Bíró-Nagy András: Nem váltak EU-ellenessé a magyarok, de egyre többen euroszkeptikusak

Lakner Zoltán | 2022.06.09. 09:21

Olvasási idő kb. 17 perc

Új módszerekkel vizsgálta a Policy Solutions (PS) a magyar lakosság Európai Unióhoz való viszonyát. Kiderült, hogy a 70 százalék körüli támogatottsági mutató mögötti összkép sokkal töredezettebb. A Mennyi Európát szeretnénk? címet viselő tanulmány szerint az EU-t támogatók vannak a legtöbben a magyar társadalomban, de csak 49 százalékra tehető az egyértelműen EU-pártiak aránya. Az Unióból a legtöbb magyar szinte kizárólag az anyagi előnyöket érzékeli, kevéssé az értékközösséget, emellett egyre szélesedik a tagságot igen, de az integrációt nem óhajtó állampolgárok köre is, sőt a Fidesz-támogatók egyötöde a kilépésre szavazna. Bíró-Nagy András politológussal, a PS igazgatójával arról is beszélgettünk, hogy a magyar kormány kétségbeesetten próbálja megszerezni az uniós forrásokat, és hogy meglehetősen aggasztó a Fidesz számára, ha ebben a törekvésében Navracsics Tibor a legnagyobb reménysége. 

Akció

Milyen csatornákon, milyen ügyeken, jelenségeken keresztül szereznek benyomást a magyar választópolgárok az Európai Unióról?

Az EU megítélését a folyamatosan zajló euroszkeptikus kampányok nem tudták átfordítani általános negatív megítélésbe, de a sok éves aknamunkának látszanak már az eredményei. A kormányzati propagandának erős hatása van arra, hogyan látja a magyarok jelentős része az Európai Uniót. A mi kutatásunkból kiderül ugyanakkor az is, hogy szorosan összefügg az EU-ról alkotott vélemény az EU-val kapcsolatos tudással.

Készítettünk egy egyszerű tesztet ennek felmérésre, amelynek valamennyi kérdésére csak a megkérdezettek 37 százaléka tudott válaszolni. Az ő körükben az EU támogatottsága 82 százalék, míg azok között, akik egyetlen kérdésre sem tudtak jó választ adni, az EU támogatottsága csak 46 százalékos. Ők vannak igazán kitéve annak, hogy Orbán Viktor aktuális szemüvegén keresztül lássák az európai uniós eseményeket. A kormánymédia hatását jól mutatja az is, hogy a fideszesek 70 százaléka azonosul azzal az állásponttal, hogy a brüsszeli bürokraták rá akarják erőltetni akaratukat a magyarokra.

Közben a Fidesz-tábor nagyobb része is az EU-tagság híve, csak éppen ők a tagság másféle tartalmát látnák kívánatosnak?

Ha azt a kérdést tesszük fel, bent maradjunk-e az EU-ban, akkor a válaszadók körülbelül 70 százaléka igennel felel. Ez évek óta így van. Ám ha megnézzük, hányan támogatják, hogy különböző ügyekben tényleges európai együttműködés legyen, akkor ez az arány jóval alacsonyabb, 44 százalék. Ők azok a szavazók, akik européernek nevezhetők, ami alatt azt értjük, hogy bent is maradnának az Európai Unióban és a mélyebb európai integrációnak is a hívei. Az Európai Egyesült Államok koncepcióját kevesen támogatják, viszont azoknak az aránya jelentős, a mi kutatásunkban 27 százalék, akik támogatják ugyan az uniós tagságot, de a nemzeti szuverenitásból lehetőleg nem adnának föl semmit, vagy csak nagyon keveset.

Nekik mit jelent az Európai Unió?

Ők is látják az Európai Unió bizonyos előnyeit, elsősorban az uniós pénzeket, valamint a szabad mozgásból, munkavállasból, tanulásból fakadóakat. Még azok közül is sokan érzékelik a tagság mellett szóló materiális érveket, akik általában véve úgy gondolják, hogy a nemzeti szuverenitásunkat veszélyezteti az EU-tagság.

Nemrég a CEU Demokrácia Intézete publikált egy kutatást, amely az április 3-i választáson leadott voksokat elsősorban anyagi motivációkra vezette vissza. Az EU-tagsággal kapcsolatos materiális előnyök markáns megjelenése mintha erre a magyarázatra hasonlítana, s eszerint az ideológiai kampányok ellenére sem ment ki a divatból a gazdasági szavazás.

Az elmúlt egy-két évben mi is számos kutatásban bemutattuk, hogy ezek a tényezők ismét egyre fontosabbá váltak. De ha húsz évre visszamegyünk, az uniós tagsággal kapcsolatos egyik legfontosabb várakozás akkor is a felzárkózás lehetősége volt, és az, hogy életszínvonalban elkezdünk közelíteni az EU addigi tagállamaihoz. Vagyis abban reménykedtünk, hogy az emberek jobban fognak élni, és különféle termékekhez, szolgáltatásokhoz könnyebben hozzáférhetünk. Az emberek ma is ezeket tartják az EU-val járó legfontosabb előnyöknek, és ezeken keresztül ítélik meg azt, hogy érdemes-e bennmaradni.

Abban történt inkább változás, hogy míg például Örkény Antal és Székelyi Mária 2003-as kutatása szerint a tagság iránti jóléti várakozás és a nemzeti büszkeségérzet sokaknál egybeesett, mára itt valami eltört a fideszes szavazókban. Ma már az egyötödük kilépne az EU-ból, és a Fidesz-tábor jelentős része a nemzetek Európája koncepció jegyében tekint a közösségre, vagyis nagyjából úgy, hogy maradjunk tagok, de Brüsszel ne szóljon bele semmibe.

A felmérésükben is kimutatott csalódottság az anyagi várakozások be nem válásának szólhat – más kérdés, hogy ezért vajon miért az EU-ra, és miért nem a magyar politikai osztályra orroltak meg a választók –, de minek tulajdonítható az ugyancsak jelen lévő harag és csalódottság?

Ha folyamatosan arról szól a kormányzati narratíva, hogy szabadságharcot kell folytatnunk Brüsszellel szemben, meg hogy nem leszünk a gyarmata ennek a birodalomnak, minden uniós csúcs témája az, hogy valamit meg kell védelmeznünk, továbbá a kormánnyal szembeni minden nyugati kritika egy Magyarország elleni kollektív támadással egyenértékű, akkor nem csoda, hogy a lakosság egy része haragot, dühöt vagy akár félelmet érez az uniós intézmények iránt. Az arányuk nem olyan nagy, 15-20 százalék körüli.

Ennél sokkal elterjedtebb negatív vélekedés az, hogy Brüsszel túl sok mindenbe beleszól, túl szorosan szabályozza, mi történjen a tagállamokban. Ezt a véleményt a mi kutatásunkban a megkérdezettek közel egyharmada osztja, és folyamatosan tápot ad neki a kormány brüsszeli bürokráciával hadakozó retorikája.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés