Király Júlia: Most talán még tehetek valamit

| 2022.01.21. 07:58

Címkék:

választás 2022

Olvasási idő kb. 15 perc

Király Júlia az előválasztások idején úgy döntött, hogy kiáll a számára leginkább támogatható kormányfőjelölt-jelölt mellett. Nem a hódmezővásárhelyi polgármester volt a legesélyesebb, mégis győzött. Az MNB egykori alelnöke tagja lett a Márki-Zay Péter szűk tanácsadói csapatának, részt vesz az ellenzéki program kidolgozásában is. Erről azt mondja: szemben Orbán Viktorral, aki mindig az adott napot akarja megnyerni, az ellenzék az ország jövőjében gondolkodik, ezért a programja az oktatásra, az egészségügyre, a szegénységre, a családokra, a lakhatásra, a klímaváltozásra koncentrál.

Akció

Jézusmária, győztünk!

Igen, ezt Beke Kata mondta, 1990-ben, az MDF választási győzelmének estéjén. Könyvet is írt, ugyanezzel a címmel.

Ön pedig azt nyilatkozta, hogy ilyen ijedelem most már nem fordulhat elő, az ellenzék felkészülten várja az eredményt. Biztos ebben?

A közös program elkészült, mindenki elfogadta. A legfontosabb kérdésekben döntés született, amelyekben nem, azokról folyamatosak az egyeztetések. A háttéranyagok befejezésére január 16. volt a határ­idő, ezek 95 százaléka megvan. Elindult a kampány, a helyi képviselőjelöltek felkészítése. A médiában elkezdtek megjelenni a közös álláspontot közvetítő nyilatkozatok. Tavaly október vége óta dolgoztak a pártok programírói és Márki-Zay Péter tanácsadói, hogy összehangolják és aktualizálják azt a közös programot, amely az előválasztás előtt készült. Azzal, hogy megjelent egy új szereplő, asztalra kerültek régi kérdések is, illetve arra is reagálni kellett, ami tavaly ősz óta az országban történt. Szakmai és politikai viták folytak, de a végső döntést mindig a politikának kell meghoznia. Ugyanakkor az összefogás érdekében a Jobbik például elfogadta, hogy az európai uniós csatlakozás pozitív érték, Márki-Zay Péter pedig elfogadta, hogy csökkenteni kell az alapvető élelmiszerek áfá-ját.

Ön eddig csakis szakmai kérdésekben szólalt meg a nyilvánosságban. Miért érezte úgy, hogy most kiáll egy politikus mellett?

Amikor tavaly kiderült, hogy megvalósulhat az ellenzéki összefogás, úgy éreztem, végre van esély. Azt gondoltam, ez az utolsó esélyem arra, hogy még az aktív életemben tegyek valamit az országért. Lehet, hogy ez az utolsó esély, hogy a magyar családoknak, a magyar embereknek, a magyar nemzetnek élhető, emberi országuk legyen. Amikor az előválasztások alatt felléptem Márki-Zay Péter mellett, a barátaimnak írtam egy levelet, amelyben elmondtam, mi történik velem. A végére azt írtam: patetikus üdvözlettel. Ez nem jelenti azt, hogy bennem ne lennének meg ugyanazok a kételyek, rossz érzések, amelyek a kortársaimban vagy az értelmiségi környezetem számos tagjában megvannak. Mert megvannak. Csak közben azt gondolom, és ezt egy Ady-idézet formájában bele is írtam a levélbe, hogy: „Vagy bolondok vagyunk, s elveszünk egy szálig,/ Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.” Hát igen. Patetikus. De végül is apám lánya vagyok. Viszont nem voltam, nem vagyok és nem is leszek politikus. Ezúton is üzenem mindenkinek, hogy nem leszek pénzügyminiszter vagy MNB elnök sem.

Miért nem?

Számos negyvenes, harmincas tanítványom írt az elmúlt két hónapban, hogy Juli, ha kell, hazajövünk, ha nyertek és beleállunk. Majd ők megcsinálják. Mi meg addig is adjuk az arcunkat, kiállunk. Tessék, ide lőjetek!

És lőnek. Egészen Belgiumig nyúltak ön után, amiért kiállt Márki-Zay Péter mellett. Számított rá?

Voltam már kereszttűzben, még az MNB alelnökeként. Azok után pedig, amit Simor Andrással tettek, nem voltak illúzióim, hogy mi minden fog történni. Az viszont, hogy lemondtam a KBC igazgatósági tagságáról, nem a bankról és nem rólam szól. Hanem ennek az országnak a kormányáról, amelyik bokros teendői között is tudott időt szakítani magának arra, hogy fölhívja egy nemzetközi bankcsoport itteni leánybanki vezetőjének a figyelmét arra, hogy szerintük az előválasztási szereplés nem hangolható össze egy nemzetközi bankcsoport igazgatóságában betöltött tisztséggel. Attól eltekintve, hogy ez nem igaz, én akkor azt gondoltam, nem kell ennek a bankcsoportnak is belekeverednie a magyar politikába. Ezért aztán lemondtam. Áprilisban egyébként is lejárt volna az ottani, nyolcéves megbízatásom. Csodaszép leveleket kaptam tőlük, azt kell mondjam, jó érzés volt megélni a saját temetésemet.

Hát, azért nekem furcsa, hogy nem azt mondták egy nemzetközi pénzintézetben, hogy ugyan, mi nem foglalkozunk fenyegetésekkel, maradj.

Szerintem megkönnyebbültek. Pláne, hogy mondtam nekik, nem lehet tudni, hogy ezek után még milyen lépések várhatók ellenem. Bár, ha jól tudom, eddig összesen egyetlen, lejáratásnak szánt videó került fel rólam a netre. Igaz, az aktív, igen drága fideszes marketingkampánynak köszönhetően azt több mint 500 ezren látták. Büszke is vagyok rá.

Lejáratódott?

A következő információkat hozzák az emberek tudomására: az apám komcsi volt. Igaz? Igaz. Az egyik nagyapám is komcsi volt. Igaz? Ez is igaz. A másik meg falusi református lelkész, de az mindegy. Továbbá, vannak komcsi barátaim. Vannak. Köztük van Apró Piroska. Igaz. Benéztem a 2008-as válságot. Így történt. Egy egész könyvet írtam a „tornádó oldalszeléről”, megjelenésekor beszélgettünk is róla. Elhangzott a „devizahitelesek ellensége” eposzi jelző is, de az már történelem, megszoktam, noha még senki nem tudta megmutatni, mivel segítettem elő a devizaeladósodást. Az ellenkezőjére számtalan írásos bizonyíték van. De mindegy. Ennyi. Nem hiszem, hogy emiatt bárki is megváltoztatja a szavazatát. És persze, úgy mellékesen, Soros-ügynök vagyok. És olyat is olvastam magamról, hogy Surányi Györggyel együtt én adtam el Magyarország aranykészletét. Ugyan abban az időben nem dolgoztam a Magyar Nemzeti Bankban, de Surányival messzemenően egyetértettem ebben.

Ha már jegybank, mit szól ahhoz, hogy az infláció elleni küzdelem úgymond hatékony eszközeként befagyasztják egyes élelmiszerek árát?

Az amerikai médiában december óta folyik vita az árkontrollról. Ezek szerint ez nem kerülte el Nagy Márton volt MNB-alelnök, most miniszterelnöki főtanácsadó figyelmét sem. Decemberben a The ­Guardian­ közölt egy szerkesztőségi cikket, amelyben Isabel Weber professzor arról ír, hogy amikor a megfigyelhető infláció egyik oka az, hogy a termelési láncok szétszakadása és a megugró kereslet miatt bizonyos termékeken (például autók, gyógyszerek, oltások) erős profitnövekedés van, akkor nem zárható ki, hogy hatásos lehet az árkontroll. Azonban Amerikában sem a második világháború utáni, sem az 1971-es Nixon-féle árszabályozás nem volt sikeres.

A mostani magyarországi árrögzítés kiötlői nem állítják, hogy az élelmiszer-termelési láncban olyan extraprofitok keletkeztek volna, amiket most sürgősen le kell szívni. Még a rendelet kidolgozói is tudják, hogy ez badarság. Az élelmiszerlánc számos szereplője – kistermelők, szállítók, forgalmazók, elsősorban a kis üzletek, azaz kisvállalatok tucatjai – fog emiatt csődközeli helyzetbe jutni, kisvállalkozó családok sokasága lehetetlenül el. Az elmúlt 50 évben alkalmazott ilyen típusú árszabályozás esetén ezt figyelték meg olyan országokban, mint Venezuela, Ecuador vagy éppen Argentína. Az árak nem állnak meg – a kisemberek pedig tönkremennek. Az ilyen típusú intézkedés az inflációt sem csökkentette, a helyettesítő termékek ára sokkal nagyobb mértékben nőtt, és egy idő után hiány is keletkezett. A szocializmusban az ilyen típusú bejelentést úgy hívták a pártközpontban, hogy „hangulatjavító intézkedés”, és általában pártkongresszusok előtt került rá sor. Ez csak politika.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.
Ez is érdekelheti még

Orbán Viktor történelmi bűne lenne az uniós pénzek elvesztése

Tóth Ákos

Kizárólag Orbán Viktor és az általa működtetett rendszer hibája az, ha Magyarország elesik akár egyetlen, neki járó eurótól is – mondja lapunknak Cseh Katalin, aki szerint van esély annak elérésére, hogy a jövőben az eddigieknél nagyobb arányban érkezzenek közvetlen források Brüsszelből a településekhez, civil szervezetekhez. A Momentum EP-képviselőjével az ellenzék helyzetéről és a Momentum jövőjéről is beszélgettünk.

Elolvasom

Hogyan emeljük a benzinárat 33 százalékkal, politikai kockázat nélkül?

Vető Balázs

2021. november 15. óta volt érvényben Magyarországon az üzemanyag árakat maximalizáló szabály. Bár többször szűkült a jogosultak köre, de a magyar autósok többsége 480 forintért juthatott hozzá a benzinhez vagy a gázolajhoz. Mármint, ha éppen lehetett kapni. 2022 utolsó negyedévében egyre gyakrabban hallhattunk arról, hogy a kutak jelentős részén nem lehet hatósági áras üzemanyagot kapni. December első napjainak egyik vezető híre pedig már az volt, hogy szinte sehol nincs nemhogy hatósági áras üzemanyag, de semmilyen más típus sem. A legtöbb szakértő szerint a hiányt az árszabályozás okozza. Hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani úgy, hogy az Orbán-kormány felelőssége fel se merüljön?

Elolvasom
Keresés