Hegedűs D. Géza: Megrendítő, ahogy a Lear királyban magunkra ismerünk

Láng Zsuzsa | 2021.06.26. 06:49

Olvasási idő kb. 10 perc

Váratlan, de nagyon szerencsés találkozásnak tűnik a Vígszínház egyik meghatározó művészének vendégjátéka a Katonában. Meglepte, amikor Zsámbéki Gábor felkérte a közös munkára?

Mivel az egyik legnagyobb léptékű színházi személyiség, alkotó ember, aki a pályája elejétől társulat-építő, radikális színházi nyelvújító, színigazgató, a felnőttnek tekintett közönséggel együtt gondolkodó rendező hívott fel tavaly tavasszal, a pandémia első szakaszában – és ez valóban váratlanul ért.

Komolyan megkérdezte tőle, hogy melyik szerepre kéri föl?

Igen, amire Gábor szintén egy kérdéssel válaszolt: „Hogyhogy melyikre…?”. Aztán elkezdtük a próbát október közepe táján, amit november 23-án félbe kellett szakítani a járvány újabb brutális támadása miatt. Eredetileg december 20-án lett volna a premier, úgyhogy nagyjából félidőben jártunk, és nagyon érzékeny, a felfedezésnek egyik nagyszerű periódusában érte a társulatot a zárlat híre. Szerencsére Gábor úgy döntött, hogy nem engedjük el a darabot. A kényszer hatására digitális térben folytattuk a próbákat. Ha már bezárkózva kell élnünk, és zoomon kell kommunikálnunk, ami nagy fegyelmet, szoros időbeosztást, komoly koordinációt igényelt mindenkitől, az egész társulat odaadóan csinálta végig az egészet. Lépésről lépésre, jelenetről jelenetre hoztuk létre a virtuális találkozásokat. Végül az a sok-sok energia, ami ez alatt az idő alatt összegyűlt bennünk, robbanásszerű hatást váltott ki, amikor visszatérhettünk a Katona színpadára. Ahol már várt minket Khell Csörsz monumentális üres tere, egy domborzatos, kiszámíthatatlan, bizonytalan felületű, végtelenül furcsa világ, ahol minden megtörténhet velünk, ami az emberrel megtörténhet.

Ahhoz képest, hogy Lear története több mint négyszáz éves, kicsit gyanúsan rímel a korunkra: járvány volt akkor is, és ahhoz sem kell vájt fül, hogy a társadalmi áthallásokat érzékelje a néző. Akkor pestis dúlt, most covid, de ahogy a színpadon el is hangzik, „a rongyos ruhán át meglátszik a bűn, de prém és bunda mindent eltakar” – négyszáz éve semmit sem változtunk.

Shakespeare korában rendkívüli érdeklődés volt az antik filozófia és irodalom iránt. Rácsodálkoztak a művekre és találtak valamiféle rokonságot, visszaigazolást a kor gondolkodásából. Shakespeare nyilvánvalóan olvasott Platónt, és hozzá hasonlóan nem a részleteket kereste, hanem saját korát történelmen kívül helyezve – az abszolútumot. És azt hiszem, hogy a shakespeari gondolkodás a Lear esetében már a darab születésekor is történelmen kívül van helyezve. Viszont az emberi reakció a hatalom mechanizmusának a működésére, az ember érzelmi, intellektuális, biológiai jelenléte a világban úgy helyeződik kívül a történelmen, hogy közben az abszolútumot, az eszenciát keresi a szerző. Bárki odafordulhat ehhez a darabhoz éppen azért, mert alapvetéseket taglal, amelyekhez viszonyíthatóan a létezés morális alapon, érzelmi alapon, intellektuális alapon élhető meg. Megrendítő, hogy magunkra ismerünk.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés