Ónody-Molnár Dóra Jó szerencsét, modellváltás! – A Miskolci Egyetem és a változás szele

Az államháztartási törvény megfojtotta az egyetemeket, de a modellváltás magában hordozza azt, hogy saját lábra állhassanak. Persze szükségesek a garanciák is ahhoz, hogy el lehessen kerülni az SZFE-n történteket. Horváth Zitával, a modellváltó Miskolci Egyetem rektorával beszélgettünk. 

Jó szerencsét! Így köszönnek a Miskolci Egyetemen?

Egyetemünk a múltját a 18. századig vezeti vissza. 1735-ben III. Károly király alapította meg a világ első műszaki iskoláját. Mária Terézia 1762-ben ezt akadémiai rangra emelte. Ez az intézmény 1919-ig a mai Szlovákia területén, Selmecbányán működött, de még a trianoni békeszerződés aláírása előtt átköltözött Sopronba. 1949-ben az akkori politikai vezetés úgy döntött, a kohász-bányász szekció költözik Miskolcra, az erdész-faipar pedig marad Sopronban. Azóta is őrzi mindkét intézmény a selmeci hagyományokat, melyek egyike a „Jó szerencsét!” köszöntés. 

Ön az első női és az első bölcsész rektora az intézménynek. Milyen kihívásokat jelent egy műszaki hagyományokkal rendelkező egyetemet vezetni? 

Ez akkor volt kihívás, amikor hallgató voltam ugyanitt. A műszakis hallgatók minket tarisznyaráknak hívtak. A nyolcvanas évektől aztán megjelentek a társadalomtudományi karok, előbb a jog, aztán a gazdaságtudomány, a bölcsészet, az egészségügy és a zene. Elég széles portfólióval rendelkező egyetemről van tehát szó. Voltam a bölcsészkaron rövid ideig dékán, négy évig pedig általános rektorhelyettes. Engem is megismertek a kollégák, én is megismertem az egyetemet. Ráadásul kíváncsi természet vagyok, sokat beszélgetek, talán ezért is támogatta a szenátus többsége a pályázatomat. 

A Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnökségében nincs nő, a plénumban is alig. 

Igen, ez macsó világ. Edukálni kell a felsőoktatást is arra, hogy ebben változzon. Az én dékánom, aki mellett helyettes voltam a bölcsészkaron, hosszú ideig kapott úgy leveleket, hogy „Dr. Illésné Dr. Kovács Mária dékán úr részére”. De mára megszokták az egyetemen, hogy a vezetésben több dékánunk is nő. 

Az MRK Magánintézményi Tagozatának keretében megalakult a Modellváltó Szekció, amely az eddig eltelt egy évben vagyonkezelői alapítványi fenntartásba került, korábban állami fenntartású egyetemeket tömöríti. E szekciónak ön a társelnöke. 

Igen, a kollégák, akik mind férfiak, engem választottak elnöknek a Kodolányi Egyetem rektorával együtt. Ez is alátámasztja, hogy még nem éreztem hátrányát annak, hogy nő vagyok, sem azt, hogy kevésbé fogadnák el, amit mondok, mert nő vagyok. 

Az MRK elnöke lapunknak azt mondta, a modellváltás ügye már 2010 óta terítéken volt a rektorok körében. Évek óta szó van arról, hogy az államháztartási törvény kötöttségei miatt szükséges a fenntartói struktúra megváltoztatása. Ennek adott egy lendületet a 2016-ban elfogadott Fokozatváltás a felsőoktatásban című stratégia. Mesélne erről a folyamatról? 

2016-ban fogadta el a kormány e stratégiát jogszabályban, de 2014-ben már kész volt a „Fokozatváltás” első változata, amit 2013-ban rektorhelyettesként véleményeztem. Mindig is éreztük, hogy kellene valamit csinálni a felsőoktatással, mert az a tehetetlenségi nyomaték, ami ráül az intézményekre, gátjává válik annak, hogy egy nemzetközileg is értékelhető szintet megugorjuk. Van a világban húsz-harmincezer felsőoktatási intézmény, s most kilenc magyar van benne az első ezerben, s ezen persze javítani kell. Minden kormány végig gondolta, hogy valamit kellene kezdeni a felsőoktatással, 2010 óta is több próbálkozás volt. Szóba került a tandíj is, de arra még nem érett a magyar társadalom.

Azért a hallgatók egy jó része tandíjat fizet. 

A fele. Ami a lényeg: lehetetlen jó felsőoktatás nélkül egy adott országot a fenntartható fejlődés útján tartani. 2013-ban, amikor véleményeztük a stratégia első verzióját, azt lehetett látni, hogy legalább van egy munkaanyag, ami, ha vitatja is a szakma, koherens munka. Az biztos volt, hogy valamifelé el kell indulni. 2014-ben nem használták még a modellváltás fogalmát, de sok ismérvét leírták annak, milyennek szeretnék látni a modellváltó intézményeket. Ezt lehet nagyon rosszul is csinálni. De ha jól csináljuk, az tényleg lehetőség. Ezek a viták folyamatosan jelen voltak az MRK-ban. 

A legfőbb probléma az volt, hogy az egyetemek gazdálkodási szabályait az államháztartási törvény határozta meg?

Az államháztartási törvény rettenetes, mert éves költségvetést jelent. Tegyük fel, hogy egy intézmény jól gazdálkodik, és marad egy kis pénze. De ezt azonnal vissza kellett fizetnie. Nem tudtunk tartalékolni. Ha baj volt, nem tudtunk mihez nyúlni, mentünk a minisztériumba kuncsorogni. A másik probléma, hogy egyszerre várta el az ágazat irányítója és az élet is, hogy egyre több saját bevételre tegyünk szert. Csak épp az államháztartási törvény gátja a bevételszerzésnek, hiszen a felsőoktatási törvény tiltotta a klasszikus vállalkozási tevékenységet. 

2005-ben viszont, amikor az akkori miniszter, Magyar Bálint gazdasági tanácsok felállítását kezdeményezte az egyetemek vezetésében, a rektorok körében még nagy volt az ellenállás. 

Ellenálltak, igen, pedig az a gondolat ugyanennek a problémának az egyfajta megoldását célozta. 

Olyannyira ellenálltak, hogy meg is buktatták.

Megbuktatták. A politika négy évre gondolkodik, mert választások lesznek. De ha hosszú távra tervezünk, akkor muszáj egyszer hozzányúlni a rendszerhez. Ejtsünk szót a közalkalmazottiságról is! Ez csak látszatbiztonságot ad a kollégáknak. A legnagyobb vita most is ennek a státusznak az elveszítéséről szólt.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!