„Szenvedélyes, zsigeri, impulzív, az összművészetiséget költőien használó, színészközpontú, közönségében és társulatában egyaránt erős, nyitott személyiségekre építő, a társulat intelligenciáját és az érzelmi intelligenciát is stimuláló, az előadások végkifejletét tekintve katarzist teremtő, de akár szélsőséges érzelmeket kiváltó színházat szeretnék” – ezt írta pályázatában öt évvel ezelőtt Kováts Adél, a Radnóti Színház igazgatója. És ugyanezt vallja ma is, az újabb öt évre szóló pályázatában.
Azt mondja, hogy a színháznak akkor van érvényessége, ha a mához szól. Akkor is, ha kortárs darabról van szó, és akkor is, ha klasszikusokat frissít fel.
Igazgatásom éveiben minden a kortársiasság jegyében történt. A klasszikusokat is újrafordíttattuk, és a fordításon túlmenően testre is szabtuk a darabokat. Az új pályázatomban továbbra is ezt hangsúlyozom: ez jó irány, erre egyrészt a közönség, másrészt a szakma részéről is érkezett a megerősítés, valamint a társulat is jól érzi magát a repertoárban, ezt szeretném még inkább kiteljesíteni a következő mandátumom alatt.
Fotó: Bazánth Ivola
Hatalmas lépés a kortársiasság jegyében, hogy egy új, modern játszóhelye is lett a színháznak.
Azt már az előző pályázatomban is megfogalmaztam, hogy a Radnóti Színháznak szüksége van egy alternatív, második játszóhelyre. Nem olyan, teljes üzemmódban működő helyszínre, amely havi saját huszonnégy előadásnak képes otthont adni, hiszen annak nem tudnánk biztosítani sem a háttér-személyzetét és meghaladná a színésztársulatunk kapacitását is, de mindenképpen azt gondoltam, hogy művészi és fizikai értelemben is szükség van arra, hogy kicsit kiterjedjünk. A Radnóti picike színház, mindenkiben kialakul egy kis klausztrofóbia az évek alatt. Színészként gyakran játszottam más színházakban vendégként, pontosan tudom, mennyire fontos, hogy a kollégák ki tudjanak mozdulni, s erre jó lehetőség a stúdiószínházunk, még ha házon belül is, de biztosít némi flexibilitást. Fontos szempont volt az is, hogy a mi színházunk „kukucska-tere” nem ad sok lehetőséget a kísérletezésre. A tér sok mindent meghatároz, és mivel nagyon szerettem volna fiatal rendezőket kipróbálni, illetve olyan témákhoz is nyúlni, amelyek talán a mi közönségünknek is csak bizonyos rétegét érik el, amelyek jobban megélnek alternatív helyszíneken, tereken. A Radnóti Tesla Labor létét ráadásul egy meglehetősen gyakorlatias ügy katalizálta, négy évvel ezelőtt a szomszédban elindult egy komoly építkezés, amely minket is érintett, hiszen közös terünk volt azzal az épülettel, amelyet lebontottak, s ezáltal lebontották a mi színpadunk egyharmadát is. Ugyan tudtuk, hogy az építkezés befejeztével visszakapjuk az elvesztett részt, sőt reményeink szerint egy teljes színpadfelújítás keretében tudjuk majd visszacsatolni azt, de addig – és ez már a harmadik évadunk azóta – ehhez a kényszerhelyzethez, a „befalazottsághoz” tervezzük az előadásainkat. Szerencsére a mi elképzeléseink, a hely adta lehetőségek, az alkotók szándékai olyan sikereket generáltak, mint a Gloria, amelyet Hajdu Szabolcs rendezett vagy A vágy Alföldi Róbert rendezésében, a Csillagképek Szilágyi Bálint rendezésében. Sajnos az idei bemutatóink közül a Schwechtje Mihály által rendezett Gina alig tudta megmutatni magát, hiszen még csak egy hónapig játszottunk. A Radnóti Tesla Labor-modell annyiban is új és egyedülálló a színházi életben, hogy azokon a napokon, amikor nincsenek előadásaink, a függetleneknek adunk játszási lehetőséget, amire nagy szükségük is van, hiszen kevés hely áll rendelkezésükre.
Kitüntetett figyelmet szentel a színház a fiataloknak. Mi az a RIM?
A kortársiasság mellett a fiatal alkotók bevonása a legfontosabb célkitűzés, hiszen mindkettővel a jövőt építjük. A Radnóti addigi hagyományaitól eltérően minden évben több rendező fordul meg nálunk a legfiatalabb generációból. Ezt az irányt erősíti a RIM – a Radnóti Ifjúsági Műhely – is, ami egyre fontosabb és egyre látványosabban fejlődő része a színháznak. Nyilván szinte evidencia, hogy a fiatal közönségre hatnunk kell. A drámainstruktoraink érzékenyítő, személyiségnevelő, a színház megértésére, szeretetére szoktató munkájukon keresztül eljutunk hozzájuk. Ez sokkal inkább együttlét.
Egy ünnepelt színésznőnek – bármennyire sikeres színidirektor vált is belőle – nem hiányzik a színpad?
Nem is igazán értem az összevetést, hiszen játszom amellett, hogy igazgató vagyok. Hol kevesebbet, hol többet, és ha a kérdés arra irányul, hogy nem jelentett-e áldozatot, hogy a rengeteg öröm, tanulás, új impulzus és kihívás mellett le kellett mondanom a gyakoribb színpadi jelenlétről, akkor a válaszom: de, az volt, hiszen művész vagyok, színész, akinek lételeme, oxigénje a játék. Szeretem, hogy felelősséget vállalhatok egy egész intézményért, megadhatom a színház stílusát, arcát, minden részletén rajta lehet a kezem nyoma. Viszont elengedhetetlen, hogy minden évadban próbáljak egy darabot, hogy része maradjak a társulatnak és együtt lehessek a kollégákkal az alkotó munkában. Ez nem is működhet másként, alapvetően csapatjátékos vagyok, az okoz önfeledt örömet. Az igazgatásnak vannak csodálatos részei, mint például a közös beszélgetések, a kreativitás, a repertoár felállítása, és van egy csomó olyan is, ami elvégzendő feladat. De semmiképpen nem állítanám szembe egymással a kettőt. Inkább azt mondanám, ez kényes egyensúly, törékeny is, vigyáznom kell rá. Egyébként is azt gondolom, hogy életünk minden epizódját úgy minősítjük, ahogyan megéljük. És most minden jel arra mutat, hogy ezt a mostanit a színház is, én is nyertesként éljük meg.
Fotó: Bazánth Ivola
Az már biztos, hogy a járvány erősen befolyásolta az egész színházi évadot. Van stratégiájuk?
Most, a beszélgetésünk időpontjában tombol a járvány, de abban bízom, hogy talán már jövőre nem lesz így, egyszer vége lesz az ettől való rettegésnek. Nekünk egyrészt arra kell törekednünk, hogy érvényes munkát tudjunk végezni ez az idő alatt is, másrészt pedig hogy terveinkben meglegyen a kellő flexibilitás. A streamelt előadások lehetősége kinyitott egy ajtót. A színház élő műfaj, teljes valójában és fegyverzetében a közönséggel együtt tudja kifejteni a hatását. De az mégis jó dolog, hogy az emberektől azt kapjuk, hogy színház nélkül nem élet az élet, és mindenképpen hozzá akarnak jutni azokhoz az impulzusokhoz, gondolatokhoz és érzelmekhez, amelyeket az előadások nyújtanak – bár nyilván mindenki tudja, hogy a közvetítés nem ugyanaz. Végeztünk egy mini felmérést szeptemberben, és ennek alapján derült ki, hogy már októberben csak a nézők egyharmada kockáztatta meg a színházlátogatást, és nyilvánvaló volt, hogy az esetszámok gyarapodásával ez a tendencia megy tovább, lefelé. Most újra nem játszhatunk, ki tudja meddig. Márciusban, áprilisban nagyon idegesek voltunk emiatt, most edzettebben alkalmazkodunk a helyzethez. Kialakítottuk a saját protokollunkat, az előírt módon dolgozunk, és megint újratervezésben vagyunk. A november végi Don Carlos bemutatónkat el kell halasztanunk, és biztosan csak jövő naptári évben mutatjuk be. A színház felelős vezetőjeként a kollégák biztonságát és egészségét tartom a legfontosabbnak.
Névjegy
Kováts Adél Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő
1983-ban végzett Színház- és Filmművészeti Főiskolán
1993-ban lett a Radnóti Miklós Színház tagja
2016-tól igazgatója
Tisztelt Olvasónk!
Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését! Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.
A „Köjkök” – Közösségi Játék Készítés a tökéletes példa rá, hogy a jó szándék és egy jó ötlet találkozása néha elegendő ahhoz, hogy mozgásba lendüljenek az események. Lupsán Lilit kérdeztük a kezdetekről, a jól segítés mikéntjéről és a közös játék öröméről.
Tíz éve Klubrádióznak, szerda délelőttönként hallhatók az Ötösben. Falusi Mariann és Lang Györgyi (ejtsd: Padödö) a műsorvezetés lehetőségeiről, buktatóiról és arról, hogy ez nem egy szakma.
Minden azt mutatja, hogy a zuglóiaknak elegük van a korrupcióból. Én azt mondom, ha van egy jó jelölt, mindig lehet annál jobb is. Ráadásul egyikünknek sincs odaszögezve a tábla a parlamenti székére, hogy az a hely csak az övé – mondja lapunknak a zuglói előválasztáson a Momentum színeiben induló Hadházy Ákos, akit meglepett, hogy MSZP-s ellenfele, Tóth Csaba mennyire vehemensen támadta őt.
Tóth Csaba, az MSZP Zuglóban megválasztott parlamenti képviselője szerint a Momentum Zuglót, nem pedig az ő személyét tartja szimbolikusnak, amikor a kormányváltást a korrupcióellenes harchoz, a hitelességhez köti. A vele készült interjúban szóba kerülnek régi ügyek, továbbá az is, hogy nem Vas megyében kezdődött-e az MSZP megállíthatatlannak tűnő lejtmenete.
Az első járványhullám meghatározó érzelmi hatása a félelem, a másodiké viszont már a kifáradás, mondta a Jelennek nyilatkozva Kun Bernadette pszichológus. Fontos lenne, hogy a krónikus stressz leküzdésére adott jó szándékú tanácsok ne elvégzendő feladatként nehezedjenek azokra, akiket amúgy is maguk alá temetnek a járványhelyzetben keletkező problémák. Segít az is, ha merünk beszélni arról, milyen nehézségekkel éljük meg az elhúzódó rendkívüli helyzetet.
A Magyar Rektori Konferencia lényegében kezdeményezője volt az egyetemi modellváltásnak – ez derül ki a konferencia elnökével, Borhy Lászlóval készített interjúnkból, amelyben nem csak arról esik szó, hogy miért lenne gazdaságilag előnyös az alapítványi fenntartói forma, hanem arról is, hogy mi romlott el az SZFE-n és lehet-e törvényi garanciája annak, hogy ez többé ne történhessen meg.
Második alkalommal tűzi napirendre az SZFE ellehetetlenítésének ügyét az Európai Parlament. Tavaly októberben Upor László volt rektorhelyettes és Milovits Hanna, a diákok képviselője tárta a meglehetősen gyér hallgatóság elé az egyetem megszállásának történetét. Most Keszég László, a Magyar Színházi Társaság elnöke szólal fel a támadás alatt álló média- és művészi szabadság védelmében. Vele beszélgettünk a hazai színházak helyzetéről, a kultúra finanszírozásának igazságtalanságáról és a lehetséges változás esélyeiről.
„Ne szégyelljük, ez a Kádár-rendszer. Az az időszak tért vissza, amikor a pártbizottságra kellett 'fölmenni' az extrapénzekért, saját bevétel nem volt, amit kellett, azt kiutalták, egyebekben pedig valamiféle településfejlesztési hozzájárulást szedhetett be az önkormányzat” – mondja a Jelennek Gémesi György gödöllői polgármester, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, aki szerint van remény az önkormányzatiság helyreállítására. Ennek érdekében, első körben, utcára vonulnak.
A legnagyobbak közt elismert szerző, akit mindenki ismer, de akiről mégis nagyon keveset tudunk – talán így lehetne bemutatni néhány szóban Mészöly Miklóst, az írót, akinek bizonyos műveit a nemzetközi irodalmi élet már akkor elismerte, amikor itthon még ki sem adták. Szolláth Dáviddal, a nemrégiben megjelent Mészöly monográfia szerzőjével beszélgettünk.
Az egyik leggyakoribb kritika a kormány járványkezelésével kapcsolatban az, hogy túl keveset tesztelünk. Valóban, az állami tesztelés jóval elmaradt a kínálatos mértéktől, de a magánklinikákon és a laboratóriumokban nagyon sok vizsgálatot végeztek el, igaz, ezért fizettek az emberek. A szisztematikus tesztelésnek komoly hozadékai lehetnek. Erről beszélgettünk az egyik legtöbbet tesztelő cég, a szegedi Avidin Kft. ügyvezetőjével, a Szegedi Biológiai Központ kutatójával, Puskás Lászlóval.