Tóth Ákos Donáth Anna: Közösen mentünk bele a játékba, nem lehet elkenni a felelősséget

Az emberek többsége szenved a rendszertől, annak igazságtalanságától és embertelenségétől, csak nem lát alternatívát – mondja a Jelennek Donáth Anna, aki 7 pontos programmal reagált a választási vereségre. A Momentum elnöke szerint, ha az ellenzék nem jön ki a saját buborékjából, akkor újratermelődik a kétharmad.

Nem érzi úgy, hogy az ellenzék már mindent kipróbált, itt a negyedik kétharmad, s ennek végérvényesen vége van?

Nem. Nagyon sokat gondolkodtam a választások után, és arra jutottam, soha nem volt annyira fontos az ellenzéki szerepvállalás, mint most, amikor tényleg súlyos az apátia. Az otthoni mintám mindig is arról szólt, hogy a legnagyobb elnyomásban is mennyire fontos hangot adni azoknak, akiket a rendszer elnyom. A kétharmad üzenete, hogy az ellenzéknek végig kell gondolnia saját szerepét.

Az elmúlt tizenkét év ugyanis azt mutatja, hogy csak arra vagyunk jók a rendszernek, hogy a demokráciát mímelve ujjal mutogathasson ránk. Eközben azt is látni kell, hogy képviseletet adni rendkívül fontos akkor, amikor a hatalom ennyire önző és embertelen módon lép át az állampolgárainak egy jelentős részén. Ha csak egy-egy család, ha csak egy-egy kilakoltatásra váró ember hitét visszaadjuk abban, hogy van értelme Magyarországon élni, mert helyette is kimondjuk azt, amit ki kell mondani, akkor már megérte folytatni.

Igen, csakhogy mintha a választók, így a negyedik kudarc után, mintha elveszítették volna a hitüket.

A gyászmunka hosszú folyamat, főleg akkor…

…amikor sokan a hetvenes évek kiúttalanságában érzik magukat.

A történelem során sokan és sokszor érezték azt, hogy ugyan, mitől lenne jobb a holnap. De mindig volt holnap, mindig volt remény. Elég csak Ukrajnára gondolni, ahol a miénknél elmondhatatlanul nehezebb helyzetben is van hitük és reményük az embereknek abban, hogy lesz egy jobb holnap. A mi feladatunk az, hogy minél hamarabb reményt adjunk és irányt mutassunk.

A Momentum öt éves immáron, s most, amikor a parlamentbe jutott a párt, beköszöntött az újabb kétharmad. Ennek fényében, mennyire tekinthető sikeresnek ez a projekt?

Nehéz sikerről beszélni akkor, amikor mindannyiunk közös élménye a kudarc. De az igazsághoz tartozik, hogy a Momentum szépen lassan, de a lehetőségeihez képest folyamatosan építkezik. Ne felejtsük el, hogy mi voltunk az egyedüliek ebben az együttműködésben, akik eddig parlamenten kívüli pártként, de ugyanazon a játéktéren, ugyanazokkal a vállalásokkal vettünk részt a folyamatban, mint a többiek, miközben erőforrásokban összehasonlíthatatlanul szerényebbek voltak a lehetőségeink. Én nagyon büszke vagyok az összes jelöltünkre, a kampánycsapatainkra, akik lendülettel és elhivatottsággal bőven tudták pótolni a többi párttal szembeni erőforráshiányt.

A választók nem írtak le minket, van két EP-képviselőnk, számos önkormányzati képviselőnk, vannak polgármestereink. Lépésről lépésre építkezünk. Nyilván az olimpiai népszavazás átütő siker és látványos belépő volt a politika színterére, de sosem fogom elfeledni, hogy szinte már másnap egy fórumon azt kérdezték, hogy na, akkor mi a következő lépés? Ott álltunk hullafáradtan, mindenféle háttérszervezet nélkül, de már ennyire magasak voltak az elvárások velünk szemben. Lépésenként haladunk, és én csak annyit kérek minden ellenzéki párttól, hogy ugyanezt a munkát végezze el, mert csak így fogjuk tudni hosszú távon fölvenni a versenyt a Fidesszel.

És most akkor mi a következő lépés?

Azzal, hogy a parlamentbe kerültünk, hatalmas lehetőséget kaptunk, amivel tudatosan szeretnénk élni. Továbbra is azt mondjuk, hogy az áldemokrata parlamentarizmust nem szabad kiszolgálni, de a mandátumunkat fölvesszük, hiszen erre kaptunk felhatalmazást. A következő hetek arról szólnak majd, hogy felmérjük a mandátummal járó eszközkészletet, és kidolgozzuk, miként tudjuk azt kreatívan használni a választók érdekében. Ehhez vannak jó példáink, nem véletlenül működünk együtt évek óta Szél Bernadettel, Hadházy Ákossal és Szabó Szabolccsal, akik megtalálták a kézenfekvő parlamenti politizáláson túli eszközöket is, és biztos vagyok abban, hogy vannak még más módszerek is.

A mi EP-politizálásunk például azon alapszik, hogy fölerősítsük Magyarország hangját Európában, s hogy hazahozzuk Európa hangját Magyarországra. Csak egyetlen példa: amikor Hajdúhadházán ki akartak lakoltatni tizenkét cigány családot, akkor én az európai mandátumomat fölhasználva jeleztem ezt a Bizottságnak, és az így megszerzett nyilvánosságnak is köszönhető, hogy a polgármester meghátrált. Hivatalosan egy EP-képviselőnek nem ilyen ügyekkel kell foglalkoznia, de szerintem ez igenis a munkája része. Ezt a szemléletet kell kiterjeszteni a parlamenti munkára is.

De hogyan néz ez ki a mindennapokban? Bemennek a parlamentbe teljes létszámban, vagy csak egy-egy képviselő ül majd ott, mint annak idején Gyurcsány Ferenc fölszólalásakor a Fidesznél?

Ezeket a részleteket most tárgyaljuk, abban már most van egyfajta egyetértés, hogy felesleges a plenáris vitákon való részvétel.

Ez a tárgyalás a pártok közt zajlik?

Csak a Momentumról beszélek, gondolom, most mindegyik párt fölméri azt, hogy miként tovább. Mi most kerülünk a parlamentbe, nincsenek beidegződéseink, nincsenek olyan politikusaink, akik hozzászoktak, hogy részt vesznek valamelyik bizottság munkájában. Úgyhogy egy teljesen új szituációra adhatunk talán jobb megoldásokat, mint amiket eddig mások adtak. Radikálisan új fejezetet kell nyitni, hiszen egyértelmű, hogy együtt kell működnie az ellenzéknek. Ha az eddigi ellenzéki politikai berögződések mentén haladunk, akkor újratermelődik a kétharmad.

Mennyire tűnik reálisnak az együttműködés, mondjuk Ungár Péter nyilatkozatainak tükrében?

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!