Petike Áron Hajt a romlott vérem

Ficza István: A színpadon biztonságot érzek

Félek, hogy lemaradok dolgokról, hogy sokkal később jönnek az életemben azok, amiket már most szeretnék. Nem akarom összehasonlítani magam mással, ha nekem ez az utam, akkor ez – mondja a Jelennek Ficza István, az Örkény színház művésze, akivel nemcsak az előadások nélküli időszakról, hanem szakadékokról, küzdelmekről és zaklatásokról is beszélgettünk.

A Jelen podcast augusztus 16-i adásának szerkesztett változata.

Mikor voltál utoljára a színpadon nézők előtt?

Júniusban kétszer játszottuk a Tótékat. Előtte 2020 novemberében álltunk le, aztán karácsonykor és év végén otthon voltunk. Akkor volt a Vers csak neked, amikor felhívtuk azokat, akik kértek tőlünk ilyen ajándékot. Ezt Gálffi László kollégánk találta ki. Van ennek előzménye, hiszen évek óta műsoron van a színházban az Anyám tyúkja 1. és az Anyám tyúkja 2., ami csak versekből áll. Azt mondta Laci, ha már van ez a verses est, akkor mi lenne, ha ebben a nehéz időszakban telefonon, egy színész egy embernek mondana verset. Ezt nagyon jó ötletnek tartottuk. Beindult, és nagyon szerette a közönség is. Rengetegen regisztráltak a határon túlról is.

Milyen érzés színészként ilyet csinálni?

Azt élveztem ebben a feladatban, hogy olyan emberekkel beszélgethettem, akikkel nem feltétlenül találkoznék személyesen. Orvosokkal, történészekkel, nyugdíjas pedagógusokkal – színházba járó emberekkel. Mindig beszélgettünk a vers előtt. Kellett némi idő ugyanis, hogy mindenki ráhangolódjon a helyzetre. Volt, aki annyira meglepődött, és annyira jól esett neki, hogy a könnyeivel küszködött. Nagyon izgalmas volt.

Otthoni környezetben nem nehezebb átszellemülni?

Inkább valamennyivel még könnyebb is, mert ad egyfajta védettséget az, hogy nem szemtől szemben ülünk egymással. Biztos zavarban lettem volna, hogy ha négyszemközt kellett volna verset mondani, de ez így, ezen a módon, inkább felszabadított.

Felismertek téged, tudták, hogy ki vagy?

Többnyire tudtak azonosítani. A határon túliak nem mindig, mert ők nem feltétlenül voltak az Örkény Színházban.

Aztán elkezdtetek streaming előadásokat is készíteni.

Abban is az volt az érdekes, hogy nincs reakció. Semmi. Aztán persze ehhez is alkalmazkodik a színész, és a kamerának játszik, sőt jobban figyel magára és a partnerére is. De A hattyúnál például azt éreztem, hogy nagyon kéne a közönség, mert nélküle valahogy nem az igazi. Sterilebb, szárazabb lett tőle az előadás. Mindent megtettünk, de mégsem volt meg az a tempója, nem volt benne annyi energia, amennyit a közönség tud hozni. Ezt csak a közönség jelenléte tudja kiváltani. Hiányzott a kémia, a kapcsolat, ami létrejön a nézőtér és a színészek között.

Aztán a streaming előadások is leálltak. Miért?

A vírushelyzet a társulatra nézve is veszélyes volt. de a mi színházunkban figyeltek a lehető legnagyobb biztonságra: Mácsai Pál és Bagi Andrea gazdasági igazgató nagyon vigyáztak, hogy minden rendben legyen. Ezért leálltak az élet stream-ek is. Szerencsére sokféle korosztály van a színházunkban, de ez felelősség is ilyen helyzetben. Amikor még nem volt vakcina, Pogány Jutkára azon nyomban ráparancsoltak, hogy ne jöjjön be a színházba. A Zűrzavar című előadásunkat úgy játszottuk le, hogy az ő szövegeit egymás közt osztottuk fel.

Aztán volt egy hosszabb kihagyás. Mennyire volt megterhelő színház nélkül?

Szerencsére jól alkalmazkodtam ahhoz a helyzethez, hogy nincs színház. Volt időm könyvekre, magamra, átgondolni sok mindent, például azt, hogy mivel vagyok nagyon elégedetlen akár szakmai téren, akár a magánéletemben.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egyéves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!