult állam végrehajtói szerepét. Maguk intézkedtek a maszkbeszerzésről, a tesztelésről, az otthonukba szorult magatehetetlenek ellátásáról, s ha végképp lebénítják őket, erre a jövőben képtelenek lesznek.

Ez pontosan így történt. A polgármesterek és a helyi önkormányzati hivatalok átvették az irányítást, s kiderült, hogy a helyi autonómia igenis, működőképes. Vagyis az önkormányzatiság nem csak a pénz hasznos elköltéséről és a bevételképzésben betöltött szerepről szól, hanem a hatékonyságról is. Nem bölcs az a kormány, amely lemond az önkormányzatok felhajtóerejéről és kreativitásáról. Ha az önkormányzatoknak van mozgásterük, ha hagyják őket élni, számos feladatot jóval hatékonyabban és takarékosabban meg tudnak megvalósítani, mint a kormány. És nem csak települési, hanem megyei és regionális szinten egyaránt.

Kissé olyan ez, mint most az oltáshelyzet. A terv ugyanis mintha az lenne, legalábbis kívülről így fest, hogy majd a háziorvosok rendezik a helyzetet, amit az állam nem tud. Nem menne mindez gördülékenyebben, ha az oltás folyamatába bekapcsolnák a településeket?

Dehogynem. De nem kellettünk. Orbán Viktor kezdetben még arról beszélt, hogy majd a szavazókörökben oltanak…

…ez már akkor is viccesnek tűnt.

Nem tudom, ki adta a miniszterelnök úr szájába ezt a butaságot, de mindegy is. Nyilván ő is belátta, hogy a háziorvosi rendszer, így vagy úgy, de szervezett szintje az egészségügyi ellátásnak, érdemes támaszkodnia erre. A Budapesti Önkormányzatok Szövetsége és a MÖSZ levélben fordult a kormányfőhöz. Azt írtuk, segítünk az infrastruktúrában, a logisztikában és a humán erőforrásban is, de válaszra sem méltatott bennünket.

A háborús viszonyok azért is érdekesek, mert az állam hatékony működéséhez, hogy mást ne említsek, csak a Navracsics Tibor által egykoron elérendő célként tartott „jó kormányzáshoz”, érdemes volna használni az önkormányzatokat.

…inkább támaszkodni rájuk.

Akkor támaszkodni.

Nem kell félni az önkormányzatoktól. Minket nem azért választottak meg, hogy a kormányt megbuktassuk. Nyilván van valamiféle szabadsága egy település vezetésének a helyi döntésekben és a kommunikációban egyaránt. Ez így, együtt, nem tagadom, zavarhatja és zavarja is a jelenlegi politikai struktúrát, mert a függetlenség nagyon nincs Orbán Viktor ínyére. Ő a maga politikai közösségében vasszigorral jár el. Csak azt felejti el eközben, hogy az ország maga nem az ő politikai közösségének része, minket is ugyanazok az emberek választottak meg, mint az ő kormányát, köztük számos olyan ember, aki a palamenti választásokon őt erősítette a szavazatával. Mi a településünk lakóinak mindennapi komfortérzetéért és biztonságérzetéért vagyunk felelősek. Le lehet játszani ezt úgy, hogy nem adja meg a szükséges mozgásteret, sőt még azt is elveszi, ami még megvolt abban a hiszemben, hogy majd ránk, választott vezetőkre haragszanak meg az emberek, mert nem tudunk kátyúzni, nem lesz pénzünk a vízelvezetésre és így tovább, de ez nem így működik. Nem, Orbán Viktor nem tőlem veszi el a forrásokat, hanem az itt élőktől.

És ezzel öngólt rúgna?

Már belőtte. Az emberek nem hülyék. Persze nem becsülöm alá mindennek a jelentőségét, nyilván nagyon veszélyes játék ez, és még nem dőlt el, mi lesz az eredménye.

Azért háború ide vagy oda, nem egyenlő erők feszülnek egymásnak.

Az erő odaát van.

Akkor mi a stratégia?

Egyrészt, el kell mondanunk érthetően, hogy mi is történik valójában, mert a nyilvánosságnak van visszatartó ereje, még ha csekély is. És itt, helyben, nap mint nap elismételjük, hogy ha valamire kevesebb jut, mint korábban, annak nem az önkormányzat az oka. És mivel mi találkozunk az emberekkel, nem a kormány, a mi meggyőző képességünk erősebb. Én most például egy olyan találkozóról jövök, ahol szociális dolgozóknak kellett elmondanom, hogy kénytelen vagyunk elvonni tőlük a kormány intézkedései miatt a cafetériát. Eleve rendkívül alacsony fizetésű emberekről van szó, akik hajléktalanszállókon, idősotthonokban dolgoznak, minden elismerést megérdemelnek, pláne a cafetériát, ami sajnos nem jár nekik kötelezően. Ennek ellenére megértették, miért kényszerülünk erre a lépésre, és értékelik azt is, hogy magam is lemondok azokról a juttatásaimról, amelyeket egyébként törvény rögzít. Én így fejezem ki a velük való együttérzésemet.

El kell küldeni embereket?

Ezt nem lehetett elkerülni. A fiam is beleesett, aki...

…önkormányzati intézményben dolgozott?

A végzettsége szerint művelődésszervező és kommunikációs szakember, és ekként dolgozott félállásban, amikor még folyamatosan nagyszabású rendezvényeket tartottunk Gödöllőn, vagyis a Covidot megelőző időkben. De megszűnt az állása. Elküldtük. És még mielőtt rákérdezne, nem egymillió forintot keresett havonta, mint Borkai Zsolt fia, aki munka nélkül vette föl a fizetését, hanem bruttó 140 ezer forintot, és kőkeményen megdolgozott érte.

Az önkormányzatoknak február 15-ig kellett megalkotniuk a költségvetésüket. A kormány azt ígérte, hogy a több mint 25 ezres lakosságszámú településekkel egyenként tárgyal majd arról, miként kompenzálják a helyi iparűzési adó felének elvonása nyomán kialakult helyzetet. Voltak már egyeztetések?

Dehogy voltak. A MÖSZ elnökeként levélben fordultam Gulyás Gergelyhez, de nem kaptam választ. Levélben fordultam Gödöllő polgármestereként a térség fideszes parlamenti képviselőjéhez is, aki nem azt írta válaszul, hogy küzd a település kompenzációjáért, hanem inkább kioktatott arról, hogy mit és hogyan kell vagy kellett volna csinálnom.

Úgy kell tehát kialakítani az éves költségvetésüket, hogy nem tudják, mekkora bevételük lesz.

Így van. A mi költségvetésünkben például két 0-s sor szerepel, az egyik a Covid elleni védekezés költségeit és azok állami kompenzációját, a másik a helyi iparűzési adó elvonásának ellentételezését tartalmazza. A költségvetést a helyi fideszes képviselők is véleményezték, de egyetlen módosító javaslatot sem adtak be. Ez vagy azt jelenti, hogy minden rendben van a költségvetéssel, de kétlem, hogy valóban így gondolnák, vagy azt, hogy hogy ez az egész egyáltalán nem érdekli őket.

Visszatérve az egyeztetésekhez: korábban az állami pénzek elosztásának volt egy bejáratott rendszere, amelyet lehetett ugyan sok szempontból bírálni, de legalább kiszámítható volt. Most egyenként kell Budapestre menni, alkudozni a kompenzációról.

Ne szégyelljük, ez a Kádár-rendszer. Az az időszak tért vissza, amikor a pártbizottságra kellett „fölmenni” az extrapénzekért, saját bevétel nem volt, amit kellett, azt kiutalták, egyebekben pedig valamiféle településfejlesztési hozzájárulást szedhetett be az önkormányzat. Ha valami plusz fejlesztést akartak itt, Gödöllőn, akkor lejött a Pest megyei első titkár, Cservenkáné, és közölte, hogy ez lesz, az meg nem lesz. Ezt a korszakot hozták vissza. Azt sem tudom, kihez kéne fordulnom, a térségi képviselőhöz vagy a kormányhivatal politikai vezetőjéhez azzal, hogy valamit szeretnénk megvalósítani, aztán ő meg majd dönt. A Kádár-rendszerben is azon múlott minden, hogy ki kivel van jóban a pártbizottságban, miként most is. Köszönöm, ebből nem kérek.

Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt feltételezem, az ellenzéki vezetésű önkormányzatok a kiesett bevételüket nem kapják vissza.

Ismerem valamelyest a miniszterelnök úr gondolkodását, így azt feltételezem, hogy nem fog kihátrálni ebből a helyzetből.

A megvonások összesen hány embert érintenek?

Hetven 25 ezer lakos feletti település van, közülük az ellenzéki vezetésűek több mint 3,5 millió polgárt képviselnek. Nekik üzentek hadat.

De a hadviseléshez két fél kell. Újra kérdezem: mit tudnak csinálni?

A kormány támadása kétszintű: nekiveselkedik az ellenzéki önkormányzatoknak, de alapvetően támadja magát az önkormányzatiságot, annak szellemiségét is. Amikor az alaptörvényből kikerült a települések önkormányzáshoz való joga, ez utóbbi világosan látszott. Ez pedig a kormánypárti vezetésű településeket is ugyanúgy érinti, ahogyan bennünket. Az nem megoldás, hogy kapsz most, mert épp úgy tartja kedvünk, 1 milliárd 380 millió forintot, de akkor maradj csöndben. És miért kap ugyanannyit Győr vagy Székesfehérvár, mint a nehezebb helyzetben lévő Kaposvár vagy Miskolc?

Újra kérdezem: mit lehet tenni?

A kötelező feladatainkat el kell látni, és megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy a települések túléljék ezt az évet. De nem kerülöm meg a kérdést: Orbán Viktor 19-re lapot húzott. Kijöhet ebből jól is, de akár hatalmasat is bukhat.

És ha önnek kéne lapot húznia, mit mondana: kijön belőle vagy bukik?

Nem tudom.

Egyáltalán vannak lapok az önkormányzatok kezében?

Vannak. Kommunikációs felületekkel rendelkezünk, amelyek alkalmasak a tények közlésére. És egy polgármester nem állhat egyik vagy másik politikai erő mellé, de lehetőséget tud teremteni arra, hogy a verseny igazságos legyen azzal, hogy egyenlően biztosítja a háttérkörülményeket. Ha egy választási fórumhoz a kormánypárti és az ellenzéki jelölt is területet kér, akkor mindkettő megkapja. Ha a helyi újságban akarnak szerepelni akarnak, akkor mindkettőnek van rá módja. Mi így működünk, a fideszes vezetésű települések nem.

Korábban azt mondta, át kéne vinni az önkormányzatiságot a túloldalra. Hogyan?

Sok erőt kell egyesítenünk ahhoz, hogy ez sikerüljön. Szövetségeket kell kötnünk, méghozzá a lehető legszélesebb körűt annak érdekében, hogy visszaálljon az önkormányzatiság eredeti szellemisége. Azt az erőt támogatjuk majd, amelyik ezt, a központi és a helyi hatalom egyensúlyának helyreállítását vállalja.

Lát esélyt erre?

Igen, látok. Első körben tüntetést szervezünk, amely csak egy eszköz a sok közül, de abban bízunk, hogy az önkormányzati erőtér felvonulása legalábbis elgondolkoztatja a hatalmat. Ugyanaz a forgatókönyvünk, mint a 2009-ben, még Kósa Lajos által szervezett önkormányzati tüntetéskor volt. A Covid utáni időszakban utcára megyünk, elmondjuk azt a parlamenti beszédet, amit ő mondott akkor, és az általa fölsorolt 12 követelést idézzük föl. A helyzet ugyanis ugyanolyan. Vagy rosszabb.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.