Kormos Lili Illatokba zárt világ

5 perc szünet Lipovszky Csengével

Magam is nagy rajongója vagyok a különleges illatoknak, legyen szó parfümről, egy markáns fűszerről vagy egy otthon illatáról, ezért különleges alkalom volt számomra, hogy Magyarország egyetlen illatesztétáját, Lipovszky Csengét kérdezhettem a szaglás fontosságáról, legendás parfümökről, az illatok és az önismeret kapcsolatáról.

Ha jól értem, a legfontosabb különbség a te és egy parfümőr munkája közt, hogy te nem az illatok összeállításával foglalkozol, hanem az összetételükkel, attól, hogy például mitől harmonikus egy illat.

Én nem az alkotói, hanem a befogadói oldal felől közelítek. A határterületekkel és azok metszéspontjaival szeretek foglalkozni. Az illatok, a lélektan, az érzelmi intelligencia, a parfümtörténet egy nagy buborékot alkotnak és mind hozzátesznek valamit a valós képhez. Az általam kifejlesztett módszertan a tudatos szaglás kialakítására arról szól, hogy megfigyelem, mit érez a befogadó akkor, amikor találkozik egy illattal, és azt hogyan verbalizálja.

Azoknak, akik hozzád fordulnak, segítesz a tudatos szaglás képességének kialakításában. Miért fontos ezt az érzékszervünket edzeni?

Pont a járványhelyzet világított rá arra, hogy megdőltek azok az elképzelések, amelyek szerint a szaglásunk csak esztétikai funkciót lát el, s a fontossága nem csak abban áll, hogy miért jó vagy szép egy illat. Ez az egyik oldala, de a tapasztalataim szerint a szaglás az ösztöneinkkel, a tudatalattinkkal van összefüggésben. Egy olyan társadalomban szocializálódtunk, amely a bal agyféltekés, racionális elmét preferálta, most viszont rá kell jönnünk, hogy van egy hittel, összefüggésekkel foglalkozó, intuitív fele is az elménknek, és jó, ha a kettőt együtt tudjuk működtetni. Az lenne a lényeg, hogy találjunk vissza önmagunkhoz, tanuljunk meg hallgatni a megérzéseinkre és ne beszéljük le magunkat róluk. A szagingerek az agynak arra a területére érkeznek a limbikus rendszerben, ahol az ösztönök, az érzelmek, az emlékeink tárolódnak. Mindenki azt kérdezi, hogy lehet az, hogy egy szag, egy illat egyszerre ennyi emléket felidéz? Így. Egyszerű biológia. Szuperül kitalált rendszer ez, és ha hallgatunk rá, akkor a kiismerhetetlennek, külső támaszték nélkülinek ítélt világban kapunk belső megerősítést, belső tengelyt. Azok az emberek, gyerekektől idősekig, akik képesek egy olyan illanékony, megfoghatatlan dologról, mint egy szag vagy egy illat verbálisan megnyilatkozni, sokkal inkább meg tudják fogalmazni az érzelmeiket is, ez pedig nagyon erős túlélési stratégia. Ezért fontos egyrészt, hogy tudatosan szagoljunk. Másrészt azért, hogy a testi érzeteinket komolyabban vegyük. Akik hozzám fordulnak, sokszor meglepődnek, amikor azt kérdezem, hogy ha szagolnak egy illatot, azt hol érzik a testükben? Ez fontos, mert a test nem hazudik, csak mi megtanultuk kétségbe vonni. Azzal a szaglással, amit én próbálok tanítani, visszakerül a test abba a rangba, ami mindig is járt volna neki.

Pedig a szagokról nem könnyű beszélni, hiszen nincs rá terminológiánk.

Ez az egyetlen érzékszervünk, amelynek érzékelésére nincsenek terminusaink.

Akkor tehát különös jelentősége van annak, hogy ki hogyan ír körül egy illatot. Mit árul el neked az adott személyről az, ahogyan a szagokról beszél?

Nem mindig lehet meghatározni, hogy az, amit leszűrök egy emberből, csupán a verbális szókészletének tudható-e be, de arról például lehet benyomásokat szerezni, hogy mi a foglalkozása, hogy a munkája során foglalkozik-e például emberekkel, mi fontos neki az életben. Egyszer egy sommelier-vel tréningeztem, aki egyértelműen a különböző talajtípusokhoz, tájképekhez kötötte az illatokat. Mások zenében gondolkodtak, megint mások minden egyes illathoz embereket társítottak. Ők azok, akik emberekkel dolgoznak, ezért gondolkodnak eleve archetípusokban. A szókészlet azt is segít leszűrni, hogy mennyire olvasott, mennyire művelt valaki, mennyire engedi meg magának, hogy elvontan gondolkodjon. Egy költőnő szerint a tudatos szaglás a gyerekeknél akár a nyelvi fejlesztésre is használható lenne. Hiszen minél többet gyakorolja valaki, hogyan tud szavakba önteni egy ennyire megfoghatatlan dolgot, annál titkosabb fiókokat nyit ki, mert nem a felszínen mozog a szóhasználata. Előjön a látens tudás, ami ott van benne, csak nem használta.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!