Szabó Brigitta Lassú ébredés

Csaba László: Nincs finanszírozási korlátja a következő két év kormányzásának

A magyar kormány eleinte úgy volt a koronavírus okozta gazdasági nehézségekkel, hogy szépen kivárja, amíg gyorsan elmúlnak. Aztán be kellett látnia, hogy nem egy kéthónapos, átmeneti megtorpanásról van szó. A jelenlegi prognózisok szerint akár 6,8 százalékkal is csökkenhet a gazdaság teljesítménye idén, ami háborús időkre jellemző mérték, s a kibocsátás valószínűleg csak 2022-re éri el ugyanazt a szintet, amelyen tavaly állt. Csaba László, a CEU professzora, a Corvinus egyetemi tanára szerint a kormány lassan és csöndben ugyan, de végrehajtott egy gazdaságpolitikai félfordulatot, s a károk enyhítése érdekében elkezdett költekezni. Pénz lenne arra, hogy ezt most az ország fejlődése szempontjából hasznosan csinálja, hiszen a költségvetésben van mozgástér, a külföld hitelezi a magyar államot, a magán megtakarításokat is be tudja csatornázni az államadósság finanszírozásába, de úgy látszik, a haverok, a sport és a soha meg nem térülő beruházások finanszírozása még mindig a kabinet gyengéje.

Érdemes arra várnia a kormánynak, hogy ha majd helyre áll a világgazdaság, akkor az itteni is rendbe jön?

Az első-második negyedévben ez volt a kormányzat gondolkodásának iránya, a Magyar Nemzeti Bankénak (MNB) meg pláne. Aztán belátták, hogy ez nem elég. Bár nem kommunikálták, de elkezdtek válságot kezelni.

Mi hozta meg a fordulatot? Esetleg a több mint 13 százalékos, második negyedéves GDP-csökkenés sokkja?

Nem, annál azért már korábban sikerült észrevenni, hogy nem egy rövid, két hónapos gazdasági visszaesés történik, amiből gyorsan ki lehet lábalni, hanem komoly recesszió indult el. A 2019-es 4,9 százalékos növekedés után, idén akár 6-6,5 százalék is lehet a visszaesés, ami összességében több mint tíz százalékos lassulás. Ez a mérték a háborús éveket idézi, ennél nagyobb GDP-csökkenés csak 1919-ben és 1991-ben volt. A gazdasági teljesítmény a jelen álláspont szerint 2022-re érheti el a 2019-es szintet. Beindult tehát Magyarországon is az a fajta ösztönös keynesi reakció, hogy amikor baj van, a kormányok költekeznek.

És a magyar jól költekezik? Elég sok a kritika ezen a téren.

Részben. Láthatóan továbbra is megy a pénz a haveroknak, folytatódnak a sportberuházások, nem állították le Paks 2-tőt vagy a Belgrád-Budapest vasútfejlesztést. Az sem előrevivő, hogy úgy öntik a pénzt a turizmusba, hogy nem számít a megtérülés. Viszont az nem kifogásolható, hogy az egészségügyre, a nyugdíjakra, az állami cégekre, a bérekre is többet költenek. Az is rendben van, hogy az év elején elvettek 350 milliárd forintot az MNB-től, ami miatt a többi között le kellett állítani a Széll Kálmán téren lévő Postapalota rekonstrukcióját, de a Pallas Athéné Alapítványok is visszamondták több könyv kiadását. Nyilván, Király Júlia (az MNB volt alelnöke – a szerk.) most azt mondaná, hogy a pénzt már el kellett volna vonni ezelőtt 3-4 évvel. Igaza van, de a lényeg, hogy végre megtörtént. Nem volt gyors és automatikus az ébredés. A kormányzat szerencséjére, az elmúlt évek fegyelmezett költségvetési politikája lehetővé teszi, hogy költekezzen. A kérdés inkább az, hogy ez milyen struktúrában történik majd.

Mi látszik most?

Mivel folyamatosan mást csinálnak, mint amit mondanak, nem lehet tudni, mi lesz, de az biztos, hogy megtörtént egy gazdaságpolitikai félfordulat. Tudomásul vették a visszaesést, tudomásul vették, hogy nem lesz gyökjel alakú kilábalás, amikor nagyon gyorsan helyre áll minden. Annak ellenére, hogy azt mondták, soha, de soha, mégis élnek a devizahitel lehetőségével, s elkezdtek belső keresletet is élénkíteni. Azért sem lehet biztosan tudni, mit fognak tenni, mert több lehetőség, több válságkezelési szint és stratégia létezik. Lehet úgy csinálni, hogy reggel kiküldik az embereket a temetőbe, hogy ássák ki a sírhelyeket, délután meg temessék be, s ezért kapnak valami pénzt. Vagy van a válságkezelés magasfoka, amikor a nehézséget lehetőségnek tekintik. A kettő között bármi megtörténhet.

Milyen lehetőségekre gondol?

A társadalom és a jövő szempontjából hasznos beruházások megvalósítására, akár az egészségügy, akár az információ-technológia területén. De a szociális szférában is lenne tennivaló, mindenekelőtt az aktivitás csökkenését ellensúlyozó intézkedésekre lenne szükség.

Nem segít, hogy a KSH elkezdte kreatívan mérni a foglalkoztatást, így nem látszik a valós helyzet.

És mindig meg is tudja indokolni, valamely nemzetközi egyezménnyel vagy szabállyal. Tényleg gazdaságilag aktív valaki, ha csupán a fizetése 20 százalékát kapja? Vagy az a felszolgáló, aki a korábbi heti hat nap helyett most kéthetente egyszer dolgozik? Tele vagyunk ilyen példákkal. Ráadásul rengeteg vállalkozás megszűnt. Csak végig kell menni Budapesten, üzletek sokaságára van kiírva, hogy eladó, kiadó, technikai szünetet tart. Az ott dolgozók sincsenek olyan értelemben foglalkoztatva, mint korábban voltak. Az egész félrevezető. Azt mondani, hogy 4,5 millió a foglalkoztatottak száma, önbecsapás. A torz statisztika viszont alkalmat ad arra, hogy a kormány tovább folytassa a szociálisan érzéketlenségét, s azoknak, akiknek kellene, nem ad a kifizetéseknél.

Bátoríthatja ebben, hogy úgy tűnik, Brüsszelben felpuhult az uniós pénzek kifizetésének összekapcsolása a jogállami kritériumok teljesítésével, vagyis a pénzcsap nem áll el?

Részben igen, de szerintem az uniós pénzek jelentősége eltúlzott. Az igazi nagy tétel a pénzügyi forrásokat tekintve az, hogy az Államadósság Kezelő Központ ki tud menni a globális pénzügyi piacra, ahol óriási túlkínálat van a negatív kamatok világában. Ha valaki pozitív kamatot kínál, akkor annyi pénzt vehet fel, amennyit nem szégyell. Az év végére 77 százalék lesz az államadósság ráta, ami 15 százalékkal kisebb a tavalyi uniós átlagnál, e szerint a magyar állampapír megbízható. A nemzetközi mellett ott a belső kereslet is, az állam a piacinál picit magasabb kamattal meg tudja szerezni a magánmegtakarítások nagy részét. Szerintem nincs finanszírozási korlátja a következő két évben a kormányzatnak. Akár klasszikus választási gazdaságpolitikát is folyathat.

 

Igen, csak az uniós pénz ingyen van. Csupán jól kell tudni „lepapírozni”. Ráadásul jórészt abból tartják el a számukra kedves, fontos, lojális cégeket Az uniós pénzek 90 százalékát érinti a korrupció.

Ez biztos, hogy így van, én csak azt állítottam, hogy az összes finanszírozásnak kisebb részért adják az uniós források. A nagyobbik része, hogy elvettek pénzt az önkormányzatoktól, a jegybanktól, hogy a belső megtakarításokat bevonják az adósság finanszírozásba, s hogy kaphatnak pénzt a nemzetközi piacokról. Az persze igaz, hogy az uniós pénzek nagyon célzottak. Ilyen értelemben a jogállamiság aktiválása a kormányzatot sokkal érzékenyebben érintené, mint amilyen hatása a gazdaság egészére lehetne. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy egy ilyen jogállamisági folyamatot végig tudna vinni az EU élesben. Nincs meg hozzá a mechanizmus. De ha meg is lesz, a keresztfeltételesség eddig se nagyon működött. Amikor betesznek konkrét intézkedéseket, például a mezőgazdasági vagy területfejlesztési kifizetésekbe, a szakminiszterek keresztülhúzzák, mondván, lépjünk túl a témán és haladjunk. És különben meg mi lenne, ha nem jönne területalapú agrártámogatás egy olyan országba, ahol a nemzeti terméknek csupán öt százaléka a mezőgazdaság? Semmi. Vagy ha nem építenénk utat olyan állam felé, amellyel nem is kereskedünk? Az sem állítja fejre a gazdaságot. Nagyobb baj lenne, ha nem tudnánk felvenni devizahitelt. De ez meg nem áll fent, van pénz, a kormánynak megvan a mozgástere ahhoz, hogy úgy fütyöljön és olyan táncot rendeljen, amilyet csak akar.

Vagyis 2008-hoz képest alapvetően más pozícióban van az ország?

Nincs olyan finanszírozási veszély, amilyen 2008-2009-ben volt.

És most milyen Magyarország híre?

Kétféle. A japán nyugdíjalap vagy az arab olajsejk számára jó, hiszen a pénzét biztonságosan be tudja fektetni magyar állampapírba. Alacsony az adósságráta, közvetlen finanszírozási nehézség nincs, Magyarország pozitív kamatot fizet. Aztán amikor az ember elmegy értelmiségi társaságba New Yorktól Amszterdamig, akkor magyarázkodnia kell. A politizáló közvéleményben ugyanis rendkívül rossz az ország megítélése.

És a működőtőke körében? Azt mondják, most az történik a világban, hogy bezárnak egy üzemet, s azt nem biztos, hogy ugyanott nyitják ki később, vagyis átrendeződés van.

Van mozgás, kár lenne tagadni, de arról azért nincs szó, amit május, június környékén írtak, hogy az értékláncok lerövidülnek és visszatérünk ahhoz a helyzethez, hogy ki-ki a maga kertjében termeli a krumplit. Ezzel szemben nagyon erős az ellenérdekeltség a gazdaság minden szintjén. Nem számítok komolyabb átrendeződésre.

Németország felől is biztos? Ők a legnagyobb működőtőke-befektetők Magyarországon.

Megmondták, hogy utálják, ami politikailag Magyarországon van, de a német tőke köszöni, jól érzi magát. Megjegyzem, az összes szabályozás, vagy a rabszolgatörvény, meg ami az egyetemeken történik, az osztályharc nyelvére úgy fordítható le, hogy a munkaadók pozíciója erősödik, a munkavállalóké meg a korábbinál is gyengébb. Pontosan tudom, hogy ennek tükrében mit írtam alá munkaszerződésként a Corvinus Egyetemen.

Mit?

Egy harminc oldalas szerződést, aminek az a lényege, hogy lemondok a jogaimról és magamra vállalom a munkaadó kötelezettségeit, ezen kívül ő azt csinál, amit akar és oda rendel engem, ahova akar.

Miért írta alá?

Ha nem írom alá, elküldenek nyugdíjba.

Hogy következmények nélkül lemondathatnak gondolkodó, a jövő generációját oktató embereket a jogaikról, elképesztő arroganciára és cinizmusra vall.

Aláírtuk. Nem voltunk olyan vérmesek, mint a színiakadémián.

És ez hova vezet?

Kiterjesztik az állatorvosi egyetemen kialakult modellt. Ott korábban nem volt kutatás, disznóherélésből ugyanis nem lehet publikálni. De sebaj, mert a Corvinustól elcsatolták a kertészeti kart, amelynek van egy erős, biológiai kutató iránya is, a dolgozóinak meg komoly nemzetközi elismertsége, publikációs tevékenysége. Összerakták őket az állatorvosokkal, így lett az egyetemen tudományos teljesítmény is, és máris oda lehetett vinni a fizető külföldi hallgatókat. Az államnak ez jó, mert nem kell költenie az egyetemre. A Corvinuson is ez a cél, minél több fizetős külföldit felvenni, gyorsan papírt adni neki, és jöhet a következő. Az irkafirka meg marad az akadémiára.

Összességében az látszik, hogy gazdaságilag stabil a rendszer, ami pedig mögötte, a társadalommal történik, akár az oktatásban, hosszú távon nem előrevivő. Mi következik ebből?

Hogy a rendszer borulékony.

Ki boríthatná fel?

Ha egy országban sokan elveszítik a munkájukat, mondjuk az alsó-középosztály olyan része is, amely politikailag aktív, az nem tesz jót a politikai stabilitásnak, különösen egy olyan rendszernek nem, amely túlnyomórészt a gazdasági teljesítményével legitimálta magát. Nagyjából 300 ezer emberről beszélünk, akiknek megszűnt az állása, ehhez jönnek azok, akiket nem látunk a statisztikában. Az idegenvezető általában nem volt bejelentve, de számos példát lehetne hozni a szolgáltatói szektorból. Ha ezeknek az embereknek felkopik az álluk, az megváltoztathatja a politikai hangulatot. A vállalkozások bedőlésének, a foglalkoztatás mérséklődésének, az infláció növekedésének, amely a nyugdíjasokat aránytalanul érinti, és a helyzet bizonytalanságának, hogy kiderült, nagyobb a baj, mint gondolták, lesz társadalmi következménye. Ha a szavazók 5-7 százaléka átáll az ellenzékhez, az pont elég ahhoz, hogy az ellenzék alkotmányozó többséget szerezzen magának.

Jó, de azt mondta, pénz van. Vagyis ha akarnák, akkor tudnák kezelni a problémát.

Nem tudom, hogy képesek lennének-e rá. Én úgy látom, akik a mikro-, és kisvállalkozói világban léteznek, azért vannak ott, mert nem akarnak nagy állami szervezetnél dolgozni, az életfelfogásuk, hogy a maguk urai. Ha ez megszűnt és nincs helyette más neki való, akkor elégedetlen lesz. De gondot fog jelenteni az is, ha a gyerekeknek otthon kell tanulniuk. Nehéz elképzelni, hogy anyuka boldogan dolgozik, háztartást vezet és megtanítja a Pitagorasz-tételt. Akik eddig jól éltek, nem foglalkoztak közügyekkel, hiszen a zsebük tele volt, most viszont mozgolódni fognak. Ezek olyan társadalmi feszültségek, amelyek nem jelennek meg az elsődleges gazdasági mutatókban, mert szerkezeti jellegűek. Az igazi kérdés az, hogy képes lesz-e a kormányzat kezelni ezt az átrendeződést.

Névjegy

Csaba László
közgazdász

  • 1976-ban végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen
  • 1976-87 MTA Világgazdasági Kutató Intézet
  • 1988-2000 - Kopint-Datorg
  • 1996-ban az MTA doktora
  • 1997-ben habilitált a Budapesti Corvinus Egyetemen, azóta egyetemi tanár
  • 2000 - a CEU Nemzetközi és Európai Tanulmányok Tanszékének egyetemi tanára
  • 2013-2015 az EU-országok akadémiai kutatását koordináló és finanszírozó Science Europe társadalomtudományi szekciójának tagja
  • 2007- az MTA levelező tagja
  • 2013- az MTA rendes tagja
  • Vendégprofesszor Milánóban, Helsinkiben, Frankfurtban, Berlinben

 

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.