Lantos Gabriella: A kormány elengedte a járványkezelést

| 2021.11.04. 14:46

Olvasási idő kb. 14 perc

Ha az elmúlt másfél évben valódi járványkezelés folyt volna, a kormány most legitimen mondhatná, hogy mindent megtett, nincs más, mint kötelezővé tenni a Covid elleni védőoltást. De ez nem történt meg, mint ahogyan az egészségügyi intézményrendszer sem lett felkészültebb. Nemhogy több, de kevesebb intenzíves szakápoló van, s ha a jelenlegi ütemben nő az intenzív osztályon ápolt koronavírusos betegek száma, 2-3 hét alatt eléri a rendszer a kapacitása végét. Lantos Gabriella egészségügyi menedzser, a Róbert Károly Magánkórház volt operatív igazgatója szerint nem az a kérdés, hogy mennyi pénzért, hol és mennyit, hanem hogy egyáltalán ki fog dolgozni az emberek gyógyulásáért.

Bizalmatlanság, fenyegetődzés, titkolódzás, ijesztgetés, adathiány. Az egészségügyi kifejezések után ezek a szavak jutnak eszembe, ha a koronavírusról beszélgetünk. Önnek?

Ellenség.

A miniszterelnök is ezt mondja róla.

Nem nagyon szoktam egyetérteni vele, de most muszáj.

Mitől ellenség?

Attól, hogy a létében fenyegeti az általunk ismert civilizációt. Hogy megváltoztatta azokat a módokat, ahogyan az emberek a mindennapokat élték, amikor bizalommal, barátsággal, érintéssel fordultak egymáshoz. A Covid állandó veszélyérzetet, távolságtartást hozott és elképesztő bizalmatlanságot épített ki a társadalomban akár egyének, akár csoportok között. Ráadásul nem az látszik, hogy elcsendesedik, felpuhul, hanem újabb és egyre ártalmasabb variánsokat fejleszt. Olyan, mint egy feltartott mutatóujj az emberiség előtt: „mi van, hát ebből sem tanultok?! Tudok még keményebbet is, nézzétek!” Hozzáteszem, minderre persze nem megoldás, amit Orbán Viktor csinál.

Mit csinál?

Megteremti az egyéni döntés jogát, de a felelősséget áthárítja a társadalomra.

Nem az egyéni felelősség-vállalásokból áll össze a társadalmi felelősségvállalás?

Vannak országok, ahol igen, de Magyarország nem tartozik közéjük. Nálunk még magukkal szemben sem viselkednek felelősen az emberek, nemhogy mások iránt azok lennének. Nincs közös érték és nincs közös érdek.

Lehetséges, hogy a koronavírussal kapcsolatos félreértések nagyészt az információhiányból adódnak? Hogy amiatt feszülnek egymásnak a vírustagadók és a vírusfélők, mert senki sem tudja igazán, hogy miről beszél?

Biztosan ez is erősen benne van, de vírustagadók minden országban élnek, még azokban is, amelyekben teljes a közbizalom. Dániában is léteznek vírustagadók, de az arányuk elhanyagolható ahhoz képest, hogy a társadalom 90 százaléka be van oltva, mint ahogyan Spanyolországban és Portugáliában is. És ennek ellenére, mindenki, mindenhol, akár egy kávézó teraszán is hordja a maszkot, mert tudja, hogy közös a felelősség a gyerekek vagy azon emberek iránt, akik valamilyen egészségi probléma miatt nem beolthatók. Az Amerikai Egyesült Államokban elképesztően sok a vírustagadó, pedig ott nem titkolják el az adatokat és a valóságot. Tehát nem hiszem, hogy elsősorban az információhoz jutás miatt vannak félreértések. Sokkal inkább – és ez globális jelenség – egy antimodernista és elitellenes meggyőződés térhódításáról van szó. Persze, ha ehhez társul egy olyan kormányzat, amely minden módon akadályozza a felelősségteljes döntéseket és titkos járványkezelést folytat, az tényleg nem segít a megértésben.

Petike Áron

Az segítene, ha a kormány és a véleményformálók elkezdenék annak nevezni a koronavírust, ami? Ellenség helyett kórokozónak? A WHO szerint az államoknak minden eszközük megvan arra, hogy megfékezzék a vírust. Csak el kellene dönteniük, hogy megfékezik.

Nevezhetjük ellenséges kórokozónak. Ugyanakkor a legnagyobb ellenséget is szét lehet szedni darabjaira. Erről szól a menedzsment és erről kellene szólnia a kormányzásnak. Ha egy óriási nagy problémahalmazt, egy ellenséghalmazt feldarabolunk elég kicsi elemekre, akkor azokat egymás után, szépen, szorgalmas munkával le tudjuk győzni. Magyarországon ez nem történt meg. Ha ez megtörtént volna, miként azt a WHO is ajánlja, akkor lenne tesztelés, képző- és felvilágosító kampányok, tesztelőpontok országszerte. S ha még ez sem hat, akkor jöhetnek a szigorú intézkedések. Ha az elmúlt másfél évben így fel lett volna építve a járványkezelés, akkor a kormány most legitim módon mondhatná azt, hogy kötelezővé teszi a Covid elleni védőoltást, mert ez kell, hogy az ország visszatérhessen a normális élethez. És akkor nem születne olyan intézkedés sem, hogy a munkaadó döntse el, foglalkoztat vagy sem oltatlanokat. Ebben az országban folyamatosan át van hárítva a felelősség.

Vagyis a kormány elengedte a járványkezelést?

Abszolút. És nem is érdekli más, mint a közelgő választások. Mindent, ami azt a látszatot kelti, hogy nem mennek ragyogóan a dolgok, valamit nem oldottak meg, egyszerűen kiütik az emberek figyelméből. Ami csúfítja az általuk festett képet, az nincs.

 

Ezért nem hallani hivatalosan semmit sem arról, hogy mi történik az egészségügyben, mennyire áll készen a növekvő számú megbetegedésekre?

A negyedik hullám már régen itt van. Ám az, hogy mi történik az egészségügyi rendszerben, még annál is titkosabb, mint amilyen eddig volt.

Az hogyan lehetséges?

Már nem e-mailben, levelekben, nyílt rendeletekben, jogszabályokban kommunikálnak az intézményrendszerrel, hanem telefonon. Az intézményvezetők így kapják az utasításokat arról, hogy a felkészülés jegyében mennyi ágyat ürítsenek ki vagy hogy felezzék meg az egyéb ellátásokat. Én nem szórakozásból, vádaskodásból vagy vírusimádóként mondom, de mostanra több érvet tudok felhozni a kötelező védőoltás mellett, mint ellene.

Mondjon egy közérthetőt.

Egy covidos beteg intenzív osztályon való kezelése ötször többe, 8-10 millió forintba kerül, mint egy egyéb betegé. Vagyis, három rákos vagy szívbeteg vagy stroke-os ember kórházi ellátására lenne elég egy koronavírusos ellátásának költsége. Mondok mást. A koronavírus miatt komplett kórházi osztályokat ürítenek ki, onnan a személyzet és a pénz is a koronavírusosok ellátására megy. Az elmúlt évben ötezer rákos beteget nem tudtak diagnosztizálni, pedig a rák is olyan, mint a Covid, ha időben észreveszik, jobbak a gyógyulási esélyek. Ráadásul a lélegeztetőgépre került covidosok 90 százaléka meghal, vagyis hiába volt minden. Közben meg ott a megoldás: létezik és működik a védőoltás. Értem én, hogy egy felnőtt ember maga rendelkezik a teste fölött, ezért felelőssége tudatában joga van úgy dönteni, hogy nem oltatja be magát. De ugye, egy ilyen ember azt is tudja, hogy ha kórházba kerül, másik öt ember gyógyítását akadályozza meg, tehát mások életével játszik?

Megoldás lenne, ha most nem alibiből, hanem valóban kineveznének járványkórházakat, a többit meg hagynák gyógyítani?

Attól nem lesz se több pénz, se több ágy, és pláne nem lesz több a szakértő személyzet. Az intenzíves nővérek száma békeidőre volt szabva, ami azt jelenti, hogy körülbelül 1200 beteget tudtak ellátni.

Petike Áron

Ez a probléma már a vírus megjelenésekor is fennált. Másfél év kevés volt arra, hogy kiképezzenek intenzíves nővéreket?

Ezen én csodálkozom a legjobban. Azt már elég gyorsan érzékelték a kormányban, hogy több orvosra lesz szükség. Ugyanakkor szakértelem hiányában nem mérték fel, hogy az intenzív ellátás legszűkebb keresztmetszete nem az orvos, hanem az intenzíves nővér. Ráadásul időközben az orvosok bérét megemelték, a nővérekét meg nem. Milyen üzenet az, hogy ti nem vagytok fontosak?

Milyen?

Olyan, amire azt lehetett mondani, hogy akkor elmegyek kutyakozmetikába meg holisztikus gyógycentrumba dolgozni. A legjobban képzett nővérek hagyták el a rendszert az utóbbi egy évben. Mostanra jó esetben ezer intenzíves beteg ellátását tudja megoldani az intézményrendszer. Számoljunk. Békeidőben általában 400 ember fekszik az intenzív osztályokon. Ehhez ma hozzáadódik 200 covidos beteg, akiknek a száma hetente ennyivel emelkedik. Azaz egy hét múlva 400, két hét múlva 600 koronavírusos beteg lesz az intenzív osztályokon. A rendszer kapacitásának ott a vége. Azokért, akik ezen felül kerülnének intenzív osztályra, akármilyen betegséggel, senki sem fog tudni valóban dolgozni. Egy intenzíves nővér két beteget tud ellátni. Ha három jut rá, akkor 30 százalékkal, ha négy, akkor 50 százalékkal csökken minden beteg túlélési esélye. Szóval, nem az a kérdés, hogy milyen centrumok legyenek, hanem hogy ki fog ott dolgozni.

És a háziorvossal e-mailben beszélünk, telefonon keresztül állít fel diagnózist, egy sima vérvételre 2-3 hét, egy endokrinológushoz meg három hónap a várakozási idő. Vizsgálatok és műtétek sora marad el.

A legegyszerűbb dolgokra sincs ember. Hosszú távon óriási veszteségeket jelent majd emberéletben és pénzben a kormány tenni nem akarása. Rövid távon az a helyzet, hogy a menthetetlen koronavírusos egy hónap alatt meghal, viszont a járulékos veszteség 2-4 év alatt mutatkozik meg. Értem alatta azokat, akik nem kapták meg a szükséges kezelésüket, akiknél nagyon, esetleg már túl későn diagnosztizálták a betegséget. A problémák halmozódnak, a megoldásuk halasztódik.

A sikeres járványkezelés érdekében a kormány megteremtette a jogszabályi hátterét annak, hogy a magánkórházak is fogadhassanak koronavírusos betegeket. Ez most nem lehet segítség?

Úgy tudom, annak az egy magánkórháznak, amely felajánlotta a kapacitásait és gyógyított is covidos betegeket, nem időben fizetett, ha egyáltalán fizetett az állam. Nem hiszem, hogy bármely befektető örülne az eredményessége emiatti romlásának.

De ha rendesen fizetne az állam, lenne náluk elég szakértelem és kapacitás?

Nagyjából öt olyan magánkórház van az országban, amelyben rendes intenzíves ellátásra képes személyzet van. Szóval valamekkora kapacitás, ha szűken is, de lenne, azonban az intenzíves ellátást üzemszerűen az államnak kell nyújtania. A magánkórházak a kisebb, életet nem veszélyeztető, gyakori esetek ellátására jöttek létre, azokra, amelyekre van fizetőképes kereslet. Olyan ellátást egyébként sem szabad nyújtani, amelyből évente kettőt csinál az adott intézmény, mert azt nem lehet jó minőségben elvégezni.

Akkor mi a következő lépés?

A kármentés. Ahhoz, hogy nagy valószínűséggel ne terhelődjön túl az egészségügyi rendszer, a felnőtt lakosságon belül 90 százalékosnak kellene lennie az átoltottságnak, vagyis nagyon rövid időn belül közel kétmillió embert még rá kellene venni az oltásra. Ez nyilván nem fog megtörténni a járvány csúcsáig, ami nagyjából két hónap múlva következik be. Így most ugyanaz maradt megoldásnak, ami eddig is, a távolságtartás, a maszkhasználat, az otthonról végzett munka, az online oktatás. 60 százalékos átoltottság a delta variánssal szemben valójában semmi.

És a kármentés meg a parlamenti választások után mi lesz? A vírusról azt mondják, az emberekkel marad.

Szerintem egy idő után az oltottak ki fogják kényszeríteni, hogy az oltatlanságnak valós következménye legyen. Ha meg emberjogi szempontok miatt az állam nem veheti át a felnőttek testével kapcsolatos döntéseket, akkor a jog mellé felelősséget kell tenni, ami pénzügyi következményt jelent.

Például?

Kiveszik a társadalombiztosítási alapcsomagól az oltatlanok Covid-ellátását. És mindenki szabadon eldöntheti, hogy akar-e fizetni akár 8-10 millió forintot mert koronavírusos lesz és legrosszabb esetben intenzív osztályra kerül, vagy nem akar. Vagy akar ennyi adósságot hagyni az örököseire, vagy nem akar.

Ez szélsőséges megoldás lenne. Amíg nem kötelező a védőoltás, egy ilyen pert az állam szinte biztosan elveszítene.

Miért veszítené el? Az sincs benne az alapcsomagban, ha valaki raftingolni megy és szilánkosra töri a lábát. Az oltatlan covidos és a raftingos balesetes intenzíves kezelése között nincs különbség, mindkettő önként vállalta az extra kockázatot és a felelősséget.

Jelenleg is több mint 1200 panasz van az Alkotmánybíróság előtt koronavírussal kapcsolatban, köztük olyan egészségügyi dolgozóé, aki nem ért egyet azzal, hogy a munkáját csakis beoltottan végezheti a jövőben. Nagyon sok a bizonytalanság a jogértelmezésben.

Az egészségügyre vonatkozóan az Alkotmánybíróság kimondta, hogy nem alkotmányellenes a kötelező védőoltás. Gondolom, sok foglalkozás esetén ki lehet mondani ugyanezt. A leghatékonyabb ­meggyőző eszköz a pénzügyi következmény. Nincs más út, hacsak nem akarunk még öt év múlva is a Covid okozta káreseményekkel foglalkozni.

Még több olvasnivaló a témában.

A törpe minoritás óriása

Révész Sándor

Mi már a haladár Adytól vélünk tudni Magyarország „ázsiai állapotairól”, holott ezt a szóképet a régen elfelejtett „ókonzervatív fekete báró”, Sennyei Pál vitte bele a köztudatba. Amikor a 48-as és a 67-es alapon állók harcáról szólt a politikai élet, egy maroknyi konzervatív arisztokrata 47-es alapon képzelte el Magyarország modernizálását. A lehetetlen küldetés donkihótéi közül magasodott ki Sennyei Pál.

Elolvasom

A gyűlöletkeltő propaganda ellenére nőtt az LMBTQ emberek elfogadása

Petike Áron

Egyre többen merik felvállalni meleg és transznemű identitásukat Magyarországon, és velük kapcsolatban a társadalmi elfogadottság is növekvőben van a Medián tavaly decemberben végzett felmérése szerint. A 2022. áprilisi népszavazási kampány meleg- és transzellenes propagandája, valamint a kormány manipulatív kérdéseire leadott több mint három és fél millió támogató válasz (nem szavazat) ellenére a magyar társadalom jelentős része számára a melegek társadalmi jelenléte és elfogadása a hétköznapok részévé vált.

Elolvasom

Isteni San Diego

Hegyi Iván

Szép telei voltak Tóth Zoltánnak a 2010-es években. A San Diego Sockers 2011 februárjában visszavonultatta 1-es számú mezét, majd 2014 januárjában beválasztották az Indoor Soccer Hall of Fame-be. Kaliforniai klubja szerint ő volt „az amerikai teremfutball legjobb kapusa”. Itthon egyszer játszott a válogatottban és 33 első osztályú mérkőzésen az Újpest csapatában – nagypályán –, majd 1979 augusztusában, alig huszonhárom évesen, a szabad világba szökött.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Tátrai Annamária: Szerintem a közmunka is megbélyegző

Tóth Ákos

Hatalmas vállalkozás eredményeit tette közzé Tátrai Annamária statisztikus, szociológus a Tárki által jegyzett Társadalmi Riport 2022 című kötetben. A tanulmányában megrajzolta Magyarország szegénységi térképét, s becsléseket tett a szegénységben, illetve a súlyos anyagi nélkülözésben élők arányára az egyes járásokban. Úgy tűnik mintha a kormány lemondott volna a legszegényebb településeken élőkről. A kutatóval beszélgettünk.

Elolvasom
Keresés