Jó szerencsét, modellváltás! – A Miskolci Egyetem és a változás szele
Az államháztartási törvény megfojtotta az egyetemeket, de a modellváltás magában hordozza azt, hogy saját lábra állhassanak. Persze szükségesek a garanciák is ahhoz, hogy el lehessen kerülni az SZFE-n történteket. Horváth Zitával, a modellváltó Miskolci Egyetem rektorával beszélgettünk.
Jó szerencsét! Így köszönnek a Miskolci Egyetemen?
Egyetemünk a múltját a 18. századig vezeti vissza. 1735-ben III. Károly király alapította meg a világ első műszaki iskoláját. Mária Terézia 1762-ben ezt akadémiai rangra emelte. Ez az intézmény 1919-ig a mai Szlovákia területén, Selmecbányán működött, de még a trianoni békeszerződés aláírása előtt átköltözött Sopronba. 1949-ben az akkori politikai vezetés úgy döntött, a kohász-bányász szekció költözik Miskolcra, az erdész-faipar pedig marad Sopronban. Azóta is őrzi mindkét intézmény a selmeci hagyományokat, melyek egyike a „Jó szerencsét!” köszöntés.
Ön az első női és az első bölcsész rektora az intézménynek. Milyen kihívásokat jelent egy műszaki hagyományokkal rendelkező egyetemet vezetni?
Ez akkor volt kihívás, amikor hallgató voltam ugyanitt. A műszakis hallgatók minket tarisznyaráknak hívtak. A nyolcvanas évektől aztán megjelentek a társadalomtudományi karok, előbb a jog, aztán a gazdaságtudomány, a bölcsészet, az egészségügy és a zene. Elég széles portfólióval rendelkező egyetemről van tehát szó. Voltam a bölcsészkaron rövid ideig dékán, négy évig pedig általános rektorhelyettes. Engem is megismertek a kollégák, én is megismertem az egyetemet. Ráadásul kíváncsi természet vagyok, sokat beszélgetek, talán ezért is támogatta a szenátus többsége a pályázatomat.
Fotó: Simon Márk
A Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnökségében nincs nő, a plénumban is alig.
Igen, ez macsó világ. Edukálni kell a felsőoktatást is arra, hogy ebben változzon. Az én dékánom, aki mellett helyettes voltam a bölcsészkaron, hosszú ideig kapott úgy leveleket, hogy „Dr. Illésné Dr. Kovács Mária dékán úr részére”. De mára megszokták az egyetemen, hogy a vezetésben több dékánunk is nő.
Az MRK Magánintézményi Tagozatának keretében megalakult a Modellváltó Szekció, amely az eddig eltelt egy évben vagyonkezelői alapítványi fenntartásba került, korábban állami fenntartású egyetemeket tömöríti. E szekciónak ön a társelnöke.
Igen, a kollégák, akik mind férfiak, engem választottak elnöknek a Kodolányi Egyetem rektorával együtt. Ez is alátámasztja, hogy még nem éreztem hátrányát annak, hogy nő vagyok, sem azt, hogy kevésbé fogadnák el, amit mondok, mert nő vagyok.
Az MRK elnöke lapunknak azt mondta, a modellváltás ügye már 2010 óta terítéken volt a rektorok körében. Évek óta szó van arról, hogy az államháztartási törvény kötöttségei miatt szükséges a fenntartói struktúra megváltoztatása. Ennek adott egy lendületet a 2016-ban elfogadott Fokozatváltás a felsőoktatásban című stratégia. Mesélne erről a folyamatról?
2016-ban fogadta el a kormány e stratégiát jogszabályban, de 2014-ben már kész volt a „Fokozatváltás” első változata, amit 2013-ban rektorhelyettesként véleményeztem. Mindig is éreztük, hogy kellene valamit csinálni a felsőoktatással, mert az a tehetetlenségi nyomaték, ami ráül az intézményekre, gátjává válik annak, hogy egy nemzetközileg is értékelhető szintet megugorjuk. Van a világban húsz-harmincezer felsőoktatási intézmény, s most kilenc magyar van benne az első ezerben, s ezen persze javítani kell. Minden kormány végig gondolta, hogy valamit kellene kezdeni a felsőoktatással, 2010 óta is több próbálkozás volt. Szóba került a tandíj is, de arra még nem érett a magyar társadalom.
Azért a hallgatók egy jó része tandíjat fizet.
A fele. Ami a lényeg: lehetetlen jó felsőoktatás nélkül egy adott országot a fenntartható fejlődés útján tartani. 2013-ban, amikor véleményeztük a stratégia első verzióját, azt lehetett látni, hogy legalább van egy munkaanyag, ami, ha vitatja is a szakma, koherens munka. Az biztos volt, hogy valamifelé el kell indulni. 2014-ben nem használták még a modellváltás fogalmát, de sok ismérvét leírták annak, milyennek szeretnék látni a modellváltó intézményeket. Ezt lehet nagyon rosszul is csinálni. De ha jól csináljuk, az tényleg lehetőség. Ezek a viták folyamatosan jelen voltak az MRK-ban.
A legfőbb probléma az volt, hogy az egyetemek gazdálkodási szabályait az államháztartási törvény határozta meg?
Az államháztartási törvény rettenetes, mert éves költségvetést jelent. Tegyük fel, hogy egy intézmény jól gazdálkodik, és marad egy kis pénze. De ezt azonnal vissza kellett fizetnie. Nem tudtunk tartalékolni. Ha baj volt, nem tudtunk mihez nyúlni, mentünk a minisztériumba kuncsorogni. A másik probléma, hogy egyszerre várta el az ágazat irányítója és az élet is, hogy egyre több saját bevételre tegyünk szert. Csak épp az államháztartási törvény gátja a bevételszerzésnek, hiszen a felsőoktatási törvény tiltotta a klasszikus vállalkozási tevékenységet.
2005-ben viszont, amikor az akkori miniszter, Magyar Bálint gazdasági tanácsok felállítását kezdeményezte az egyetemek vezetésében, a rektorok körében még nagy volt az ellenállás.
Ellenálltak, igen, pedig az a gondolat ugyanennek a problémának az egyfajta megoldását célozta.
Olyannyira ellenálltak, hogy meg is buktatták.
Megbuktatták. A politika négy évre gondolkodik, mert választások lesznek. De ha hosszú távra tervezünk, akkor muszáj egyszer hozzányúlni a rendszerhez. Ejtsünk szót a közalkalmazottiságról is! Ez csak látszatbiztonságot ad a kollégáknak. A legnagyobb vita most is ennek a státusznak az elveszítéséről szólt.
Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!
A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.
A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.
Deák Kristóf és felesége, Nina Kov alkotótársak voltak az Oscar-díjas Mindenkiben éppúgy, mint az azóta készült valamennyi kis- és tévéfilmekben is. Legutóbb Az unoka című – mindkettőjük első – nagyjátékfilmjében dolgoztak együtt, amelyet ősszel mutatnak be a mozik. (Ha lesznek.) A rendezővel és a dramaturggal az új filmről és a közelgő Oscar-díj-átadás sajátosságairól beszélgettünk.
A Fidesz biztos, hogy mindent megtesz majd a vélt vagy valós ellentétek fölerősítése érdekében, de én az MSZP és személy szerint a magam felelősségének tartom, hogy egyben tartsuk a hatpárti együttműködést – nyilatkozza lapunknak Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezető-társelnöke, akit nemcsak a párt programjáról, hanem arról is kérdeztünk, hogy miként bontható le a NER.
Kevés olyan művészi irányzat van, amelynek a nyelvét, vaskos társadalomkritikáját a fogyasztói társadalom tagjai világszerte kivétel nélkül értenek. Gyuricza Gergely részéről nem volt tudatos döntés, hogy pop art képeket fessen, de már korábban is rajongott a képregényekért és a videojátékokért. Jelenleg Budapesten alkot, és amíg száradnak az olajfestményei, Somlószőlősre utazik a családjához.
A veszteség nem is csak az emberek számában jelenik meg, hanem abban, hogy a városias központok nagy része elpusztult, ami azt jelenti, hogy az ország számos területe kereskedők, mesteremberek, egyházi személyek nélkül maradt, vagyis a középkori állam infrastruktúrája szenvedett komoly veszteséget – mondja lapunknak B. Szabó János történész, akivel a 780 évvel ezelőtti tatárjárásról beszélgettünk, s annak kapcsán arról, hogyan illeszkedtek a magyarországi események a világpolitika folyamataiba, valamint mennyire téves számos történelmi toposzunk.
Lugosi Lugo László fotós, művészeti szakíró, aki évtizedek óta szenvedélyesen fényképezi Budapest építészetét, műtárgyait, művészeit és az alkotók műhelyeit, most – berlini kiállítása révén – egy titkos-titokzatos világba, a graffitik szubkultúrájába kalauzol mindannyiunkat.
Aligha lehet találni még egy főzőembert, aki ennyit játszik a zöldségekkel: fűszerezi, megfőzi, színezi, pürésíti, visszaforgatja, megírja, bemutatja, fotózza. Főzelékes Feriként ismertük meg, és még mindig ontja magából a recepteket.
Egy megrázó erejű rövidfilm, amely sokkal kevésbé tűnik scifinek, mint inkább fenyegető disztópiának – sötét jövőt vetít a gyermeket vállaló fiatal párok elé. A Második kör mozi egyik főszereplőjével, Lovas Rozival beszélgettünk a tudatosan alakított múltról, a fókuszált jelenről és a mentsvárt körvonalazó jövőről.
Egy éve tart a pandémia, iskolai osztályok hosszú hónapok óta nem találkoztak egymással, a fiatal korosztálynak nincsenek közösségi élményei, sőt közösségeik sem. Milyen hatással lesz ez a mostani generációra? Mit gondol a helyzetről az ifjúságkutató? Dr. Nagy Ádámmal, a Kodolányi János Egyetem docensével beszélgettünk.
Ha a Fidesz fő kampánytémája Gyurcsány, akkor veszít – nyilatkozza lapunknak Szombathely MSZP-s polgármestere, Nemény András, aki szerint az önkormányzatok példát mutathatnak arra, hogy az ellenzék képes lesz kormányozni.
Az, hogy létezhet oltás a koronavírus ellen, két magyar tudósnak is köszönhető. Az amerikai Pennsylvaniai Egyetemen, a technológiai alapot kutató laborban Karikó Katalin mellett egy fiatal tudós, a biokémikus Pardi Norbert is átdolgozta a hétvégéket. Lapunknak mondta, a pandémia miatt a vakcinafejlesztők az optimálistól eltérő lépésekre kényszerültek, de nem igaz, hogy emberkísérlet folyna.
