Ónody-Molnár Dóra Karácsony Gergely: Én komolyan miniszterelnöknek készülök 

Én azt látom az ellenfeleimen, hogy ők valójában soha nem lépik át azt a lelki, a fejünkben meglévő határt, hogy mi van, ha esetleg tényleg megnyerjük a választást. A többieken azt érzem, hogy ők ezzel nem számolnak komolyan. Arra készülök, hogy miniszterelnök leszek, és pontosan tudom, hogy ettől másnap még nem fog Polt Péter börtönbe menni, de törvénytelenséget nem lehet törvénytelenséggel orvosolni – nyilatkozza  lapunknak Karácsony Gergely, az MSZP-P és az LMP kormányfőjelöltje.

Az interjú készítésekor, hétfő délelőtt, áll vagy legalábbis akadozik az előválasztás online regisztrációs felülete. Mi okozza a zűrzavart? Nem kellett volna a teljes ellenzéknek elnézést kérnie a választóktól?

Én ezt már megtettem, de a rendszert olyan informatikai támadás érte, amelyre nem mindenki képes. Nem kell hozzá üldözési mánia, ha azt feltételezzük, a történtek mögött a hatalom áll.

A támadásra vannak, lesznek bizonyítékok? Egyelőre még csak üres vádaskodásnak tűnik a Fideszre mutogatni.

Az előválasztási folyamat végén föl kell majd tárni ezt az ügyet. Tény, hogy kínai IP-címekről jött behatolás a rendszerbe, de ez önmagában nem bizonyítja, ki állt a támadás mögött. Lelkileg föl voltunk erre készülve, informatikailag is, de úgy tűnik, nem eléggé.

Nem tart attól, hogy ez erősíti majd azt a fideszes narratívát, hogy az ellenzék alkalmatlan?

A propagandának nem kellenek tények ahhoz, hogy valamit állítsanak. Ők hazudni szeretnek és tudnak. Szerintem ez az ügy még növelheti is a részvételt, mert a szavazók tudják, hogy valami olyan dolog történik, amitől a hatalom fél.

De csak akkor, ha a külső támadás narratívája erősebb lesz annál, mint hogy az ellenzék ezt elszúrta.

Sok, talán még ennél is fontosabb vitát kell megvívnunk, nagy túlerővel szemben. Egyébként nehéz volna ebből arra következtetni, hogy a Fidesz jobban tud kormányozni, mert az állami informatikai rendszer a választás napján omlott össze. Legutóbb pedig a védőoltásra való regisztrációnál. Az állami erőforrások birtokában ilyen típusú hibák nem jelentkezhetnének.

Vagyis ha több pénze van az ellenzéknek, nem állt volna le az előválasztás első napján a rendszer?  

Nagyjából százmillió forintos szervezési folyamatról beszélgetünk, az állami rendszerek pedig sok-sok milliárdos informatikai fejlesztéseket tartalmaznak. Sajnálom, hogy ez bekövetkezett, elnézést kérek mindenkitől. De a kormány ilyen típusú hibái mögött súlyos adófizetői tízmilliárdok vannak. A Fideszben figyelték az előválasztás folyamatát, mert önmagukra nézve nagyon veszélyesnek tartják.

Az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek vitájában ön volt az egyetlen, aki nem szállt be a „hogyan fogjuk zárójelbe tenni a Fidesz által alkotott alaptörvényt” kórusba. De nem is demonstrálta markánsan, mit gondol erről. Dobrev Klára azt mondta, elóvatoskodja a témát, amire azt válaszolta, ne jogászkodjuk túl. Mit ne jogászkodjunk túl?

Magyarország nem jogállam, vagyis nem elég a kormányváltás, a rendszer leváltására kell törekednünk. De ha nem jogállam, akkor működésének alapját sem a jog adja, hanem a közpénz áramoltatása. Ez a fő állításom. Éppen ezért gondolom azt, hogy azok a viták, amelyek az ellenzéki oldalon kialakultak ezzel kapcsolatban, a helyzet félreértéséből születtek. Nem jogelméleti vitákat kell folytatnunk, hanem arra kell válaszolnunk, hogyan zárjuk el hatékony kormányzással a közpénzcsapokat, hogyan szerezzük vissza a közvagyont. Nekem erre van válaszom. Szerintem a leendő parlamenti többségnek önmérsékletet kell gyakorolnia a tekintetben, hogy miként lesz Magyarországon alkotmányos béke. Mert nem lehet kevesebb a célunk annál, mint hogy megszüntetjük ezt a háborúskodást, amely mindenkinek megüli a lelkét. Mi nem hívhatjuk háborúba az országot, mi nem kezelhetjük a törvénytelenségeket újabb törvénytelenségekkel. És nem a Fidesz-elitről beszélek, amelyet nyilvánvalóan le kell győzni és el kell számoltatni.

De ha elnyeri a kormányfőjelöltséget, olyan csapat lesz ön mögött, amely kis többséggel is hozzányúlna a sarkalatos törvényekhez.

Az első elfogadott törvénynek ki kell mondania, hogy Orbán alaptörvénye a nép elleni árulás, és azt, hogy a képviselők és a kormány nem esküszik föl rá. De ha mi ezután elkezdjük fölrúgni egyszerű többséggel a kétharmados törvényeket, akkor azok a Fidesz-szavazók, akik Orbán Viktor rendszerét támogatják, olyan érzelmi közösségbe kerülnek a NER-elittel, hogy ebben az országban soha nem lesz béke. És aki ezt nem fogja föl, az félreérti, hogy mi Magyarország legnagyobb problémája az alkotmányosság és a jogállamiság szempontjából, mert nem az a gond, hogy nincsenek jogszabályok, amelyek alapján békében lehetne élni, hanem az, hogy nincs meg az az összetartó társadalmi közeg, amely ahhoz kell, hogy köztársaságban éljünk. Aki ezt félreérti, az lehet az ellenzék vezére, de nem tud Magyarország miniszterelnöke lenni.

De a miniszterelnök-jelölteket, akik nem így gondolkodnak, elvileg majd koalícióban kell tartani.

Ha győzök, az én szavam lesz a döntő ebben az ügyben.

Húsbavágó kérdés, hogy a költségvetést hogyan fogadtatja el az új kormány. Mi történik, ha fennakad a Költségvetési Tanácson?

A tanács jóvá fogja hagyni a költségvetést, amelyet összerakunk, és nem azért, mintha nem akarna betartani nekünk, hanem azért, mert ha az állampolgárok millióinak az életét javító költségvetést megfúrják a fidesznyikek, akkor előrehozott választáson kétharmaddal fogunk győzni. Ha megnyerjük a választást, összerakjuk a költségvetést, elkezdjük föltárni a NER-elit korrupt üzelmeit, amihez elég a határozottan és törvényesen működtetett nyomozó hatóság és adóhatóság, nem kell hozzá semmilyen extra politikai felhatalmazás. Túlértékeljük a Költségvetési Tanács vagy a Polt-féle ügyészség politikai jelentőségét. A parlamenti többség rengeteg olyan döntést tud hozni, amellyel társadalmi támogatottságot tud szerezni, és csak ez fog számítani. A közjogi akadályok akkor válnak fontossá, ha nincs meg mögöttünk a társadalom többségének akarata. Jól kell kormányozni és nem kell szégyenlősnek lenni.

Akkor sem szégyenlősködött, amikor arról beszélt, hogy a miniszterelnök majd utasításokat ad a NAV elnökének, hogy kinek a számláját zárolják?

Nem, mert ez például a törvényes és hatékony módja az igazságtételnek. A kormány joga és kötelessége, hogy a NAV-ot célvizsgálatokra utasítsa, például ellenőrizze azokat a számlatranzakciókat, amelyek valószínűleg sok százmilliárdos tételben juttattak közpénzt magánvagyonokba. A NAV ezt most azért nem teszi meg, mert erre kapott politikai utasítást.

Akkor csak a tévévita hevében mondott nagyot?

Nem nagyot mondtam, hanem végre elmondtam a szlogeneken túl is, hogyan kell és lehet ezt csinálni. Tudjuk, hogy a NER fiktív számlázáson keresztül szívja el a közpénzt. A NAV-ot lehet és kell is utasítani például mélyépítési cégek számláinak célellenőrzésére. A törvénytelenségek feltárása után pedig az adóhatóság minden további nélkül elrendelheti a számlák zárolását, a folyamat pedig törvényesen zárulhat vagyonelkobzással. Azt mondtam, hogy nézzük meg az OLAF vizsgálatait, amelyek részletesen körülírják, melyik az a kör, ahol ez a gyanú fölmerül, és a magyar adóhatóság kövesse nyomon ezeket a bankszámla-tranzakciókat.

Azért volt már néhány olyan mondás, amiből aztán semmi nem lett. A Tiborcz-adót most hagyjuk is, de ott van az atlétikai vb, amelynek a sorsát már nem is tudom követni.

A Tiborcz-adó bevezetését épp a Tiborcz István apósa által bevezetett jogszabály tiltja meg a fővárosnak.

Igen, de azért volt egy évük rá.

Igen, de ezt a kerületekkel kooperációban kell csinálni, el is kezdtük a folyamatot, aztán jött a veszélyhelyzeti szabályozás. Arra pedig nem számítottam, hogy a kormány szerint a Tiborcz-adó megtiltásával lehet küzdeni a járvány ellen. Az atlétikai világbajnokság kapcsán pedig olyan határozatot fogadtunk el, amelyben közgyűlési konszenzust kellett kialakítanom. Ilyen a kormányzás. Ez kinyilvánítja, hogy a város, ha a kormány nagyon rövid határidőn belül nem teljesíti a követeléseinket, akkor nem lesz a vb vendéglátója. Nekem nem az az elsődleges célom, hogy ne legyen vb, hanem az, hogy legyen diákváros.

De ez a konfliktus olyan pontra világít rá, hogy feszültség van a főpolgármesteri és a kormányfőjelölti poszt között. Utóbbinak ugyanis az lenne a hasznos, ha ezek nem csak retorikai keménykedések lennének.

Kétségtelen, hogy az én szavamnak tétje van.

De nem kerülnek konfliktusba az eltérő szerepek?

Én komolyan miniszterelnöknek készülök. Nem az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének csak, hanem Magyarország miniszterelnökének. A kampányom nem úgy néz ki, hogy hogyan tudunk még 3000 lájkot összeszedni a Facebookon azzal, hogy mondtunk valami keményet. Én azt látom az ellenfeleimen, hogy ők valójában soha nem lépik át azt a lelki határt, hogy mi van, ha esetleg tényleg megnyerjük a választást. Én a többieken azt érzem, hogy ők ezzel nem számolnak komolyan. Én arra készülök, hogy miniszterelnök leszek. Akkor nem csak arra kell válaszolnom, hogy mit csinálunk majd, hanem arra is, hogy hogyan. Erre van programom, és pontosan tudom, hogy pusztán a kormányváltástól meg a nagy fogadkozásoktól másnap még nem fog Polt Péter börtönbe menni, pedig megérdemelné.

Rengeteg kritika éri azért, mert a jól bevált Budapest infót nem folytatta Tarlós után. Ennek mi az oka? Tervezi-e, hogy újraindítja?

Rengeteg kritika ér? Ezzel hadd vitatkozzak. Ez a lakájmédia üres szövege. A Budapest-infó azért volt, mert Tarlós rosszban volt az akkori kormányszóvivő Lázár Jánossal, és minden kormányinfó után meg akarta hekkelni Lázár kormányinfóját, ezért lett Tarlós infó is.

Az újságírók szerették, nem a lakájmédia oldaláról is mondhatom.

Szerintem én sokkal többet állok a sajtó rendelkezésére, mint Tarlós István, akkor is, ha nem szeretnék, mert nem tudok egy lépést sem tenni ebben a városban úgy, hogy valaki ne dugjon mikrofont az orrom alá.

Aztán van, hogy nem válaszol.

Eleget vitatkozom a Fidesszel, az újságírónak hazudott fideszesekkel nincs sok dolgom. Ha mondandóm van, ami elég gyakran megesik, akkor a sajtótájékoztatón mindenki ott van, és kérdezhet is, a lakáj­média például azt, amit reggel elküldtek nekik a Fidesz-központból.

A miniszterelnök-jelölti vita előtt volt megállapodás a Momentummal, hogy Fekete-Győr András visszalép?

Nem volt.

Akkor miért hívták vissza a jelöltségtől a volt debreceni rektort, Fábián Istvánt?

Ez választókerületi megállapodás volt a pártok között.

Én tudom, hogy a politikában vannak erkölcsileg is nehezen vállalható dolgok, de az önmagán túlmutató jelenség, hogy miként bánik a politikai közösség azzal az emberrel, aki valamit már letett az asztalra, a nevét adja Debrecenben, és akkor a kampány közben tudja meg, hogy őt visszahívják.

Ez a legnehezebb része a politikának. De azért a képhez hozzátartozik, hogy amikor az általam nagyon sokra tartott Fábián rektor úrral megállapodtunk abban, hogy ő jelölt lesz, akkor én felvetettem, hogy tudomásom szerint mivel Pálinkás József is ott fog indulni, szerintem rossz lenne, ha kioltanák egymást.

Pálinkás indulását a rektor úr is fájlalta.

Mi is, de azért ez alapvetően új helyzet a győzelmi esélyét illetően.

Csakhogy olyan nehéz hiteles embereket találni, kiváltképp, ha ez is megtörténhet velük.

És hat pártot egyben tartani is nehéz. Ebben vannak emberileg nehezen viselhető helyzetek. De mégis azt kell mondanom, hogy ebben a választókerületben nem úgy alakultak a dolgok, ahogy mi közösen terveztük, és ebben szerintem nincs közöttünk vita a rektor úrral. Én egyébként nagyon világosan jeleztem neki, hogy győzelmem esetén nagyon számítok rá.

Hogy áll a 99 mozgalom?

Köszöni jól.

Mert azért nem tűnik túlságosan aktívnak.

Pedig az. Egyrészt, intenzív programalkotás van, amit alapvetően a mozgalom alapító tagjaival beszélek meg. Másrészt a miniszterelnöki kampányomban az azt segítő aktivisták nagyon-nagyon jelentős része a 99 mozgalomhoz csatlakozott állampolgárokból jön. És az a célom, hogy ha túl vagyunk az előválasztáson, akkor a közpolitikai feladatokat elvégzők, illetve az önkéntes munkát végzők összefolyjanak a közösség­építő munkában, amellyel szeretnénk helyi szervezeteket létrehozni és a mozgalom intézményesülését tovább vinni.

A nyáron mintha belealudt volna a kampányba. Az induláskor mért hatalmas előnye elolvadt, ez most már kiélezett verseny. Az is a stratégia része volt, hogy nyáron elmaradt a kampány?

Egyrészt, mivel főpolgármester vagyok, nagyon sokan engem tartottak az ellenzék lehetséges vezetőjének már azelőtt, hogy bejelentettem volna, jelölt leszek. Másrészt, lehet, hogy sokan azt gondolták, az előválasztás sétagalopp lesz, de én ezt egyáltalán nem gondoltam. Aki pedig ezt hitte, rosszul mérte föl, hogy a pártok ezerrel küzdeni fognak a saját pozíciójukért.

De ön nem pártkampányt visz. Nem kellett volna inkább ezt a stratégiát választani?

Mert nem egyik vagy másik párt jelöltjének, hanem az ország miniszterelnökének készülök. A DK és a Jobbik kampánya erős pártkampány, és az erős összefogáshoz erős pártok kellenek, de a végén azért ezeket valakinek össze kell majd fognia, és szerintem sem a DK, sem a Jobbik platformján nem lehet ellenzéki egységet teremteni. És nekünk is kőkeményen kell küzdenünk. Ráadásul nekem sokkal nehezebb ez a küzdelem, mert nem jól szereplő miniszterelnök-jelölt szeretnék lenni, hanem miniszterelnök. És éppen ezért bizonyos, hogy is mondjam, jól hangzó dolgokat én nem azért nem mondok, mert nem esne jól, hanem azért, mert pontosan tudom, hogy mi az, amit meg lehet csinálni, és mit nem. Ráadásul jó, hogy vannak erős pártok, de azért ezek a pártok soha nem tudnak elég erősek lenni ahhoz, hogy egyedül nyerjenek. Vagyis mindenki az összefogáson belül pozícionálja magát, csak az a kérdés, hogy mitől fog ez az összefogás összeállni. Azt gondolom, az előválasztáson résztvevő ellenzéki szavazók egy része kellően tudatos ahhoz, hogy azt nézze, ki lesz a közös nevező az ellenzéki táboron belül.

Még egyszer: miért nem látszik mára a kezdeti előny?

Egyrészt zajlik ellenem a brutális ellenkampány, amely – hogy is mondjam – a kertek alatt hagyja kampányolni a többi jelöltet, miközben nekem meg kell küzdenem azzal, hogy naponta többmillió forintot költenek el a lejáratásomra. Másfelől, valóban vannak pártkampányok, amelyek fölhúzták a szereplőket. Az én előnyöm abból származott, hogy mindenki elkönyvelte, én vagyok az ellenzék legismertebb és legnépszerűbb politikusa. Egyébként ez a mai napig így van.

Ön markánsan baloldali programmal állt ki. Ez végül mennyire lesz része a közös programnak?

Én örülnék, ha valóban markáns baloldali programja lenne az ellenzéknek, de valójában ez balközép program, szélsőjobboldali kormány leváltása érdekében. Márki-Zay Péterrel az a vitám, hogy neki az a politikája, hogy mi legyünk a Fidesz, amely nem lop. Nyilván az olyan Fidesz, amely nem lop, sokkal jobb lenne, mint e mostani, de én nem lennék miniszterelnök-jelölt azért, hogy olyan társadalompolitikát képviseljek, mint a Fidesz, mert az szerintem embertelen. Én azt képviselem, amiben hiszek.

Igen, de most ön az „adóemelés jelöltje” céltáblát hordozza.

Ha félnék attól, hogy céltáblává válok, elbújnék egy barlangba. A Fidesz ebben is gátlástalanul fog hazudozni, olyan adóemeléseket is rám akar húzni, amelyek nincsenek a programomban. Sokkal jobban örülnék annak, ha a haveri kapitalizmus megszűnne, vele a pofára adott egyedi támogatások, s amelyben a  GDP 6 százalékát kölönítik el gazdaságfejlesztésre, miközben a multinacionális cégek egyedi támogatásai a háromszorosukra nőttek. Ezek a cégek valójában normálisan működő, szolgáltató piacgazdaságot szeretnének, és a társasági adó felemelésével nincs is különösebb problémájuk. Akkor nem értem, hogy miért ne lehetne itt beszedni azt a pénzt, amely például a minimálbér adómentességét biztosítaná.

Mennyire érzi, hogy a választók reagálnának a társadalmi igazságosság hívószavára?

A magyar társadalom Európa egyik legegyenlőségpártibb társadalma, csak még soha senki nem próbált ebből politikát csinálni. A baloldali kormányok nem tudtak ebből növekedni, holott a társadalmi egyenlőtlenségeknek a mértéke akkor is elfogadhatatlanul nagy volt. Mindebből az emberek valószínűleg olyan, szerintem téves következtetést vontak le, hogy az egyenlőséget valójában nem lehet megvalósítani, jöjjön inkább Orbán Viktor. Én viszont azt gondolom, hogy ahol nincsen törekvés az egyenlőségre, ott nincs esélye a liberális demokráciának sem, hiszen ahhoz ugyanannyira hozzátartozik az egyenlőség, mint a szabadság. És itt térünk vissza az alkotmányhoz, a jogállami diskurzushoz. Ha a demokráciának nincsen meg a társadalmi talapzata, ha a demokrácia nem tudja kielégíteni az ország többségének igazságérzetét, ha nem tudja teljesíteni azt az ígéretét, hogy többé-kevésbé egyenlő társadalomban élhetünk, akkor homokvárat építünk. A harmadik köztársaság válsága azért következett be, mert volt szépen, fentről lefelé kialakított alkotmányos rendszerünk, amit én is nagyon tiszteltem, és amelyhez én is lojális voltam, de nem elégítette ki a többség igazságérzetét, nem hozott összetartó társadalmat, ezért volt kudarcos. Nekünk ezt kell tudnunk jóvátenni.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.