Lakner Zoltán A háborús válság áttörést hozhat a klímavédelemben

Csernus Dóra / Bart István: Megteremthető a zöld átállás társadalmi és üzleti támogatottsága

Egyszerre két klímasemlegességgel foglalkozó tanulmányt is közzétett június utolsó napjaiban a hosszú távú szakpolitikai javaslatok kidolgozásával foglalkozó Egyensúly Intézet. Ezek közül az egyik az energiaszektor, az ipar és a közlekedés fenntarthatóvá tételéről szól, a másik az épületszektor zöldítésére koncentrál. Bár egyetlen beszélgetés során lehetetlen lett volna átfogni az egymással is szoros összefüggésben álló résztémák mindegyikét, Csernus Dórával az Egyensúly Intézet vezető klíma- és környezetpolitikai szakértőjével és Bart Istvánnal, az agytröszt külső szakértőjével a globális összefüggések és a magyar lakosság hétköznapjait is közelről érintő problémák közötti kapcsolatot igyekeztünk megvilágítani.

Akció

Gyakran hangzik el, hogy egy válsághelyzet az előretekintő változások ösztönzője lehet, de ha Európa az orosz olaj és gáz behozatalának korlátozásával párhuzamosan új gázlelőhelyeket tár fel és más országokból, más földrészekről kezd el ugyancsak fosszilis energiahordozókat importálni, akkor hogyan lesz ebből zöld átállás?

Bart István: Ami most történik, az leginkább az 1973-as olajválsághoz hasonlítható, rövid távon akkor is mindenki megpróbált alternatív olajbeszerzési források után nézni, hosszú távon azonban erőteljessé vált a másféle energiahordozókra való áttérés. Ebből az időszakból származik a francia atomprogram, vagy az, hogy a dánok meg a hollandok kerékpárral járnak. Jimmy Carter elnök az 1970-es évek második felében szereltette fel az első napelemet a Fehér Házra, ahogy a sebességkorlátozásokat is ekkor vezették be az Egyesült Államokban, kifejezetten energia-megtakarítási céllal, hogy spóroljanak az olajjal. Oroszország Ukrajna elleni háborúja is olyan esemény, amely ilyen típusú változásokat indíthat el. Az oroszok most egy életre megtanították Európát arra, hogy mennyire rossz dolog tőlük függeni.

A Covid-világjárványtól is sokan várták azt, hogy utána fenntarthatóbb szerkezetben rendeződik majd vissza a gazdaság, de végül is nem ez történt.

B. I.: Ez is csak részben igaz, mert például az üzleti célú repülés jelentősen visszaesett, és a válság után is úgy tűnik, hogy ennek egy jelentős részét tartósan kiváltják az online felületek. Emellett a háború által kikényszerített változások esetében a biztonságpolitikai szempontok is fontos szerepet játszanak, ami erős ösztönzés a kormányok számára, hogy tényleg változtassanak. Ilyen okok miatt gondolom azt, hogy a háború sokkal inkább játszmaváltó válság lehet, mint amilyen a pandémia volt.

Csernus Dóra: Már a 2008-ban kezdődő pénzügyi válság idején is olvashattunk és írtunk is arról, hogy ez lehetőségként is értelmezhető a zöld átállás felgyorsítására. Most azonban azért van erre a korábbinál nagyobb esély, mert a jelenlegi esetben energiahordozó-szűkösség is fennáll.

Vagyis a háború következményei és a szankciók konkrétan az energiahordozók elérhetőségét és kereskedelmét érintik?

Cs. D.: Így van, és éppen ezért nem tudunk ugyanúgy visszatérni az előzetes fogyasztásunkhoz, mint korábban, tehát a struktúrát kell megváltoztatni. Ezzel együtt persze rengeteg a nyitott kérdés, így például továbbra sem zárult le a vita arról, hogy az Európai Unióban mi számítson zöld energiának, beleértik-e majd ebbe a döntéshozók a földgázt és a nukleáris energiát. Ha azonban a gázfelhasználásunkat nem csökkentjük, hanem csak pótoljuk olyan forrásokból, amelyek másképpen veszélyesek és kockázatosak, mint az orosz beszerzés, akkor az nem fog megoldást hozni sem az energiabiztonság, sem a kibocsátás-csökkentés területén.

Milyen időtávokban gondolkodunk? Értve ezalatt azt, hogy a káros­anyag-kibocsátás továbbra is növekszik és az ember okozta felmelegedés is egyre csak zajlik, mennyi idő van tehát egyáltalán ezeknek a vitáknak a lefolytatására?

B. I.: Itt először is figyelembe kell venni, hogy a konkrét felmelegedés megvalósulása és a kibocsátások megtörténte között van egy harminc­éves csúszás. Lehet annyi a kibocsátásunk a következő években, hogy az iparosodás előtti szinthez képest a másfél fokos határt átlépjük, s még akkor is, ha utána lemegyünk nulla kibocsátásra, további harminc-negyven évig fog romlani a helyzet, a klímasemleges átállás csak utána érezteti majd hatását. Másképp fogalmazva, ha most egy csapásra mindent átállítanánk napelemekre, akkor is még egy ideig folytatódna a felmelegedés, a korábbi kibocsátások miatt. A párizsi klímaegyezmény is abból indult ki, hogy az évszázad második felében elérünk egy maximumot a felmelegedésben, ami nem ­mindegy, hogy másfél vagy két fok vagy négy fok, és utána kezdődhet majd egy fokozatos csökkenés.

Cs. D.: Azért sem mindegy, mennyivel haladjuk meg a másfél fokot, mert az is a forgatókönyvek között van, hogy túlmegyünk rajta, de később vissza tudunk fordulni. Négy fokból például már valószínűleg nem lehetne visszajönni, és az drámai változásokhoz vezetne az egész bolygón. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) szerint még van lehetőség arra, hogy ne menjünk másfél fok fölé, ehhez viszont tényleg nagyon komoly strukturális változtatásokra van szükség.

B. I.: Fontos elmondani azt is, hogy léteznek szén-dioxidot elnyelő, tároló technikák, tehát lehetséges, hogy túlmegyünk a másfél fokon, de aztán e technológiák révén az üvegházhatású gázok egy részét ki lehet szívni a légkörből. Ezek a technológiák azonban rendszerint maguk is nagyon energiaigényesek, így ha teljes mértékben rájuk támaszkodnánk, akkor a jelenleginél sokkal több energiára lenne szükségünk.

Cs. D.: Ez is lehetséges, de ezt olyan megoldásnak látom, amit akkor kell használni, ha végképp nem marad más mód. Alapvetően az energiafelhasználás csökkentése, hatékonyabbá válása és a megújuló energiaforrások használata lenne a követendő irány.

B. I.: Már csak azért is, hogy a szén-dioxid-elnyelő ­technológiák fejlesztése ne oda vezessen, hogy marad a régiben a fosszilis energiaforrások felhasználása, arra hivatkozva, hogy úgyis ki lehet vonni a légkörből az általuk előállított káros anyagokat.

Ebből kirajzolódik valamelyest, hogy a döntéshozók hogyan nézhetnek ezekre a dilemmákra, s a legtöbbjük számára valószínűleg az a megnyugtató, ha nem kell a választópolgárokat arról győzködniük, hogy változtassák meg a szokásaikat. Hogyan lehet viszont mégiscsak meggyőzni a kormányokat, politikusokat arról, hogy érdemes nagyobbat lépni?

B. I.: Nyugat-Európában az elmúlt években Greta Thunberg fellépése váltott ki olyan érzelmi hatást, ami sokakat elért, és ezért a döntéshozók elkezdtek a korábbinál erőteljesebben a klímavédelem felé fordulni. 2019-ben az európai parlamenti választáson nagyon jól szerepeltek a zöldek, ezt láttuk a francia helyhatósági és a német parlamenti választáson is, meg azt is, hogy más politikai irányzatok is egyre inkább felvesznek a programjukba zöld elemeket. Azok a politikusok, akik most az EU Fit for 55 programját tárgyalják, tulajdonképpen ezt a választói megrendelést teljesítik. Egy másik tendencia, amit évtizedek távlatában megfigyelhetünk, hogy a választókat a zöld témák főként akkor érdeklik, amikor jól megy a gazdaság. Válságos periódusokban inkább a napi megélhetési nehézségek foglalkoztatják őket, s azt gyanítom, most is egyre többen hajlanak erre a szemléletre.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!