Benyó Rita Márki-Zay Péter egyesítette az Orbán elleni és az ellenzék elleni dühöt

Vajon hogyan került Márki-Zay Péter az ellenzék élére, elegendő-e a személyes karizmája, milyen lesz a kampány? Ilyen kérdésekről beszélgetett Benyó Rita Ruff Bálint politikai tanácsadóval és Krekó Péterrel, a Political Capital igazgatójával a JelenValóban.

Számháború robbant ki annak kapcsán, hogy a Békemeneten sokkal többen vettek részt, mint az ugyanazon a napon tartott ellenzéki ünnepségen. Van ennek bármilyen jelentősége?

Krekó Péter: Nem gondolom. Ha visszaemlékszünk a 2002-es nagy méretű fideszes tüntetésre, hiába volt akkora, a Fidesz mégis elveszítette a választást. Hagyományosan a jobboldal mobilizációs képessége mindig is erősebb volt. Persze az is olcsó dolog kissé, hogy csak a buszoztatás miatt lettek volna ennyire sokan a kormányoldal rendezvényén. Kezeljük a helyén, ez egy sok tízezres esemény volt, szemben az ellenzéki tüntetéssel, ahol pár ezren voltak. Igaz, az ellenzéknek nem is nagyon van olyan ambíciója, hogy az utcán nyerje meg a választásokat. Ugyanakkor képes hatékony lenni, amit az előválasztás bizonyít.

Ruff Bálint: Ne feledjük, hogy a Békemenetre már jó ideje készül a jobboldal, szinte mindent erre tettek fel. Ez elképesztő logisztikai bravúrokkal párosul, hiszen ki van adva, hogy választókerületi elnöki szinten hány embert kell elhozni. Az ellenzék ezzel szemben másra koncentrált, bár lehetséges, hogy talán ez az október 23-i rendezvény nem volt igazán jól előkészítve. Talán jobban át kellett volna gondolni, hiszen itt már senki semmi olyasmit nem mondott, amit ne mondott volna korábban, és a vizuális világa is hagyott maga után kívánnivalót. De ez nem azt jelenti, hogy a harc véget ért volna, inkább most valamiféle nyugvóponthoz értünk.

Csakhogy, amikor Márki-Zay Péter az Anker-közben megtartotta a győzelmi beszédét, annak komoly felhajtó ereje volt.

K. P.: Márki-Zay Péterre nagyon sok taktikai szavazat érkezett, ami azért kisebb lelkesedéssel jár együtt, mintha az ember a szíve szerint szavaz. Azt ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a kormányváltáshoz kétféle érzelem szükséges, a hatalomban lévőkkel szembeni düh és az újoncokkal szemben táplált remény. Ezt a dühöt, amit 2009-2010-ben elég hatékonyan fölépített a Fidesz, kevésbé érzem a társadalomban. Tehát, a mozgósításban muszáj fejlődnie a baloldalnak.

R. B.: És az a sok fiatal szavazó ugyanolyan gyorsasággal el is tud menni, mint ahogy jött. Meglátjuk, őnekik mennyire tetszik, amikor valaki elkezd a pártok világába alámerülni. Márki-Zay Péterrel kapcsolatban az egyik legfőbb kérdés, hogy az ő anti-establishmentsége vajon mit is jelent? Azt, hogy olyan ember-e, aki szeretne az asztalhoz ülni a nagyfiúk mellé, vagy szeretné az asztalt birtokolni? A kettő nagyon nagy különbség.

Vagy felborítani.

R. B.: Vagy felborítani. Orbán sohase szeretett volna az asztal mellé kerülni, ő az asztalt birtokolni akarta. Kicsit szerintem ilyen Gyurcsány Ferenc is.

De habitus ide vagy oda, egyezkedni kell, hiszen mégiscsak hat párt szövetsége mellé került be most Márki-Zay.

K. P.: Én Márki-Zayt nem tartom Orbán Viktorhoz vagy Gyurcsány Ferenchez hasonló karakternek. Az, hogy akarja a hatalmat, kiderült a Karácsony Gergellyel szembeni kampányban, de valami más is rejlik amögött, hogy sokak számára ennyire vonzó alternatíva.

R. B.: Az biztos, hogy iszonyú mennyiségű protestszavazó és indulat van mögötte. Sikerében ott van az a várakozás is, hogy egy jobboldalival lehet majd leváltani egy jobboldali kormányt, de ugyanúgy benne van a düh, amire ő érzett rá a leginkább. Tehát az a vitorla kapta el a legjobban a szelet, amit ő feszített ki, igen, az emberek nagy részének elege van az ellenzék teljesítményéből. Ez a düh kell a kormányváltáshoz is. Úgy érzem, amikor Márki-Zay nekimegy a pártoknak, akkor az még hoz is az ellenzéknek, viszont amikor leül velük egyezkedni a frakcióról, az az ellenzéki mocsár hangulatát árasztja, vagyis rongálja őt.

K. P.: Szerintem pedig azzal is borogatja azt az asztalt, hogy ő is szeretne a saját mozgalmával, pártjával, mozgalmával odaülni az asztalhoz. De ez azt is jelenti, hogy hogy a már meglévő megállapodást felborítaná, módosítaná.

Az a kérdés, hogy hozzáír-e a megállapodáshoz plusz sorokat vagy pedig teljesen új lapot húz elő.

K. P.: Ez utóbbira valószínűleg nem lesz módja. Érdekes, hogy azt mondtad, ő fejezte ki a leginkább az ellenzéki dühöt, mert szerintem ezt Dobrev Klára vagy Jakab Péter, akiknek a szavazói között nagyobb volt a mozgás is, sokkal jobban kifejezte. Karácsony Gergely mellett Márki-Zay Péter az a fajta centrista jelölt, akik egymás alternatívájaként jelentek meg már az első fordulóban is sokak számára. Sokan bizonytalanok voltak abban, hogy ha Karácsony visszalép, a szavazói tényleg átmennek-e majd Márki-Zayhoz, de az eredmények ezt valószínűsítik. De valóban dühös jelöltnek látják?

R. B.: Azt állítom, hogy a dühöt ő tudta a legjobban megfogni.

Meg talán két különböző dühről beszélnek, az egyik az Orbán, a másik az ellenzék elleni.

R. B.: Augusztusig Jakab Péter volt az, aki ezt a legjobban tudta képviselni. Ott az a szintváltás nem történt meg, hogy elhiggyék róla, hogy nem csak jó népvezér, hanem jó miniszterelnök is lenne. Dobrev Klára meg tudta mozgatni a teljes szavazóbázisát, de új szava­zót nem tudott elérni. Ha megnézzük a második forduló dinamikáját, akkor az látszik, hogy az utolsó pár napon dőlt el a választás Márki-Zay Péter irányába, szerdától ömlöttek be a mindenki által érzékelt fiatal tömegek, ami pont arról szól, hogy mostantól valami egészen más szerepet játszunk. És ezért is mondom azt, hogy szerintem nem mindegy, hogy az ember hogyan ül az asztalhoz, úgy, hogy hozzáír egy pár sort a megállapodáshoz, vagy úgy, hogy most új világ van, aminek nem feltétlenül kell minden lépését kifele kommunikálni, de legyen meg annak a hangulata, hogy mostantól tényleg valami más történik.

Márki-Zay Péter, sőt most már Karácsony Gergely is ellenzékváltó hangulatról beszél, arról, hogy ők a tiszták koalíciója, el lehet-e játszani ezt az MSZP vagy a DK közreműködésével?

R. B.: A kérdés az, hogy el akarják-e játszani. Szerintem vannak különböző érdekek az ellenzéken belül. Ahogy korábban is, most is vannak köztük sokan, akik hisznek a kormányváltásban. De van egy kis rész, s ők ugyanúgy ott ültek már akkor is, amikor kétharmad jött, akik meglehet, nem biztosak abban, hogy tényleg kell a kormányváltás. A kérdés, hogy lehet-e ezekkel az emberekkel azt mondani, hogy mi vagyunk a tiszták koalíciója. Finoman szólva is, kilóg a lóláb. Kérdés az is, mit érez az ellenzéki választó. Neki megvan, hogy összeállt a tömb, megvan a 106 jelölt, végre, van kire szavazni. Csakhogy a másik oldal is készül, Orbán Viktor a Békemeneten kiegyensúlyozott, jó beszédet mondott a sajátjainak. Most kell jól teljesíteniük, és úgy látszik, az a rendszer, amit kiépítettek az elmúlt egy-két-három évben, például a Facebook ellensúlyozására, elkezdett működni. És most pörög. Szerintem nagyon is jó állapotban van a Fidesz kampányüzemmódja.

Azt mondod, szemben az elemzői véleményekkel, amelyek szerint Márki-Zay Péter összezavarta a Fidesz kommunikációját, hogy ez nem igaz?

R. B.: Ők Karácsony Gergelyre és Dobrev Klárára készültek. Talán kicsit még Jakab Péterre is. Ezt most újra kellett gombolni, de nem annyira, hiszen továbbra is minden az, ami, méghozzá ezeknek a pártoknak az együttműködése. Lehet, hogy a kicsit már leszakadó fideszesek nehezebben hiszik majd el, hogy tényleg Gyurcsány embere Márki-Zay Péter, de a kőfideszes elhiszi. A legfőbb kérdés az, hogy az a párszázezer plusz szavazó, aki eddig nem volt az ellenzékkel, behozható-e a rendszerbe. És még az is kérdés, hogy az úgynevezett csatatérkörzetekben hogyan tud teljesíteni Márki-Zay Péter és az ellenzéki kampánygépezet.

K. P.: A Fidesz mindig mennyiségekben gondolkodik, sok pénz, sok busz, sok molinó, sok ember. Foglaljunk el minden médiafelületet. De lehet, hogy a mennyiség nem minden. Ha a Fidesz úgy érezné, hogy nagyon biztos a helyzete, akkor nem szervezett ki volna rengeteg vagyont magánalapítványokba. Akkor nem állítana bele minden arcot a legutolsó tévéhírbemondótól kezdve a csatasorba, miközben mindent feléget és felégeti eközben a nemzetközi reputációját is. Elképesztő az osztogatás mértéke is, holott a Fidesz gazdaságpolitikájának egyik fundamentuma volt az alacsonyan tartott hiány. Úgy érzem, mindent bedobnak a kályhába, hogy nagyon nagy legyen a tűz, és én ezt nem magabiztosságnak látom, hanem felfokozott hangulatnak, amelyben szerepe van a váratlanságnak Márki-Zay személyében és a kiszámíthatatlanságnak is, amire a Fidesz nehezen tud reagálni. Szerintem a Fidesz kétségbeesett politizálást folytat.R. B.: De minden választásnak úgy megy neki a Fidesz, hogy all in-ben van. Emlékezz vissza 2018-ra, amikor Márki-Zay nyert Hódmezővásárhelyen, akkor azt mondják, másnap Orbán fölhívta Nyerges Zsoltot azzal, hogy ki kell egyezni Simicska Lajossal, le kell fizetni, el kell engedni, mert az volt a kétharmad előfeltétele.

Azt mondod, hogy Márki-Zay győzelme miatt kellett kiegyezni ­Simicska Lajossal?

R. B.: Igen, mert Orbánnak a hódmezővásárhelyi modell megmutatta, hogyan lehet nyerni országosan. Én biztos voltam abban, hogy másnap ki fog állni Vona Gábor, és azt fogja mondani, hogy akkor leülök tárgyalni Molnár Gyulával, és tizenöt-húsz helyen visszaléptetjük a jelöltjeinket egymás javára. De nem ez történt, s hogy miért nem, az már más kérdés. De ha úgy lett volna, akkor nincs újabb kétharmad. De szerintem most már nem is kell nekik a kétharmados győzelem, minden el van intézve, minden megvan. Kis győzelemben gondolkodnak. A külföldi megítélésüknek sem tenne semmi jobbat, mint hogyha behúzná a választást egy kis győzelemmel, lenne egy sokpárti parlament, ki mondja ezek után azt, hogy nincs demokrácia Magyarországon. Mindez 15-20 körzetben dől el, jellemzően nem a nagy megyei jogú városokban, hanem inkább azokon a területeken, amelyeket megcéloznak az osztogatással, a faluprogrammal, a Hacacáréval, a célzott támogatásokkal, amelyek megteszik a hatásukat. És ha ezekben nyer a Fidesz, akkor egy néhány fős többséggel tud majd kormányozni. ­Márki-Zay lehet, hogy meglepte őket, de abban nem hiszem, hogy lenne változás, hogy miként kell megnyerni egy egyéni választókörzetet. El fognak menni minden egyes emberért.

K. P.: Ide tartozik, hogy ha Márki-Zay Péter igazán a vezetőjévé akar válni az ellenzéknek, akkor olyan helyzetet kell teremtenie, hogy felsorakozzon mögötte mindenki, amihez komoly konfliktushelyzet kell. Azt hiszem, adódik majd ilyen lehetőség az elkövetkező időszakban.

Márki-Zay Péter kampánytanácsadója a Rogán-féle kampánytechnikákról lényegében azt mondta, hogy azokkal csak az a baj, hogy nem ők csinálják, vagy nincs rá annyi pénzük. Át kell venni ezeket a technikákat a győzelemhez?

R. B.: Amit szerintem jól látnak, s amiben a Fidesz fényévekre van az ellenzéktől, az az, hogy hogyan lehet elérni személy szerint az embereket. Óriási dolog lenne, ha az ellenzék százezer újságot tudna kinyomtatni, ha lenne hetilapja, mert rengeteg embert lehetne elérni pont azokon a helyeken, ahol például a választás eldől. El kell érni azt is, hogy az ellenzék egyfelé kommunikáljon. Én ezt már a Covid-járvány idején is nagyon hiányoltam.

Működni fog-e a közös kampány, odaáll-e majd mindenki, Márki-Zay a DK-s jelöltek mögé és fordítva, a DK is a maga szervezettségével Márki-Zay mögé?

K. P.: Szerintem nagyon komoly sebek keletkeztek az előválasztás folyamatában, ez nem csak cicaharc volt. Annak a fajta törzsiségnek, amit a Fidesz és a kormányzati kommunikáció előállított Magyarországon, van érezhető hatása az ellenzéken belül is, de ezzel együtt is, szerintem össze lehet még zárni. Ha az országos listát okos logika szerint állítják össze, akkor igenis, kampányolnia kell majd a DK-snak is a jobbikos körzetben, meg a párbeszédes körzetben, hogy a következő, listán szereplő DK-s politikus is bekerülhessen a parlamentbe. És ebből a szempontból szerintem biztató, hogy a DK-sok átadták Márki-Zaynak a róla szóló, a Fidesztől kapott lejárató csomagot. És nagyon okos húzás volt, hogy ő ezt nyilvánosságra hozta. Vannak bizalomépítő lépések és közös érdek, hogy mindenkinek egy kicsit nagyobb legyen a frakciója. Az más kérdés, hogy ebben a struktúrában sok az érdekellentét, és a Fidesz, ha ezeket mélyíteni akarja, akár sikeres is lehet. Lehet repedéseket előidézni, nagyon sok kiszivárogtatott információ lesz, ki kiről és mit mondott, hangfelvételek. De ezeket már megszokhattuk.

R. B.: Ugyanakkor Márki-Zay legitimációja a szavazóinak sokasága miatt nagy, másrészt meg tud ez a szekér indulni, ha az eredmények és a hangulat azt mutatja, hogy sikerül hatnia a pártokra. De ha belemegy a hosszú ideig tartó alkudozásba, hogy kinek hány frakciója legyen, akkor az ellenzéki választó sikítófrászt fog kapni, mert az intrikákból mindenkinek elege van. Ha van ideje és energiája politizálni, előre menni, akkor szerintem sikeres lehet.

De mi okozhatta Márki-Zay Péter sikerét?

R. B.: Egyrészt, rendkívüli világban és nem olyan demokráciában élünk, ahol a versengő politikusok az áfa nagyságával meg szakpolitikai programokkal vetélkednek a választók kegyeiért. Itt ez a fajta hozzáállás, ez a fajta akarat, ez a fajta küzdeni tudás kell ahhoz, hogy játékba kerülj. Másrészt, Márki-Zay Pétert minden eredménye igazolja. Lehetetlen szituációban, országos ismertség nélkül, a Fidesz legkomolyabb bázisán, Lázár Jánossal szemben nyert választást. Kicsivel később, már egy sokkal jobban szervezett Fidesszel és szintén Lázár Jánossal szemben, már egy bosszújátékban és nagyobb részvétel mellett, szintén megnyerte a választást. Elindult az előválasztáson, megnyerte a választást. Ilyenkor fontos, hogy az ember, és ez politikai kérdés, képes-e egy kicsit megállni, levegőt venni, fölmérni, hogy hová érkezett, minden őt igazolja, de vajon mindez elegendő lesz-e egy ennyire bonyolult struktúra vezetésére. Mit kell ahhoz tennie, hogy ebben ellavírozzon? Az erre adott válaszai döntik majd el, hogy mire lesz képes.

K. P.: Márki-Zay Pétert a rendszer, a Fidesszel és az ellenzékkel szembeni elvárás erősíti. Ő az, aki meg tud szólalni olyan figyelemfelkeltő hangon, amellyel be tud húzni újakat, például fiatalokat is a politikába. Megfigyelhető a személye kapcsán az a jelenség is, hogy azok, akik szeretik, nem veszik minden mondatát komolyan, de magát a személyét nagyon is. Gondoljunk csak arra, hányan szavaztak úgy Márki-Zay Péterre ezen a választáson, hogy az ideológiájával nem azonosultak, nem vették komolyan minden szavát, de a jelenséget igen. Egyfajta anti-establishment korszellem uralkodik, és Márki-Zay vitatható állításai is őt erősítették eddig, mert apatikussá vált és tanult tehetetlenségbe süllyedt a magyar ellenzéki szavazóközösség jelentős része, s valamivel fel kell kelteni a figyelmét.

R. B.: Induljunk ki a legjobb szcenárióból, és pár mandátummal az ellenzék győz. Azt a tábort össze kell tartani, a hat vagy hét frakciót vezetni kell. És döntő szempont lesz akkor, hogy komoly embernek gondolják-e, kell-e őt rugdosni az asztal alatt, vagy azt mondják, hogy igen, most ő a főnök, ő vezet minket. Szerintem Márki-Zay eddigi lépései jók, de addig, amíg az ember egyedüli harcosként járja az útját, más eszközökre van szüksége, mint ilyen esetben.

K. P.: Ez igaz, de ha megnézzük azt, hogy mi történt az előválasztás első és a második fordulója közt, azért ott már volt dörzsöltség, politikai taktika, manőverezés. Nyilván ez egy sokkal több szereplős képlet, amiben lavíroznia kell, de ha úgy vesszük, akkor túljárt mindenkinek az eszén.

Milyen lesz a kampány?

K. P.: A legmocskosabb kampány jön. Mindig ezt mondjuk persze, de mindig be is jön. 2018-ban például tényleg elképesztő volt az, hogy egy alapvetően sikeresen kormányzó kormánypárt a negatív üzenetekre hegyezze ki a kampányát, és ez így lesz most is.

R. B.: Mindenki azt keresi, minden kampánytanácsadó vagy stratéga, hogy hogyan lehet az emberekből érzelmeket kiváltani. Azt gondolom, a Fidesz is keresi még az érzelmi töltetet, egyelőre még teszteli az elképzeléseit. Egyfelől megvan ez a „védjük meg az eddig elért eredményeinket” típusú valami és hogy a baloldal majd elveszi az adókedvezményt, ami a saját tábornak szóló, hergelő üzenet. És nagyon nem becsülném le a pénzosztást, ami februárban jön. Akkor nagyon-nagyon nagy mennyiségű ember fog különböző jogcímeken pénzt kapni, aminek lesz hatása. Az emberek nagyon kevésszer szavaznak tudatosan a saját jólétük ellen. Szóval, fel van adva a lecke, hogy mi az az ellenzéki érzelmi töltet, az az egy mondat, ami összekovácsolja a kormányellenes szavazókat.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.