„Szenvedélyes, zsigeri, impulzív, az összművészetiséget költőien használó, színészközpontú, közönségében és társulatában egyaránt erős, nyitott személyiségekre építő, a társulat intelligenciáját és az érzelmi intelligenciát is stimuláló, az előadások végkifejletét tekintve katarzist teremtő, de akár szélsőséges érzelmeket kiváltó színházat szeretnék” – ezt írta pályázatában öt évvel ezelőtt Kováts Adél, a Radnóti Színház igazgatója. És ugyanezt vallja ma is, az újabb öt évre szóló pályázatában.
Azt mondja, hogy a színháznak akkor van érvényessége, ha a mához szól. Akkor is, ha kortárs darabról van szó, és akkor is, ha klasszikusokat frissít fel.
Igazgatásom éveiben minden a kortársiasság jegyében történt. A klasszikusokat is újrafordíttattuk, és a fordításon túlmenően testre is szabtuk a darabokat. Az új pályázatomban továbbra is ezt hangsúlyozom: ez jó irány, erre egyrészt a közönség, másrészt a szakma részéről is érkezett a megerősítés, valamint a társulat is jól érzi magát a repertoárban, ezt szeretném még inkább kiteljesíteni a következő mandátumom alatt.
Fotó: Bazánth Ivola
Hatalmas lépés a kortársiasság jegyében, hogy egy új, modern játszóhelye is lett a színháznak.
Azt már az előző pályázatomban is megfogalmaztam, hogy a Radnóti Színháznak szüksége van egy alternatív, második játszóhelyre. Nem olyan, teljes üzemmódban működő helyszínre, amely havi saját huszonnégy előadásnak képes otthont adni, hiszen annak nem tudnánk biztosítani sem a háttér-személyzetét és meghaladná a színésztársulatunk kapacitását is, de mindenképpen azt gondoltam, hogy művészi és fizikai értelemben is szükség van arra, hogy kicsit kiterjedjünk. A Radnóti picike színház, mindenkiben kialakul egy kis klausztrofóbia az évek alatt. Színészként gyakran játszottam más színházakban vendégként, pontosan tudom, mennyire fontos, hogy a kollégák ki tudjanak mozdulni, s erre jó lehetőség a stúdiószínházunk, még ha házon belül is, de biztosít némi flexibilitást. Fontos szempont volt az is, hogy a mi színházunk „kukucska-tere” nem ad sok lehetőséget a kísérletezésre. A tér sok mindent meghatároz, és mivel nagyon szerettem volna fiatal rendezőket kipróbálni, illetve olyan témákhoz is nyúlni, amelyek talán a mi közönségünknek is csak bizonyos rétegét érik el, amelyek jobban megélnek alternatív helyszíneken, tereken. A Radnóti Tesla Labor létét ráadásul egy meglehetősen gyakorlatias ügy katalizálta, négy évvel ezelőtt a szomszédban elindult egy komoly építkezés, amely minket is érintett, hiszen közös terünk volt azzal az épülettel, amelyet lebontottak, s ezáltal lebontották a mi színpadunk egyharmadát is. Ugyan tudtuk, hogy az építkezés befejeztével visszakapjuk az elvesztett részt, sőt reményeink szerint egy teljes színpadfelújítás keretében tudjuk majd visszacsatolni azt, de addig – és ez már a harmadik évadunk azóta – ehhez a kényszerhelyzethez, a „befalazottsághoz” tervezzük az előadásainkat. Szerencsére a mi elképzeléseink, a hely adta lehetőségek, az alkotók szándékai olyan sikereket generáltak, mint a Gloria, amelyet Hajdu Szabolcs rendezett vagy A vágy Alföldi Róbert rendezésében, a Csillagképek Szilágyi Bálint rendezésében. Sajnos az idei bemutatóink közül a Schwechtje Mihály által rendezett Gina alig tudta megmutatni magát, hiszen még csak egy hónapig játszottunk. A Radnóti Tesla Labor-modell annyiban is új és egyedülálló a színházi életben, hogy azokon a napokon, amikor nincsenek előadásaink, a függetleneknek adunk játszási lehetőséget, amire nagy szükségük is van, hiszen kevés hely áll rendelkezésükre.
Kitüntetett figyelmet szentel a színház a fiataloknak. Mi az a RIM?
A kortársiasság mellett a fiatal alkotók bevonása a legfontosabb célkitűzés, hiszen mindkettővel a jövőt építjük. A Radnóti addigi hagyományaitól eltérően minden évben több rendező fordul meg nálunk a legfiatalabb generációból. Ezt az irányt erősíti a RIM – a Radnóti Ifjúsági Műhely – is, ami egyre fontosabb és egyre látványosabban fejlődő része a színháznak. Nyilván szinte evidencia, hogy a fiatal közönségre hatnunk kell. A drámainstruktoraink érzékenyítő, személyiségnevelő, a színház megértésére, szeretetére szoktató munkájukon keresztül eljutunk hozzájuk. Ez sokkal inkább együttlét.
Egy ünnepelt színésznőnek – bármennyire sikeres színidirektor vált is belőle – nem hiányzik a színpad?
Nem is igazán értem az összevetést, hiszen játszom amellett, hogy igazgató vagyok. Hol kevesebbet, hol többet, és ha a kérdés arra irányul, hogy nem jelentett-e áldozatot, hogy a rengeteg öröm, tanulás, új impulzus és kihívás mellett le kellett mondanom a gyakoribb színpadi jelenlétről, akkor a válaszom: de, az volt, hiszen művész vagyok, színész, akinek lételeme, oxigénje a játék. Szeretem, hogy felelősséget vállalhatok egy egész intézményért, megadhatom a színház stílusát, arcát, minden részletén rajta lehet a kezem nyoma. Viszont elengedhetetlen, hogy minden évadban próbáljak egy darabot, hogy része maradjak a társulatnak és együtt lehessek a kollégákkal az alkotó munkában. Ez nem is működhet másként, alapvetően csapatjátékos vagyok, az okoz önfeledt örömet. Az igazgatásnak vannak csodálatos részei, mint például a közös beszélgetések, a kreativitás, a repertoár felállítása, és van egy csomó olyan is, ami elvégzendő feladat. De semmiképpen nem állítanám szembe egymással a kettőt. Inkább azt mondanám, ez kényes egyensúly, törékeny is, vigyáznom kell rá. Egyébként is azt gondolom, hogy életünk minden epizódját úgy minősítjük, ahogyan megéljük. És most minden jel arra mutat, hogy ezt a mostanit a színház is, én is nyertesként éljük meg.
Fotó: Bazánth Ivola
Az már biztos, hogy a járvány erősen befolyásolta az egész színházi évadot. Van stratégiájuk?
Most, a beszélgetésünk időpontjában tombol a járvány, de abban bízom, hogy talán már jövőre nem lesz így, egyszer vége lesz az ettől való rettegésnek. Nekünk egyrészt arra kell törekednünk, hogy érvényes munkát tudjunk végezni ez az idő alatt is, másrészt pedig hogy terveinkben meglegyen a kellő flexibilitás. A streamelt előadások lehetősége kinyitott egy ajtót. A színház élő műfaj, teljes valójában és fegyverzetében a közönséggel együtt tudja kifejteni a hatását. De az mégis jó dolog, hogy az emberektől azt kapjuk, hogy színház nélkül nem élet az élet, és mindenképpen hozzá akarnak jutni azokhoz az impulzusokhoz, gondolatokhoz és érzelmekhez, amelyeket az előadások nyújtanak – bár nyilván mindenki tudja, hogy a közvetítés nem ugyanaz. Végeztünk egy mini felmérést szeptemberben, és ennek alapján derült ki, hogy már októberben csak a nézők egyharmada kockáztatta meg a színházlátogatást, és nyilvánvaló volt, hogy az esetszámok gyarapodásával ez a tendencia megy tovább, lefelé. Most újra nem játszhatunk, ki tudja meddig. Márciusban, áprilisban nagyon idegesek voltunk emiatt, most edzettebben alkalmazkodunk a helyzethez. Kialakítottuk a saját protokollunkat, az előírt módon dolgozunk, és megint újratervezésben vagyunk. A november végi Don Carlos bemutatónkat el kell halasztanunk, és biztosan csak jövő naptári évben mutatjuk be. A színház felelős vezetőjeként a kollégák biztonságát és egészségét tartom a legfontosabbnak.
Névjegy
Kováts Adél Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő
1983-ban végzett Színház- és Filmművészeti Főiskolán
1993-ban lett a Radnóti Miklós Színház tagja
2016-tól igazgatója
Tisztelt Olvasónk!
Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését! Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.
„De ez az autonómia!” – így reagál Orbán Balázs miniszterhelyettes arra a kérdésünkre, nem érzi-e bajnak, hogy egy demokratikus fölhatalmazással rendelkező kormány lényegében nem nyúlhat hozzá a közalapítványokba kiszervezett állami vagyonhoz. A beszélgetésben szóba kerül, hogy a CEU ment, a Fudan viszont jön. Fölmerül az is, hogy miért nem a Harvardot csábítjuk ide kampuszt építeni.
Óriási csata előtt áll az ellenzék, a 2022-es választásokat csak akkor tudja megnyerni, ha összefog és ha a lakosság nagy része megérti, hogy az orbáni rendszernek nincs perspektívája, mert az országot zsákutcába, leszakadásba vezeti – mondta Mellár Tamás országgyűlési képviselő, a Párbeszéd-frakció tagja, aki a napokban jelentette be, hogy elindul az ellenzéki előválasztáson Baranya 1. számú választókerületében, Pécsen és környékén. A pécsi egyetem professzor emeritusa az egyetemi modellválásról is beszélt lapunknak.
A kizárólagos hatalomgyakorláshoz vezető jogszabályok, köztük számos alaptörvényi hely hatályon kívül helyezését javasolja Elek István, egykori rendszerváltó politikus, országgyűlési képviselő, a Heti Válasz alapító főszerkesztője. Úgy véli – egyetértve Vörös Imre volt alkotmánybíróval, akivel februárban készített interjút a Jelen –, hogy az alkotmányos helyreállítás első lépéseit már az új parlament első ülésnapján végre kell hajtani. Indoka, hogy mielőbb vissza kell térni a jogállami keretek közé, s hogy e radikális lépés alternatívája a teljes kormányzásképtelenség a Fidesz által örökül hagyott szabályok közepette.
A művészet és a technológia nem zárja ki egymást, sőt a technológia, ha jól használjuk, akkor a művészi élmény izgalmas és új rétegét adja. A XORXOR nevű kreatív technológiákkal foglalkozó társaságában alkot Setényi Sámuel – digitális installációkat készítenek a magyar és nemzetközi kulturális színtereken, így például kiállításokon, múzeumokban interaktív digitális installációkat, a színházakban vászonra és színpadra vetített absztrakt látványt állítanak elő.
Nőként mindketten nehezített pályán indultak, nem csak szakmájuk kihívásaival, de megannyi előítélettel is meg kellett küzdeniük, ma mégis a legjobbak közt tartjuk őket számon. Szabó T. Annával és Fullajtár Andreával örömről, szerelemről, a női pálya nehézségeiről és még Lou Reedről is beszélgettünk.
Csak az, amit Bródy János kapott, amiért találkozott Demeter Szilárddal, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójával, vagy ami Majkára zúdult, mert Szijjártó Péter külügyminiszterrel fényképezkedett, jól mutatja, hogy hadiállapotok uralják a kultúrát. Nem véletlenül. Orbán Viktor az első kormánya bukását összefüggésbe hozta a túlélő posztkommunista elit erejével, beleértve a balliberális értelmiséget is. Azóta ellenzékben és kormányon is azon dolgozik, hogy a gazdaság mellett a művészetek és a tudomány területén is végrehajtsa az elitcserét. Utóbbiról szól Kristóf Luca szociológus, elitkutató hamarosan megjelenő könyve, a „Kultúrcsaták. Kulturális elit és politika a mai Magyarországon”.
Ma kétszáz éve halt meg Szent Ilona szigetén a világtörténelem egyik legismertebb személyisége, Napóleon. A Korzikán született ifjú Bonaparte a forradalmi háborúk idején, Toulon ostrománál tűnt ki első alkalommal katonai tehetségével, majd már a tábornoki kar Benjáminjaként Észak-Itáliában aratott regényes győzelmeket. Harminc évesen lett államfő, harmincöt évesen császár, hadisikereivel francia hegemóniát biztosított Európában, ám még ötven éves sincs, amikorra bukott emberré, száműzötté válik. Alakját tengernyi könyv és film idézi fel, valódi történelmi szerepéről azonban máig erősen megoszlanak a vélemények. Hahner Péter történésszel, a Rubicon Intézet főigazgatójával, a korszak kiváló hazai kutatójával beszélgettünk az egykori hadvezér és uralkodó emlékezetéről.
Politológuskörökben a tavalyi év talán legnagyobb figyelmet kiváltó munkája volt Körösényi András, Illés Gábor és Gyulai Attila könyve a magyarországi rendszerről. Az Orbán-rezsim, a plebiszciter vezérdemokrácia elmélete és gyakorlata című mű több közhellyé merevedett megállapítással is vitába szállt. Kutatásaikról a kötet egyik szerzőjével, Gyulai Attilával, a Társadalomtudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatójával beszéltünk.
A Bizottság vizsgálni fogja, hogy a konzultációk valóban megtörténtek-e, mert csak ebben az esetben lehet közös tervnek nevezni – nyilatkozza lapunknak Zupkó Gábor, az Európai Unió magyarországi képviseletének vezetője, akit nem csak a helyreállítási alapról kérdeztünk, hanem arról is, hogy mi a véleménye a magyar kormánynak a brüsszeli vakcinabeszerzést érintő bírálatairól.
