Második alkalommal tűzi napirendre az SZFE ellehetetlenítésének ügyét az Európai Parlament. Tavaly októberben Upor László volt rektorhelyettes és Milovits Hanna, a diákok képviselője tárta a meglehetősen gyér hallgatóság elé az egyetem megszállásának történetét. Most Keszég László, a Magyar Színházi Társaság elnöke szólal fel a támadás alatt álló média- és művészi szabadság védelmében. Vele beszélgettünk a hazai színházak helyzetéről, a kultúra finanszírozásának igazságtalanságáról és a lehetséges változás esélyeiről.
Mire számít?
A Magyar Színházi Társaság képviseletében ketten leszünk ott Orbán Eszterrel, mindketten felszólalunk majd. Az SPD (Német Szociáldemokrata Párt) szervezi a meghallgatást, és azért hívtak meg, mert a Társaság tagja az európai előadóművészeti szervezetek szövetségének. Én civilként megyek oda, aki esetleg tényeket tud közölni arról, mi történik ezekben az időkben Magyarországon a színházi szektorban. Megtisztelőnek tartom, hogy Brüsszelből hívták a szervezetünket, de egyáltalán nincsenek illúzióim afelől, hogy ettől egyik napról a másikra megváltozik valami. Sokszor vetik a szememre, hogy úgy beszélek, mintha normális világban élnénk, és a vitákban még mindig a megegyezést tartom a legfontosabbnak. Ezt magánemberként most is így gondolom, viszont pontosan tudom, hogy nem normális világban élünk, ellenkezőleg, egy teljesen aránytalan, félrekezelt és nagyon elfajult helyzetben lévő kulturális szféra jellemzi Magyrországot. Ez a folyamat hosszú időn keresztül alakult ki, amelynek csak a legvégső fázisa az, ami az SZFE-vel történik. Az aránytalanságot talán jól szemlélteti, hogy a Magyar Színházi Társaság a humántárcától egymillió forintot kap éves működési támogatásként, míg a Magyar Teátrumi Társaság 150 millió forintot – ez mindent elmond. Arról is, hogy minden a pénzről szól, az egyetemi modellváltást is beleértve. Ami nagyon ellentmondásos és nehezen megérthető, és amire igazán oda kell figyelni, az az, hogy a privatizáció – mert ez valamilyen úton-módon privatizáció – valódi célja, hogy az állam bebetonozza az abszolút befolyását. Vagyis a kuratóriumokba kinevezett, leválthatatlan emberek által garantált a kormányzati akarat, hiszen a pénz onnan érkezik. És ezzel a kör bezárul. Csakis a pénzről szól minden.
Akkor nincs mit tenni?
Ha ebbe belegondol az ember, akkor a tehetetlenségtől a falat kezdi kaparni. Magánemberként, adófizető polgárként ebből elegem van. Viszont a Magyar Színházi Társaság elnökeként olyan szövetséget képviselek, amelynek 54 szervezet a tagja, vagyis nagyon sok embert érdekeit kell szem előtt tartanom. Ezért törekszem konszenzusra. De ez a presszió már nehezen elviselhető, világos, hogy a teljhatalom miről szól: az SZFE kuratóriumának két tagja osztályvezető tanár lesz majd – jogilag ez biztos elfogadható, de számomra legalábbis aggályos. Akik ezt a folyamatot beindították, nagyon pontosan tudták az ügy végkifejletét. Érdekes módon a másik három művészeti egyetem kapott haladékot az átállásra, egyedül az SZFE-t szorították teljesíthetetlen határidők közé. Senki a világon nem berzenkedett a modellváltással kapcsolatban, senki nem állította, hogy ennek ne lehetne létjogosultsága, ne lenne szükség reformokra. De ahogy az alapítványi fenntartásba vétel megtörtént, ahogy minden véleményt lesöpörtek, az több, mint bűn, ez hiba volt.
Mindebből az következik, hogy ami mostanra felépült, az lebonthatatlan marad. Nem kezdi ki sem egy új választási eredmény, sem az Európai Unió bürokratáinak, az EP képviselőinek összevont szemöldöke. Akkor most azzal kell szembesülnünk, hogy ez van, nekünk ez jutott.
Őszintén szólva, nem látok ennyire távolra. Nem tudok jósolni, elég sok fronton zajlanak az események. Tény, hogy nagyon nehéz helyzetbe hozták a nem kormánypárti szervezeteket. Épp most bizonyítják be, hogy azoknak, akik pénzt akarnak az életben maradáshoz, alkalmazkodniuk kell az általuk megszabott játékszabályokhoz. Hogy ez a folyamat meddig jut el, nem tudom, nem látom a végét. Hadd csapongjak egy kicsit: az egészen biztos, hogy soha nem volt még ennyi pénz a kulturális szférában, mint most, úgyhogy nyugodtan megkérdezhetik, ugyan mit pattognak ezek, az életben nem volt még ilyen jó dolguk, csakhogy nem mindegy, hogyan oszlik el ez a rengeteg pénz. Kevés embernél koncentrálódik hatalmas mennyiségű erőforrás.
Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!
A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.
A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.
Még egy igazi Alkotmánybíróság tagja volt 1990-1999 között Vörös Imre, aki néhány hete tett közzé nagyszabású tanulmányt az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet honlapján Különleges jogrend katonákkal – mindörökké? címmel. A jogtudóst nem csak a jelenleg fennálló alkotmányos és alkotmányellenes állapotok értelmezésére kértük, hanem arra is, hogy vázolja fel a demokratikus rendszerváltás lehetséges alkotmányjogi alapjait.
A „Köjkök” – Közösségi Játék Készítés a tökéletes példa rá, hogy a jó szándék és egy jó ötlet találkozása néha elegendő ahhoz, hogy mozgásba lendüljenek az események. Lupsán Lilit kérdeztük a kezdetekről, a jól segítés mikéntjéről és a közös játék öröméről.
Tíz éve Klubrádióznak, szerda délelőttönként hallhatók az Ötösben. Falusi Mariann és Lang Györgyi (ejtsd: Padödö) a műsorvezetés lehetőségeiről, buktatóiról és arról, hogy ez nem egy szakma.
Minden azt mutatja, hogy a zuglóiaknak elegük van a korrupcióból. Én azt mondom, ha van egy jó jelölt, mindig lehet annál jobb is. Ráadásul egyikünknek sincs odaszögezve a tábla a parlamenti székére, hogy az a hely csak az övé – mondja lapunknak a zuglói előválasztáson a Momentum színeiben induló Hadházy Ákos, akit meglepett, hogy MSZP-s ellenfele, Tóth Csaba mennyire vehemensen támadta őt.
Tóth Csaba, az MSZP Zuglóban megválasztott parlamenti képviselője szerint a Momentum Zuglót, nem pedig az ő személyét tartja szimbolikusnak, amikor a kormányváltást a korrupcióellenes harchoz, a hitelességhez köti. A vele készült interjúban szóba kerülnek régi ügyek, továbbá az is, hogy nem Vas megyében kezdődött-e az MSZP megállíthatatlannak tűnő lejtmenete.
Az első járványhullám meghatározó érzelmi hatása a félelem, a másodiké viszont már a kifáradás, mondta a Jelennek nyilatkozva Kun Bernadette pszichológus. Fontos lenne, hogy a krónikus stressz leküzdésére adott jó szándékú tanácsok ne elvégzendő feladatként nehezedjenek azokra, akiket amúgy is maguk alá temetnek a járványhelyzetben keletkező problémák. Segít az is, ha merünk beszélni arról, milyen nehézségekkel éljük meg az elhúzódó rendkívüli helyzetet.
A Magyar Rektori Konferencia lényegében kezdeményezője volt az egyetemi modellváltásnak – ez derül ki a konferencia elnökével, Borhy Lászlóval készített interjúnkból, amelyben nem csak arról esik szó, hogy miért lenne gazdaságilag előnyös az alapítványi fenntartói forma, hanem arról is, hogy mi romlott el az SZFE-n és lehet-e törvényi garanciája annak, hogy ez többé ne történhessen meg.
„Ne szégyelljük, ez a Kádár-rendszer. Az az időszak tért vissza, amikor a pártbizottságra kellett 'fölmenni' az extrapénzekért, saját bevétel nem volt, amit kellett, azt kiutalták, egyebekben pedig valamiféle településfejlesztési hozzájárulást szedhetett be az önkormányzat” – mondja a Jelennek Gémesi György gödöllői polgármester, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, aki szerint van remény az önkormányzatiság helyreállítására. Ennek érdekében, első körben, utcára vonulnak.
A legnagyobbak közt elismert szerző, akit mindenki ismer, de akiről mégis nagyon keveset tudunk – talán így lehetne bemutatni néhány szóban Mészöly Miklóst, az írót, akinek bizonyos műveit a nemzetközi irodalmi élet már akkor elismerte, amikor itthon még ki sem adták. Szolláth Dáviddal, a nemrégiben megjelent Mészöly monográfia szerzőjével beszélgettünk.
Az egyik leggyakoribb kritika a kormány járványkezelésével kapcsolatban az, hogy túl keveset tesztelünk. Valóban, az állami tesztelés jóval elmaradt a kínálatos mértéktől, de a magánklinikákon és a laboratóriumokban nagyon sok vizsgálatot végeztek el, igaz, ezért fizettek az emberek. A szisztematikus tesztelésnek komoly hozadékai lehetnek. Erről beszélgettünk az egyik legtöbbet tesztelő cég, a szegedi Avidin Kft. ügyvezetőjével, a Szegedi Biológiai Központ kutatójával, Puskás Lászlóval.
