Kijelenthető, hogy megtörtént, ami ellen a magyar kormány több mint tíz éve küzdött, azaz összekapcsolódtak az európai uniós jogállamisági és pénzügyi elvárások?

Valóban ez történt, annyi megkötéssel, hogy a jogállamisági mechanizmus nem általános érvényű, hanem az uniós pénzek elköltésével összefüggő jogállamisági problémákra vonatkozik. A feltételességi eljárásról, tehát magáról az eszközről szóló döntés már 2020-ban megszületett, és most először alkalmazták. Így jöhetett létre az uniós költségvetés három operatív programjának 55 százalékát befagyasztó döntés, valamint annak a tilalma, hogy az elmúlt években létrehozott több mint harminc, úgynevezett közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványhoz uniós támogatások érkezzenek. Ez precedens is arra vonatkozóan, hogy az uniós alapszerződésben foglalt jogállamisági értékek védelme és az uniós pénzekhez való hozzáférés kéz a kézben jár. Ez a magyar kormánnyal kapcsolatos problémákon jóval túlmutató fejlemény.

Merthogy ez az EU önazonosságáról is szól?

Így van. A pénzbefagyasztásról szóló döntés egyhangú döntéssel született. Ez mutatja, hogy nem csak néhány ország mániájáról van szó, hanem a jogállamisági feltételek megsértése miatti pénzvisszatartásról konszenzus alakult ki. Ezt a döntést nagyon sok ponton elgáncsolhatták, elodázhatták, elaltathatták volna, lezárhatták volna a folyamatot következmények nélkül. A tagállamok nyomásgyakorlásának köszönhető, hogy mégsem ez történt, ami szintén arra utal, hogy a magyar ügyön túlmutató kérdésekre is keresték a választ.

Tagállami nyomás alatt egyes konkrétan megnevezhető országokat értünk?

A döntés végül konszenzusig jutott, de különösen aktívak voltak mindvégig a Benelux- és a skandináv államok, és idővel egyre többen felzárkóztak melléjük. Az idei évben a magyar kormány értelmezhetetlenül oroszbarát politikája is nagy szerepet játszott abban, hogy még a lengyelek is megszavazták a pénzbefagyasztást, pedig megtehették volna, hogy csak tartózkodnak.

Sokszor szó esett arról az elmúlt években, hogy az EU-ban nem értik a jelentőségét annak, ami Magyarországon folyik. A háborún kívül mi mástól változott meg az uniós közhangulat?

Az egyik, ami szerepet játszott ebben, hogy gyarapodott az EU intézményi tudása. Korábban még gondolhatták azt, hogy a magyar jogszabályokat és gyakorlatokat külön-külön próbálják kötelezettségszegési eljárásokkal korrigálni, hiszen az EU-ban abból szokás kiindulni, hogy minden fél jót akar. Az évekig húzódó kötelezettségszegési eljárások végén el lehet vitatkozni azon, hogy egy-egy döntés végrehajtása tényleg megtörtént-e, vagy hogy milyen mértékben történt meg. Ám az uniós hatóságoknak szembesülniük kellett azzal, hogy a magyar kormány kész nyíltan és egyértelműen megtagadni akár még az európai uniós bírósági ítéletek végrehajtását is. A magyar kormány egyre inkább eszkalálta a helyzetet, ami hosszú idő elteltével eljuttatta az uniós intézményeket annak a felismeréséig, hogy Magyarországon rendszerszintű problémák vannak, s ezekkel szemben a kötelezettségszegési eljárások nem válnak be.

Miért alkalmatlanok erre ezek az eljárások?