Tóth Ákos Komjáthi Imre: És ahogy ott állok, jöttek velem szembe a melósok

Tőlem már megszokhatták az emberek, hogy nem feltétlenül csak racionális döntéseket hozok, sokszor motiválnak az érzelmeim is – jelenti ki lapunknak az MSZP elnökhelyettese, a képviselőjelölti előválasztáson magát Csepelen és Soroksáron megmérettető Komjáthi Imre, akivel nemcsak a baloldalról és a munkásokról beszélgettünk, hanem arról is, hogy vörös-e még Csepel.

A Szabó Szabolccsal készült interjú ide kattintva olvasható.

Mi a véleménye arról, hogy a volt elnök Molnár Gyula párttagságát fölfüggesztették, miután ő, ha nyerne, a DK-frakcióba ülne?

Vannak olyan személyiségek, akik érzelmi alapon közelítenek a párttagság kérdéséhez, róluk elég nehezen képzelhető el, hogy átülnének egy másik pártba. Vannak ugyanakkor olyanok, akik pragmatikusan, racionálisan döntenek. Molnár Gyuláé racionális döntés volt, ami nem csoda, hiszen meglehet, hogy a politikai túlélése múlik ezen. Ezért döntött így.

Molnár Gyula nem így adja elő ezt a történetet, szerinte az ő feje fölött döntöttek a pártok.

És ez kinek lett volna az érdeke? Ez egyszerűen nevetséges állítás.

Elítéli azért, mert a DK-ba ülne be?

Én nem ítélem el. Az más kérdés, hogy a választóknak mi lesz a véleményük erről. Én bizonyosan maradok az értékeim, az elveim mellett, érzelmileg is ehhez a közösséghez kötődöm. Nem is lehetne másképp. 2010-ben megkérdezték tőlem, hogy mi a politikai célom. Azt válaszoltam, hogy annyira balra tolni ezt a pártot, hogy onnan ne legyen már visszaút a neoliberális vonalhoz.

És elzárták a visszautat?

Az MSZP fő csapásiránya a munkavállalók, a bérből és fizetésből élők, valamint a szakszervezetek képviselete. Az EP-választás éjszakáján, amikor szembesültünk a tragikus eredménnyel, azt kérdezte Tóth Bertalan, hogy akkor most hogyan tovább. Mondtam, hogy gyerekek, kaptunk egy nagy pofont, de én holnap reggel beülök a kampánybuszba, elmegyek Esztergomba a Suzuki gyárhoz, demonstrálni a Vasas mellett. Ez a mi utunk. Ráadásul nem az volt a kérdés, hogy miként leszünk egy 30 százalékos nagy párt, hanem az, hogy egyáltalán megmaradunk-e. Ahhoz pedig föl kell vállalni a baloldali, szociáldemokrata értékek képviseletét, máskülönben mindannyian megyünk a levesbe.

És a lecsóba sem mennek?

Nem, semmiképpen sem. Van egy nagyon erős és jó szövetségünk a Párbeszéddel, ahogy van egy nagyon jó és erős miniszterelnök-jelöltünk is, Karácsony Gergely személyében. Neki az általunk képviselt értékek fontosak, ezt már számos alkalommal bizonyította, s ha kell, én pajzsként megyek előtte.

Sokan azt mondják, hogy Karácsony Gergely az MSZP egyetlen aduja.

Én ezt nem így látom, a mi fő adunk az, hogy ráálltunk a baloldali pályára, s ebben egységesek vagyunk. Meg kell nézni, hogy az MSZP fő üzenetei a pandémia ideje alatt is mind-mind a munkából élő emberek érdekeiről szóltak. Ez a politizálás megtalálja a saját közönségét, ebben bizonyos vagyok.

És mennyiben sikerül ezt a szemléletet átvinniük az ellenzék közös programjába?

Úgy látom, hogy a nagy közös programban is ott lesznek azok a programelemek, amelyek nekünk kiemelten fontosak. Amikor a pandémia idején előjöttünk egy-egy javaslatunkkal, azonnal beálltak mögénk a többiek is. Természetesen vannak különbségek, például mi nem az Európai Egyesült Államokban gondolkodunk, de az alapértékekben, szerintem, nincs lényeges eltérés az együttműködésben résztvevő pártok közt.

Miért épp Csepelen méretteti meg magát?

Tőlem már megszokhatták az emberek, hogy nem feltétlenül csak racionális döntéseket hozok, sokszor motiválnak az érzelmeim is. Nem igazán tartozik a racionális döntések sorába, hogy valaki télen, mínusz 19 fokban Borsodból elgyalogol Budapestre. Az sem túl racionális döntés, ha valaki negyven fokban odaláncolja magát egy gyár kerítéséhez. Csepel esetében volt több racionális megfontolásom, de bőven volt érzelmi elem is. Amikor kimentem a Csepel Művek területére és felnéztem az utcanévtáblákra, ahol ott állt, hogy öntöde meg nagykalapács, aztán kimentem a Csillagtelepre és ott beszélgettem az emberekkel, akkor sok hatás ért, s végül rájöttem, hogy én itt otthon érzem magam.

De Borsodban is otthon érzi magát, nem?

Dehogynem. Csak 2018-tól, amikor a párt alelnöke és ezáltal országos politikus lettem, sokkal kevesebb időt töltöttem otthon, Edelényben, mint korábban. Javarészt Budapesthez kötött a munkám, illetve folyamatosan jártam az országot, beszéltem az emberekkel, a szakszervezetekkel, mert a legfőbb dolgom az, hogy a javaslataink az emberi történetekhez, az élethez igazodjanak. Egyébként több helyről is hívtak, hogy induljak náluk, de Csepel szociológiai térképe is azt mutatja, hogy van mit keresnünk ott, de az érzelmi töltet ennél is erősebb. Egyébként nekem Csepelen és Soroksáron, vagyis a választókerület másik részében is vannak barátaim, akik nem foglalkoznak politikával, de mégis hívtak, mert azt mondták, hogy az ő képviseletükhöz az én karakterem kell, a nagy hangú, elszánt, de bevállalós emberé.

De a történetnek van olyan olvasata, hogy az MSZP így akar elégtételt venni a Momentumon azért, mert Hadházy Ákost úgymond ráindították Tóth Csabára. Cserébe Szabó Szabolcs Csepelen megkapja a nyakába önt.

Persze, tudok erről, többször szóvá is teszik, de engem ez bizonyosan nem befolyásolt. Aki ismer, pontosan tudja, hogy sosem mennék bele ilyen játékba. Ha azt mondja nekem valaki, hogy szívassuk meg a Szabó Szabolcsot vagy a Hadházyt vagy bárkit, azt én nem vállalom, mert az nem az én habitusom. Ha viszont azt mondják, hogy vissza kell szereznünk Csepelt, mert az baloldali körzet, és kell, hogy ott egy erős baloldali karakter legyen jelen, akkor azt mondom, hogy jó, természetesen beleállok.

Nem érzi úgy, hogy erre a karakterre már bejelentkezett a Jobbik elnöke, Jakab Péter?

Volt egy időszak, 2018 előtt, amikor az üzeneteit tekintve a Jobbik balról előzte az MSZP-t. Ez volt az oka, hogy 2018-ban behívtak az elnökségbe, mert meg kellett erősíteni a baloldali vonalat, és ehhez kellett egy hiteles ember. És szerintem Jakab Pétert is a hitelessége alapján ítélik majd meg a választók hosszú távon.

És mennyire tartja hitelesnek a térséget képviselő és többször is megválasztott Szabó Szabolcsot?

Szabolcs kedves, rendes, mosolygós ember, aki…

Miért érzem úgy, hogy ezeket a jelzőket nem pozitívumnak szánta?

Rosszul érzi. Ezek nagyon fontos tulajdonságok, de Szabolcs ugyanakkor halk szavú is. És ha nincs mögötte egy erős közösség, egy frakció, ahogy nincs, akkor nem tudja kellőképp fölerősíteni Csepel és Soroksár hangját. Nem véletlenül lett a szlogenem az, hogy „ha nincs hangod, használd az enyémet”. Tudja, honnan van ez? Az Európa Kiadótól. Szóval, amerre csak járok Csepelen és Soroksáron, mindenütt azt hallom, hogy nem elég erős a hangjuk az itt élőknek. Nekem most át kell mennem egy nagyon komoly folyamaton, amely nem most kezdődött, de anélkül, hogy ezt a szerepet végleg elejteném, magányos gerillaharcosból, mozgalmárból szakpolitikussá és kormányzóképes személlyé kell válnom. Amikor ugyanis kormányra kerülünk, komolyan befolyásolni szeretném a folyamatokat az általam kívánatosnak tartott irányba, vagyis a munkavállalók érdekeinek jobbítása és a szakszervezetek helyzetének javítása érdekében. Az ehhez szükséges felkészültséget most sajátítom el. Komoly előnyöm, hogy értek a melósok nyelvén, hiszen 33 évig vegyipari munkásként dolgoztam, ismerem a szakszervezetek világát, magam is része vagyok, de a törvényalkotás folyamatát most tanulom. Járom az országot, találkozom a helyi szakszervezetekkel, amelyek nagyon gyakran olyan észrevételeket is megfogalmaznak, amelyek még konföderációs szinten sem hangoztak el, és én akkor azokat tolmácsolom a frakció felé. Így születtek olyan törvényjavaslatok, amelyeket, meglehet, a Fidesz lesöpört az asztalról, de azért azok készen vannak, ott lapulnak a mappában.

Például?

Például az a javaslatunk, amely már a szakiskolában lehetővé tenné azt, hogy a gyerekek megismerjék a munkavállalói és szakszervezeti jogokat. Hogy tisztában legyenek azzal, hogy valójában jogfosztottak. A kormány stratégiai partnerei közül nagyon sok lábbal tiporja a magyar törvényeket. Semmibe veszik a szakszervezeteket, a munkavállalókat. 2005-ben volt egy olyan törvény, hogy ne kaphasson állami támogatást és ne indulhasson állami pályázaton olyan cég, amelynek nincsenek rendezett munkaügyi kapcsolatai. Most az a tervem, hogy Ujhelyi Istvánnal megpróbáljuk ezt európai szintre emelni, s ne kaphassanak uniós támogatást sem az ilyen cégek. És igen, ne kapjon 50 milliárd forint állami támogatást az az autógumigyártó cég, amely megtagadja az adatszolgáltatást például arról, hogy mennyi munkabaleset történt náluk az elmúlt időszakban és mennyit költenek ezek megelőzésére.

Említette Csepel szociológiai térképét. Biztos abban, hogy a Vörös Csepel még mindig annyira vörös?

Abban az értelemben nem az, ahogy régen volt, hiszen a gyári munkásság már nem létezik. Sajnos mára nincs munkásöntudat sem, nem tudom, lesz-e még valaha, de az biztos, hogy ezen a szakszervezeteknek sokat kell majd dolgozniuk. Sokan szóltak is nekem, hogy felejtsem el Csepelt a munkássággal együtt, mondtam, hogy rendben, de azért csak kinézek a Csepel művek területére. És ott még mindig működik öntöde, csőgyár, fémmegmunkáló vállalkozás, és ahogy ott állok, jöttek velem szembe a melósok. Odamentem és megkérdeztem, hogy hol laknak. Budán? A Terézvárosban? Nem, a csepeli Csillagtelepen. Ja, hát akkor mégiscsak itt vannak a munkások, a bérből, fizetésből élő dolgozó emberek. Akkor van itt mit keresni. Én azt értem, hogy sok csepeli szeretne megszabadulni a munkáskörzet stigmájától, de ez részben azért van, mert nagyon elszigetelve érzik magukat, méghozzá joggal, elsősorban a közlekedés lehetetlensége miatt. De itt van Soroksár! Amikor elmentem oda egy helyi képviselővel, azt hittem, hogy Szabolcsban vagy Borsodban vagyok, annyira otthonosan éreztem magam. Bementem a kisboltoshoz, a zöldségeshez, a henteshez, és hosszasan hallgattam őket. A helyiek úgy érzik, hogy Soroksáron soha nem történik semmi, a polgármester rendszeresen bejelenti, hogy ilyen terv van meg olyan terv van, de ezek rendszerint mind-mind csak tervek maradnak. Én most úgy látom, hogy helyben nagyon nagy gond a szeméthelyzet, rendkívül sok az illegális hulladéklerakó, illetve kevés a munkahely. Ha képviselő leszek, azon dolgozom majd, hogy egy asztalhoz ültessem a polgármestert, a pártok és a terület parlamenti képviselőit, mert közösen kell fellépnünk a helyiek érdekében. Az ad igazi erőt.

Azt ugye tudja, hogy volt olyan belső felmérés, amely szerint ellenfele, Szabó Szabolcs annyira beépült a csepeliek közé, hogy jó eséllyel pályázott volna a polgármesteri tisztségre is.

Igen, Szabolcs Csepelen él, még ha nem is itt született. De ez nekem sem jelent majd problémát, hiszen, ha megnyerem a választást, Csepelen lesz az albérletem, oda fogok hazajárni munka után, és érdekes módon már most is sokan megismernek, mert ahogy van egy kis szabadidőm, azonnal indulok Csepelre. A piacon már sokan előre köszönnek. Ez nagyon fontos, nem lehet jól politizálni úgy, ha nincs élő kapcsolatom az emberekkel.

Az előválasztásnál a mozgósítási képesség a legfontosabb. Hogy áll ezzel?

Azt hiszem, jól, az aktivistahálózatunk folyamatosan bővül, de a legfontosabb kampányelem mégiscsak az, hogy járom az utcákat. Nagyon sok segítséget kapok a Csepel FC vezetőjétől, Takács krisztiántól. És ha már itt tartunk, fontos feladatomnak tartom a klub támogatását, mert a fideszes Németh Szilárd idején nagyon elhanyagolták, mások voltak a prioritások.

Ha elbukna, akkor is be szeretne kerülni listán a parlamentbe?

Mindenképpen. És a pártvezetés is ezt szeretné, mert azt akarják, hogy ez a hang, ez a karakter, ott legyen az országgyűlésben. De mindenképp szeretnék egyéniben nyerni, mert az ad erőt, támaszt.

Meglehet, kicsit távolodik a mozgalmár szerepétől, de eközben az MSZP – például a mostani, a balatoni strandok ingyenességét követelő zöld Ladás road show-kampánnyal – mintha épp fölélesztené.

Ez a jó irány. A múltkoriban egy balatoni településen álltam a mólónál, amikor jött egy háromgyerekes család, s kérdezik, merre van a szabadstrand. Még levegőt sem vettem, amikor a fagylatos odavágta nekik, hogy szabadstrand, itt? Hát hol élnek? Nézze, mutat az egyik irányba, erre a miniszterelnök veje az úr, arra pedig, és a másikba mutat, a miniszterelnök barátja. Nincs itt semmiféle szabadstrand. És igen, ez a helyzet, ma a magyar dolgozónak nincs se joga, se lehetősége, hogy elmenjen a magyar tengerhez és ott jól érezze magát, és ne azon kelljen gondolkodnia, hogy ki tud-e fizetni a strandbelépő mellett egy fagyit is a gyerekének. Ami pedig a mozgalmárságot illeti, a pártban is óriási az igény a mozgalmi jelleg erősítésére. Nagyon jó programjaink vannak, a fiataljaink, a Piros Front például a napokban közös bográcsozást tart, ami jó alkalom nemcsak az együttlétre, hanem arra is, hogy énekeljünk, például a Vörös Csepelt is.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.